A Kew Gardens (azaz Kew-kertek vagy Kew-park) világhírű növénykert és botanikai kutatóállomás London délnyugati részén, Richmond upon Thames kerületben. A Királyi Botanikus Kertek egy nem kormányzati tudományos testület elnevezése, amelynek a székhelye a Kew-i Botanikus Kertekben található, de több botanikus kertet és herbáriumot is kezel az Egyesült Királyságban és Ausztráliában. A kertek elnevezés többes száma arra utal, hogy a Kew- és a Richmond-palota kertjeinek összeolvasztásából alakult ki. A 18. században alapította II. György fia, Frigyes walesi herceg és természetkedvelő felesége, Auguszta hercegné. Kewban közel növényfajt gondoznak, melyek genetikai forrásként is egyre nagyobb szerepet játszanak. Herbáriumában mintegy 8 millió préselt példányt őriznek, ezzel a leggazdagabb a világon. A növénykertet az UNESCO 2003-ban a világörökség részévé nyilvánította.
Története Korai története bélyeg|350px|A VII. Henrik által épített Richmond-palota A Királyi Botanikus Kertek területének kialakulása a Temze történetéhez kapcsolódik, mely a paleolitikumban (13 000 évvel ezelőtt) foglalta el mai medrét. A paleolitikum embere lakható környezetet talált a bővizű folyó partjai mentén, erre bizonyítékok az egykori települések nyomai, amelyek megőrződtek a folyó által lerakott hordalékrétegekben.
A rómaiak idején Kew területén egy őrtornyot létesítettek a Temzén áthaladó, közeli brentfordi gázló megfigyelésére. A legendák szerint Julius Caesar Kew-nál kelt át a Temzén és indult hódító útjára a Brit-szigeten.
A mai növénykert területe a középkorban két külön településhez tartozott. A Temze-parti kis falucska, Kew első írásos említése 1313-ból származik. Richmondnak, amely délebbre helyezkedett el sokkal nagyobb jelentősége volt, mivel 1290 óta királyi birtok volt. I. Eduárd építette a shene-i (Richmond régi elnevezése) udvarházat, melyet előbb a karmelita apácáknak, majd feleségének, Izabella királynénak ajándékozott. Fia, II. Eduárd körülárkolt kastéllyá alakította, amelynek vadászterülete Kew-ig kinyúlt. A palotát 1394-ben II. Richárd lebontatta, miután felesége, Csehországi Anna itt halt meg pestisben. A kastélyhoz tartozó kerteket azonban megtartották. 1414-ben V. Henrik egy karthauzi kolostort épített Shene-ben, és a kert nagy részét a szerzetesrendnek ajándékozta. A kolostort VIII. Henrik számolta fel a 16. század közepén. Ugyancsak V. Henrik nevéhez fűződik egy új palota megépítése Shene-ben, délkeletre a régi palota helyszínétől. Ez a palota 1497-ben teljesen leégett, de VII. Henrik jóvoltából újjáépítették. Ekkor nevezték át Richmondnak.
A palota kertjeit I. Jakab (1603–1625) uralkodása idején bővítették ki és ekkor épült a vadászház, a Richmond Lodge is. 1649-ben I. Károly kivégzése után az angol parlament eladta a richmondi palotát, a vadászházat és a kerteket. A palotát elbontották, építőanyagát más építkezéseknél használták fel. A restaurációt követően, III. Vilmos visszaszerezte a richmondi birtokot, a királyi rezidenciát pedig a fennmaradt vadászházban rendezte be. Ekkor rendezték az új rezidencia körüli telket, a Richmond-kerteket (Richmond Gardens) is. A 17. század végén épült meg a rezidenciát a Temze-parttal összekötő sétány.
Ez idő alatt Kew elsősorban mezőgazdasági terület volt és csak a 17. századtól kezdődően kezdték meg elkerítését és beépítését. A kew-i birtokon a 17. század második felében épült fel a Capel angol nemesi család rezidenciája, a Fehér-ház (White House). A házhoz egy kis, falakkal körülvett, francia stílusban berendezett kert tartozott.
1700-tól 1841-ig bélyeg|160px|Frigyes walesi hercegbélyeg|140px|Auguszta walesi hercegnébélyeg|150px|Sir Joseph Banksbélyeg|150px|Sir William Chambers 1707-ben a richmondi vadászkastélyt és a hozzátartozó kertet James Butler, Ormonde hercege bérelte. Részlegesen átépítette és átnevezte Ormonde Lodge-nak, a Temze-partra vezető sétányt pedig egybeépítette az általa elképzelt „vadon-parkkal”. A herceg számára épült fel a Temze partján a Riverside Terrace nevű, kis nyári nyaraló is. A birtokot 1718-ban a walesi herceg kapta meg, miután Ormonde hercegét összeesküvéssel vádolták az 1715-ös jakobita-lázadásban való részvétele miatt.
