bélyegkép|jobbra|250px|Petőfi Sándor emléktáblája Budapesten A János vitéz Petőfi Sándor 1844-ben írt, 370 darab, egyenként négysoros versszakból álló verses meséje, irodalmi kifejezéssel élve elbeszélő költeménye.
Az elbeszélő költemény átmeneti műfaj. Rímes-ritmikus szöveg, amely a versekre jellemző, ugyanakkor történetet mond el, amely általában távol áll az inkább élményt, érzést kifejező költeményektől. Egyszerre lírai és epikus jellegű. A János vitéznek mind a története, mind a költői kifejezésmódja kiemelkedő értéket képvisel irodalmunkban. Meseszámok: 3,1,7,12,100.
Verselése: ütemhangsúlyos, négyütemű felező tizenkettes. Rímei páros rímek (a,a,b,b).
A szerkezetében öt fordulópont figyelhető meg: Jancsi és Iluska elválik egymástól, Jancsi beáll katonának, majd a János vitéz nevet kapja. Szomorúan szembesül vele, hogy Iluska meghalt, és végül eljut Tündérországba.
A művet Kosztolányi Dezső a „magyar Odüsszeiá”-nak nevezte. Az író eszményképet teremt a nép számára, hiszen Kukorica Jancsi, az árva juhász, Tündérország királyává válik.
A János vitéz a szegények, az elnyomottak győzedelmes felülkerekedését hirdeti a szenvedéseken, a megpróbáltatásokon. A cselekményben a valószerű falusi életkép keveredik a népmesei motívumokkal (az árva fiú világgá megy, próbatételeken megy keresztül, kitalált lényekkel találkozik (boszorkányok, griffmadár, óriások) stb.). A falu és a pusztaság Petőfi által megélt világ, azt elhagyva kezdődik a mese. A főhősre útján nem csak szellemi és fizikai kihívások várnak, de jellempróbáló erkölcsi csapdákon is túl kell jutnia. A falu két árvája végül az örökös boldogság hazájában, Tündérországban találkozik, ahol örökké uralkodnak. A mesei részben mindenki eszményítve jelenik meg. A költő alapvetően mindenkit jónak lát, a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket, az erényesek pedig a megérdemelt jutalmat. Petőfi a nép - az egyszerű emberek - számára írta a verset, ezért lett a népmese a vers mintája.
Története A földi kalandok 1. fejezet: Kukorica Jancsi, az árva juhászbojtár, egy patak mellett vigyáz a nyájára, miközben a patakban mosó Iluskát csábítja édes szavakkal. Iluska először megpróbálja elhárítani az édes bókolást, ám Jancsinak végül sikerül kicsalnia a leányt. 2. fejezet: Iluska gonosz mostohaanyja (aki valójában egy boszorkány), észreveszi, hogy a mostohaleányának már rég haza kellett volna érnie, ezért haragra gerjed, s dühösen odamegy a fiatalokhoz. Jancsi megvédi kedvesét, ám időközben elveszíti a nyája nagyobbik részét. 3. fejezet: Jancsi összeszedi a megmaradt juhokat, és bánatosan indul haza. A fiú dühös mostohaapja (indulatos gazda) először azt hiszi, hogy Jancsi tréfál vele, hogy nem találja a birkákat, majd durván elzavarja otthonról. Jancsi világgá megy. 4. fejezet: Jancsi éjszaka felkeresi kedves Iluskáját, hogy elbúcsúzzon tőle. Elárulja a lánynak, hogy többé miért nem találkozhatnak. Iluska könnyes szemmel búcsúzik el tőle, s Jancsi egyedül vág neki az ismeretlennek. 5. fejezet: Jancsi vándorlása közben egy pusztára ér, ahol ebéd után megpihen, Iluskáról álmodik, de álmát megzavarja egy közeledő vihar, ezután, amikor beesteledik, elindul egy sötét erdőbe. 6. fejezet: Jancsi a sötét erdőben megpillant egy kis házikót. Miután bemegy, látja, hogy ez 12 zsivány tanyája. Látszatra közéjük szegődik, ám hagyja, hogy azok lerészegedjenek. Ezután a rablók kincseit akarja elvinni, de ezt a lelkiismerete nem engedi. Fölgyújtja a zsiványokkal együtt a házat, hogy a gonosztevők többé senkinek se árthassanak. Majd újra útnak indul. 