Iszlám

Az iszlám (arabul الإسلام al-islām, al-iszlám ) az ősi arab politeizmussal, a zsidó vallással és a kereszténységgel közös tőről fakadó ábrahámi, monoteista vallás, melynek hívei a Koránt Isten szavának,Muslim – lexico.com, , Oxford University Press, 2020 Mohamedet pedig az utolsó és fő prófétának, a „próféták pecsétjének” tartják.F. E. Peters: "Allāh", In: The Oxford Encyclopedia of the Islamic World, edited by J. L. Esposito, Oxford: Oxford University Press, 2009. , (See also: quick reference) Híveit muszlimoknak vagy régiesen muzulmánoknak nevezzük. (A régebben gyakran használt mohamedán kifejezést a muszlimok elutasítják, mert szerintük az Mohamed istenként való tiszteletére utal, a próféták istenítése és imádása pedig szigorúan tilos.) A muszlimok az iszlámot az első, az egyetlen igaz, szellemileg a világ keletkezése óta létező vallásnak tekintik.

A Föld nagy világvallásainak egyike. Alapjául azon, Isten (arabul Allah) szavának tekintett kinyilatkoztatások szolgálnak, amelyeket a Mohamed prófétaként ismert Muhammad ibn Abdalláh ibn Abd al-Muttalib adott át a 7. század első harmadának végén Hidzsázban a követőinek, és amelyeket halála után két évtizeddel a KoránbanAl-Kurán, szó szerint „Olvasmány”,„Recitálandó” gyűjtöttek össze követői.

A kereszténység után, 1,9 milliárd követőjével (ez a Föld népességének egynegyede) a világ második legnagyobb vallása. Fő elterjedési területei Észak-Afrika, a Közel-Kelet, Közép-Ázsia, Malajzia, valamint a legnépesebb muszlim ország, Indonézia. (PDF formátumban)

Az iszlám túlmutat a dogmák és vallásgyakorlatok összességén, civilizációnakVidzshat al-Iszlám 9. Kairó, 1934 is tekinthető: híveit Mauritániától Indonéziáig közös kultúra, közös hagyományok és az egyazon, vallást, erkölcsöt, jogot és mindennapi életet szabályozó jogrendnek (saría) való engedelmeskedés köti össze. Mindehhez egészen a modern időkig a vallási és tudományos életben az arab nyelv mint közvetítőnyelv általános használata társult.

Az iszlám égisze alatt a középkorban és az újkor hajnalán számos virágzó és fejlett államalakulat jött létre, melyek közül kiemelkedett az Omajjád, az Abbászida, a Córdobai és a Fátimida Kalifátus, valamint az Ajjúbida, a Mameluk, az Oszmán, a Mogul és a Szafavida Birodalom. Az iszlám civilizáció központjai, úgymint Kairó, Bagdad, Damaszkusz, Córdoba vagy Isztambul a maguk fénykorában a világ legnagyobb városai közé tartoztak, emellett a modern és szervezett nagyvárosi kultúra úttörői voltak.

Etimológia Az arab nyelvben az iszlám szó az SZ–L–M szógyök IV. igetörzsbeli maszdarja. A szó alapvető jelentése: „Isten akaratának való alávetés” vagy „Isten akaratában való megbékélés, megnyugvás”. Az iszlám szó a muszlim világ nyelveiben csakis főnévi jelentéssel rendelkezik, de a magyar nyelvben terjedőben van melléknévi értelmű használata is (például iszlám világ).

A muszlim szó szintén az SZ–L–M szógyök IV. igetörzsbeli alakjai közé tartozik.A „mu-” gyakori arab prefixum, a tíz gyakran használt igetörzsből kilencben ezzel képződik az aktív és passzív particípium Aktív particípium, jelentése: „önmagát Isten akaratának alávető”, „Isten akaratában megbékélő”. Ennek perzsa és török közvetítéssel magyar nyelvbe eljutott változata, az egyébként eredetileg többesszámú alak, a muzulmán. A média hatására a legfeljebb arab nyelvjárási vagy nem arab közegben használt moszlem, moszlim, sőt a teljesen helytelen mozlem alak is terjedőben van.

