Jerrel „Jimmy” Floyd Hasselbaink (Paramaribo, Suriname, 1972. március 27. –) surinamei származású holland válogatott labdarúgó, edző.
Suriname-ban született, majd családjával a holland Zaandam városába költözött, ahol kezdetben kapusként játszott, ezt követően vált jobbszélsővé, majd csatárrá. Profi pályafutását a Telstar és az AZ Alkmaar gárdájánal kezdte, majd 1995 augusztusában elhagyta Hollandiát és Portugáliába, a Campomaiorenséhez szerződött. A következő évben csatlakozott a Boavistához, itt 1997-ben megnyerte a portugál kupát. Az 1997–1998-as szezon előtt az angol Leeds United 2 millió fontért igazolta le, ahol 1999-ben elnyerte az aranycipőt. A spanyol Atlético Madridnak 10 millió fontért adták el, ebben az évben a csapattal kupadöntőt játszott, annak ellenére, hogy a klub kiesett az első osztályból.
2000 májusában klubrekordot jelentő 15 millió font fejében tért vissza a Premier League-be a Chelsea-hez, ahol első idényében újra a bajnokság gólkirálya lett, így egyúttal begyűjtötte az aranycipőt is. A 2002-es FA-kupa döntőben is pályára lépett, valamint a 2003–2004-es évadban meghatározó szerepe volt abban, hogy az egylet klubcsúcsot megdöntve a második helyen végzett a bajnokságban. 2004 júliusában ingyen lett a Middlesbrough játékosa, a klubnál 2006-ban UEFA-kupa-döntőt játszott. Miután az előző szezon végén nem hosszabbítottak vele szerződést, 2006 júliusában a Charlton Athletic-hez írt alá, mielőtt 2007 augusztusában a Cardiff City labdarúgójává vált. A 2008-as angol kupa döntőjében ezüstérmet szerzett, a szezon végén pedig bejelentette visszavonulását.
Négy évet töltött a holland válogatottnál, mely során 23 mérkőzésen kilenc gólt lőtt, részt vett az 1998-as világbajnokságon is.
2013 májusában kinevezték a belga másodosztályú Royal Antwerp edzőjévé, ahol egy szezont töltött. 2014 novemberében az angol Burton Albion alkalmazta menedzsernek, első idényében pedig felvezette őket a negyedosztály bajnokaként a harmadik vonalba. 2015 decemberében a másodosztályú Queens Park Rangers vezetőedzőjének nevezték ki, itt 11 hónapot dolgozott, míg 2016 novemberében el nem bocsátották. 2017 szeptemberétől 2018 áprilisáig a negyedosztályú Northampton Townt irányította. 2021. január 1-jén másodszor lett a Burton Albion trénere, 2022 szeptemberében lemondással távozott posztjáról.
Pályafutása A kezdetek Hollandiában Hasselbaink 1972. március 27-én született Suriname fővárosában, Paramaribóban (mely akkoriban a Holland Királyság része volt), Frank Ware és Cornelli Hasselbaink gyermekeként; hat gyerekük közül ő a legfiatalabb. Három éves volt, amikor elgázolta egy segédmotoros kerékpár, melynek következtében eltört a jobb lába. 1978 októberében édesanyjával és három testvérével Hollandiába, Zaandam városába költöztek, apja Suriname-ban maradt és ezt követően ritkán tartotta a kapcsolatot a családdal. A következő évben Hasselbaink ifjúsági pályafutását kapusként kezdte a Gestaagt Volharding Overwint (GVO) csapatánál, később a Zaansche Football Club (ZFC) és a Zaanlandia gárdájánál játszott jobbszélsőként. Tinédzserként csatlakozott egy utcai bandához, melynek eredményeként lopás miatt három hónapot töltött őrizetben. Szabadulása után a DWS utánpótlás csapatának tagja lett, de elbocsátották a klubtól, mert ellopta az egyik első csapatban játszó labdarúgó óráját. Profi pályafutását a Telstarnál kezdte még bandatagként, így tartós késései miatt fegyelmi problémái adódtak az egyesületben. A holland első osztályban 1990. október 27-én debütált a VVV-Venlo elleni 2–0-s vereség során. Ezt követően a tréner, Niels Overweg szélnek engedte, miután elkésett az egyik mérkőzésről.
Ezek után az AZ Alkmaarnál kezdett el edzeni, ahol testvére, Carlos játszott, itt elegendő benyomást tett a vezetők felé ahhoz, hogy profi szerződést kínáljanak számára. Henk Wullems vezetőedző azonban úgy döntött, hogy 1993-ban nem hosszabbítja meg lejáró szerződését, annak ellenére, hogy 46 alkalommal lépett pályára az egyletben. Egy sikertelen tárgyalást követően az FC Eindhovennel a PEC Zwolléval sem sikerült megállapodnia, így az 1993–1994-es idényt a HFC Haarlemnél töltötte. Ezután az amatőr Neerlandia csapatában rúgta a bőrt, miközben külföldi lehetőségre várva Ausztriában trenírozott az Admira Wackerrel.
