Az 1990-es Formula–1-es szezon volt a 41. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1990. március 11-től november 4-éig tartott, tizenhat futamon keresztül. Az egyéni világbajnoki címet második alkalommal Ayrton Senna szerezte meg, a konstruktőrit pedig sorozatban harmadszor a McLaren.
Ayrton Senna és Alain Prost csatáját harmadszor is csak tisztes távolból tudta követni a többi versenyző. Kettejük rossz viszonya miatt Prost a holtidényben a Ferrarihoz igazolt, helyet cserélve Gerhard Bergerrel. Felmerült, hogy a FISA elnökét az elmúlt évben történtek miatt csalással vádoló Sennát kizárják az 1990-es küzdelmekből, csak az első futam előtt nem sokkal jelentették be, hogy elindulhat a vb-n. Felváltva nyerték a futamokat Prosttal, a döntés az utolsó előtti, japán nagydíjra maradt. Akárcsak egy évvel korábban, most is összeütköztek, mindketten kiestek, és mivel a verseny előtt Senna állt jobban, ő lett a világbajnok. A harmadik helyen a Benettonnal versenyző Nelson Piquet zárt. A csapatok között ismét a McLaren bizonyult a legjobbnak, bár a második helyen végző Ferrari jóval közelebb került hozzá, mint bárki más az elmúlt években.
Csapatok és versenyzők A következő csapatok és versenyzők vettek rész az 1990-es világbajnokságban:
Csapat Konstruktőr Modell Motor Gumi # Pilóta Teszt pilóták Scuderia Ferrari SpA Ferrari 641 Ferrari Tipo 036/037 3,5L V12 1 Alain Prost Gianni Morbidelli 2 Nigel Mansell Tyrrell Racing Organisation Tyrrell-Ford 019 Ford DFR 3,5L V8 3 Nakadzsima Szatoru Volker Weidler 4 Jean Alesi Canon Williams Team Williams-Renault FW13B Renault RS2 3,5L V10 5 Thierry Boutsen Mark Blundell 6 Riccardo Patrese Motor Racing Developments Ltd. Brabham-Judd BT58BT59 Judd EV 3,5L V8 7 David Brabham nem volt Gregor Foitek 8 Stefano Modena Footwork Arrows Racing Arrows-Ford A11A11B Ford DFR 3,5L V8 9 Michele Alboreto nem volt 10 Alex Caffi Bernd Schneider Camel Team Lotus Lotus-Lamborghini 102 Lamborghini LE3512 3,5L V12 11 Derek Warwick nem volt 12 Martin Donnelly Johnny Herbert Fondmetal Osella Osella-Ford FA1M89FA1ME Ford DFR 3,5L V8 14 Olivier Grouillard nem volt Leyton House Racing Leyton House-Judd CG901 Judd EV 3,5L V8 15 Maurício Gugelmin Bruno Giacomelli 16 Ivan Capelli Automobiles Gonfaronaise Sportive AGS-Ford JH24JH25 Ford DFR 3,5L V8 17 Gabriele Tarquini nem volt 18 Yannick Dalmas Benetton Formula Benetton-Ford B189BB190 Ford HBA4 3,5L V8 19 Alessandro Nannini Johnny Dumfries Roberto Moreno Roberto Moreno 20 Nelson Piquet Scuderia Italia Dallara-Ford F190 Ford DFR 3,5L V8 21 Emanuele Pirro Andrea Montermini Gianni Morbidelli 22 Andrea de Cesaris SCM Minardi Team Minardi-Ford M189M190 Ford DFR 3,5L V8 23 Pierluigi Martini nem volt 24 Paolo Barilla Gianni Morbidelli Ligier Gitanes Ligier-Ford JS33B Ford DFR 3,5L V8 25 Nicola Larini Emmanuel Collard 26 Philippe Alliot Honda Marlboro McLaren McLaren-Honda MP4/5B Honda RA109E 3,5L V10 27 Ayrton Senna Jonathan Palmer Allan McNish 28 Gerhard Berger Espo Larrousse F1 Lola-Lamborghini LC89BLC90 Lamborghini LE3512 3,5L V12 29 Éric Bernard nem volt 30 Szuzuki Aguri Subaru Coloni Racing Coloni Racing Subaru-Coloni Coloni-Ford C3BC3C Subaru 1235 3,5L B12Ford DFR 3,5L V8 31 Bertrand Gachot nem volt Euro Brun Racing EuroBrun-Judd ER189B Judd CV 3,5L V8 33 Roberto Morenonem volt 34 Claudio Langes Monteverdi Onyx Formula Onyx-Ford ORE-1ORE-2 Ford DFR 3,5L V8 35 Stefan Johansson nem volt Gregor Foitek 36 JJ Lehto Life Racing Engines Life Life-Judd F190 Life F35 3,5L W12Judd CV 3,5L V8 39 Gary Brabham nem volt Bruno Giacomelli