A birtok új lakosai, György walesi herceg és felesége, Karolina hercegné, visszaállították a régi nevét (Richmond Lodge). Miután a herceget 1727-ben II. György néven angol királlyá koronázták, a birtok Karolina királyné tulajdona lett, aki elkötelezett híve volt az angol kertépítészetnek, és ezzel meghatározta a richmondi kertek további fejlődését.
Az 1720-as évek elején Charles Bridgemant, Anglia egyik leghíresebb kertépítészét nevezték ki királyi főkertésznek Richmondba. Ő volt az aki a kertet teljesen újratervezte, felépítette az első épületeket és pavilonokat. 1727-ben a kert északon egészen Kew-ig terjedt ki. Bridgeman a kertet négy jól elhatárolható részre osztotta: az első, vadon-jellegű részt erdősítette, a második rész jellegzetességei a pázsitok voltak, illetve a kacsaúsztató; a harmadik rész a rendezett, francia-stílusú kertrész míg a negyedik a Riverside Terrace környéki, Temze-parti promenád.
Karolina királyné halála után, 1737-ben, II. György örökölte a birtokot, aki Bridgeman 1738-as halála után Thomas Greeninget nevezte ki főkertésznek, aki folytatta elődjének elképzeléseit. 1764-ben Lancelot „Capability” Brownt nevezték ki főkertésznek, aki korábban a Hampton Court-palotánál dolgozott. Az ő nevéhez fűződik a Bridgman által megtervezett kert átalakítása: lebontatta a kerti építmények nagy részét, újabb sétányokat létesített, elbontatta a Riverside Terrace-t. 1772-ben, a richmondi palota lebontása után a királyi család a kew-i Fehér Házba költözött át, mely korábban a walesi herceg birtoka volt, de a richmondi kert azonban továbbra is királyi birtok maradt.
A kew-i kert a richmondival párhuzamosan fejlődött. 1731-ben a kew-i birtok a Fehér Házzal a Capel családtól Frigyes walesi herceg tulajdonába került. A birtok fejlődése házassága után, 1736-tól vett új lendületet, amikor a természetbarát Auguszta hercegné beköltözött a Fehér Házba. A birtok parkjának áttervezésére és felújítására William Kentet kérték fel, aki korábban Richmondban is dolgozott. Az udvarházat palladiánus stílusban építette újra és elnevezését a fehérre festett homlokzata után kapta: Fehér Ház.
A walesi hercegi pár rajongója volt a kertépítészetnek, és Bute earljének segítségével sikerült a környező parkot a kor ízlésének megfelelően kiépíteni és egzotikus növényekkel beültetni.
Frigyes 1750-ben tervbe vette a park teljes átalakítását. Még több növényfaj beültetését szerette volna megvalósítva látni, előirányozta egy vízvezeték megépítését is, valamint filozófusok szobrainak elhelyezését a park különböző részein és a Parnasszosz hegyének allegorikus ábrázolását. Terveit azonban korai halála miatt nem sikerült megvalósítani.
Felesége, Auguszta hercegné 1752-ben részben férjének tervei, részben pedig Bute earljének ötletei alapján nekilátott a park átalakításának. Főkertésze, John Dillman segítségével kialakította a mai Narancsház melletti kilenc holdnyi területen az első botanikai gyűjteményt. 1757-ben a hercegné felkérte William Chambers építészt (később III. György építésze) a park díszépületeinek megtervezésére. 1761-ben John Smeaton angol mérnök tervei alapján megépítették a park öntözőrendszerét. 1762-ben épült fel a park egyik legnevezetesebb épülete, a pagoda. A kew-i kertek virágkora az 1760-as években volt.
Mind a richmondi, mind a kew-i kertek Európa-szerte nagy elismerésnek örvendtek, és az angol kertépítészet mintapéldáiként tartották számon őket. A szintén a világörökség részét képező wörlitzi kert is Kew mintájára épült 1760-1817 között.
Auguszta hercegné Bute earljének segítségével 1759-ben alapította meg az első tulajdonképpeni botanikus kertet Kewban, amelynek felügyeletére William Aiton főkertészt nevezte ki. Az ekkor létrehozott egzotikus kertet a mai növénykert hivatalos elődjeként tartják számon.
