A khász városok közigazgatási egységek voltak az Oszmán Birodalomban. Olyan települések kaphattak ilyen rangot, amelyek évi jövedelme meghaladta a akcsét. Ezáltal különböző, kiváltságos előnyöket élvezhettek, lévén hogy a szultán fennhatósága alá tartozó városként kezelték őket.
A várost nem igazgatta közvetlenül egy kiküldött török tisztségviselő sem. A települések a kirótt adót önállóan szedték be, és azt küldöttük vitte el a vilajet központba. Magyar rendtartás szerint, saját maguk intézték belügyeiket és szolgáltattak igazságot, önállóan gazdálkodtak a befizetett adón felül megmaradó bevételeikkel.
A városok lakossága elsősorban mezőgazdasági tevékenységből, marhatartásból- és kereskedelemből (tőzsérek) élt, amely a korszakban Magyarországon (és Kelet-Európában) rövid távon a legjövedelmezőbb tevékenység volt. Népességük általában gyarapodott, köszönhetően annak, hogy a kettős adóztatás elől gyakran áramlott a parasztok tömege a khász városokba. Később, a török hódoltság utáni időkben ezekből lettek a mezővárosok, a szűkebb régiók kulturális és szellemi központjai.
Khász városok voltak: A Háromváros, vagyis Cegléd Kecskemét Nagykőrös Csongrád Dévaványa Jászberény Kiskunhalas Kunszentmiklós Makó Mezőtúrwww.tankonyvtar.hu Szeged Gyöngyös
Jegyzetek
Források
Magyar Katolikus Lexikon
További információk A szultánok "önálló" városai
Kapcsolódó szócikkek Hász Timár-rendszer
Kategória:Török hódoltság Kategória:Török szavak és kifejezések Kategória:Oszmán társadalom