272x272px|right|thumb|Fuji Speedway

A japán nagydíj (日本グランプリ, Nihon-Guranpuri) egy, a Formula–1 világbajnokság keretei között megrendezett verseny. Hagyományosan sokáig a bajnokság egyik utolsó (vagy épp legutolsó) versenyeként rendezték meg, ebből kifolyólag számtalanszor, összesen 13 alkalommal avattak itt világbajnokot. 1999-ig, a maláj nagydíj csatlakozásáig Japán volt az egyetlen ázsiai ország, amely Formula–1-es futamot rendezett.

Az első két versenyt 1976-ban és 1977-ben a Fuji Speedway versenypályán rendezték, ezután tíz évre kikerült a naptárból. Csak 1987-ben tért vissza, akkor a Suzuka Circuit nevű versenypályán, amely kialakítása miatt a Formula–1 egyik legtechnikásabb versenypályája volt. 1994-ben és 1995-ben Japán egy másik versenyt is rendezett Aidában, amelyet csendes-óceáni nagydíj néven tartottak, ezzel a szigetország egyike lett azon kevés országoknak, amelyek egy évben egynél több Formula–1-es nagydíjat rendeztek. 2007-ben és 2008-ban a verseny visszakerült az átépített Fuji Speedwayre, majd 2009-ben vissza Szuzukába. Eredetileg rotációs rendszerben tervezték váltogatni a két pályát, de a Fuji Speedway mögött álló támogató, a Toyota kiszállt a Formula–1-bőlhttps://www.bloomberg.com/apps/news?pid=20601077&sid=an2C8x_xabX8, ezért 2009-től kezdve ismét a szuzukai pálya a helyszíne minden futamnak. 2020-ban és 2021-ben a Covid-19 pandémia miatt nem rendezték meg. A szervezőknek 2029-ig van élő szerződése.

Története Japán nagydíj néven az első versenyt 1963 márciusában rendezték Szuzukában, sportautók számára, majd 1964-ben is. Azt ezt követő nyolc évben aztán ezek a versenyek átkerültek a Fuji Speedwayre, amely Jokohamától 64 kilométerre nyugatra, Tokiótól pedig 106 kilométerre nyugatra található. A versenypálya nem volt teljesen készen, ennek következménye volt a pályán található hírhedt Daicsi-kanyar, amelyet 1974-ben felszámoltak, mert több halálos baleset is történt itt. Formula–2, Can-Am, és sportautó-versenyeket is tartottak itt. bélyegkép|Ronnie Peterson Tyrrell-je (1977) 1976-ban rendeztek itt először Formula–1-es futamot, mely rögtön emlékezetesre sikerült. Az özönvízszerű esőzésben zajló hétvége során dőlt el a bajnoki cím sorsa Niki Lauda és James Hunt között. Lauda, aki csak nemrég tért vissza a versenypályákra a csaknem az életét követelő nürburgringi futam után, inkább visszalépett, mondván hogy az élete fontosabb, mint a bajnoki cím. Rajta kívül Emerson Fittipaldi és Carlos Pace sem vállalták a futamot. Hunt viszont elrajtolt, és az időközben csendesedő esőben feljött egészen a harmadik helyig, amivel megszerezte azt a 4 pontot, amire szüksége volt ahhoz, hogy ő legyen a világbajnok. Hunt a következő évben is győzött, de a futamot egy sajnálatos baleset árnyékolta be: Gilles Villeneuve és Ronnie Peterson összeütköztek, a kanadai Ferrarija pedig a levegőbe repülve irányíthatatanul szaltózott, majd a nézők által elzárt területre vágódott, ahol egy pályabíró és egy fotós életét vesztette. Hosszú ideig ez volt az utolsó japán nagydíj, ugyanis bár szó volt arról, hogy 1978 áprilisában is megrendezik, erre nem került sor.

