Gerhard Berger (Wörgl, 1959. augusztus 27. –) volt Formula–1-es versenyző. Korábban a Scuderia Toro Rosso Formula–1-es csapat vezetője.
Gerhard Berger 14 Formula–1-es szezont teljesített, a legjobb világbajnoki eredménye két harmadik helyezés. Ez idő alatt tíz nagydíjat nyert, 48-szor végzett dobogón, 12-szer indult az első rajtkockából, és 21 alkalommal futotta a verseny leggyorsabb körét, kettővel többször, mint a barátja, Ayrton Senna. A pályafutása során 210 versenyen indult, amivel a Formula–1 legtapasztaltabb versenyzői közé tartozik. Magáénak mondhatja azt a különlegességet, hogy ő érte el a Benetton csapat első futamgyőzelmét, majd a 11 évvel későbbi utolsót is.
Pályafutása A Formula–1 előtt Gerhard Berger egy szállítási vállalkozó fiaként született egy tiroli kisvárosban, Wörglben. Már korán érdeklődést mutatott a motorok és az autók iránt. Az iskola befejezése után, apja sürgetésére, beiratkozott egy kereskedelmi iskolába, de hamar abbahagyta a tanulást, hogy beálljon apja mellé autószerelő-tanulónak. Berger célja az autóversenyzés volt, de előtte részt kellett vennie a sorkatonai kiképzésen.
A Formula–1-ben Az ATS, az Arrows és a Benetton csapatnál left|thumb|220px|Berger 1986-ban, Detroitban Miután Berger számos versenyt nyert az Európai Formula–3 sorozatban, 1984-ben, idény közben leszerződtette az ATS csapat, és a hazája nagydíján debütálhatott. Már élete második versenyén, az olasz nagydíjon pontszerző helyen ért célba, de nem kapott pontot, mivel a csapata csak egy autót indított a sorozatban, és a szabályok értelmében csak az a versenyző volt jogosult pontszerzésre, aki elkezdte az évet. A következő szezont már végigversenyezte az Arrows istállónál. Az igazi áttörést az 1986-os év jelentette, amikor a kimagaslóan erős BMW turbómotorokkal és Pirelli abroncsokkal szerelt Benetton autójával a San Marinói Nagydíjon dobogóra állhatott, majd az első futamgyőzelmét is megszerezte a mexikói nagydíjon.
Az első ferraris korszak 250px|thumb|right|Berger 1988-ban, Kanadában 1987-ben már a Ferrari csapat színeiben indulhatott, de a sorozatos technikai problémák megfosztották a jó szereplés lehetőségétől. Az autó az idény végére följavult, Portugáliában megszerezte az első pole-pozícióját, majd az évad utolsó két versenyét megnyerte. Így 1988-ra már a vb-cím esélyesei közé lépett, de ez volt az az év, amikor a Prost és Senna által vezetett McLarenek verhetetlenek voltak, 16 futamból 15-ön győztek. Egyedül Bergernek sikerült rajtuk kívül futamot nyerni, az olasz nagydíjon. A Michele Alboretóval aratott kettős győzelem némi gyógyírt jelentett az olasz csapatnak az Enzo Ferrari két héttel korábban bekövetkezett halála miatt érzett fájdalomra.
1989-ben a Willamstől átszerződő Nigel Mansell lett Berger csapattársa. Ám az autó ismét nem volt versenyképes, ráadásul Imolában, a hírhedt Tamburello-kanyarban komoly balesetet szenvedett, csak nagy szerencsével tudott élve kimenekülni kigyulladó járművéből. Nem szenvedett komoly sérüléseket, így hamar visszatért, és meg is nyerte a portugál nagydíjat. Ezenkívül azonban csak két második helyet tudott szerezni, ami mindössze a 7. helyre volt elég az összetettben.
A McLarennél thumb|left|250px|Berger McLarene 1991-ből Senna és Prost viszonyának megromlása miatt utóbbi a Ferrarihoz szerződött, így Bergernek lehetősége nyílt az akkori mezőny legjobb csapatához, a McLarenhez igazolni. A bemutatkozása meglehetősen viharosra sikeredett, mivel a szezon első nagydíján jobb rajthelyre kvalifikálta magát, mint Senna. Ezután ritkán fordult elő, hogy Berger a brazil előtt végzett, 1990 és 1992 között csak háromszor nyert futamot. 1991-ben Senna engedte maga elé Japánban, a következő évben, Kanadában és Ausztráliában pedig az összes jelentős rivális kiesése kellett a győzelemhez.
Újra a Ferrari thumb|200px|Berger a Ferrari volánjánál az 1995-ös kanadai nagydíjon, Montréalban
1993-ban a Ferrari visszahívta Bergert, hogy segítsen helyreállítani a csapat régi fényét. Nagy szerepe volt Jean Todt csapatfőnök szerződtetésében, lerakva a későbbi sikerek alapjait. Az autó ismét messze volt a tökéletestől, a megszerzett egy dobogós hely és 12 pont csak a 8. helyre volt elég a pilóták között. Ez volt Berger legrosszabb év végi eredménye, amióta 1986-ban a Benettonhoz szerződött. 1994-ben súlyosan megviselte a barátja, Ayrton Senna és a honfitársa, Roland Ratzenberger halála, de a német nagydíjon győzni tudott, ami óriási eredmény volt a csapatnak, tekintve, hogy 1990 óta nem nyertek futamot. Az év végén Berger a 3. helyen zárt Schumacher és Hill mögött. Utoljára 1995-ben versenyzett a Ferrarinál, számos dobogós helyezést elérve. A kanadai nagydíjon a világbajnoki címért küzdő Hill megelőzésével bizonyságát adta, hogy még mindig remek versenyző.
