Budapest–Záhony-vasútvonal a MÁV Pályaműködtetési Zrt. 100-as számú -cel villamosított magyarországi vasúti fővonala. A vasúti pálya Budapest-Nyugati és Tuzsér között kétvágányú, Tuzsértól az országhatárig egyvágányú.
Története
Előzmények
Magyarországon a vasutak ügye először az 1825/1827-es ogy. (országgyűlés) által kiküldött, kereskedelemmel is foglalkozó bizottsági javaslatban szerepelt. A vasút létesítéséhez szükséges terület-kisajátítások eljárását, az üzemeltetés és az igénybevétel feltételeit az 1832/1836-os ogy-n részletesen tárgyalták, majd a vonatkozó szabályok mellett a kiépítendő 13 vasúti fővonalat is meghatározó passzust az 1836. évi XXV. törvénycikkben fogadták el.
A jogi háttér megteremtését követően a jelentős saját tőkével rendelkező szitányi Ullmann Móricz nagykereskedő-bankár jelentkezett a törvénycikkben kijelölt Duna bal parti vasút megépíttetésére. Ullmann már ekkor jelezte, hogy a vasutat a Vác – Pest vonal átadását követően Debrecenig kívánja megépíteni
1839-ben engedélyezték a vasútépítést és Ullmann számos pénzember – köztük Rothschild báró – részvételével megalapította a Magyar Középponti Vaspálya Társaságot, amely induló alaptőkéje 10 millió ezüst Forint volt.
Számos politikai csatározást követően 1844. október 5-én kezdődött meg a Pest és Vác között a közel másfél évig tartó vasútépítés, amely eredményeként a 33,9 km hosszúságú első hazai vaspályán 1846. július 15-én indult útjára a „Pest” és „Buda” nevű gőzmozdonnyal az első vonat. Ezzel Hazánk 11. országként csatlakozott az Európában vasúttal rendelkező államokhoz.
Ullmann Móric elképzelésének megfelelően a Magyar Középponti Vaspálya Társaság a Pest–Vác-vasútvonal építésének megkezdése után 1845. május 26-án megindította a Pest–Szolnok-vonal építkezési munkálatainak előkészítését is.
A vasútvonal építése
A Magyar Középponti Vaspálya Társaság által Pest és Szolnok között kijelölt eredeti: Pest – Pilis – Berczel – Heves – Debrecen nyomvonalat politikai nyomás hatására módosítani kellett. Az eredeti útvonal a Jászságot és a kerületi törvényhatóság székhelyét: Jászberényt kapcsolta volna be a „gazdasági vérkeringésbe”, míg Szolnok irányába egy szárnyvonal építésével kívánták a vasúti kapcsolatot biztosítani.
A végső döntés értelmében a vasutat Szolnok felé építették meg a település kedvező közlekedésföldrajzi helyzetére, továbbá a közúti és a tiszai vízi közlekedésben betöltött szerepére tekintettel. A vasútépítéshez az érintett települések a szükséges területeket ingyen rendelkezésre bocsátották, míg a magántulajdonú házak és ingatlanok tulajdonosait kisajátítási eljárás során a vasúttársaság kárpótolta.
A 99,1 km hosszú Pest – Szolnok vasútvonal 1845. május 26-án megkezdett építésével a Pest – Vác közötti munkálatok során alkalmazott szakemberek bízták meg, akik három Pest – Pilis, Pilis – Cegléd és Cegléd – Szolnok mérnöki osztályra osztva dolgoztak.
Míg az előbbi vasútvonal töltésének építéséhez szükséges ágyazati nyersanyagot a Duna medréből nyerték ki, addig az utóbbi vasútvonalon erre a célra a nyomvonalon fekvő Vecsésnél kavicsbányát nyitottak és ideiglenes – ágyazat nélküli – vaspályát építettek az elkészült töltésen közel 4 millió mázsa kavics szállításához. Az eleinte egyvágányú vonalon Cegléden és Szolnokon, a Tisza-parton épült nagyobb állomás (Ószolnok).Ószolnok a vasutallomasok.hu oldalon A felépítmény kavicságyazatba helyezett telítetlen tölgy talpfákra sínszegekkel rögzített 26,6 kg/fm „PV” jelű és 28,8 kg/fm „A” jelű vassínekkel építették. A korabeli híradások szerint a vasútvonal építéséhez 110.000 mázsa sínt, 5000 mázsa szeget és 125.000 mázsa talpfát használtak fel. A munkák során különösebb nehézségek nem adódtak, a tervekben nem szereplő, plusz költséget jelentő munkálatokra nem volt szükség.
