Az 1992-es Formula–1-es szezon volt a 43. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1992. március 1-jétől november 8-áig tartott, tizenhat versenyen keresztül.

Nigel Mansell hosszú várakozás után (háromszor volt VB-második) végre világbajnok lett a Williams autók lehengerlő fölényének köszönhetően. Az első hét futamból hatot megnyert (sorozatban az első ötöt, ami akkor abszolút rekord volt), csak a hetedik versenyen, Monacóban sikerült legyőznie a hercegségben mindig kiválóan szereplő Ayrton Sennának. Sikerszériája azonban folytatódott, nyert a brit nagydíjon is. (Itt mutatkozott be először egy Brabham autóban a későbbi világbajnok Damon Hill.) Mansell már az évad 11. versenyén, a magyar nagydíjon bebiztosította a világbajnoki címét (James Hunt után ő lett az első brit világbajnok), majd a következő, olasz nagydíjon ismét bejelentette, hogy visszavonul. Ugyanekkor a Honda is bejelentette, hogy kivonul a sportágból, ami a McLaren csapat visszaesését vetítette előre. Az esős belga nagydíjon Michael Schumacher megszerezte élete első futamgyőzelmét. A világbajnoki pontverseny második helyén Mansell csapattársa, Riccardo Patrese végzett, a dobogó harmadik fokáról az első teljes idényét teljesítő Michael Schumacher leszorította a címvédő Ayrton Sennát, aki összeütközött Mansell-lel az utolsó futamon. A Williams csapat 1986 után újra világbajnok lett a McLaren és a Benetton előtt.

Ez volt az első idény, amelyben valamennyi csapat két autóval versenyzett - ez a trend a mai napig is kitart.

Csapatok és versenyzők Csapat Konstruktőr Modell Motor Rajtszám Pilóta Teszt pilóták Honda Marlboro McLaren McLaren-Honda MP4/6BMP4/7A Honda RA122E/B 3.5 V12 1 Ayrton Senna Mark Blundell 2 Gerhard Berger Tyrrell Tyrrell-Ilmor 020B Ilmor 2175A 3.5 V10 3 Olivier Grouillard nem volt 4 Andrea de Cesaris Canon Williams Team Williams-Renault FW14B Renault RS3C/RS4 3.5 V10 5 Nigel Mansell Damon Hill 6 Riccardo Patrese Brabham Brabham-Judd BT60B Judd GV 3.5 V10 7 Eric van de Poele nem volt 8 Giovanna Amati Damon Hill Footwork Mugen-Honda Footwork-Mugen-Honda FA13 Mugen-Honda MF-351H 3.5 V10 9 Michele Alboreto nem volt 10 Szuzuki Aguri Team Castrol Lotus Lotus-Ford 107 Ford HBA5 3.5 V10 11 Mika Häkkinen Olivier Beretta 12 Johnny Herbert Fondmetal Fondmetal-Ford GR02 Ford HBA5 3.5 V10 14 Andrea Chiesa nem volt Eric van de Poele 15 Gabriele Tarquini March F1 March-Ilmor CG911 Ilmor 2175A 3.5 V10 16 Karl Wendlinger nem volt Jan Lammers 17 Paul Belmondo Emanuele Naspetti Camel Benetton Ford Benetton-Ford B192 Ford HBA5/7 3.5 V10 19 Michael Schumacher Alex Zanardi 20 Martin Brundle BMS Scuderia Italia BMS Dallara-Ferrari 192 Ferrari Tipo 037 3.5 V12 21 Jyrki Järvilehto nem volt 22 Pierluigi Martini Minardi Team Minardi-Lamborghini M192 Lamborghini LE3512 3.5 V12 23 Christian Fittipaldi nem volt Alessandro Zanardi 24 Gianni Morbidelli Ligier Gitanes Blondes Ligier-Renault JS37 Renault RS3B/RS3C 3.5 V10 25 Thierry Boutsen Alain Prost 26 Érik Comas Scuderia Ferrari SpA Ferrari F92A Ferrari Tipo 038 3.5 V12 27 Jean Alesi Nicola Larini Gianni Morbidelli 28 Ivan Capelli Nicola Larini Central Park Venturi Larrousse Venturi-Lamborghini LC92 Lamborghini LE3512 3.5 V12 29 Bertrand Gachot nem volt 30 Katajama Ukjó Sasol Jordan Yamaha Jordan-Yamaha 192 Yamaha OX99 3.5 V12 32 Stefano Modena nem volt 33 Maurício Gugelmin Andrea Moda Formula Andrea Moda-Judd S921 Judd GV 3.5 V10 34 Roberto Moreno nem volt 35 Perry McCarthy

