Az 1993-as Formula–1-es szezon volt a 44. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1993. március 14-től november 7-ig tartott, tizenhat futamon keresztül.
Nigel Mansell visszavonulása után a Williams-Renault-nál üresen maradt versenyzői székbe az egy évet kihagyó Alain Prost ült be. A Honda kivonulása miatt ebben az évben Ford motorral szerelt McLarent vezető Senna a bajnokság második helyét szerezte meg, aki megnyerte a hazai versenyét, elképesztő teljesítménnyel az esős európai nagydíjat, és hatodik alkalommal diadalmaskodott Monacóban is. Alain Prost pályafutása utolsó évében 13 pole-pozíciót és 7 győzelmet szerzett, ezzel megszerezte negyedik világbajnoki címét, mely a mai napig az utolsó francia világbajnoki cím. Prost lett az első versenyző a sportág történetében , aki 50 győzelmet tudott szerezni. Csapattársa, Damon Hill három versenyen győzött első évében a csapatnál. A Williams magabiztosan védte meg konstruktőri világbajnoki címét a McLaren és a Benetton előtt.
Prost a szezon végén végleg visszavonult, és ezzel lezárult a sportág történetében egy korszak, amelyet négy versenyző (Mansell, Piquet, Prost és Senna) fémjeleztek. Ugyan Senna átvette Prost helyét a következő évtől a Williamsnél, de az Imolában elszenvedett halálos balesetét követően már ő sem versenyzett többé.
Az 1993-as idény volt sok szempontból a technikai csúcsfejlődés ideje a Formula–1-ben. Olyan technikákat használtak a csapatok, mint az aktív felfüggesztés, a kormánysegédlet, blokkolásgátlóval ellátott fékek, elektronikus vezérlőrendszer, kipörgésgátló, automata sebességváltó, részletes telemetriai adatokat rögzítő rendszer, pneumatikus szeleprugók, sőt még előzést könnyítő rendszer is. A Williams még a CVT-váltóval is kísérletezett, a Benetton csapat pedig az összes kerék kormányozhatóságával. Ezeket a rendszereket az idény végével szinte kivétel nélkül betiltották.
Csapatok és versenyzők Csapat Konstruktőr Modell Motor Rajtszám VersenyzőFordulók Tesztversenyző Canon Williams Renault Williams-Renault FW15C Renault RS5 3.5 V10 0 Damon HillÖsszes Kenny Bräck David Coulthard 2 Alain ProstÖsszes Tyrrell Tyrrell-Yamaha 020C021 Yamaha OX10A 3.5 V10 3 Katajama UkjóÖsszes nem volt 4 Andrea de CesarisÖsszes Camel Benetton Ford Benetton-Ford B193B193B Ford HBA7 3.5 V8Ford HBA8 3.5 V8 5 Michael SchumacherÖsszes Paul Belmondo Perry McCarthy Allan McNish Andrea Montermini Alessandro Zanardi 6 Riccardo PatreseÖsszes Marlboro McLaren McLaren-Ford MP4/8 Ford HBE7 3.5 V8 Ford HBA8 3.5 V8 7 Michael Andretti1-13 Jos Verstappen Mika Häkkinen14-16 8 Ayrton SennaÖsszes Footwork Mugen Honda Footwork-Mugen-Honda FA13BFA14 Mugen-Honda MF-351 HB 3.5 V10 9 Derek WarwickÖsszes David Brabham 10 Szuzuki AguriÖsszes Team Castrol Lotus Lotus-Ford 107B Ford HBD6 3.5 V8 11 Alessandro Zanardi1-12 nem volt Pedro Lamy13-16 12 Johnny HerbertÖsszes Sasol Jordan Jordan-Hart 193 Hart 1035 3.5 V10 14 Rubens BarrichelloÖsszes Emanuele Naspetti 15 Ivan Capelli1-2 Thierry Boutsen3-12 Marco Apicella13 Emanuele Naspetti14 Eddie Irvine15-16 Larrousse F1 Larrousse-Lamborghini LH93 Lamborghini LE3512 3.5 V12 19 Philippe Alliot1-14 nem volt Szuzuki Tosio15-16 20 Érik ComasÖsszes Lola BMS Scuderia Italia Lola-Ferrari T93/30 Ferrari 038 3.5 V12 21 Michele Alboreto1-14 nem volt 22 Luca Badoer1-14 Minardi Team Minardi-Ford M193 Ford HBD6 3.5 V8 23 Christian Fittipaldi1-14 nem volt Jean-Marc Gounon15-16 24 Fabrizio Barbazza1-8 Pierluigi Martini9-16 Ligier Gitanes Blondes Ligier-Renault JS39 Renault RS5 3.5 V10 25 Martin BrundleÖsszes Éric Bernard 26 Mark BlundellÖsszes Scuderia Ferrari Ferrari F93A Ferrari 041 3.5 V12 27 Jean AlesiÖsszes Nicola Larini Gianni Morbidelli 28 Gerhard BergerÖsszes Team Sauber Formula 1 Sauber C12 SauberA Sauber motorjait az Ilmor építette, de Sauber névre címkézték át. 2175 3.5 V10 29 Karl WendlingerÖsszes nem volt 30 J.J. LehtoÖsszes
Csapatváltozások A gazdasági világválság mögöttes hatásai súlyosan éreztették magukat a sportágban is. A Brabham, az Andrea Moda és a Fondmetal már az 1992-es idényt se tudták befejezni, a March pedig az 1993-as idény előtt dobta be a törülközőt. Így aztán az első versenyre mindössze 13 csapat nevezett. Volt köztük egy új is: a svájci illetőségű Sauber, akit a háttérből a Mercedes-Benz támogatott, felkészülve egy esetleges visszatérésre. A motorjaikat a Mercedes kötelékébe tartozó Ilmor gyártotta, Sauber név alatt, de a motorborításon ott szerepelt a "Concept by Mercedes-Benz" felirat.