„A Magyar Középponti Vaspálya Társaság a Pest – Vác vasútvonal induló fejállomása és a Tisza partján épülő Szolnok fejállomás között végig egyvágányú vasút és kilenc közbenső állomás létesítéséről döntött: Vecsés, Üllő, Monor Pilis, Alberti – Irsa, Berczel, Czegléd és Abony.” A beruházás során többvágányos állomás csak Cegléden és Szolnokon épült, ugyanakkor valamennyi állomáson létesítettek felvételi épületet, amelynek tervezésére és kivitelezésére a vágányépítéshez hasonlóan nagy figyelmet fordítottak.
A történelmi Magyarország harmadik vasútvonala és az összes állomásépület 1847. augusztus 20-ra készült el. (A Sopron–Bécsújhely-vasútvonal megnyitásának napján.) Így a vonal műszaki bejárására és műszaki átadására a próbamenet leközlekedtetését követően 1847. augusztus 30-án került sor. A vasúti létesítmények ünnepélyes átadása végül kettő nappal később, 1847. szeptember 1-én történt meg Szolnokon.Magyar Vasúttörténet 1. kötet, 128. oldal, (Budapest, 1996, ) A jeles esemény alkalmából Pestről 8 órakor elöljárókból álló 700 fős vendégsereggel a 60 lóerős István nevű gőzmozdony vontatta 16 kocsis szerelvény indult Szolnokra. A vonat – amely előtt a Monor nevű gőzmozdonnyal kémszemle menet közlekedett – a 99,1 km hosszú utat 40 km/h legnagyobb sebességgel, 2 óra 37 perc alatt tette meg.
Az esemény jelentőségét jól szemlélteti, hogy azon az ország új nádora: István főherceg és gróf Széchenyi István, a vasúti közlekedés magyarországi meghonosításának atyja is részt vett, amint politikai ellenfele Kossuth Lajos is megjelent. Petőfi ezen alkalomból írta Vasúton című versét,A vers teljes szövege a Wikiforrásban amelynek híres versszaka: „Száz vasútat, ezeret! Csináljatok, csináljatok! Hadd fussa be a világot, Mint a testet az erek.” Az eseményről beszámolt a „Pesti Hírlap” 1847. szeptember 3-i és „Társalkodó” című lap 1847. szeptember 5-i száma is.
A második vágányt Ceglédig még az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság fektette le 1868–1869 között. A Cegléd–Szolnok szakaszon már a MÁV építette meg 1909-ben.Csárádi János (szerk.) Vasúti lexikon A-tól Z-ig 2. kötet Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 1994. 240. oldal
A vasútvonal Szolnok és Debrecen közötti szakaszának építésére a Magyar Középponti Vasút már korábban kapott engedélyt, ám az 1848–49-es szabadságharc miatt a vasútépítés földmunkái lelassultak. Az építkezés újra lendületet kapott, amikor a újonnan megalakult Tiszavidéki Vasút vette át a vasútépítést 1856-ban. A Szolnok–Debrecen közötti, sík vidéken haladó, 121 km hosszú vonalszakaszt 1857. november 25-én adták át a forgalomnak. A Debrecentől Nyíregyházára és onnan tovább Miskolcra tartó vonalszakaszt a vasúttársaság 1859. május 24-én nyitotta meg.Magyar Vasúttörténet 1. kötet, 150. oldal, (Budapest, 1996, ) A felépítmény 37,0 kg/fm tömegű, „g” jelű vassínekből épült.
A Nyíregyháza és Záhony közti vonalszakaszt a Magyar Északkeleti Vasút építette. A Nyíregyháza és Kisvárda közötti 43 km hosszú szakaszt 1872. november 20-án, a Kisvárdától a Tiszán át Csapig tartó 28 km hosszú szakaszt 1873. február 4-én adták át a forgalomnak.Magyar Vasúttörténet 2. kötet, 72. oldal, (Budapest, 1996, ) A vasútvonal Nyíregyházán a Tiszavidéki Vasút vonalaihoz csatlakozott. Magyarország vasúti kapcsolatát valósítja meg Ukrajnával, a Záhony–Csap illetve Tuzsér–Bátyú határátmeneteken. (Utóbbi csak teherforgalom részére.)
Üzemeltetése
A Városligeti elágazás és Kőér utcai szintbeni kereszteződés között 1939-1948 között valósult meg a vasút töltésre emelése. Ezáltal megszűnhettek a korábbi balesetveszélyes sorompók. Kőbánya alsó és Zugló megállóhelyeken kívül a Kőbányai, a Kerepesi úti, a Mogyoródi úti, az Egressy úti valamint a Thököly úti felüljárók is ekkor készültek el. A Kőbányai teherpályaudvar kimaradt a a és a Körvasút felüljárója miatt.
Ceglédig 1968-ban, Szajolig 1969-ben villamosították pályafelújítással együtt. Ezzel egy időben 1967-1969 között épült meg a Hungária körgyűrű irányonként két sávos felüljárója a Városligeti elágazásnál. (Kiszélesítése irányonként három sávosra, középen a Kacsóh Pongrác útig hosszabbított 1-es villamos pályájával 1987-ben történt meg.)