Csapatváltozások

A March átvette a Leyton House csapatot, így ezen a néven neveztek. Ez volt az utolsó idényük, miután az év végén elfogyott a pénzük. A Modena csapat szeretett volna nevezni erre az idényre is, és elkezdték az új autó megtervezését, de pénzhiány miatt vissza kellett lépniük. A Ligier csapat megvált a Lamborghini-motoroktól, és helyette leszerződtek a Renault-val, igen kedvező feltételek mellett, megkapva a legújabb fejlesztéseket is. A Lamborghini ebben az évben a Minardi, valamint a Venturi csapatát látta el motorokkal (utóbbi a Larrousse csapat volt új néven). A Judd, amelyik az előző évben még a Lotus és a BMS Scuderia Italia partnere volt, most mindkét csapatot otthagyta, és helyettük a Brabham és az Andrea Moda részére szállítottak motorokat. A Lotus új motorszállítója a Ford lett, a BMS Scuderia Italia pedig 1991-es specifikációjú Ferrari-motorokat kapott. A Brabham korábbi partnere, a Yamaha, a Jordanhez igazolt. A Mugen-Honda, amely az előző évben még a Tyrrel, motorjait tartotta karban, most saját motorgyártóként lépett be a Footwork oldalán. A Tyrrell Ilmor motorokra váltott. Tizenegy futamot követően a Brabham csődbe ment, és ezúttal végleg elhagyta a sportágat. Tizenkét futam után, példátlan módon, kizárták a küzdelmekből az Andrea Moda csapatát, mert ismétlődő magatartásukkal szégyent hoztak a sportág hírnevére. Tizenhárom futam után a Fondmetal csapat is kiszállt a bajnoki küzdelmekből és megszűnt.

Pilótacserék

Miután a Ferrari kirúgta Alain Prostot az előző év végén (és a francia 1992-ben a szerződése miatt nem is versenyzehetett sehol máshol), a csapat Ivan Capellit igazolta a helyére. Capellit az utolsó két futamon aztán Nicola Larini tesztpilótára cserélték. Nelson Piquet visszavonulása után Martin Brundle a Brabham csapatától a Benettonhoz igazolt. A Brabham az Eric van de Poele - Giovanna Amati párossal kezdte meg az idényt. Desiré Wilson és az 1980-as idény óta ez volt az első (és mindmáig az utolsó) alkalom, hogy állandó női pilótája legyen egy Formula–1-es csapatnak. Mark Blundell, aki a Brabham versenyzője volt, ülés nélkül maradt. Gyenge teljesítménye miatt azonban három verseny után kirúgták Amatit, a helyére pedig Damon Hill került. Stefano Modena és Andrea de Cesaris helyet cseréltek. Modena ment a Jordanhez, de Cesaris pedig a Tyrrell-hez. A Jordan másik pilótája a Leyton House-tól érkező Maurício Gugelmin lett, a Tyrrell pedig a visszavonuló Nakadzsima Szatoru helyére Oliver Grouillard-ot ültette. Pierluigi Martini otthagyta a Minardit és a BMS Scuderia Italia versenyzője lett, Emanuele Pirro helyén. Martini helyére Christian Fittipaldi került., őt azonban egy balesete miatt három futam erejéig Alex Zanardi helyettesítette. Szuzuki Aguri a Larrousse-tól a Footwork-höz igazolt, helyére az újonc honfitárs, Katajama Ukjó került. A Fondmetal második autójába Andrea Chiesa ülhetett. Őt még a magyar nagydíj előtt a Brabhamtől érkező Eric van de Poele váltotta. A March csapatánál volt év közben a mozgás. Paul Belmondót Belgiumtól Emanuele Naspetti váltotta, Karl Wendlingert pedig Japántól az a Jan Lammers, aki tíz évnyi távollét után tért vissza a sportágba. Alex Caffi és Enrico Bertaggia az Andrea Moda eredetileg bejelentett versenyzőpárosa voltak. De őket az első két hétvége után (amelyeken a csapat nem is végzett értékelhető munkát sem) lecserélték Roberto Morenóra és Perry McCarthy-ra.

Szabályváltozások

1992-től kezdve előírás lett, hogy csak ólommentes üzemanyagot használhatnak a csapatok, miután bebizonyosodott, hogy az ólmozott benzin ártalmas az egészségre. A magyar nagydíjtól kezdve azt is előírták, hogy csak alacsonyabb oktánszámú benzin használható. Szigorítottak a töréstesztek szabályain. Rögzítették a szabálykönyvben a biztonsági autó alkalmazásának szabályait. A versenypályáknak alacsonyabbra kellett építenie a rázóköveket, legalább 12 méteresre kellett szélesítenie a boxutcát, és a boxutca bejáratához egy ikánt kellett beépíteniük.

