A Dorogi Hanglemezgyár, a Hungaroton hanglemezeket és kazettákat is gyártó vállalata 1976 és 1996 között működött Dorogon az Esztergomi út 47. szám alatt. Évente több mint tízmillió hanghordozót gyártottak. Kezdetben csak a Hungarotonnak, majd az 1980-as évek végén megjelenő kis- és világméretű kiadóknak is préseltek itt lemezeket.
A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV)
bélyegkép|300px|jobbra|"Csendélet": Előkészítve a préseléshez (1980)
A magyar hanglemezkiadás 1951-ben kezdődött Magyarországon, amikor az állam megalapította a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot, melynek közel négy évtizeden át Magyarországon szinte kizárólag csak a szocialista országok márkái – Melódia, Eterna, Supraphon – jelentettek konkurenciát. Ennek hatására a magyar komoly- és könnyűzenei előadók és művészeink többsége is itt készítette felvételeit. Az 1960-as évektől megerősödött az export, így a korábbi Qualiton márkanevet felváltotta a Hungaroton márkanév. A Qualiton a népzenei termékeké maradt, majd az 1970-es évektől kisebb labelek jöttek létre (Pepita, Bravó, Krém, Start).
A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat életében Bors Jenő 1965-ben történt igazgatói kinevezése hozott változást. Bár a préselést továbbra is a Kábel- és Műanyaggyár részeként üzemelő Budapesti Hanglemezgyár végezte, és a készletezés is a RAVILL-nál történt, a szállítandó lemezmennyiségekről már az MHV rendelkezett. A vállalat 1967-től nagykereskedelmi tevékenységet is folytathatott, a klasszikus zenei felvételek exportjából származó valuta így fedezte az import alapanyagok árát.
Előzmények
A Dorogon létesítendő hanglemezgyártó üzemről először egy 1969. május 30-i keltezésű, az MHV vezetői által aláírt levél tudósít. A levélben értesítették a községi tanácsot a présüzem Dorogra (a Komárom Megyei Építőipari Vállalat volt telephelyére) szándékozott áttelepítéséről. Az aláírók felhívták a figyelmet, hogy a „gyár kitelepítése” a község számára is hasznos, mert – tudomásuk szerint – az „elkövetkezendő öt év alatt a szénbányászatból mintegy 4 000 fő szabadul fel”, így mintegy 150 főt tudna foglalkoztatni a tervezett üzem. Az MHV kérését a községi tanács elnöke, Dr. Kovács János pártolólag továbbította a Komárom Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának, kiemelve azt, hogy a beruházás nagyrészt (60 százalékban) nőket foglalkoztatna.
1969 folyamán az Esztergomi Járásbíróság mint Telekkönyvi Hatóság be is jegyezte a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot a dorogi 2018. számú betétben lévő 1637/27. helyrajzi számú ingatlan (Dorog, Beloiannisz út 131.) kezelőjeként. Ugyanezen év májusában a Dorogi Nagyközségi Tanács végrehajtó bizottságának "tudomására jutott”, hogy az MHV nem veszi igénybe a korábban megvásárolt telket és épületet, hanem azt értékesíteni kívánja. Bors Jenő igazgató válaszában megnyugtatta Dr. Kovács József dorogi tanácselnököt, hogy a „megvásárolt KOMÉP-székházat egyenlőre (sic!) nem áll szándékunkban értékesíteni”„Magyarország egyetlen hanglemezgyártó bázisa” – A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat dorogi gyáregységének létrejötte és működésének első évei a Dorogi Nagyközségi Tanács V. B. iratai alapján. 2023. 5. sz.. Hogy mi állt a levélváltás mögött, nem derül ki, feltételezhetjük azonban, hogy pénzügyi vagy koncepcionális problémák miatt vetődött fel a kérdés. 1973 végén Dr. Takács Ferenc műszaki igazgató és Lukács János gyáregységvezető levelében értesítette a Dorogi Nagyközségi Tanács V. B. Építési Osztályát, hogy az MHV „a közeljövőben megkezdi dorogi telephelyén a hanglemezgyár építését”, amelynek terveit az Ipari Épülettervező Vállalat készíti.
1974-ben el is kezdődött az építkezés. A tavasz folyamán a vállalat megkapta az engedélyeket a főépület, az „energiaépület és a galvánépület felépítésére. A gyáregység létrejöttének szükségességét, gazdaságosságát sokoldalúan világítja meg az 1977-ben keletkezett beruházási alapokmány is, amelyet Bors Jenő írt alá. Korábban, még 1975. november 20-án keltezte Bors a műsoros kazettákat gyártó üzem beruházási alapokmányát. A Hungaroton dorogi gyáregységének harmadik nagy beruházása a Tömedék utca 551. hrsz. alatti kialakított raktárbázis és a Beloiannisz úton létesített műsoroskazetta-gyártó üzem lett. A 14,6 millió forintba kerülő építkezést a több helyen lévő és túlzsúfolt raktárak kiváltása tette szükségessé.
