Az 1991-es Formula–1-es szezon volt a 42. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1991. március 10-től november 3-ig tartott, tizenhat versenyen keresztül.
Ayrton Senna ebben az évben megszerezte harmadik (egyben utolsó) világbajnoki címét, a McLaren pedig sorozatban negyedszer lett bajnok. Legfőbb kihívója a visszavonulás helyett inkább a Williamshez igazoló Nigel Mansell volt, aki ötször is nyerni tudott. Senna az első négy versenyt pole-pozícióból indulva nyerte meg, az első futamtól kezdve a pontverseny élén állt, amelyet vezetését nem adta át senkinek az év végéig. Mansell is erős volt a Williams-Renault-val, de az autó megbízhatósága még nem volt a legjobb. Alain Prost idénye csapnivaló volt, és viszonya annyira megromlott a Ferrarival, hogy még az idény vége előtt távozott.
Az évad során bemutatkozott két, később meghatározó szerepet játszó újonc is. Mika Häkkinen a Lotusnál kapott lehetőséget, a belga nagydíjon pedig Michael Schumacher, aki Jordannél ült be Bertrand Gachot helyére. Meggyőző teljesítménye után a Benetton leszerződtette az évad utolsó 5 versenyére. Ez volt a háromszoros világbajnok Nelson Piquet utolsó idénye is.
A mai napig ez az utolsó idény, amelyben brazil pilóta lett a világbajnok, 2021-ig pedig ez volt az utolsó egyéni bajnoki cím, amit Honda-motorral nyertek, 2023-ig pedig szintén az utolsó konstruktőri bajnoki cím, amelyet Honda által (is) épített motorral értek el. Szintén az utolsó olyan bajnoki cím volt, amit manuális sebességváltóval rendelkező autó nyert, és az utolsó, amit V12-es motorral szereztek. Sokáig ez volt a Pirelli, mint gumiszállító utolsó idénye is, majd csak 2011-ben tértek vissza mint kizárólagos beszállító.
Csapatok és versenyzők Csapat Konstruktőr Modell Motor Gumi # Pilóta Teszt pilóták McLaren-Honda MP4/6 1 Ayrton Senna Allan McNish Jonathan Palmer Stefan Johansson Roberto Moreno22px Emanuele Pirro Mark Blundell 2 Gerhard Berger Braun Tyrrell Honda Tyrrell-Honda 020 3 Nakadzsima Szatoru Johnny Herbert Volker Weidler 4 22px Stefano Modena Canon Williams Renault Williams-Renault FW14 Renault RS3 3,5L V10 5 Nigel Mansell Mark Blundell Damon Hill 6 22px Riccardo Patrese Brabham Yamaha F1 Team Brabham-Yamaha BT60Y Yamaha OX99 3,5L V12 7 Martin Brundle nem volt 8 Mark Blundell Footwork Porsche Footwork Ford Footwork-Porsche Footwork-Ford FA11CFA12 Porsche 3512 3,5L V12Ford DFR 3,5L V8 9 22px Michele Alboreto nem volt 10 22px Alex Caffi Stefan Johansson Team Lotus Lotus-Judd 102B Judd EV 3,5L V8 11 Mika Häkkinen Johnny Herbert 12 Julian Bailey Johnny Herbert Michael Bartels 22px Fondmetal Fondmetal-Ford FA1MEFomet-1 Ford DFR 3,5L V8 14 22px Olivier Grouillard Marco Greco 22px Gabriele Tarquini Leyton House Racing Leyton House-Ilmor CG911 Ilmor 2175A 3,5L V10 15 Maurício Gugelmin nem volt 16 Karl Wendlinger 22px Ivan Capelli 22px AGS AGS-Ford JH25JH25BJH27 Ford DFR 3,5L V8 17 22px Gabriele Tarquini nem volt 22px Olivier Grouillard 18 Stefan Johansson 22px Fabrizio Barbazza Camel Benetton Ford Benetton-Ford B190BB191 Ford HBA4 3,5L V8 Ford HBA5 3,5L V8 19 Roberto Moreno nem volt Michael Schumacher 20 Nelson Piquet 22px BMS Scuderia Italia BMS Dallara-Judd F191 Judd GV 3,5L V10 21 22px Emanuele Pirro nem volt 22 JJ Lehto 22px Minardi Team Minardi-Ferrari M191 Ferrari 037 3,5L V12 23 22px Pierluigi Martini nem volt 24 22px Gianni Morbidelli Roberto Moreno 22px Équipe Ligier Gitanes Ligier-Lamborghini JS35JS35B Lamborghini LE3512 3,5L V12 25 Thierry Boutsen 22px Emmanuel Collard 26 22px Érik Comas 22px Scuderia Ferrari SpA Ferrari 642642/2643 Ferrari 037 3,5L V12 27 22px Alain Prost 22px Gianni Morbidelli22px Andrea Montermini22px Dario Benuzzi 22px Gianni Morbidelli 28 22px Jean Alesi 22px Larrousse F1 Larrousse-Ford LC91 Ford DFR 3,5L V8 29 22px Éric Bernard nem volt Szuzuki Aguri 30 Bertrand Gachot 22px Coloni Coloni-Ford C4 Ford DFR 3,5L V8 31 Pedro Chaves nem volt Naoki Hattori Team 7UP Jordan Jordan-Ford 191 Ford HBA4 3,5L V8 32 Bertrand Gachot nem volt Michael Schumacher Roberto Moreno 22px Alessandro Zanardi 33 22px Andrea de Cesaris 22px Central Park Modena Team Lambo-Lamborghini 291 Lamborghini LE3512 3,5L V12 34 22px Nicola Larini22px Mauro Baldi22px Marco Apicella 35 Eric van de Poele
