Trani város (közigazgatásilag comune) Olaszország Puglia régiójában, Barletta-Andria-Trani megyében, az Adriai-tenger partján.
Az ókori Turenum a 9. században indult gyors fejlődésnek, miután a szomszédos Canosa feldúlását követően megszilárdult a helyi püspök hatalma.
A 11. században élte virágkorát. A kelettel való gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolatainak és egyre jelentősebb egyházi szerepének köszönhetően a század végén elkezdték katedrálisának építését, amely az apuliai romanika egyik kiemelkedő alkotása. A városbeli építkezésekhez főleg a környékén kitermelt márványszerű mészkövet, az úgynevezett trani márványt használták, ennek köszönhetően alakult ki a történelmi központ egységes, fehér városképe. Itt élt Dél-Itália egyik legnagyobb zsidó közössége.
A város hanyatlása az Anjou hatalomátvétellel kezdődött. A gazdasági téren megrendült város megpróbált a jog terén előnyre szert tenni. 1586-ban, a városba telepítették a Sacra Regia Udienzát, amely a király nevében a végrehajtói feladatokat látta el a vidéken. Ennek köszönhetően Trani lett a Terra di Bari adminisztratív központja, funkció amit közel kétszáz évig meg is tartott. Napjainkban Puglia egyik legjelentősebb idegenforgalmi célpontja.
Fekvése Az Adriai-tenger partján fekszik, Baritól északnyugatra, Bisceglie és Barletta között. A szárazföld belseje felé Andria és Corato határolják. Az óváros egy félszigeten fekszik. Ettől délre, egy természetes öbölben alakult ki a kikötője. Az öböl egy mára már kiszáradt folyó torkolatából alakult ki. A város területe enyhén a tengerpart felé lejt. Legmagasabb pontja 226 méter, átlagos magassága 7 méter.
Geológiája Geomorfológiai szempontból tekintve Trani területe átmenetet képez Bari tengerparti síksága (ami itt már jelentősen leszűkül) és a Murgia dombos vidéke között. A pugliai tengerpartot a pleisztocénben és a holocénben lerakódott tengeri üledékrétegek alkotják, míg a Murgiát a krétában keletkezett, majd később, az Appenninek orogenezise során kiemelkedett mészkő- és dolomitrétegek.
A trani márvány A város környékének kőfejtőiből származik az úgynevezett trani márvány, amely tulajdonképpen könnyen megmunkálható dolomit. Fényes felületének köszönhetően kiváló építő- és díszítőanyag. Az úgynevezett apricenai márványhoz hasonlít leginkább, ellenálló, tömör és elefántcsont fehér, sárgás-vörös erezettel. A mintázat és színezet alapján több típusa ismert (biancone, bronzetto, filettato, fiorito). A középkor óta használják építőanyagként és az avorio nevű változatát, amelynek minősége más olasz építőanyagéval vetekszik, más olasz városokba is szállítják. Trani és a környező települések jelentősebb épületeinek meghatározó anyaga.
Éghajlata A városnak jellegzetes mediterrán éghajlata van, hosszú és meleg nyarakkal, valamint enyhe telekkel, kevés csapadékkal. A város mikroklímáját befolyásolják az Adriai-tenger felől érkező szelek is. A Köppen-féle éghajlatosztályozási rendszerben a C osztályba tartozik.
Története A város alapítása A város nevének eredetét bizonytalanság övezi. Valószínűleg a latin Tirenumból vagy Turenumból származik. A legendák szerint a görög hős, Diomédesz fia, Türrénosz (Τυρρηνός; latinul Tirrenus) alapította (neki tulajdonítják Arpi alapítását is), majd később Traianus római császár építtette újjá, aminek bizonyítéka az egyik városkapura vésett epigramma: , azaz Tirrenus alapított, Traianus felújíttatott/kijavíttatott – tehát mindkettő a Tranum nevet hagyta rám. A régészeti kutatások szerint a város területét már az újkőkorszakban lakták, az első tulajdonképpeni településnyomok pedig a bronz- és vaskorból (i. e. 15-11. század) származnak. A kutatók szerint mind a természetes kikötő, a termékeny mezőgazdasági hátország valamint a kedvező klíma hozzájárultak a város területének benépesüléséhez.