A visszatérés eredetileg 1985-ben történt volna, azonban a szuzukai pálya átépítése egyszerűen nem készült el időben. Végül 1987-ben adták át az átalakított és átépített versenypályát, melyet a holland John Hugenholtz tervezett a tulajdonos Honda számára, amely tesztpályaként is használta azt. Különlegessége volt, hogy egy vidámpark épült köré, valamint az, hogy egy nyolcas alakban egy felüljárón keresztezte saját magát a pálya. A gyors és egyben technikás versenypálya hamar a versenyzők egyik kedvencévé vált, és számos drámai pillanatot tartogatott. Rögtön 1987-ben itt dőlt el a világbajnoki cím, ugyanis Nigel Mansell már a szabadedzésen balesetet szenvedett – korábbi karrierje során elszenvedett hátsérülése kiújult, ezért nem rajtolhatott el a futamon, így csapattársa, Nelson Piquet lett a világbajnok. Az első győzelmet Gerhard Berger aratta a Ferrarival, aki a csapata számára két év után szerezte meg az első győzelmet. bélyegkép|Ayrton Senna 1989-es versenyautója, a McLaren MP4/5 Szuzuka többször is helyszíne volt a Prost-Senna rivalizálás ikonikus pillanatainak. 1988-ban még egy olyan pontozási rendszer volt életben, hogy csak a legjobb 11 eredményt számították bele a bajnoki végeredménybe. Ayrton Senna volt kedvezőbb helyzetben a rajt előtt, ugyanis ezen szisztéma szerint hiába esett ki több versenyről is és kevésbé konzisztens módon gyűjtötte a pontokat, neki több lehetősége volt még jobb eredményeket elérni, mint Alain Prostnak. Senna meg is nyerte a versenyt, és világbajnok lett, pedig az év során összességében Prost gyűjtötte a több pontot (tizeneggyel többet) – a legjobb 11 eredmény szabálya miatt Senna nyolc győzelme többet ért, mint Prost esetében a hét, ezért három ponttal több jutott neki a végelszámolásnál. 1989-ben aztán a két csapattárs úgy érkezett ide, hogy a viszonyuk az egész éves kíméletlen harc miatt alaposan megromlott. Prost 16 pont előnnyel vezette a bajnokságot, Senna tehát győzelmi kényszerben volt a hátralévő két futamon. Az időmérő edzésen Senna szerezte meg egy hatalmas idővel a pole-t, Prost azonban a rajtnál átvette a vezetést. Kettejük csatája a 47. körben ért véget, amikor a Casio sikánban Senna előzni próbált, Prost pedig, tartva magát a futam előtt elmondottakhoz, nem hagyott helyet neki. Mindketten kiestek, Senna azonban megtolatta a pályabírókkal az autóját, visszament a boxutcába orrkúpot cserélni, és végül győzött. Csakhogy a futamot követően kizárták – különös módon nem azért, mert megtolták az autóját, hanem mert a pályára a menekülőúton tért vissza, tehát egy kört nem teljesített szabályosan. Az esetből hatalmas botrány lett, Prost pedig hivatalosan csak a szezonzáró után lett világbajnok, amikor is az ausztrál nagydíjon Senna kiesett, a McLaren fellebbezését a kizárás miatt pedig elutasították. Ám nem ez volt az utolsó botrány: a következő évben megtörtént ugyanaz, csak fordítva. Prostnak, aki ebben az évben már a Ferrari versenyzője volt, győznie kellett, ha világbajnok akart lenni. A rajt után Senna nem hagyott helyet Prostnak, összeütköztek, mindketten kiestek, és ezzel Senna lett a világbajnok. Az eset után Sennát nem büntették meg, és ő a vétlenségét hangoztatta, majd egy évvel később, 1991-ben, amikor megszerezte itt a harmadik világbajnoki címét, a sajtótájékoztatón közölte, hogy igenis szándékosan tette, mégpedig azért, mert szerinte Jean-Marie Balestre FISA-elnök a döntéseivel belenyúlt a bajnoki küzdelembe. Sennának még 1993-ban is történt itt egy incidense: Eddie Irvine határozott versenyzéssel visszavette tőle a körét, ezért a futam után (amelyet megnyert), felkereste az ír versenyzőt, és megütötte őthttps://www.independent.co.uk/sport/motor-racing-suspended-sentence-for-senna-compromise-reached-over-brazilian-ace-1466628.html..

Legközelebb 1996-ban döntött a japán nagydíj a bajnoki cím sorsáról, mégpedig a Williams két versenyzője, Damon Hill és Jacques Villeneuve között. Villeneuve autójáról a 37. körben leesett az egyik kerék, emiatt kiesett, és Hill lett a világbajnok. Ez keserédes győzelem volt, hiszen Hilltől a csapat már korábban bejelentette, hogy meg fog válni. Villeneuve a következő évben sem járt itt jobban, mert kizárták sárga zászló figyelmen kívül hagyása miatt. 1998-ban újra itt dőlt el a világbajnoki cím, Michael Schumacher és Mika Häkkinen között. Häkkinen volt négy pontos előnyben, ezért Schumacher mindent beleadott a hétvége során. Hiába indult azonban a pole-ból, az autója lefulladt a rajtnál, majd egy balesetből visszamaradt törmelékkupacon defektet kapott, és fel kellett adnia a versenyt. Häkkinen lett a világbajnok, akárcsak 1999-ben ugyanitt, akkor Eddie Irvine ellenében.