Csapatváltozások
Ebben a szezonban debütált a Jordan csapat, a sikeres Formula–3000-es szereplést követően. A kiábrándító 1990-es szezont követően a Lotus lecserélte a Lamborghini V12-es motorjait a Judd V8-as egységeire. A Lamborghini fontolóra vette egy gyári csapat indítását, de végül kihátráltak a projektből. Az időközben létrejött infrastruktúrával és kasztnival végül a Modena istálló versenyzett, amely félhivatalosan gyári csapat volt. Az előző évi baki következményei miatt (saját magukat és nem a Lolát jelentették le konstruktőrként, ami miatt elvették a konstruktőri pontjaikat) a Larrousse ebben az évben már önmagaként nevezett be – pedig az autóikat még mindig a Lola gyártotta. Enzo Osella eladta a csapatban még meglévő részesedését a Fondmetalnak, így az Osella név eltűnt a sportágból. A csapat Fondmetal néven futott tovább. Az Arrows csapatába már az előző évben is jókora összeget fektetett be a japán Footwork cég, így ettől az idénytől egészen 1996-ig Footwork néven indultak. Motorpartneri megállapodást kötöttek a Porschéval, melynek keretén belül lényegében a német motorgyártó gyári csapata lettek volna. A Porsche azonban meglepően csapnivaló erőforrást épített, ezért nem sokkal az idény kezdete után fel is bontották a szerződést. Az idény második felét a Hart által karbantartott Ford-Cosworth DFR motorokkal versenyezték végig. Az EuroBrun, Onyx és Life csapatok már nem is neveztek az 1991-es idényre, valamennyien megszűntek. Az AGS csapat még elindult az év elején, és egy új autót is bemutattak, de a pénzük elfogyott, és még a szezon vége előtt megszűntek.
Pilótaváltozások
Nigel Mansell a Ferraritól a Williamshez igazolt vissza, Thierry Boutsen helyére, aki a Ligierhez került. Boutsen csapattársa az újonc Érik Comas lett. Mansell helyére a Ferrari az ígéretes tehetséget, Jean Alesit igazolta le a Tyrrell csapattól. Az ő helyére Stefano Modena érkezett a Brabhamtől, ahol Mark Blundell lett az új pilóta. A Jordan az idényt a Bertrand Gachot – Andrea de Cesaris pilótafelállással kezdte meg. Gachot a Coloni, de Cesaris a BMS Scuderia Italia (Dallara) versenyzője volt. A Coloni a brit F3000-es bajnokot, Pedro Chavest igazolta le a helyére, a BMS Scuderia Italia új versenyzője pedig JJ Lehto lett. Gachot-nak azonban a belga nagydíj előtt börtönbe kellett vonulnia egy korábbi garázdaság miatt, a helyére pedig Eddie Jordan, 15 ezer dollár lelépési pénz kifizetése után, a Mercedes-Benz sportautócsapatától leigazolta Michael Schumachert. De mindössze egy versenyt töltött itt, mert a Benetton lecsapott rá. Kitették Roberto Morenót, aki így a Jordanhez ment, de csak két verseny erejéig, mert egy újabb ígéretes tehetséget, Alex Zanardit igazolta le a csapat. Moreno így az évet a Minardinál fejezte be, Gianni Morbidelli helyén. Ami Gachot-t illeti: ő vissza tudott térni a szezonzáró nagydíjra, Éric Bernard helyén a Larrousse csapatnál. Morbidelli a Ferrarinál versenyzett az utolsó futamon, Alain Prost helyén, aki botrányos körülmények közepette hagyta ott a csapatot. A Lotus egyik versenyzője a brit Formula–3-as bajnok Mika Häkkinen lett, a másik az a Julian Bailey, aki három év kihagyás utáén tért vissza. Bailey-vel nem volt megelégedve a csapat, így Kanadától már Johnny Herbert váltotta. Herbert azonban még a japán F3000-es szériában is versenyzett, így amikor nem ért rá, Michael Bartels ugrott be helyette. A Modena csapat két versenyzője Eric van de Poele és a Ligier korábbi versenyzője, Nicola Larini lett. Az AGS Yannick Dalmas helyére a rutinos Stefan Johannsont szerződtette. De ő csak két futamot töltött a csapatnál, mert hamar leváltották Fabrizio Barbazzára. Johannson a szezon során még a Footworknél bukkant fel, ahol a sérüléseiből lábadozó Alex Caffit helyettesítette négy versenyen. Az AGS másik versenyzőja, Gabriele Tarquini, három versennyel a vége előtt helyet cserélt a Fondmetal csapattól érkező Olivier Grouillard-dal. A nehéz anyagi helyzetben lévő Leyton House csapatnál az utolsó két futamon Ivan Capelli helyett a szponzori pénzeket is magával hozó Karl Wendlinger versenyzett. A Coloni tizenhárom sikertelen prekvalifikáció után kirúgta Pedro Chavest, a helyére Hattori Naoki került