A Hungaroton dorogi gyáregysége már az első években munkaerőgondokkal küzdött, pedig ebből a szempontból 1969-ben és 1974-ben is optimista volt mind a vállalat vezetősége, mind a dorogi tanács. 1974-től MHV-alkalmazottként már mintegy száz dorogi munkavállaló járt Budapestre a Villamos-szigetelő és Műanyaggyárba, ahol „megtanulták a hanglemezgyártás fortélyait, és pótolták az ottani hiányzó munkaerőt. A dorogi üzem beindulásával az addig a fővárosba járó dorogiak és a korábban Budapesten foglalkoztatott dolgozók Dorogon kezdték, illetve folytatták tevékenységüket. Ezen kívül egyre többen kerültek az MHV állományába olyan dorogiak is, „akik már egyenesen a Dorogon működő Hanglemezgyár tevékenységébe kapcsolódtak be. Rövid néhány év után már el lehet mondani, hogy kialakult a hanglemezgyári törzs.
A gyár megnyitása
A Dorogi Hanglemezgyár hivatalosan 1976. november 3-án nyílt meg, de a története jóval korábban kezdődött. A magyar hanglemezgyártás állami keretek közé szervezése már 1948-ban elindult, amikor létrejött a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV).
A dorogi üzem létesítésének első írásos nyoma 1969. május 30., amikor az MHV vezetői levelet küldtek a nagyközségi tanácsnak a beruházásról. A levélben értesítették a községi tanácsot a présüzem Dorogra (a Komárom Megyei Építőipari Vállalat volt telephelyére) szándékozott áttelepítéséről. A gyár átadását a kor politikai szimbolikájához igazították, és a megnyitót a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján tartották. Az eseményen magas rangú pártvezetők – többek között Aczél György és Pozsgay Imre – is részt vettek.
1976-ban a budapesti ipar dekoncentrációjával összefüggésben a Hungaroton kitelepült Dorogra, és felépítette a dorogi hanglemezgyárat. A '70-es és a '80-as évek jelentette az aranykort a lemezgyárnak, és a kiadónak, ugyanis abban az időben az előadók, és együttesek elérték az akkoriban százezer hanghordozó eladása után járó aranylemezt, a komolyzenei kiadványok pedig alacsony áruknak köszönhetően nagy számban terjedtek a világban. A könnyűzene több pénzt hozott a konyhára, de a komolyzene exportjából származó bevétel fedezte az import alapanyagok árát.
A beatzenészeknek akkoriban nem kaptak szerzői jogdíjat, később már az aranylemez is kiadható volt. A bázisévben azaz 1976-ban a teljes vállalati létszám 504 fő volt. A kapacitás felfutás évére 1980-ra, a tervezett létszám 629 főre bővült. A beruházás megvalósításával a budapesti fizikai állomány jelentősen csökkent, az ottani raktárak felszámolása miat is, míg a dorogi növekedésnek indult a termelőkapacitások bővülése miatt. A nagykereskedelmi raktár gépesítése kismértékű létszám-megtakarítást jelentett. A dorogi létszám növekedése biztosítottnak látszott Dorogról és annak környékéről.
Az 1980-as évek végén – 1988-ban – a hazai piac liberalizálása megváltoztatta a helyzetet, így hirtelen elérhetővé váltak azok a nyugati felvételek is (C. C. Catch, Modern Talking, Falco stb.), melyeket azelőtt szinte csak nyugatról lehetett beszerezni. Igaz, ezek ára az akkori fizetésekhez képest elég drága volt.
A rendszerváltás előtti utolsó évek
Az 1980-as évek végére a hanglemezpiac világszerte zsugorodni kezdett a CD lemezek gyors terjedése miatt is, és az állami hanglemezgyártás nem tudott lépést tartani a technológiai váltással. A gépek elavulttá váltak, a nyersanyag drágult, a kereslet csökkenő tendenciát mutatott, a vállalat veszteségessé vált, egyrészt azért, mert a dorogi gyárra felvett bankkölcsönök visszafizetése esedékessé vált, így ezen okokból a vállalat felszámolás után meg is szűnt, és 1992-től Hungaroton Gong néven jelentek meg az új könnyűzenei lemezek, a komoly- és népzenei kiadványok pedig Hungaroton Classic márkanév alatt jöttek ki. Az 1990-es évek végén megjelentek a magán kiadók (Rákóczi kiadó, Magneoton, valamint a világkiadók is, úgy mint a Sony Music vagy a BMG, melyek a Hungaroton konkurenciájává váltak. 1995-ben a gyárat privatizálták, és még ugyanebben az évben, áprilisban meg is szűnt. 1996-ban a gyár még egy kis helyiségben működött, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a hanglemezgyártás véget ér. 1995 után a Hungaroton privatizálása után létrejött a Hungaroton Music Rt, mely a Fotex csoport tagja lett. 1998-ban a Classic és Gong Kft-t összevonták, így létrejött a Hungaroton Records Hanglemezkiadó Kft. Évente 150 kiadványt jelentet meg, melyből 80 komoly, és 50 könnyűzenei kiadvány. A Hungaroton elismert név külföldön is, DVD kiadási tevékenységét is megkezdte
Jegyzetek
Források Cégtörténet - Hungaroton Records
Kategória:Hanglemezgyártás Kategória:Magyarországi ipari cégek Kategória:Dorog gazdasága Kategória:1976-ban alapított cégek