A következő öt évben Michael Schumacher különösebb nehézségek nélkül dominált itt, 2000-ben és 2003-ban is itt lett világbajnok. 2004-ben egy tájfun miatt szokatlan módon nem szombaton délután, hanem vasárnap délelőtt rendezték meg az időmérő edzést. 2005-ben egy izgalmas versenyt láthatott itt a közönség, ugyanis az összes nagy esélyes a mezőny végéről indult a változó időjárási körülmények között – Kimi Räikkönen az utolsó körben bemutatott előzéssel győzött úgy, hogy a 17 helyről indult. 2006-ban Fernando Alonso itt lett világbajnok úgy, hogy Schumachernek igen jó esélye volt arra, hogy nyolcadszor is világbajnok legyen, míg egy motorhiba keresztül nem húzta a számításait.

2006. március 24-én bejelentették, hogy a Toyota tulajdonába került Fuji Speedwayen rendezik a következő japán nagydíjakat. 2007-ben itt is volt, de már 2007 szeptemberében úgy döntöttek, hogy 2009-től kezdve a szuzukai versenypályával rotációban fogják rendezni. A szakadó esőben megrendezett versenyt Lewis Hamilton nyerte, és a sportág történetében először fordult elő, hogy Heikki Kovalainen és KImi Räikkönen személyében két finn is a dobogón álljon. 2008-ban Fernando Alonso nyert a Renault-val, mely az idénybeli második győzelme volt mindössze. bélyegkép|Kobajasi Kamui 2012-ben a Sauberrel 2009 júliusában a gazdasági helyzetre tekintettel a Toyota bejelentette, hogy 2010-től nem tér vissza a verseny a Fuji Speedway-re, az év végével pedig a Toyota kiszállt a Formula–1-ből is. Ekkor kezdődött a Red Bull Racing sikerszériája, 2009-től 2013-ig egy kivételével az összes futamot megnyerte Sebastian Vettel. 2011-ben ugyan csak harmadik lett, mégis ekkor szerezte második világbajnoki címét, miután behozhatatlan előnyre tett szert az egyébként a versenyt megnyerő Jenson Buttonnal szemben. 2012-ben Kobajasi Kamui tett csodát, amikor 22 év után ő lett mindössze a második japán pilóta, aki hazája versenyén a dobogóra állhatott.

2014 az ítéletidő és egy újabb tragédia miatt lett hírhedt. A Mercedes pilótái, ahogy az idény során már megszokott volt, domináltak, azonban a verseny napjára egy újabb tájfun érkezett. A verseny szervezői nem halasztották el a rajtot, a futam pedig borzalmas időjárási körülmények között zajlott. A 45. körben Adrian Sutil kicsúszott a Dunlop kanyarban, az autóját pedig egy daruval kezdték el menteni. Egy körrel később ugyanott Jules Bianchi is kicsúszott, aki telibe találta a darut. A versenyt piros zászlóval megszakították, Bianchi azonban olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy kilenc hónappal később elhunyt.

A helyszín szerződését 2013-ban előbb öt évre, 2018-ig, majd 2021-ig meghosszabbították. 2020-ban és 2021-ben azonban a futam elmaradt, a Covid-19 pandémia járványügyi korlátozásainak köszönhetően. Csak 2022-ben tért vissza ide a mezőny, amikor is majdnem megismétlődött a 2014-es tragédia: az esős körülmények között ezúttal Carlos Sainz Jr. autóját kellett menteni, Pierre Gasly pedig majdnem telibe találta a pályán közlekedő munkagépet. Ugyanezen a futamon Max Verstappen furcsa körülmények közt lett másodszor is világbajnok: az idő előtt befejeződött versenyen elvileg fél pontokat kellett volna osztani, a szabályok sajátos értelmezése miatt azonban teljes pontokat osztottak, és így elég pontja lett a bajnokság megnyeréséhez.

A versenyt 2024-től kezdve gazdaságossági okokból (a térség versenyeit igyekeznek egymás után megtartani) és az őszi folyamatos rossz időjárásra tekintettel áttették az idény elejére, így jellemzően március végén, április elején rendezik meg.

Népszerűsége 1987-es visszatérése óta az egyik legtöbb nézőt bevonzó nagydíj a naptárban. A rekord 1990-ben volt, amikor százhúszezer jegyet próbált megszerezni hárommillió rajongó – ennek oka a hazai motorgyártó Honda sikerszériája volt, Ayrton Senna népszerűsége, valamint a hazai versenyző Nakadzsima Szatoru jelenléte. A futam népszerűsége ezután átmenetileg csökkent, 1995-ben még az is előfordult, hogy nem adtak el minden jegyet. Később a Honda visszatérésével, majd a Toyota beszállásával a japán vonal tovább erősödött, ez pedig újra nézőcsúcsokat hozott magával.

Győztesek

Legsikeresebb versenyzők