1772-ben, Auguszta hercegné halálát követően a birtokot III. György örökölte, aki 1802-ben egyesítette a richmondi és kew-i kerteket, felszámolva az őket elválasztó sétányt és falakat.
A kertek 1773-ban Sir Joseph Banks, egy gazdag vállalkozó és lelkes természetbarát vezetése alá kerültek. Felügyelete alatt kibővítették a park növényállományát a világ minden sarkából származó értékes és ritka fajokkal. Ebben az időszakban nőtte ki magát világhírű intézménnyé.
1820-ban Banks és III. György halálát követően a növénykert életében egy hanyatlási periódus kezdődött el. IV. György uralkodása idején, 1825-ben építették fel a növénykertet körülvevő falat és a kapukat. A park leromlott állapota miatt a Királyi Kincstár 1840-ben úgy döntött, hogy átadja az angol államnak.
1841-től napjainkig bélyeg|160px|Sir Joseph Hooker Az állam által frissen megvásárolt Királyi Botanikus Kertek élére 1841-ben Sir William Hookert nevezték ki, akinek nevéhez az épületek felújítása, valamint a Pálmaház megépítése fűződik valamint a herbárium megalapítása. Őt 1865-ben fia, Joseph Hooker követte a főkertészi állásban, aki megalapította az arborétumot és a Mérsékeltövi-házat.
Az 1840-es években bővítették ki William Andrews Nesfield kertépítésznek köszönhetően az arborétumot és szintén az ő nevéhez fűződik a park ma is létező sétányainak és fasorainak a kialakítása. A kert nagy üvegházainak és a kertet díszítő, ma is látható kis épületek nagy része is ebben az időben készült el Decimus Burton építész tervei alapján.
1885-ben Sir William Thiselton-Dyert nevezték ki főkertésznek. Az ő vezetése alatt csatolták a kerthez az 1898-ban Viktória királynőtől ajándékba kapott Sarolta királyné kunyhóját és a hozzátartozó kerteket. 1901-ben, hosszas bírósági viták után egyesítették Kew-val a British Museum herbáriumát, ezzel jelentősen megnövelve a növénykert gyűjteményét.
Az első világháború alatt David Prain volt a park főkertésze. Ebben az időszakban a növénykert elhanyagolt állapotba került, mivel a háború miatt nem volt elegendő munkaerő a fenntartására.
A második világháború idején a virágágyások nagy részét zöldségeskertekké alakították át és területén számos óvóhelyet ástak, amelyek helye napjainkban is látható.
A második világháború után a botanikus kert fejlődését a brit gazdaság nehéz helyzete gátolta. 1959-ig az egyetlen jelentősebb fejlesztés a kertben az Evolúció-ház megépítése volt, az ausztrál kormány jóvoltából. 1956-ban Kew főkertésze Dr. George Taylor lett. 1959-ben, a kert kétszáz éves évfordulója alkalmával jelentős felújítási munkálatokat és fejlesztéseket indítottak el. Ebben az időszakban nyitották meg a Narancsház kiállításait, újították fel az üvegházakat és a pagodát, bővítették a herbáriumot.
1990-ben megnyitották az Oktatási Központot, 1993-ban pedig jelentősen kibővítették a kutatóállomást.
Az 1987-es angliai nagy vihar során több mint 650 fa elpusztult. Ugyancsak 1987-ben Diana walesi hercegné felavatta a Walesi hercegné melegházat, melyet a kert alapítójának, Auguszta hercegnének az emlékére emeltek.
Fekvése
bélyeg|250px|A növénykert térképe A Királyi Botanikus Kertek London Richmond upon Thames kerületében fekszik, 10 km-re délnyugati irányban a belvárostól, a Temze egyik kanyarulatában. Koordinátái: . A nagyjából téglalap alakú kert 132 hektáron fekszik, észak–déli irányban közel 2 km hosszú, kelet–nyugati irányban közel 0,7 km széles. Északi és nyugati oldalát a Temze határolja, keleten pedig a Kew-hidat Richmond belvárosával összekötő A307-es Kew Road. Déli részén a richmondi golfpályával határos. A kertnek négy kapuja van: a Főkapu a Kew-híd felől, a Viktória-kapu (ez a legfontosabb kapuja a kertnek) a Kew Gardens metrómegálló felől és az Oroszlános-kapu, ami dél felől, Richmond központja felől közelíthető meg. A negyedik, Brentfordi-kapu a Temze-parton található.
Sétányok