bélyegkép|300px|jobbra|Az örmény genocídium emlékműve Jerevánban
Az örmény népirtás (örményül: Հայոց Ցեղասպանութիւն , törökül: Ermeni Soykırımı) − említik még örmény holokauszt, nagy sorscsapás (Մեծ Եղեռն (IPA: mɛts jɛɫɛrn)) és örmény mészárlás néven is − mintegy másfélmillió örmény erőszakos kitelepítése és egy részük lemészárlásaLord Bryce jelentése az örmény atrocitásokról − A gaztettek és mészárlások megdöbbentő felsorolása, New York Times, 1916. október 8., történt 1915 és 1917 között az Oszmán Birodalomban az ifjútörök kormány uralma alatt.Cultural Cleansing: Who Remembers The Armenians, In: Robert Bevan: The Destruction of Memory, Reaction Books, London, 2006, 25-60. o. A törökök szerint 200–300 000-en,Q&A: Armenian genocide dispute, BBC News, bbc.com, 2021. április 22. míg a tudományos körökben elfogadott nézet szerint 600–800 ezren vesztették életüket.
Az örmény genocídiumra széles körben tekintenek úgy, mint az egyik első modern, szisztematikus népirtásra;Ferguson: War of the World, 177. o.A Genocídiumkutatók Nemzetközi Szervezetének levele, genocidewatch.org, archiválva: 2006. április 16. sok nyugati forrásban pusztán a halálozási arányt emelik ki, mint az örmények megsemmisítésére tett szervezett akció legfőbb bizonyítékát.106. szenátusi határozat , „Felhívás az Elnökhöz, hogy gondoskodjon arról, hogy az Egyesült Államok külpolitikája megfelelő érzékenységgel viseltessen az emberi jogokkal, etnikai tisztogatással és genocídiummal összefüggő ügyek iránt, amelyek az Egyesült Államok Levéltárában az örmény genocídium kapcsán dokumentálva vannak.”, Kongresszusi Könyvtár, thomas.loc.gov A genocídium, amelyet 2024 tavaszáig 34 ország ismert el hivatalosan népirtáskéntCountries that Recognize the Armenian Genocide 2024, worldpopulationreview.com, hozzáférés: 2024. június 5. (Magyarország még nem)http://www.atv.hu/belfold/20150424-a-magyar-kulugy-nem-ismeri-el-nepirtasnak-az-ormeny-tragediat bizonyára a második legrészletesebben tanulmányozott ilyen jellegű eseménysorozat a történelemben.R. J. Rummel: The Holocaust in Comparative and Historical Perspective. A Journal Social Issues, 1998. április 1. − 3. évfolyam, 2. szám Törökország kormánya visszautasítja, hogy az eseményeket genocídiumként jellemezzék.
A korabeli nemzetközi tiltakozás hatására a török hatóságok a népirtás értelmi szerzőit bíróság elé állították, azonban a büntetések többsége elől a vádlottak elmenekültek. Ilyen körülmények között hívta életre az Örmény Forradalmi Szövetség szélsőbaloldali párt a Nemeszisz nevű, a törökök elleni bosszút beteljesíteni hivatott „hadműveletet”, melynek során a népirtás hat fő török közreműködőjét, illetve értelmi szerzőjét meggyilkolták az 1920-as évek elejéig.
Az örmények helyzete az Oszmán Birodalomban bélyegkép|jobbra|220px|Etnikai csoportok a Balkánon és Kis-Ázsiában a 20. század elején (William R. Shepherd történelmi atlasza, 1911)
A vallási alapokon nyugvó oszmán jogrendszerben az örményekre (mint dhimmikre, a görögökkel, zsidókkal és más etnikai és vallási kisebbségekkel együtt) más törvények vonatkoztak, mint a muszlimokra.Dadrian: History of the Armenian Genocide, 192. o. Külön bírói testületük volt, bár az olyan ügyek, amelyekben egy muszlim is érintett volt, a saría, az iszlám jog illetékességébe tartoztak. Az örmények fel voltak mentve a katonai szolgálat alól és ehelyett egyfajta mentességi adót, a dzsizját voltak kötelesek fizetni; az iszlám bíróság előtt tett tanúvallomásuk nem volt elfogadható egy muszlim vallomásával szemben; nem viselhettek fegyvert és keményen megadóztatták őket,Robert Melson: Revolution and Genocide: On the Origins of the Armenian Genocide and the Holocaust. University of Chicago Press, Chicago, 1992. 54–56. o. () bár ők alkották az Oszmán Birodalomban az egyik legnagyobb kisebbséget.Vartan Oskanian, az Örmény Köztársaság külügyminisztere: Ultimate Crime, Ultimate Challenge An International Conference on the 90th Anniversary of the Armenian Genocide, záróbeszéd
Konfliktusok a genocídium előtt is voltak: Zsigmond Benedek armenológus szerint a 19. század előtti mintegy száz évben is bizonyos rendszerességgel folytak örmények (azonkívül más népcsoportok, pl. görögök) elleni „kisebb” (tízezres nagyságrendű) mészárlások, a 19. századtól kezdve pedig kimutatható az örmény kisebbség teljes megsemmisítésére irányuló szándék a törökök részéről. Az 1910-es évekbeli örmény genocídium semmiképp sem volt váratlan. Ennek mértékét az Európába való állandó örmény kivándorlás (menekülés) sem tudta csökkenteni.Népirtások mai szemmel, Hitel, XXVI./9. (2013. szeptember), 3-17. o.