A szezon menete Az élcsapatok közül a McLaren-Honda (Ayrton Senna, Gerhard Berger) és a Williams-Renault (Nigel Mansell, Riccardo Patrese) nem változtatott a versenyzőfelállásán az előző év után. A Ferrarinál az 1992-es évadot kihagyó Alain Prost helyére Ivan Capelli került, aki Jean Alesi csapattársa lett. A Benettonhoz, a visszavonult Nelson Piquet helyére Martin Brundle érkezett, aki az első teljes idényét futó Michael Schumacher csapattársa lett.

A Jordan csapat V8-as Ford-motorokról a V12-es Yamahára váltott, és mindkét versenyzőjét lecserélte. A lejtmenetben lévő Brabham csapat Giovanna Amati személyében egy női versenyzőt akart leigazolni, de végül ettől elálltak, és a rémes idényt futó csapat év közben vissza is lépett. A Coloni csapatot eladták, amely ebben az évben Andrea Moda Formula néven indult, és ehhez a csapathoz számos botrány is köthető volt.

Ez volt az első olyan szezon, amelyik során minden lakott kontinensen futamot rendeztek. Bevezették a szigorított szezon előtti törésteszteket, és a biztonsági autót.

A bajnokság Kyalamiban kezdődött, a Formula–1 1985 után először tért vissza a Dél-afrikai Köztársaságba. Mansell szerezte meg a pole-t Senna, Berger és Patrese előtt. A rajtnál mindkét McLaren visszaesett, Mansell hamar elhúzott Patresétől és Sennától. Az élen haladók sorrendje a boxkiállások alatt sem változott. Alesi motorja a 41. körben tönkrement, így a Schumacher szerezte meg a negyedik helyet a dobogós Mansell, Patrese és Senna mögött.

Mexikóban a Williamsek szerezték meg az első sort a Benettonok és a McLarenek előtt. A rajtnál Senna megelőzte csapattársát, valamint a két Benettont is, így feljött Mansell és Patrese mögé. Senna a 11. körben váltóhiba miatt kiesett, így Schumacheré lett a harmadik hely. A versenyt ismét Mansell nyerte csapattársa, Patrese előtt. Berger negyedik, de Cesaris ötödik, Mika Häkkinen hatodik lett.

Brazíliában is Mansell és Patrese Williams állt az első sorban, Senna és Berger előtt. A felvezető körben Berger autója nem indult el, ezért a rajtnál a mezőny végéről kellett indulnia. Mansell rosszul rajtolt, ezért Patrese megelőzte, de a brit a 6. körben visszavette a vezetést. Schumacher a 13. körben előzte meg Sennát, hátránya ekkor már 20 másodperc volt. Senna motorhiba miatt a 17. körben kiesett. A Williams Mansellnek és Patresének köszönhetően a harmadik kettős győzelmét ünnepelhette az évadban. Schumacher harmadik, Alesi negyedik, Ivan Capelli ötödik, Michele Alboreto hatodik lett. 263px|thumb|left|Jordan-Yamaha 192

Barcelonában is Mansell szerezte meg a pole-t Schumacher, Senna és Patrese előtt. A rajt idején erősen esett, Patrese megelőzte Schumachert és Sennát, míg Alesi a nyolcadikról a harmadik helyre jött fel. Schumachernek a 7. körben sikerült megelőznie a franciát. Senna is megpróbálkozott ugyanezzel, de ekkor Alesi megcsúszott, Berger és Capelli mögé esett vissza. Az eső erősödni kezdett, Patrese pedig kicsúszott a 20. körben, amikor egy lekörözéshez ért. Ezután Mansell vezetett Schumacher, Senna és Berger előtt. A boxkiállások után Alesi Capelli elé került, majd Berger megelőzése után Sennát támadta. Senna eközben Schumachert is támadni akarta. A nagy nyomás miatt a brazil két körrel a leintés előtt kicsúszott. Mansell ismét győzött Schumacher, Alesi, Berger, Alboreto és Pierluigi Martini előtt.

Imolában a Williamsek továbbra is előnyben voltak a McLarenekhez és Benettonokhoz képest. A rajt után Patrese támadta a pole-pozíciós Mansellt, de a brit megtartotta a vezetést, majd egyre nagyobb előnyre tett szert. Schumacher Senna támadása közben hibázott és kiesett a 21. körben. Alesi boxkiállás nélkül kívánta teljesíteni a versenyt, ezért a kiállások után már a harmadik helyen haladt. Senna megelőzte a franciát a Tosa kanyarban, a 40. körben. Ugyanígy Berger is megpróbálta megelőzni, de összeütköztek és mindketten kiestek. Mansell az évad első öt futamából mindegyiken győzött, míg a Williams újabb kettős győzelmet aratott. Senna harmadik, Brundle negyedik, Albereto ötödik, Martini hatodik lett. 300px|thumb|right|Ayrton Senna Monacóban