Az elterjedt „mohamedánizmus” vagy „mohamedán” elnevezés, amelyet gyakran használnak az iszlámra és a muszlimokra, helytelen és félrevezető, emellett ezek az elnevezések sértik az iszlám hívőit, hiszen a muszlimok nem imádják Mohamedet, sem más teremtett lényt. Hitük szerint csakis Istent – Allahot, azaz az "Egyistent" – lehet imádni. Az Istenben való hit az iszlám vallás alaptétele, hiszen Allah egyedüliségében és mindenhatóságában hisznek, és egyedül Isten az, akit áhítatosan imádni és szolgálni kell, és csak hozzá lehet segítségért és bűnbocsánatért fordulni, bármilyen közbenjáró vagy közvetítő nélkül. „Allah az egyetlen; Allah az örökkévaló; Nem nemzett és nem nemzetett; És senki nem fogható hozzá.” (Korán 112:1-4) Muszlim az, aki „aláveti magát”, átadja magát Istennek, vagyis az iszlám híve.

Önmeghatározás Az iszlám kezdettől fogva úgy tekint önmagára mint a judaizmus és a kereszténység közvetlen és utolsó utódjára, azaz a három vallás által imádott egyazon Isten legújabb és egyben legutolsó, hamisítatlan kinyilatkoztatásainak birtokosára. Ennek megfelelően a Korán Ábrahámot (Ibráhím), Mózest (Múszá) és Jézust (Íszá) egyaránt prófétának ismeri el, és Mohamedet tekinti a „próféták pecsétjének”, azaz az utolsó, kinyilatkoztatásban részesülő prófétának. A zsidókat, a keresztényeket – és sajátos módon a zoroasztriánusokatElsősorban azokat a vallásokat, amelyeknek taurájuk (Tóra), indzsíljük (evangélium) és zabúrjuk (zsoltáraik) vannak, ezért a szábeitákat és a „mágushitű” zoroasztánusokat is – ennek megfelelően „könyv népének” tartják, ezért a hódítások kora óta a muszlim közösség (umma) védelmét (dzimma) élvezik. A dzimma lényege, hogy az adott hit követői életben maradhatnak pénz, illetve földadó ellenében. A „könyv népei” teljes alávetettségben élnek. Jogilag nem egyenlők a muszlimokkal, jelképeiket nyilvánosan nem használhatják, és nem téríthetnek, fejvesztés terhe mellett.

Az iszlám forrásai

bélyegkép|bal|230px|A Korán. Eredeti szövege (umm al-kitáb: az írás anyja) a muszlimok szerint az idők kezdete óta fel volt jegyezve a mennyben, a Mohamed prófétának kinyilatkoztatott Korán ezzel szóról szóra megegyezik. A muszlim vallástudósok sokáig vitáztak azon, hogy éppen ezért a klasszikus arabról lefordítható-e bármilyen más nyelvre

Az iszlám két forrásból vezeti le tanításait: Korán: A Korán az iszlám elsődleges és legfontosabb forrása. A muszlimok szerint Isten által kinyilatkoztatott mű, és Isten szavait tartalmazza. Bár az iszlám az Isten által leküldött többi könyvet is elismeri (Tóra, Biblia), egyedül a Koránt tartja romlatlan, változatlan formában megmaradtnak. A Korán kizárólag a Mohameden keresztül kinyilatkoztatott szövegeket tartalmazza, más prófétákra és kinyilatkoztatásokra csak ezen keresztül utal. A Korán szövegét tekintve az iszlám különböző irányzatai között nincs különbség, valamennyiük ugyanazt a 7. század közepén Mohamed kortársai által a próféta szavaiból összeállított szöveget fogadja el Koránként. Szunna: A szunna az iszlám szunnita ágában Mohamed próféta és társai cselekedeteinek, tanításainak összességét jelenti. A síita irányzatban a szunna kibővül az imámok tanításaival és cselekedeteivel is.

A szunnát az iszlám legtöbb irányzata mint isteni útmutatást kezeli, és az iszlám vallásjog, vallásgyakorlat és teológia autentikus forrásának tekinti. (Az ún. koranita irányzat elutasítja a szunnát, és kizárólag a Koránt tekinti a vallás forrásának.)

Mivel a Korán legfeljebb utalásszerűen tesz említést Mohamed életére, a szunna a Korán utalásain kívül elsősorban a Mohamed életére vonatkozó hagyományokra, az ún. hadíszokra épül. A hadíszok Mohamed és bizalmas körének mondásai, szólásai és tettei, amelyek útmutatóul szolgálnak azokra a jogi esetekre, amelyek a Koránban nincsenek szabályozva. Az egyes irányzatok között, sőt esetenként az irányzatokon belül is, a különböző hadíszok hitelességének kérdésében komoly különbségek vannak a síita és szunnita irányzat kölcsönösen elutasítja a másik irányzat által hitelesnek tartott hadíszok többségét, ennek ellenére számtalan olyan hadísz létezik, amely a síitáknál és a szunnitáknál megegyezik, csupán az azt hitelesítő tekintélyek különböznek.