Csaknem két évtizeddel az anatóliai örmények elleni első mészárlások előtt, 1896-ban a The New York Times a török nagykövetség hírlapja nyomán a következőt írta: „Nem a Porta okozta az örményországi mészárlásokat, hanem a kis-ázsiai keresztény propaganda »Le az iszlámmal« felkiáltása, mely háborút robbantott ki a félhold és a kereszt között.”Indignation in Germany: A Strong Anti-Turkey agitation begun in the empire , New York Times, 548. szám, 1896. szeptember 13.
1914-ben az Oszmán Birodalomban hozzávetőleg kétmillió örmény élt.Robert Melson: Paradigms of Genocide: The Holocaust, the Armenian Genocide, and Contemporary Mass Destructions, In: Annals of the American Academy of Political and Social Science, 548. szám, 1996. november, 156–68 o. (160) Az örmény népesség nagy része egyetlen nagy tömbben, Kelet-Anatóliában élt, de sok örmény lakott a birodalom nyugati részében is,Richard Hovannisian: Armenian people from ancient to modern times, Volume II., Palgrave Macmillan, 204. o., különösen Konstantinápolyban és környékén.
A háború előtt II. Abdul-Hamid uralkodása, 1876−1909 bélyegkép|250px|jobbra|Korabeli francia politikai gúnyrajz II. Abdul-Hamid szultánról bélyegkép|250px|jobbra|Az 1895-ös erzerumi mészárlás áldozatai
II. Abdul-Hamid szultán uralkodása kezdetén felfüggesztette az alkotmányt és diktatórikus eszközökkel kormányozta országát. Az Oszmán Birodalom hanyatlásával párhuzamosan nőtt az örmények politikai ellenállása, amit Abdul-Hamid uralma alatt számos esetben mészárlással toroltak meg.Grover Cleveland: Message of The President – Belief Expressed that Christendom Will Not Much Longer Tolerate Atrocities in Armenia, New York Times, 1896. december 8.30,000 Killed in Massacres – Conservative Estimate of Victims of Turkish Fanaticism in Adana Vilayet, New York Times, 1909. április 25. A 19. század utolsó éveiben, az 1894−1895-ös mészárlássorozat után a New York Times így tudósított: „a kis-ázsiai keresztények megsemmisítésére irányuló nyilvánvaló politikai törekvés”.Enraged at the Sultan – Bitter Feeling Stirred Up in England at Turkey's Ruler, New York Times, 1895. december 1.
1908-ban az Oszmán Birodalom egy világi mozgalom, „az alkotmányos és parlamentáris hatalom” visszaállítását célul kitűző ifjútörökök irányítása alá került.Erik Jan Zürcher: The Young Turks – Children of the Borderlands? Leideni Egyetem, Török Tanszék. 2002. október A mozgalom hatalomra kerülését a birodalom vallási kisebbségei örömmel fogadták. 1909-ben, amikor a kialakuló ifjútörök kormány szétszakadt, II. Abdul-Hamid egy populista lépéssel elnyerte az iszlamisták támogatását és rövid időre visszaszerezte a szultáni hatalmat. Az ezt követő adanai vérengzésben harmincezer örményt mészároltak le. Amikor két amerikai születésű misszionárius is meghalt a vérengzésben, az oszmán hatóságok azt állították, hogy az örmények ölték meg őket, amikor azok „segítettek eloltani egy török özvegyasszony égő házát”.Moslem Massacres Take 5,000 LIVES; Fresh Outbreaks Reported at Marash and Hadjin, and in Vicinity of Alexandretta, New York Times, 1909. április 21. Ezt később cáfolta egy örmény pap, aki tanúja volt a gyilkosságoknak, az ő elmondása szerint a misszionáriusokat „a muszlimok” ölték meg.Brooklyn Man Saw Missionaries Shot – Stephen Trowbridge Describes Killing of Rogers and Maurer by Moslems at Adana, New York Times, 1909. május 2.