A Jordan a kudarcos 192-es idény utánj szakított a Yamahával, és új motorpartner után nézett, amit a Hart személyében talált meg. Ők utoljára 1986-ban voltak a sportágban, a 415T jelű soros négyhengeres turbómotorjukkal, de a köztes időben az Arrows, a Tyrrell, a Larrousse és az AGS csapatoknak szállított Ford-Cosworth DFR motorokat is ők tartották karban.
Akkoriban a csapatoknak kötött rajtszámaik voltak, ezek is változtak az idény kezdetével. A Williams kiérdemelte az 1-es és a 2-es rajtszám használatát, világbajnok versenyzőjük miatt, azonban Nigel Mansell távozása miatt az 1-es számot nem osztották ki ebben az idényben. Helyette 0-s számmal versenyzett Damon Hill. A Williams 5-ösét és 6-osát a Benetton kapta meg, a McLaren pedig a megszűnt Brabham 7-esét és 8-asát. A Fondmetal által elhagyott 14-15 a Jordané lett, a Larrousse pedig a 19-20-at kapta meg, ami korábban a Benettoné volt. A Larrousse 29-30-asát a Sauber kapta meg, míg a 16-ost és a 17-est, ami eredetileg a March-é lett volna, szabadon hagyták.
Szinte az összes csapatnál volt valamilyen változás pilótafronton is.
Williams: miután hiába nyerte meg az előző évi egyéni bajnoki címet, Frank Williams nem tudta garantálni Nigel Mansell számára, hogy első számú pilóta lehet Alain Prost mellett, ezért az Indycarba távozott. A helyére az a Damon Hill került, aki az előző évben a Brabham versenyzője volt, és mindössze 2 futamot tudott teljesíteni. McLaren: miután a Honda kivonult a Formula–1-ből, a csapat a Ford motorpartnere lett. Ayrton Senna emiat aggodalmát fejezte ki, és nem is kötelezte el magát az egész idényre a csapatnál, csak versenyről versenyre. A csapattársa Michael Andretti lett, az 1978-as világbajnok Mario Andretti fia. Leigazolta még a csapat a Lotustól Mika Häkkinent, kezdetben csak tesztpilótának, majd az olasz nagydíj után állandó versenyző lett Andretti helyén. Benetton: a csapat megvált Martin Brundle-től, miután többször összezördült a csapatfőnök Flavio Briatoréval. A helyére a tapasztalt Riccardo Patrese került. Ferrari: miután se Ivan Capelli, se Nicola Larini nem váltak be, a második pilótájuk újra Gerhard Berger lett. Larini maradhatott a csapatnál tesztpilóta. Lotus: a csapat a távozó Häkkinen helyére Alessandro Zanardit igazolta le, aki a belga nagydíjon hatalmasat bukott, ezért Pedro Lamy váltotta. Tyrrell: a csapathoz igazolt Katajama Ukjó a Larrousse-tól. Ligier: a csapatnál újra összeállt a Brabham 1991-es versenyzőpárosa, Martin Brundle és Mark Blundell. Ez volt a csapat történetének első olyan idénye, amikor egyik pilótájuk se volt francia. Footwork Arrows: két év távollét után velük tért vissza Derek Warwick. BMS Scuderia Italia: a csapatnak ebben az évben már nem a Dallara, hanem a Lola gyártotta a kasztnit. Két új pilótájuk a veterán Michele Alboreto és az újonc Luca Badoer lettek. Jordan: a csapatnál kötött ki Ivan Capelli, a második versenyzőjük pedig az újonc tehetség, Rubens Barrichello lett. Capellitől két futam után megváltak, akinek a helyére tíz verseny erejéig Thierry Boutsen került, majd Marco Apicella és Emanuel Naspetti után Eddie Irvine-nal fejezték be az idényt. Larrousse: a csapat két versenyzője Érik Comas és Philippe Alliot lettek. Utóbbit az utolsó két versenyen Szuzuki Tosió váltotta. Minardi: bemutakozott náluk Fabrizio Barbazza, akit az idény második felétől Pierluigi Martini váltott, az utolsó két versenyen pedig Christian Fittipaldi helyett Jean-Marc Gounon ült be az autójukba. Sauber: két pilótájuk JJ Lehto és Karl Wendlinger lett.
