A bolíviai mókusmajom (Saimiri boliviensis) a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó faj.
Közeli rokona a közönséges mókusmajom (Saimiri sciureus)
Megjelenése Testhossza 42 centiméter, farokhossza 35 centiméter, súlya 1 kilogramm. A bolíviai mókusmajom rövid és tömött szőre a hátán olajbarna színű, hasán sárgás-narancssárgás. Jellegzetes bélyege és fő megkülönböztetője a közönséges mókusmajomtól fején a fekete sapka és arcmaszk.
Elterjedése Brazília (Acre és Amazonas államok), Peru és Bolívia trópusi esőerdeiben honos.
Alfajai Négy alfaja van. Saimiri boliviensis boliviensis Saimiri boliviensis peruviensis Saimiri boliviensis jaburuensis Saimiri boliviensis pluvialis
Életmódja bélyegkép|jobbra|250px Idejének nagy részét a fák ágai között tölti. Bár hosszú farka van, azt sohasem használja kapaszkodásra, inkább csak egyensúlyozik vele, illetve bizonyos testhelyzetnél támaszkodik rajta. Nyugalmi helyzetben farkát a háta és a válla fölött előrehajlítva tartja. Nagylétszámú, sokszor több száz egyedből álló csoportokat alkot, de e nagy csoportokon belül mindig vannak kisebb, belső csoportok is, amelyeknek az a sajátosságuk, hogy vagy a hím-, vagy a nőivarú egyedek túlsúlyban vannak jelen. Ennek a jelenségnek a magyarázatát még nem fejtette meg a tudomány, hiszen ezek az állatok olyan vidékeken élnek, ahol meglehetősen nehéz a közelükbe férkőzni. Rendkívül sokféle táplálékot fogyasztanak, főként gyümölcsöket és különféle rovarokat is.
Mint a sűrű erdőkben élő állatok többsége, a mókusmajmok is főként hangjelekkel tartják egymással a kapcsolatot. Hangjuk, amely sok szempontból a madárcsicsergésre hasonlít, sokféleképpen variálható. Más-más hangot használnak, ha a talaj felől közeleg a veszély, s más hangot akkor, amikor a levegőből várható támadás.
Szaporodása bélyegkép|jobbra|250px
A bolíviai mókusmajom csoportokban él. A csoportok nagysága 50 egyedtől egészen 500 egyedig terjedhet. A nőstény az esős évszakban hozza világra egyetlen kicsinyét, mintegy 150–170 napos vemhességi idő után.
Természetvédelmi helyzete
Bár az erdőirtások és a házikedvencnek való illegális vadbefogás ezt a fajt is veszélyezteti, állományai ma még elég nagyok. Emiatt a Természetvédelmi Világszövetség a fajt a „nem fenyegetett” kategóriába sorolta. Állatkertekben jóval ritkább, mint a közönséges mókusmajom. Magyarországon több állatkertben is élnek, Veszprémben kilenc, Nyíregyházán hat, Miskolcon pedig egy hím egyed él, a Szegedi Vadasparkban pedig egy kisebb szaporodó kolóniát tartanak.
Források Pia Steinweg, Untersuchungen zum Sozialverhalten der Totenkopfaffen Saimiri sciureus (Linnaeus, 1758) und Saimiri boliviensis d'Orbigny, 1834 in Menschenobhut, Tectum Verlag (2001),
További információk
Fotók További információk (angol)
Kategória:Mókusmajomformák Kategória:Emlősfajok Kategória:Bolívia emlősei Kategória:Brazília emlősei Kategória:Peru emlősei