Az utolsó évek a Benettonnál Michael Schumacher érkezésével Berger nem látta biztosítottnak a kellő támogatást a Ferrarinál, így 1996-ban a Benettonhoz igazolt, ahol az első győzelmét szerezte. A csapat sajnos az árnyéka volt a korábbi önmagának, csak két dobogós helyre futotta az évben. 1997-ben, a német nagydíjon Berger megszerezte élete és a Benetton eddigi utolsó futamgyőzelmét, ami azért különösen értékes, mert betegsége és az édesapja halála miatt a három megelőző versenyt kihagyta. Az utolsó nagydíján, a Jerezben megrendezett európai nagydíjon épphogy lemaradt a dobogóról, csak pár másodperccel végezve a Schumacher és Villeneuve ominózus ütközése után élete első győzelmét arató Mika Häkkinen mögött. Az évad végén bejelentette a visszavonulását. A pletykák, miszerint 1998-ra visszatér a Ferrarihoz, hamisnak bizonyultak.
Visszavonulása után A Formula–1 népszerű figurájaként 2000 és 2003 között gyakran volt látható a bokszutcában, mint a BMW versenyigazgatója, felügyelve a gyár 2000-es visszatérését a sportágba. 2004. április 25-én, tíz évvel Ayrton Senna halála után háromkörös bemutatót tartott Imolában egy JPS Lotus 97T-vel, azzal az autóval, amivel Senna versenyzett az 1985-ös évben.
2006 februárjában megvásárolta a Scuderia Toro Rosso 50%-os tulajdonrészét Dietrich Mateschitztől, aki ugyanekkora részt vásárolt a Berger apja által 1961-ben alapított közúti fuvarozó cégből, a Berger Logistikből.
Teljes Formula–1-es eredménysorozata
Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Helyezés Pont 1984 ATS BRA RSA BEL SMR FRA MON CAN USE USA GBR GER AUT12 NED ITA*6 EURKi POR13 – 0 1985 Arrows BRAKi PORKi SMRKi MONKi CAN13 USA11 FRAKi GBR8 GER7 AUTKi NED9 ITAKi BEL7 EUR10 RSA5 AUS6 20. 3 1986 Benetton BRA6 ESP6 SMR3 MONKi BEL10 CANKi USAKi FRAKi GBRKi GER10 HUNKi AUT7 ITA5 PORKi MEX1 AUSKi 7. 17 1987 Ferrari BRA4 SMRKi BELKi MON4 USA4 FRAKi GBRKi GERKi HUNKi AUTKi ITA4 POR2 ESPKi MEXKi JPN1 AUS1 5. 36 1988 Ferrari BRA2 SMR5 MON2 MEX3 CANKi USAKi FRA4 GBR9 GER3 HUN4 BELKi ITA1 PORKi ESP6 JPN4 AUSKi 3. 41 1989 Ferrari BRAKi SMRKi MONBet MEXKi USAKi CANKi FRAKi GBRKi GERKi HUNKi BELKi ITA2 POR1 ESP2 JPNKi AUSKi 7. 21 1990 McLaren USAKi BRA2 SMR2 MON3 CAN4 MEX3 FRA5 GBR14 GER3 HUN16 BEL3 ITA3 POR4 ESPKi JPNKi AUS4 4. 43 1991 McLaren USAKi BRA3 SMR2 MONKi CANKi MEXKi FRAKi GBR2 GER4 HUN4 BEL2 ITA4 PORKi ESPKi JPN1 AUS3 4. 43 1992 McLaren RSA5 MEX4 BRAKi ESP4 SMRKi MONKi CAN1 FRAKi GBR5 GERKi HUN3 BELKi ITA4 POR2 JPN2 AUS1 5. 49 1993 Ferrari RSA6 BRAKi EURKi SMRKi ESP6 MON14 CAN4 FRA14 GBRKi GER6 HUN3 BEL10 ITAKi PORKi JPNKi AUS5 8. 12 1994 Ferrari BRAKi PAC2 SMRKi MON3 ESPKi CAN4 FRA3 GBRKi GER1 HUN12 BELKi ITA2 PORKi EUR5 JPNKi AUS2 3. 41 1995 Ferrari BRA3 ARG6 SMR3 ESP3 MON3 CANKi FRA12 GBRKi GER3 HUN3 BELKi ITAKi POR4 EURKi PAC4 JPNKi AUSKi 6. 31 1996 Benetton AUS4 BRAKi ARGKi EUR9 SMR3 MONKi ESPKi CANKi FRA4 GBR2 GER13 HUNKi BEL6 ITAKi POR6 JPN4 6. 21 1997 Benetton AUS4 BRA2 ARG6 SMRKi MON9 ESP10 CANBet FRABet GBRBet GER1 HUN8 BEL6 ITA7 AUT10 LUX4 JPN8 EUR4 5. 27
Források
Profilja a grandprix.com honlapon Profilja a statsf1.com honlapon Profilja a driverdatabase.com honlapon
Kategória:Osztrák autóversenyzők Kategória:Osztrák Formula–1-es versenyzők Kategória:1959-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:McLaren F1 Kategória:Arrows Kategória:Benetton Formula Kategória:Scuderia Ferrari