Portugáliában 1995 augusztusában a portugál első osztályban újonc Campomaiorense klubjához szerződött, miután a trénert, Manuel Fernandest lenyűgözte a tárgyaláson. Az elnök titokban akarta tartani leigazolását, a sajtónak elmondta, hogy leigazolt egy „Jimmy” nevű játékost, azonban miután fény derült a rejtélyre, ezt követően nem Jerrel, hanem Jimmy néven vált ismertté. Az első négy meccsén nem sikerült gólt szereznie, az ötödik mérkőzésén kihagyott egy büntetőt, miután ragaszkodott ahhoz, hogy az első számú tizenegyeslövő játékos, Sztanimir Sztojlov helyett elvégezze azt. A találkozó későbbi részében mindkét gól az ő nevéhez fűződött a 2–0-s győzelemmel véget érő Gil Vicente elleni összecsapáson. A klubbal végül nem tudott az élvonalban maradni, így az 1995–1996-os szezonban kiestek.
1996 nyarán a Boavista 300 000 euró fejében igazolta le. Az 1996–1997-es idény kaotikus volt a klub számára, mivel az elnök két menedzsert, Zoran Filipovićot és João Alvest is menesztette, mielőtt Rui Casacával befejezték az évadot. Ennek eredményeként a Párducok a hetedik helyen végeztek az idény végén, míg a kupát megnyerték. Hasselbaink egyénileg jó szezont futott, a bajnokságban a góllövőlistán a második helyet érte el a Portóban játszó Mário Jardel mögött. Első profi mesterhármasát a klubban szerezte, az Estádio do Bessában a Marítimo felett aratott 3–1-es győzelem során, később a Gil Vicente elleni 7–0-s kiütés folyamán is háromszor volt eredményes, akárcsak csapattársa, Nuno Gomes. Bár a vezetőedző, Casaca nem nevezte a kupadöntő kezdőcsapatába, amiért a Leeds Unitedhez igazolt, mégis becserélte Erwin Sánchez helyett a 3–2-re megnyert Benfica elleni megmérettetés kései szakaszában.
Leeds United George Graham, a Leeds United menedzsere 1997 nyarán 2 millió fontot fizetett a játékjogáért cserébe. A Premier League-ben augusztus 9-én, az Arsenal elleni 1–1-es döntetlen alkalmával lépett pályára először az Elland Roadon, bár kezdetben nehezen alkalmazkodott a bajnokság üteméhez. Karácsonyig mindössze öt gólt szerzett, de a szezon második felét követően 26 góllal zárta a bajnokságot.
A következő idényben a 36 meccsen elért 18 góljával közös győztese lett Michael Owennel és Dwight Yorke-kal az aranycipőnek. Az új tréner, David O’Leary vezetésével a negyedikek lettek a bajnokságban, így az UEFA-kupában indulhattak. Ügynökével azonban nem voltak elégedettek a klub által felajánlott új szerződésével, és bár még két év volt hátra kontraktusából, mégis eladták. O'Leary azt állította: „Amennyit keres, azt hiszem, az ország egyetlen klubja sem engedheti meg magának, és nem hiszem, hogy valakinek van ennyi pénze itt [Angliában].”
Atlético Madrid 1999-ben 10 millió fontért vásárolta meg a spanyol Atlético Madrid. A piros-fehérek az 1999–2000-es szezon első három meccsét elvesztették, ám miután Hasselbaink a Real Zaragoza ellen megszerezte első gólját a klubban, mely pontot ért a csapatnak, további fontos találatok fűződtek a nevéhez. Október 30-án kétszer volt eredményes az El Derbi madrileñón, ez által az Atlético kilenc év után tudta legyőzni a Real Madridot a Santiago Bernabéu stadionban. A Camp Nou-ban a Barcelona ellen is betalált, bár 2–1-es vereséget szenvedtek. Claudio Ranieri menedzser célja a Bajnokok ligája kvalifikáció volt, de a gyenge eredmények miatt februárban lemondott posztjáról. Ennek ellenére Hasselbaink megosztva nyerte meg a bajnokság ezüstcipőjét Catanhával (Málaga CF), és mindössze három találattal kevesebbet ért el, mint a gólkirály Salva Ballesta (Racing de Santander). Az Atlético bejutott a Mestallában esedékes kupadöntőbe, de 2–1-re kikapott az Espanyoltól; Hasselbaink kései góljával szépített a találkozó folyamán. A bajnoki forma Ranieri távozását követően nem javult, Radomir Antić pedig nem tudta megakadályozni, hogy ne essenek ki a másodosztályba. A négyéves szerződésében szereplő kiesési záradék lehetővé tette a támadó számára, hogy nyáron elhagyja a klubot.