Szabályváltozások
Hogy csökkentsék a kanyarsebességeket, új előírásokat vezettek be. Az autók tengelytávját 2150 milliméterről 2000 milliméterre csökkentették., ahogy csökkent a gumik szélesége is (a hátsó gumiké 18-ról 15, az elsőké 13-ról 11 hüvelykre). A hátsó szárny nem lehetett magasabban a talajszint felett, mint 95 cm, ez is 5 cm-rel lett kisebb. Az első szárny 100-ról maximum 90 cm-esre rövidült. Jócskán megnövelték a pilóták fejtámlájának alapterületét, az addigi 80-ról 400 négyzetcentiméterre. Szabadedzések idején a boxutcába legfeljebb 50 km/h sebességgel volt szabad behajtani. Új eszközöket vetettek be, hogy megakadályozzák azt, hogy a nézők akár a futamot megelőzően, akár azt követően be tudjanak jutni a pályára. A második versenytől kezdve változtattak az időmérő edzések lebonyolításán is. Ezentúl mindkét időmérős szakaszban legfeljebb 12 kört tehettek meg a pilóták. Továbbá megváltoztatták azt a szabályt is, hogy legfeljebb 24 autó vehessen részt a versenyen, annak érdekében, hogy mindegyik csapat legalább egy versenyzővel képviseltethesse magát. A második versenytől kezdve felemelték ezt a számot 25-re, majd amikor kiderült, hogy gyakorlatilag csak a BMS Scuderia Italia versenyzőit sújtja a kiesés, a német nagydíjtól kezdődően közös megegyezéssel mind a 26 autó részt vehetett a futamon.
A szezon menete Nigel Mansell 1992-es bajnoki címe után visszavonult és a CART sorozatban folytatta pályafutását. Helyét a Williamsnél Alain Prost vette át. A Benettonhoz távozó Riccardo Patrese helyére Frank Williams csapatfőnök szerette volna leszerződtetni Ayrton Sennát, de ő maradt a McLarennél, így a másik ülés a tesztpilótából előléptetett Damon Hillé lett. A Benettonnál versenyző Michael Schumacher csapattársa az utolsó idényét teljesítő Riccardo Patrese lett. A Ferrari megtartotta Jean Alesit, a francia mellé Gerhard Bergert szerződtették. Berger pozícióját a McLarennél az újonc Michael Andretti vette át. 300px|thumb|McLaren MP4/8
Az évadnyitó dél-afrikai nagydíjon Prost szerezte meg a pole-t Senna, Schumacher és Hill előtt. Prost rosszul rajtolt, ezért Senna és Hill (aki lehagyta Schumachert a rajtnál) is megelőzte. Hill később kicsúszott és a mezőny végére esett vissza. Prost a 13. körben megelőzte Schumachert a második helyért, majd öt körrel később Sennát is támadta az első kanyarban, de Senna kivédte, a belső ívre húzódott. Ennek ellenére Senna nem tudta hosszú ideig megtartani pozícióját, Prost a 25. körben ebben a kanyarban megelőzte a brazilt. Bár ezután Schumacher is megelőzte, a boxkiállásoknál Senna a német elé tért vissza. Schumacher nem elégedett meg a harmadik hellyel, ezért a 40. körben megpróbálta megelőzni a brazilt, de kissé összeértek, Schumacher pedig kicsúszott és kiesett. Ezután Patrese haladt a harmadik helyen, de a 47. körben kicsúszás miatt kiesett. Prost győzött Senna, Mark Blundell (Ligier) és Christian Fittipaldi (Minardi) előtt.
Brazíliában Prost szerezte meg a pole-t Hill és Senna előtt. Mivel Andretti lassan indult el a rajtnál, összeütközött Bergerrel és mindketten kiestek. Senna Hill megelőzésével másodiknak jött fel. Patrese csak a 4. körig volt versenyben, amikor felfüggesztése tönkrement. Míg Prost egyre nagyobb előnnyel vezetett, Sennát Hill támadta hátulról. Senna a 25. körben stop-go büntetést kapott egy sárga zászló hatály alatti lekörözés miatt. Ezután erősen esni kezdett, több kicsúsztak a pályáról. Fittipaldi a 30. körben csúszott meg, amikor visszatért a pályára, Prost nekiütközött és mindketten kiestek. Bejött a biztonsági autó, ekkor Hill vezetett Schumacher, Senna és Alesi előtt. A pálya felszáradásával mindenki kiállt szárazpályás gumikért. Schumacher boxkiállásánál kisebb probléma akadt, így Senna mögé esett vissza. Senna ezután megelőzte Hillt, majd győzött. Schumacher és Alesi stop-go büntetést kapott (a sárga zászló idején előztek), így az ötödik és a hatodik helyre estek vissza. Schumacher ezután megelőzte Blundellt és Johnny Herbertet, így harmadik lett.