Csapatváltozások
A Rial és a Zakspeed csapatok visszaléptek a küzdelmektől. A March névadó szponzora, a Leyton House megszerezte a csapat tulajdonjogát, így ebben az évben már ezen a néven neveztek. A csapat hat sikertelen futam után kirúgta a főtervezőt, Adrian Newey-t. Benevezett a sportágba a Life, amely saját, szokatlan kivitelezésű, W12-es motorjával indult. Az egyébként is katasztrofálisan rosszul teljesítő csapat idény közben dobta a motort és helyette a Judd erőforrásaira váltott. A Lotus új motorpartnere a Lamborghini lett. A Coloni csapat eladta a többségi tulajdonát a Subarunak, és az idénybe az ő motorjukkal neveztek. A szokatlan kivitelű, a valóságban a Motori Moderni által gyártott 12 hengeres boxermotor nagyon gyenge volt, a kasztni pedig túlsúlyos, ezért idény közben a Subaru kiszállt, a Coloni tulajdonjogi helyzete is visszaállt, a szezont pedig Ford-motorokkal fejezték be. Az Onyx és az EuroBrun, habár megkezdték az idényt, szezon közben visszaléptek, ahogy megszűnt a Life csapat is.
Pilótaváltozások
Kilenc versenyző hagyta el a sportágat az idény kezdete előtt, köztük Eddie Cheever, valamint a visszavonuló René Arnoux. Alain Prost a Ferrarihoz igazolt, a helyére a McLaren éppen a Ferraritól igazolta le Gerhard Bergert. Nelson Piquet, akinek elege lett a Lotus sikertelenségéből, és amikor meghallotta, hogy a Lamborghinivel szerződik le a csapat, átigazolt a Benettonhoz. A Lotus másik pilótája, Nakadzsima a Tyrrell csapathoz ment, Jonathan Palmer helyére, aki a McLaren tesztpilótája lett. A Lotus így egy teljesen új pilótafelállással, Derek Warwick-kel és Martin Donnellyvel kezdte meg az évet. Ebben az évben debütált Paolo Barilla a Minardinál, Claudio Langes az EuroBrunnál, és Gary Brabham a Life-nál. Kerékpárbaleset miatt Alex Caffinak ki kellett hagynia az első futamot, helyette Bernd Schneider rajtolt el. Miután Gary Brabham látta a Life csapat szenvedéseit, inkább otthagyta őket. A helyére az a Bruno Giacomelli ülhetett be, aki hét éve versenyzett a sportágban utoljára. A Brabham csapatnál mutatkozott be David Brabham, a csapat alapítójának, Jack Brabhamnek a fia. Az első két versenyen Gregor Foitek versenyzett helyette, aki ezután az Onyx pilótája lett, mert onnan kirúgták Stefan Johannsont. Gianni Morbidelli helyettesítette a BMS Scuderia Italiánál az első két versenyen Emanuele Pirrót, majd a Minardi utolsó két versenyén Paolo Barillát. Miután Martin Donnelly a spanyol nagydíjon horrorisztikus, a karrierjének is véget vető balesetet szenvedett, a helyére Johnny Herbert érkezett a Lotushoz. Az EuroBrun megszűnése után Roberto Moreno a Benettonhoz ment, miután Alessandro Nannini egy helikopterbalesetben súlyosan megsérült.
Szabályváltozások
Nagyobb visszapillantó tökröket kellett használnia a csapatoknak, mint korábban. A kormánykerék esetében követelmény lett, hogy gyorsan le lehessen választani. A sportbíróknak és az orvosi személyzetnek kötelezően részt kellett vennie mentési gyakorlatokon.