Története Kialakulása

bélyegkép|350px|Mohamed próféta születése. Miniatúra Rasíd ad-Dín: Dzsámi at-Taváríh (Krónikák gyűjteménye, vagy ismertebb nevén Egyetemes történelem, Világtörténelem) 1307-ben Tebrizben kiadott munkájából

Az iszlám kialakulása az Arab-félszigeten ment végbe a 7. század elején, pogány, de ugyanakkor keresztény, zsidó és zoroasztriánus hatásoknak egyaránt kitett közegben. Akkoriban, már mintegy fél évszázada Mekka városa ellenőrizte a Tömjénúton folyó, hatalmas hasznot hajtó karavánkereskedelmét, ami a hagyományos arab eszményektől való eltávolodást és szociális elégedetlenséget szült. Ennek élére a várost vezető kurajs törzs egy szegényebb ága, a Hásim-klán egyik tagja, az aszketikus hajlamú Muhammad ibn Abdalláh állt, aki a hagyomány szerint 610 körül kapta az első isteni kinyilatkoztatást Gábriel arkangyaltól (arabul Dzsibríl vagy Dzsibráíl). A befolyásos mekkai körök rossz szemmel nézték Mohamed tevékenységét, aki az egyistenhitet terjesztette az akkori többistenhittel szemben, ám bojkottjuk ellenére politikailag befolyásos nagybátyja, Abu Tálib kiállt mellette, és védelmezte egészen 619-ben bekövetkezett haláláig.

Ekkortól kezdve azonban Mohamed mind nagyobb fenyegetésnek, támadásoknak volt kitéve, ezért külső pártfogókat keresett, míg végül Jatrib vagy Jaszrib (a későbbi Medina) egymással sok véres harcot vívó törzsei fel nem kérték döntőbírájuknak. Mohamed – akit az iszlámban elsősorban inkább Isten küldöttjének (raszúl Alláh) neveznek, mint prófétánakMivel nem puszta kinyilatkoztatást, hanem feladatot is kapott. (nabi) – így 622-ben titokban áttelepült a városba (ez az ún. hidzsra, amelynek időpontját később az iszlám időszámítás kezdőpontjává tették).

Mohamed és hívei, már csak megélhetési okokból is, kénytelenek voltak a mekkaiak karavánjait fosztogatni, amiből valóságos háború alakult ki. Az összecsapások során a buzgón vallásos muszlimok győzelmeket arattak, kisebb vereségeik pedig nem törték meg őket. Ennek köszönhetően számos medinai és beduin is csatlakozott Mohamedhez, amivel az iszlám (jórészt formális) felvétele is együtt járt. Ellenfelük növekvő erejét látva a mekkaiak végül beleegyeztek, hogy Mohamed és hívei elzarándokolhassanak a városban levő, pogányok által is használt, kocka alakú szentélyhez (al-Kaaba, azaz a Kába), amelyet Mohamed szerint maga Ábrahám emelt azon a helyen, ahol Isten próbára tette őt azzal, hogy megkérte: áldozza fel neki fiát, Iszmáílt.Iszmáíl nem azonos Izsákkal, Ábrahám másik fiával, hanem annak, Ábrahám Hágár nevű rabnőjétől származó féltestvére; a muszlim mitológia szerint később elűzték őt a sivatagba, így ő lett minden arabok ősapja. Ábrahám egyébként is különösen fontos szerepet játszik az iszlámban, mivel – a Korán interpretációjában – „sem zsidó, sem keresztény” nem volt, hanem csak egyistenhívő (haníf), azaz tulajdonképpen a legelső muszlim. A zarándoklattal egyidejűleg a muszlimok jóformán vértelenül vették be Mekkát 629-ben, az Arab-félsziget legerősebb hatalmi központját. Az eset a nomád törzsek tömegeinek és a jemeni perzsa tartománynak Mohamedhez való csatlakozását eredményezte. A félsziget így a Próféta kezébe került, aki Medinában rendezte be fővárosát.

Az iszlám elterjedése

bélyegkép|300px|bal|Az iszlám hódítások első, 7–8. századi szakasza bélyegkép|250px|Mohamed próféta Ali Kalifát jelöli ki örököséül a Gadir Hummnál. Illusztráció al-Bírúní időszámításokról szóló művéből, 1307-1309. Valójában Mohamed soha nem jelölte ki utódját