A stratégiai helyen kiépült város neve (Turenum) először a Tabula Peutingerianán jelenik meg viszont nem szerepel a 217-ből származó Itinerarium Provinciarum Antonini Augustin. A trani történész, Arcangelo Prologo véleménye szerint a várost az i. e. 3 században alapították Trana vagy Tranae néven, ami halászatra és kikötőként használt természetes medencét jelölt a korabeli latin nyelvben. A rómaiak idejéből számos régészeti lelet maradt fenn: egy patakot elzáró gát, egy Constans császár idejéből (4. század) származó márványoszlop, egy őskeresztény kripta maradványai a katedrális alatt, egy 3. századi síremlék, valamint egy császárkorból származó oroszlánt ábrázoló szobor.
A Nyugatrómai Birodalom bukása után (476) Bizánc fennhatósága alá került. A 7-9. század közötti időszakból is maradtak fenn régészeti emlékek, amelyek alapján tudni, hogy az Apuliát folyamatosan fosztogató szaracénok Tranit sem kímélték. A legrégebbi írásos emlékek a város történetét illetően a 9. századból származnak. A város ekkor a longobárdok fennhatósága alatt volt, majd ismét a bizánciak hódították meg 881-ben és kezükben tartották egészen a normannok érkezéséig.
1009-ben Melus (Meles Barensis) vezetésével vallási és főként gazdasági okok miatt felkelés tört ki Bariban a bizánci hatalom ellen, amely átterjedt Trani területére is. A felkelőket a normannok segítették, akik fokozatosan terjesztették ki hatalmukat a vidékre. Ezt látva azonban Melus fia, Argürosz átállt a bizánciak oldalára, és a Pápai Állammal szövetkezve megpróbált fellépni a normannok ellen. A pápai seregek a civitatei csatában azonban alulmaradtak, így a normannoknak sikerült hatalmukat megszilárdítani Dél-Itáliában. A város lakossága 1018-ban is fellázadt, majd 1042-ben ismét.
A város aranykora A bizánciak jelentősen hozzájárultak a város fejlődéséhez és tengeri kereskedelem kibontakozásához. Miután a szaracénok 813-ban felégették Canosát, Trani püspöksége vette át a vezető szerepet a vidék vallási és politikai életében. A 11. század elején Trani püspöke hatalmas területeket birtokolt. A kelettel való gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolatainak és egyre jelentősebb egyházi szerepének köszönhetően a század végén elkezdték katedrálisának építését. A bizánciakat követő normannok is támogatták a tengeri kereskedelmet és annak megerősítése érdekében kiváltságokat adományoztak a városnak. A keresztes hadjáratok különösképpen segítették a város gazdasági megerősítését, hiszen a Szentföldre hajókat indító apuliai kikötők felé vezető út egyik fontos állomása lett.
Ugyancsak a 11. század végéről származik az úgynevezett Ordinamente et consuetudo maris nevű törvénykönyv, amely tengeri kereskedelmet szabályozta. A kutatók bizonytalanok ezen törvénykönyv keletkezésének pontos időpontjáról, hiszen az évszázadok során többször is átírták. A fennmaradt változat a 16. századból származik és valószínűleg egy 14. századinak a másolata. A 11. század elején a virágzó tengeri kereskedelemnek köszönhetően tehetős amalfi, ravellói, velencei és genovai családok telepedtek meg a városban és alakították ki saját negyedeiket. Ezek közül a velencei volt a legjelentősebb, aminek bizonyítéka, hogy 1231-től a tengeri köztársaság consult állomásoztatott Traniban. Firenzéből is érkeztek kereskedők, hogy megerősítsék kapcsolataikat az Adriai-tengerpart városaival.