Az M3-as autópálya fővárosi bevezető szakaszának torkolata a Hungária körgyűrű torkolatában 1982-ben készült el. A Kacsóh Pongrác út elején 1970-ben épült régi, kétszer egy sávos mellé ekkor épült a két szélső, két sávos felüljáró.
A pályát Záhony és Nyíregyháza között 1967-ben, Szajolig 1970-ben villamosították.
A vasútvonal története alatt több, a településektől távol eső megállóhely tűnt el a tanyavilág megszűnése következtében lecsökkent utasforgalom miatt. Például a Fegyvernek-Örményes és Kisújszállás állomások között, a 138. km-nél található Turgony megállóhely, Karcagi puszta megállóhely a 154. km-nél Kisújszállás és Karcag állomások között, valamint Apavára megállóhely a 169. km-nél Karcag és Püspökladány állomások között. 2006 óta már nem állt meg menetrend szerinti személyszállító vonat Barta és Pusztaszakállas megállóhelyeken sem. (Ezek a vonal 2012-ben lezajlott felújításával szűntek meg.)
Tervezett fejlesztések
Az I/1. ütemben a Szajol–Püspökladány vonalszakaszon a pálya 160 km/h sebességre és 225 kN tengelyterhelésre épült át. A műtárgyak felújítása, illetve a felsővezeték-rendszer átépítése is megtörtént, valamint Barta és Pusztaszakállas megállóhelyek megszüntetésre kerültek. A fejlesztés 2012-ben kezdődött, a kivitelezés 2015. október 3-án fejeződött be.
A folyamatban lévő fejlesztések eredményeként a Püspökladány–Debrecen szakaszt is 160 km/órás sebességűre fogják átépíteni. Ebből 2020. október 16-án átadásra került a 8,04 km-es Ebes–Debrecen szakasz felújítása.Megépült a 160 km/órás sebességű Ebes-Debrecen vasút
Ezzel új csomópont létrehozására nyílna lehetőség, hiszen a leendő megállóhelynél van több trolibusz végállomása, valamint helyi és helyközi autóbuszok áthaladó megállóhelyei.
Pálya, műtárgyak
A vonalon az engedélyezett maximális sebesség 120 km/óra, de több helyen alkalmas a vasúti pálya a 140–160 km/óra sebességű közlekedésre. Budapesten 80–90 km/óra, Cegléden és Szolnokon 40 km/óra az engedélyezett maximális sebesség.
A Kőbánya-Kispest és Szolnok közötti szakaszon 2005 és 2009 között jelentős mértékű pályafelújítások és állomásátépítések zajlottak a vonalon a 140–160 km/órás engedélyezett maximális sebesség elérése és használhatósága érdekében, többnyire EU forrásokból. 2005-ben elkezdődött és 2009. augusztus 19-én lezárult a teljes vonal átépítése. A Liszt Ferenc nemzetközi repülőtérre vezető gyorsvasút előfutáraként és a fővároson belüli helyi vasúti közlekedés fejlesztéseként 2007-ben új megállóhely épült a repülőtér 1-es terminálja mellett Pestszentlőrinc és Vecsés állomások között Ferihegy megállóhely néven.
A vonalon fekvő állomásokat és megállóhelyeket felújították, a peronokat megemelték, így az utasok kényelmesebben szállhatnak fel a vonalon közlekedő vonatokra. Az állomásokon akadálymentes aluljárók épültek, amelynek következtében megszüntetésre kerültek a balesetveszélyes szintbeni gyalogos-átjárók.
A pályarekonstrukció során a MÁV UIC 60-as szabványú síneket alkalmazott rugalmas és korszerű Pandrol Fastclip, valamint SKL-14 típusú sínleerősítéssel. Ennek eredményeképp 225 kN tengelyterhelésűvé vált pálya, és alkalmassá vált Vecsés – Albertirsa szakaszon 120 km/h, Albertirsa – Cegléd szakaszon 140 km/h, Cegléd – Szolnok szakaszon 160 km/h sebességű közlekedésre. A fővárosi szakaszon Kőbánya-Kispest állomásig még az 1968-ban lerakott 48 kilós síneken halad az intenzív forgalom. Ezen a szakaszon a maximális megengedett sebesség 80 km/óra. (A forgalom biztonsága miatt azonban sok helyen állandó 60 km/h lassújel van kitűzve.) 2020 nyarán a Nyugati pályaudvar részleges felújításával azonos időben, az ideiglenesen bevezetett vágányzári menetrend mellett megújult a Nyugati pályaudvar és a Városligeti elágazás közötti pálya. Így ott ismét 80 km/h sebességgel haladhatnak a vonatok. 2021-ben az Üllő-Monor közötti szakasz kapott felújítást.Hegedűs Gergely - Félidőhöz érkezett az egyik legfontosabb vasútvonalunk felújítása (Magyar Építők, 2021.10.08.)
Engedélyezett sebesség