Szabályváltozások
Az aerodinamika hatékonysága és a tapadás javítása érdekében vezettek be új előírásokat. Az első szárny hossza 150 cm-ről 140 cm-re csökkent, az első felfüggesztésen való túlnyúlás 120-ról 100 cm-re csökkent, a hátsó felfüggesztésen való túlnyúlás 60-ról 50 cm-re csökkent, végül az első szárny magasságát is meg kellett emelni akként, hogy az autók elejének egyetlen része sem érhetett 25 mm-nél közelebb az aszfalthoz. Szigorúbb ellenőrzéseket vezettek be a túlélőcellák tesztelésénél. Kiemelten figyeltek a biztonsági övre, az üzemanyagtankra és a bukókeretre. Versenyző nélkül az autóknak 500 kg helyett immár 505 kg volt a megengedett minimális tömege. Megreformálták a pontrendszert: a győztes pilóta immár 9 helyett 10 pontot kapott, és eltörölték azt a szabályt is, hogy csak a legjobb 11 eredmény számít az egyéni világbajnokság végeredményébe.
A szezon menete 250px|left|thumb|Alesi Patrese előtt Phoenixben Az évadnyitó futamot az arizonai Phoenixben rendezték, amelynek vonalvezetésén alakítottak az előző évihez képest. Sennáé lett a pole Prost, Patrese és Mansell előtt. A rajtnál Mansell megelőzte Patresét, aki a 22. körben kísérletet tett csapattársa visszaelőzésére, de az aszfaltozott bukótérbe csúszott, így Alesi és Berger mögé esett vissza. Végül mindkét Williams-Renault váltóhiba miatt esett ki, Patrese pálya közepén álló autójába Roberto Moreno hajtott bele. Prost boxkiállása után a 7. helyre esett vissza, de a 70. körben már a negyedik volt. Egy egyenesben megelőzte az előtte haladó Alesit és Piquet-t is. Alesit Stefano Modena is megelőzte, majd a francia váltóhibával kiesett. Senna nyert Prost, Piquet, Modena, Nakadzsima és Szuzuki Aguri előtt. Ez volt az utolsó verseny Phoenixben, és kilenc évig az Egyesült Államokban is.
Brazíliában ismét Senna indult az első helyről, Patresét és Mansellt megelőzve. Mansell a rajt után feljött a második helyre, de Sennát nem tudta megelőzni. A boxkiállások után Mansell már 7 másodpercre volt lemaradva, de közeledett az éllovashoz, akinek váltóproblémái voltak. Az 50. körben Mansellnek defekt miatt ki kellett állnia a boxba, majd a 60. körben váltóhiba miatt kiesett. Senna először a negyedik, majd az ötödik és a harmadik sebességi fokozatát is elveszítette, de vezető helyét sikerült megőriznie Patresével szemben. A futam végén eleredt az eső, Prost megelőzte Piquet-t, de az első három sorrendje nem változott. Senna nyert Patrese és Berger előtt. 250px|thumb|right|Benetton B191 San Marinóban is Senna kezdte az élről a versenyt, Patrese, Prost és Mansell előtt. A nedves pályán a felvezető körben Prost a Rivazza kanyarban kicsúszott és nem tudott elindulni a rajtnál. Patrese megelőzte Sennát, Mansell rossz rajtja után Brundle Brabhamjével ütközött össze az első körben. Patrese a 10. körtől technikai probléma miatt lassulni kezdett, majd a boxba hajtva feladta a versenyt. Senna vezette a versenyt csapattársa, Berger előtt. Nakadzsima a 3. helyről esett ki váltóhiba miatt. Lehto Pierluigi Martini megelőzése, Modena kiesése, majd Roberto Moreno megelőzése után a 3. helyre jött fel. A McLaren-Honda kettős győzelmet aratott Jyrki Järvilehto Dallarája, Martini Minardija, valamint Häkkinen és Bailey Lotusa előtt. Eric van de Poele igen közel volt ahhoz, hogy egy ötödik hellyel pontokat szerezzen a Modena csapatnak, de nem sokkal a verseny vége előtt ki kellett állnia.