bélyegkép|jobbra|300 px|vitéz Sarlay István vitéz Sarlay István (eredeti neve: Schwartz István) (Dunaszerdahely, 1894. május 22. – Dunaszerdahely, 1962. augusztus 13.) császári és királyi katonatiszt, magyar királyi csendőrtiszt, az Első Magyar Kartonlemezgyár Rt. főtisztviselője.
Élete Származása, ifjúságának évei
Schwartz József kertész (szül. 1867-ben Dunaszerdahelyen) és felesége, Teresia Breitzer (szül. 1869-ben Bécsben) öt gyermekének egyikeként született. Tanulmányait a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémián (Theresianische Militärakademie) végezte. Fiatalkorában a dunaszerdahelyi DAC labdarúgójaként is ismerték,Kornfeld Tibor: Volt egyszer egy zsidó város, Dunaszerdahely, Agentúra Radko kiadó, 2019, , 124. oldal egy 1919-es fényképen is megörökítették, amely a Dunaszerdahely – Komárom mérkőzés után készült.(Szinte pontosan a kép közepén találjuk őt – középső sorban balról az ötödik.)
Az első világháborúban
Bosznia-Hercegovinában a cs. és kir. bosznia-hercegovinai tábori vadászzászlóaljnál később a pozsonyligeti határvédő parancsnokságnál szolgált mint önkéntes szakaszvezető, zászlós, hadnagy, főhadnagy.
Kitüntetései: Signum Laudis Katonai Érdemérem hadiszalagon kardokkal Vitézségi érem 1. oszt. (nagy ezüst) Vitézségi érem 2. oszt. (kis ezüst) Vitézségi érem 3. oszt. (bronz) Károly Csapatkereszt (IV. Károly király alapította, adományozási feltétel volt a min. 3 havi frontszolgálat) Sebesültek érme (Sarlay esetében különleges szalagon adományozva, mivel a harcok során kétszer is sebesült) Rend: Vitézi Rend (az első világháborús érdemei és vitéz tettei alapján 1923-ban vitézzé avatták, tagja lett a Vitézi Rendnek) Emlékérmek: Magyar háborús emlékérem Osztrák háborús emlékérem
Szolgálati ideje 1944-ig 1920. január 1-jétől 1944. április 30-áig m. kir. csendőrtiszt (főhadnagy, százados, őrnagy és alezredes).
1937-ben tiszti díszőrség tagja Habsburg–Lotaringiai Frigyes főherceg (Teschen utolsó hercege, császári és király tábornagy, az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének főparancsnoka) ravatalánál. Frigyes főherceg temetése 1937-ben Magyaróváron a Magyar Királyság legnagyobb királyi eseménye volt, IV. Károly király 1916-os koronázása után.
1944-ben a német megszállás után hivatalosan kérvényezte nyugállományba helyezését, ami a magyar rendőri vagy csendőri apparátusban igen ritka tett volt, a szolgálata vége után az Első Magyar Kartonlemezgyár Rt. főtisztviselője.Sarlay nyugellátási kimutatása alapján
A második világháború alatt a zsidók megsegítésében és bújtatásában is részt vett.
Kitüntetés: Nemzetvédelmi Kereszt (az adományozás feltétele volt, hogy az illető ne csak a kommunistákkal, de a hazai nyilasokkal is szemben álljon)
Család
Sarlay első felesége Marschall Ilona,Dr. Marschall családjáról lásd: Kornfeld Ferenc: Az én városom Dunaszerdahely. Lilium Aurum. 2007. Dr. Marschall dunaszerdahelyi orvos lánya volt. Gyermekük nem született. Második feleségével Csánó Zitával 1951. május 24-én kötött házasságot Dunaszerdahelyen. Házasságukból két gyermekük született.
A második világháború után
Sarlay a második világháború után egy ideig Záhorská Bystricán /Szlovákia/ élt, később Dunaszerdahelyre költözött, és mint könyvelő Albárban (Dolný Bar) dolgozott. Élete végéig osztályellenségként volt kezelve. 1962. augusztus 13-án hunyt el.
Külső hivatkozások HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum – rangsorolás
Jegyzetek
Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:Dunaszerdahelyiek Kategória:A vitézi rend tagjai Kategória:1894-ben született személyek Kategória:1962-ben elhunyt személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:A Magyar Háborús Emlékérem kitüntetettjei Kategória:A Nemzetvédelmi Kereszt kitüntetettjei Kategória:Az osztrák Háborús Emlékérem kitüntetettjei