Az ifjútörök kormányzat Az ifjútörökök 1909 áprilisában visszaszerezték a hatalmat és a szultánt fogságba helyezték. Ekkorra az ifjútörök forradalmárokban azonban felerősödött a bizalmatlanság és a harag a törökországi keresztényekkel szemben. A Leideni Egyetem tanára, Erik-Jan Zürcher így ír erről:
„Ez a Dél-Balkán városi központjaiban felnövekedett nemzedék teljesen tudatában van a keresztény polgárság és a muszlim középosztály között lévő, egyre mélyülő szakadéknak. A szakadék szemmel látható az oktatásban, hiszen nagyobb, különb iskolákat létesítenek maguk a helyi nem-muszlim közösségek és az európai missziós szervezetek is. (…) A szakadék a gazdasági életben is egyre kézzelfoghatóbb (…) A muszlim középosztály fiai (…) egyre inkább az állami bürokráciában (amely a 19. században a harmincszorosára növekedett) és a fegyveres erők tiszti állományában találták meg helyüket. Ilyenformán paradox helyzetbe kerültek: ők képviselték a hatóságot és az állami tekintélyt, de ugyanakkor viszonylagos szegénységben éltek, a munkabérek gyakran hónapokra elmaradoztak, ha nem évekre…”
Az ifjútörökök visszaemlékezései világosan elénk tárják, mennyire tudatában voltak a muszlimok és más vallásúak közötti növekvő szakadéknak. A hagyományos muszlim városnegyedekben született fiatalok lenyűgözve szemlélték a görög és örmény iparosok villáit az újonnan épült, villamosvonalakkal és közvilágítással felszerelt sugárutak mentén. A kirívó ellentét meghatározta kormányhűségüket… Az ifjútörökökben kifejlődött egy erőszakos oszmán-muszlim nacionalizmus, ami a „másságot” leginkább vallási alapon határozta meg. A muszlim − nem muszlim szembenállás teljesen eluralta a politikát és tragédiákhoz vezetett: a muszlimok kiűzetéséhez a Balkánról, a görög ortodoxok kiűzetéséhez Anatóliából, valamint a törökországi örmények elleni tömegmészárláshoz.
A népirtás végrehajtása Tervezés 1914 novemberében az Oszmán Birodalom belépett az első világháborúba a központi hatalmak oldalán. Enver pasa, a hadügyminiszter egy katasztrófával végződő hadjáratot indított az orosz csapatok ellen azzal a céllal, hogy elfoglalja Baku városát. A török csapatokat a sarıkamışi csatában felmorzsolták, sok katona pedig a visszavonulás során halálra fagyott.
Isztambulba visszatérve Enver pasa jórészt az azon a vidéken élő örményeket hibáztatta a tragédiáért, mert azok az oroszok pártjára álltak.Balakian: The Burning Tigris, 200. o. Emellett 1914-re az oszmán hatóságok már elindítottak egy propaganda-hadjáratot, amely úgy állította be az Oszmán Birodalomban élő örményeket, mint akik veszélyeztetik az ország biztonságát. Egy oszmán tengerésztiszt így vázolta fel a tervet:
Hogy igazolják ennek a leírhatatlan bűnténynek az elkövetését, a szükséges propagandaanyagot teljes egészében elkészítették Isztambulban. Olyan állítások voltak benne, mint „Az örmények szövetségre léptek az ellenséggel. Felkelést fognak kirobbantani Isztambulban, leöldösik az Ittihád, az ifjútörök mozgalom vezetőit és megnyitják az utat a szoroson a Dardanellákon keresztül.”Dadrian: History of the Armenian Genocide, 220. o.
1915. április 24-e éjjelén az oszmán kormány összegyűjtött és bebörtönzött körülbelül kétszázötven örmény értelmiségit,Balakian: The Burning Tigris, 211–212. o. majd még aznap éjjel valamennyiüket kivégezték. Ezt a dátumot tekintik az örmény genocídium kezdetének.
Törvényhozás, május 29. bélyegkép|Rafael de Nogales Méndez (1879-1936), venezuelai származású tiszt az oszmán hadseregben szolgált és részletes beszámolót írt a népirtásról