7. fejezet: Jancsi a délibábos tájon huszárkatonák fegyvereit látja, majd beáll közéjük. A lovas katonákat rengeteg szép lány csodálja, de Jancsinak egyik sem kell, hűséges marad az ő Iluskájához. 8. fejezet: A huszárok épp Franciaország megsegítésére indulnak, mivel oda betörtek a törökök, csakhogy át kell haladniuk Tatárországon. Megsegíti őket Szerecsenország királya, aki jó barátja Tatárország császárának, ezért a magyar huszárok békében átkelhetnek a veszélyes vidéken. 9. fejezet: A sereg Taljánországban küszködik a hatalmas hideggel. Mivel fáznak, a hátukra veszik a lovukat. 10. fejezet: Lengyelországot hátrahagyva Indiában a huszároknak az égig érő hegyen kell átkelniük. Itt nagyon kínozza őket a forróság. Jancsi szomorúan gondol Iluskára meg a lány gonosz mostohájára. Ezt az akadályt is legyőzve a sereg Franciaországba ér. 11. fejezet: A kétségbeesett francia király arról panaszkodik, hogy a törökök betörtek az országába. Elrabolták a kincseit és egyetlen leányát. Azt ígéri a király, hogy aki visszahozza a királylányt, számíthat a kezére. 12. fejezet: A magyar és a török sereg hatalmas csatát vív egymással. A magyarok győznek, Jancsi megöli a törökök vezérét, kiszabadítja a francia királylányt a török basa fiának fogságából. 13. fejezet: A magyar katonák a csatahely közelében lévő tóban fürdenek meg, majd a francia király várában ünneplik a győzelmet. Az uralkodó Kukorica Jancsi nevét János vitézzé változtatja. Az országát és a leánya kezét is Jancsinak ajánlja, de a fiú közli, hogy mindezt a nagy kegyet nem fogadhatja el. 14. fejezet: János vitéz elmeséli élete történetét, amiből kiderül, hogy kukorica közt talált rá egy jólelkű asszony, aki fiává fogadta. A faluban Iluskával már kiskoruktól szerették egymást. Jancsi nevelőanyja sajnos meghalt, mielőtt a két fiatal összeházasodhatott volna, a mostohaszülők meg - mindkét fiatal esetében - csak bántották őket. A falu árvái ettől kezdve még jobban szerették egymást. Kukorica Jancsi ezért nem fogadhatja el a francia királylány kezét és a trónt. 15. fejezet: A király megérti János vitézt, egy nagy zsák arannyal köszöni meg lánya megmentését. János egy gályával visszaindul Magyarországra, a huszárok pedig egy ideig még Franciaországban maradnak. 16. fejezet: A gályán János a hazájára és a szerelmére gondol. A rengeteg aranyból mostohaapját is szeretné kiengesztelni az elkóborolt juhokért, hiszen igazság szerint, ha ő nem zavarja el otthonról, nem lehetett volna ekkora szerencséje. A kormányos szerint másnap a tengeren viharra számíthatnak. 17. fejezet: A tengeri viharban a hajót egy villámcsapás ízzé-porrá töri. A villám a kapitányt és a legénység nagy részét is agyonüti. János vitéz egy felhőbe kapaszkodva éli túl az égiháborút, bár a zsák aranyat elveszíti. A fiú a tengerparton egy szikla tetején griffmadár-fészket fedez fel. Felpattan a griff hátára, hogy az hazavigye őt szép Magyarországba, éppen a faluja határában szállnak le. A régi házban hiába keresi János a szerelmét, a szomszéd lányt találja ott, aki elmondja neki a rettenetes hírt, hogy Iluska meghalt. János először abban reménykedik, hogy Iluska valójában férjhez ment, de aztán a szomszéd lány arcán láthatta, hogy az nem hazudott. 18. fejezet: Jancsi meghallgatja a kislány elbeszélését Iluska sorsáról, s megtudja, hogy kedvesét a gonosz mostoha kínzása tette tönkre. A fiú kimegy kedveséhez a temetőbe, és egy szál rózsát szakít le Iluska sírjáról.