A normannokat a Stauf-ház királyai követték. II. Frigyes uralkodása alatt megerősítették a védműveit, 1233-ban pedig egy várat is építettek. A város Manfréd király kedvenc tartózkodási helye volt, itt vette el Angelina Ilonát, második feleségét 1259-ben. A város ekkor élte aranykorát, az Adriai-tenger egyik jelentős kikötője volt. Itt élt Dél-Itália egyik legnagyobb zsidó közössége. A Giudeccának nevezett negyedben négy zsinagógát tartottak fenn: a nagy zsinagógát később katolikus templommá alakították át (Santa Anna), napjainkban múzeum, míg a Scola Nova nevűt ötszáz esztendő keresztény birtoklás után ismét megnyitották.
A város hanyatlása Az Anjou uralom kezdetével a Nápolyi Királyságban megindult a város hanyatlása, ami hosszú ideig, a Barcelonai-ház uralkodásának idején is tartott. A nagyszámú zsidó közösség miatt a királyságban egy szállóige terjedt el: Fugite Tranenses, ex sanguine Judae discendentes, azaz fussatok a traniak elől, mert zsidó vérből származnak. A folyamatos üldöztetések miatt a zsidó közösség szétszóródott. A város 1496–1509 között valamint 1528-ban Velence fennhatósága alatt volt.
A gazdaságilag megrendült város megpróbált a jogi téren előnyre szert tenni, ugyanis a király parancsára 1586-ban, a városba telepítették a Sacra Regia Udienzát, amely a király nevében a törvény végrehajtási feladatokat látta el a vidéken. Ennek köszönhetően Trani lett a Terra di Bari adminisztratív központja, funkció amit közel kétszáz évig meg is tartott. Ebben az időszakban számos tehetős család választotta lakhelyéül, pompás paloták és könyvtárak épültek, és fellendült a kulturális élet is. A 17. században megalapították az Accademia dei Pellegrinit, amelynek elévülhetetlen szerepe volt a város irodalmi és színházi életének felvirágoztatásában. 1622-ben Lorenzo Valerii megalapította Trani első nyomdáját. 1792-ben pedig megnyitotta kapuit a város színháza is.
A francia forradalom szele elérte a Nápolyi Királyságot is. 1799-ben kikiáltották a tiszavirág életű Parthenopéi Köztársaságot, amelyhez Trani is csatlakozott. A köztársaságnak végül a francia csapatok vetettek véget, akik elűzték Nápolyból a Bourbon királyt, helyére pedig Napóleon testvérét, Bonaparte Józsefet ültették. A trani felkelőket a Broussier tábornok vezette francia csapatok verték le.
A modern város Bonaparte József akaratából Traniból Bariba helyezték át az azonos nevű provincia székhelyét, ami a város hanyatlásához vezetett. A kulturális élet viszont továbbra is virágzott. Valdemaro Vecchi kutatásainak köszönhetően ismét nagy érdeklődés övezte az egykori hagyományokat. 1817-ben a városba helyezték a Terra d’Otranto és a Terra di Bari legfelsőbb bíróságának hivatalait, amelyből 1861-ben Puglia fellebbviteli bírósága lett és amelyet 1923-ban Bariba helyeztek át. A város továbbra is fontos szerepet tölt be a régióban, számos állami hivatal székel benne.
A második világháború szele sem kerülte el. 1943. április 27-én, húsvét hétfőjén szövetséges (amerikai és brit) repülők bombázták a várost, amelynek során leégett többek között a város színháza és harmincöten meghaltak, valamint huszonhaton megsebesültek. A helyiek ezt az esemény véres húsvétként emlegetik.
1952-ben Trani lett az első pugliai város, ahol idegenforgalmi irodát nyitottak a turisztikai potenciál kiaknázására. Kikötője jelentős forgalmat bonyolít le, de sporteseményeknek (vitorlázás) is helyszíne.
2009-től Barlettával és Andriával megosztva egy új megye központja.
Népessége A város lakossága 2009. január 1-jén fő volt, ebből férfi és nő.
A lakosság kor szerinti megoszlása: 0–14 év között: fő (ebből férfi, nő), 15–64 év között: fő (ebből férfi, nő), 65 év felett: fő (ebből férfi, nő).
A népesség számának alakulása:
2007. december 31-én a városban bevándorlót tartottak számon. A legtöbben a következő országokból érkeztek: Albánia: 439 fő
Marokkó: 136 fő
Románia: 52 fő
Vallási élet