Chelsea 2000 májusában visszatért a Premier League-be, a Chelsea klubrekordot jelentő 15 millió fontért szerződtette, ezzel a gárda legdrágább átigazolása lett; négyéves szerződést írt alá. Debütálómérkőzésén gólt jegyzett, a Wembley Stadionban a 2000-es Charity Shield meccsén a Manchester United ellen 2–0-s győzelemhez segítette a Kékeket. A trénert, Gianluca Viallit szeptemberben elbocsátották, helyette egykori madridi edzőjét, Claudio Ranierit nevezték ki. Később kifejtette, hogy megijedt Vialli kirúgása miatt, és hogy a játékosok utálják Ranieri és a fitneszedző, Roberto Sassi futásközpontú edzésmódszereit. Ennek ellenére a 2000–2001-es szezonban 35 bajnokin 23 gólt szerzett, ebből négyet október 21-én a Coventry City elleni 6–1-es siker során; majd a szezont az Aranycipő megnyerésével zárta.
A 2001–2002-es idény kezdetén, augusztus 25-én megszerezte első bajnoki gólját a Southampton ellen az új St. Mary Stadionban, a Chelsea 2–0-ra nyerte meg a találkozót. Március 13-án mesterhármast ért el a Tottenham Hotspur elleni 4–0-s győzelem során. Jó barátságot és kiváló csapattársi viszonyt alakított ki az izlandi csatárral, Eiður Guðjohnsennel, ketten összesen 29 találatot jegyeztek minden sorozatban, míg Guðjohnsen a bajnokságban 23-at, mely által a Chelsea eljutott az FA-kupa döntőjéig, miután legyőzte a Norwich City-t, a West Ham Unitedet, a Preston North Endet, a Tottenham Hotspurt és a Fulhamet. Hasselbaink pályára lépése a fináléban a combizom sérülése miatt kétséges volt, a 68. percben cserélték le a Millennium Stadionban, mely során a városi rivális Arsenaltól 2–0-s vereséget szenvedtek. 23 góljával mindössze egy találattal maradt le az aranycipő győztesétől, Thierry Henrytól.
2002 nyarán felfedezték a combhajlító izom sérülésének az okát, így egy műtéten esett át, mely által enyhítették a jobb lábában az artériák elzáródását, mivel az súlyosan korlátozta a keringését. Felépülése alatt az ITV szakértőjeként dolgozott a 2002-es világbajnokság folyamán. Ranieri a 2002–2003-as bajnokság során gyakran rotálta csapatát, de azt Gianfranco Zola köré építette, így Hasselbaink kevesebb játéklehetőséget kapott. A Barcelona menedzsere, Louis van Gaal 8 millió fontban állapodott meg a januári átigazolási időszakban a szerződtetésével kapcsolatban, de még a piac megnyitása előtt elbocsátották, így az üzlet semmissé vált. Bár a támadójáték Zolára volt építve, mégis 44 meccsen 15 gólt szerzett, eggyel kevesebbet, mint az olasz csatár.
A 2003–2004-es évadban minden versenysorozatban 17 találat fűződött a nevéhez, az új csatárok, Adrian Mutu és Hernán Crespo érkezése ellenére négy év alatt harmadjára is gólkirály lett a klubban. Március 27-én, 32. születésnapján Geremi Njitap cseréjeként lépett pályára a 60. percben, és mesterhármasának köszönhetően hátrányból a Chelsea 5–2-re nyert a Stamford Bridge-en a Wolverhampton Wanderers ellen. A második helyen zárták az idényt és bejutottak a Bajnokok ligája elődöntőjébe; Hasselbaink mindkét vesztes találkozón játszott az AS Monaco ellen, összesítésben azonban 5–3-ra alulmaradtak.
Middlesbrough 2004 júliusában visszautasította a Fulham, a Celtic és a Rangers megkeresését, majd ingyen érkezve két évre írt alá a Middlesbrough-hoz. Mivel a klub több válogatott játékost szerződtetett, azt jósolták, hogy bejutnak a Bajnokok ligája főtáblájára. Hasselbaink augusztus 14-én, a Newcastle United elleni 2–2-re végződő mérkőzésen mutatkozott be a gárdában a Riverside Stadionban. A 2004–2005-ös szezonban házi gólkirály lett a 36 mérkőzésén elért 13 találatával, közéjuk tartozott egy mesterhármas október 16-án az Ewood Parkban a Blackburn Rovers elleni 4–1-re megnyert meccsen. A bajnokságban elért hetedik hely elég volt ahhoz, hogy bejussanak a következő évben az UEFA-kupa küzdelmeibe.