Tündérországban 19. fejezet: János elkeseredésében ismét világgá megy, útközben találkozik egy fazekassal, akinek a segítségére siet. Hálából az iparos elárulja, hogy az óriások földjére vezet az az út, amelyen Jancsi éppen halad. A fiú a figyelmeztetés ellenére továbbmegy, és hamarosan az óriások csőszével hozza össze a sorsa. A hatalmas kamasz el akarja taposni az emberkét, de János felemelt kardjának a hegyébe lép. Miután elzuhan - keresztben egy patak fölött -, János hídként használva átfut a kamasz testén a túloldalra, de előtte elvágja ellenfelének a nyakcsigolyáját. 20. fejezet: Óriásországban a fák levelének a fele szűrként is elmenne, a szúnyogok ökörnagyságúak, a varjakat meg felhőnek vélnénk. János vitéz az óriáskirály várához ér, ahol a király és számtalan fia ebédel. Az uralkodó - fenyegetéssel fűszerezve - Jánost kősziklával kínálja, de amikor a fiú hozzávágja a kődarabot, nagyhatalmasságának kiloccsan az agyveleje. Az óriásfiúk sírva fakadnak apjuk halálán, és megkérik Jánost, hogy legyen a királyuk. Főhősünk elhárítja a megtiszteltetést, de kap egy sípot ajándékba, hogy ha bajba kerülne, fújja meg, s az óriások azonnal rohannak segíteni neki. 21. fejezet: Sötétség országában nincs fény, a vaksötétben a boszorkányok - seprőnyélen repülve - országos gyűlésre igyekeznek. Egy barlangban tanyáznak a gonosz szipirtyók, ahol egy nagy üstben mindenféle szörnyűséget főznek össze. János eldugja a seprőket, majd a sípjába fúj. Az óriások segítségével elpusztítja a boszorkányokat. A legutolsóval maga akar végezni, de az kicsúszik a kezéből. Egy óriás azonban utoléri, s feldobja a levegőbe: Iluska gonosz mostohája a falujuk határában lezuhan, szörnyethal. Sötétség országa megszűnik, újra napfény süt a tájra, ahol János egy hatalmas máglyán elégeti az összes seprőt. 22. fejezet: János tovább vándorol, késő este megpihen egy halmon. Nem tudja, hogy ez a hely valaha temető volt. A szellemek éjfélkor körbetáncolják, s magukkal akarják vinni őt a túlvilágra. Kakaskukorékolás menti meg Jancsit, akinek - bár nem tud a kísértetek táncáról - testét hideg borzadás járta át. 23. fejezet: Az Óperenciás-tenger állja útját főhősünknek. Egy halász szerint ennek a víznek nincs se vége, se hossza, nem lehet embernek innen továbbmennie. János a sípjába fúj, s egy óriás segítségét kéri. bélyegkép|János vitéz és a rózsából kikelő Iluska szobra 24. fejezet: Az óriás hatalmas léptekkel három hétig viszi Jancsit. Ekkor egy szigethez érnek, ahol véget ér a világ. A szigetre már csak János vitéz lép, mert az óriás fél a csodaföld kapuit őrző iszonyú szörnyektől. 25. fejezet: Az első kaput három szilaj medve védelmezi, a másodikat három vad oroszlán: de János vitéz mindannyiukat legyőzi. A harmadiknál egy félelmetes sárkánykígyó állja útját, de ő beugrik a strázsa torkába, megkeresi a lény testében a szívét, s beledöfi kardját. Miután a bátor legény kimászik a sárkánykígyóból, maga előtt látja szép Tündérországot. 26. fejezet: Tündérországra minden nap tavaszi hajnal köszönt. A tündérek halhatatlanok, nincs szükségük ételre, italra, a szerelem csókjaival élnek. Ha az örömtől sírnak, akkor a könnycseppjeikből a föld mélyén gyémánt válik. A szőke tündérlányok hajszálaiból születik az arany, szemsugarukból a szivárvány. Illatfelhős virágnyoszolyájukon még Tündérországnál is tökéletesebb világról álmodnak. 27. fejezet: János vitézt a tündérek szelíden, szeretettel fogadják, ő mégis szomorú, mert a szerelem országában magányosnak érzi magát. A sziget közepén lévő tóba dobja a kedvese sírjáról leszakított rózsaszálat. Ő maga öngyilkos szándékkal rohanna a tóba, de az élet vizéből Iluskáját látja közeledni. A tündérfiúk megválasztják királyukká Jánost, a tündérlányok meg királynőjükké Iluskát.
+János vitézSzerkezeti felépítés A földi kalandok
1. fejezet: A pataknál 2. fejezet: A gonosz mostoha 3. fejezet: Az indulatos gazda 4. fejezet: A szomorú búcsúzás 5. fejezet: Vihar a pusztán 6. fejezet: A zsiványtanyán 7. fejezet: Jancsi beáll huszárnak 8. fejezet: Tatárországban 9. fejezet: Taljánországban 10. fejezet: Az égig érő hegyen 11. fejezet: A francia király keservei 12. fejezet: Csata a törökök ellen 13. fejezet: A győzelmi lakoma 14. fejezet: Kukorica Jancsi elmeséli élete történetét 15. fejezet: Egy zsák arany 16. fejezet: Gondolatok a gályán 17. fejezet: Vihar a tengeren – A rettenetes hír 18. fejezet: Egy leszakított rózsaszál
Meseországban 19. fejezet: Az óriások csősze 20. fejezet: Óriásországban 21. fejezet: Sötétség országa 22. fejezet: Szellemek a temetőkertben 23. fejezet: Az Óperenciás-tenger 24. fejezet: Utazás az óriás vállán 25. fejezet: A három kapu 26. fejezet: Tündérország 27. fejezet: Az élet vize
bélyegkép|jobbra|250px|Rózsavölgyi és Társa kiadása 1921-ben
Szereplők Kukoricza Jancsi (János vitéz) Iluska Iluska mostohája (boszorkány) indulatos gazda (Jancsi mostohaapja) 12 zsivány huszárkapitány huszárok tatárok szerecsenkirály francia király a francia király lánya török basa