A szezon menete Az évad elején hat csapatnak kellett részt vennie prekvalifikáción: a két autót nevező Larrousse-nak, az AGS-nek és EuroBrunnak, valamint az egy autót nevező Osellának, Coloninak és Life-nak. 300px|thumb|right|Alain Prost Phoenixben
Az első versenyt az Egyesült Államokban, Phoenixben tartották - azért hozták előre az időpontot, mert már az előző évben is nagy gondokat okozott a júniusi forróság. Az időmérő edzésen váratlan eső érkezett, amely ahhoz vezetett, hogy Gerhard Bergeré lett az első hely Pierluigi Martini Minardija, Andrea de Cesaris Dallarája és Jean Alesi Tyrrellje előtt. Senna az ötödik, Piquet a hatodik helyre kvalifikálta magát. A rajtnál a negyedik helyről induló Alesi vette át a vezetést Bergertől. Az osztrák lemaradt, majd visszaesett a mezőnyben. Senna megelőzte de Cesarist, míg Berger a 9. körben a falnak ütközött, emiatt ki kellett állnia szerelőihez. Visszatérése után kuplungprobléma miatt kiesett. Alesi már 8,2 másodperc előnnyel vezetett, de Senna ledolgozta hátrányát. A 34. kör első kanyarjában megelőzte, de a francia azonnal visszavette a vezető helyet. A brazil a következő körben ismét ugyanott előzte meg, és ezúttal meg is tudta tartani a vezetést, majd győzött. Mögöttük, Thierry Boutsen megelőzte Piquet-t a harmadik helyért, Stefano Modena ötödik, Nakadzsima hatodik lett.
A brazil futamot tíz év kihagyás után újra Interlagosban tartották meg, egy átépített, nyomvonalában is korrigált pályán. A rajtrácson Senna és Berger indult első sorból a két Williams és a két Ferrari előtt. A rajt után Senna vezetett Berger, Boutsen és Prost előtt. Boutsen hamar megelőzte Bergert, de Senna tempóját nem tudta tartani. A boxkiállásoknál Boutsen gumit és orrkúpot cserélt, így a tizenegyedik helyre esett vissza. A Ferrari-szerelők jó munkájának köszönhetően Prost a második helyre tért vissza. A 10 másodperccel vezető Senna a lekörözendő Nakadzsimának ütközött, emiatt ki kellett állnia a boxba. Prost tisztán győzött Berger, Senna és Mansell előtt.
Hat hét szünet következett, amely lehetőséget biztosított a csapatoknak arra, hogy módosítsanak autóikon, vagy éppen új modellekkel álljanak elő. San Marinóban a brazíliai időmérőhöz hasonló eredmény született: Senna indult Berger, Patrese, Boutsen előtt. Bár Senna megtartotta a rajtnál a vezetést, néhány kör után egy kő került a kerekébe, emiatt kicsúszott a kavicságyba és kiesett. Boutsen, miután a rajtnál megelőzte Patresét, majd a 2. körben Bergert, Senna kiesését követően átvette a vezetést, de motorja elfüstölt a 18. körben. Az élre Berger került, de Mansell elkezdte támadni a vezető helyért. A brit megpróbálta megelőzni Bergert, de megpördült. Ferrarija nem ütközött neki semminek, így Mansell nem veszített pozíciót sem, de hamarosan motorhiba miatt kiesett. A második boxkiállásoknál Nannini Prost elé került. Patrese utolérte Bergert, és az 51. körben megelőzte. Az olasz megtartotta vezető helyét, és győzött Berger, Nannini és Prost előtt. Az 1983-as dél-afrikai nagydíj óta ez volt az első győzelme.
Monacóban is Sennáé lett a pole Alain Prost Ferrarija és Jean Alesi Tyrrellje előtt. Az első körben Berger és Prost összeütközött és eltorlaszolták a pályát, emiatt megszakították a versenyt. A második rajt után is megmaradt az élen a Senna-Prost-Alesi sorrend. A 30. körben Prost elektronikai probléma miatt kiesett. Később Mansell hátulról nekiment Thierry Boutsen autójának, emiatt ki kellett hajtania a boxba. Senna győzött Alesi, Berger és Boutsen előtt.
A kanadai nagydíjon Senna és Berger McLarenje indult az első sorból, Prost a harmadik, Nannini a negyedik helyet szerezte meg. A rajt idején a pálya még nedves volt, Berger kiugrott a rajtnál, majd azonnal visszavett tempójából. Az osztrák 1 perces időbüntetést kapott, Senna állt az élre Nannini, Alesi és Prost előtt. Amikor a pálya száradni kezdett, mindenki kiállt a boxba. Miután Nannini visszatért a pályára, elütött egy mormotát és ismét ki kellett állnia javításra. A 22. körben kicsúszott és kiesett. Berger a pályán vezetett, de egyperces előnyre lett volna szüksége, hogy valóban nyerjen. Az osztrák egy másodperccel gyorsabb köröket futott mindenkinél. Boutsen kicsúszásával, majd Patrese kiesésével is egy helyet jött előre. Warwick után Prost Ferrariját (akit korábban Piquet és Mansell is megelőzött) is megelőzte, így a negyedik helyen végzett. Senna mellett Piquet és Mansell ért célba dobogós helyen. 270px|thumb|left|Benetton B190