Lénárd Ferenc (Lehner FerencLehner Ferenc: A jelenkori logika főirányai – Királyi Magyar Egyetemi nyomda, Budapest, 1936. 39 o. – Dolgozatok a Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Philodophiai Seminariumából – 10. – a publikált tanulmányt dedikálta a szerző „dr. Szemere Samunak mély tisztelete jeléül”, "Lénárd Ferenc" aláírással. Az 1940-es évek első felében írt publikációk könyvtári katalogizálásánál együttesen is szerepel a két név.) (Fiume, 1911. október 1. – Budapest, 1988. április 8.) pszichológus, a pedagógiai pszichológia egyik jelentős személyisége.

Tudományos munkásságának középpontjában a gondolkodás kutatása állt.

bélyegkép|260px|<center>Lénárd Ferenc emléktáblája, II. kerület, Pengő utca 5. sz. alatt

Életpályája

Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem folytatott, matematika-filozófia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett 1933-ban. Bölcsészdoktorrá fogadták 1934-ben, egyetemi magántanári képesítést 1945-ben nyert. 1961-ben lett a pszichológia tudományok kandidátusa, majd 1969-ben az Akadémia nagydoktora. Címzetes egyetemi tanári címet kapott 1986-ban.

Segédkönyvtáros, majd könyvtáros a tudományegyetem Filozófiai Intézetének könyvtárában. A Magyar Filozófiai Társaság és a Magyar Psychológiai Társaság tagja volt. Részt vett a vitaüléseken. Publikált az Athenaeum és a Magyar Psychológiai Szemle folyóiratokban. − A Műegyetem Közgazdaságtudományi Karán, a Gazdasági és Műszaki Akadémián dolgozott 1946-tól, majd 1954-től a Pedagógiai Tudományos Intézetben (PTI), 1962-től az MTA Pszichológiai Intézetben. 1972-től az Országos Pedagógiai Intézetbe (OPI) nevezték ki tanszékvezető főiskolai tanárnak, itt működött 1977-ig. 1977−1981 között az MTA pedagógiai kutatócsoportjának volt főmunkatársa.− Részt vett a Balatonfüredi Pedagógus Konferencián (1956. október 1−6).

Jelentősége

A munkásságával, magatartásával hozzájárult Magyarországon, az 1950-ben "száműzött" pszichológia tudomány szerepének, jelentőségének visszaállításához. 1963-tól folytatott kísérleteivel a budai Arany János iskola az MTA Pszichológiai Intézete kísérleti iskolája lett; az iskolában pszichológiai laboratóriumot hozott létre. E vonatkozásban, európai viszonylatban is az elsők között volt. − Középiskolai pszichológiai tankönyveivel (1960-as évek − 1980-as évek) segítően hozzájárult a magyarországi pszichológiai műveltség terjesztéséhez.

Kezdetben (1940-es évek eleje) a gondolkodás filozófiai, logikai, majd több évtizeden át, pszichológiai vonatkozásai foglalkoztatták. Hazánkban nevéhez fűződött a gondolkodás makro- és mikrostruktúrájának határozott elkülönítése; a makrostruktúrát a gondolkodási fázisokkal, a mikrostruktúrát a gondolkodási műveletekkel írta le. Kilenc fázissal jellemezte a gondolkodás pszichológiai folyamatát, s ezzel határozta meg a saját gondolkodáskutatásait.

Kutatói tevékenységének másik nagy területét képezte a pszichológia eredményeinek és alkalmazásának vizsgálata iskolai (tanítási) körülmények között. A matematika és a történelem tárgyak oktatásán keresztül kezdte el a vizsgálatokat, később egyre több tárgyra terjesztette ki a kísérleteket, amely alapján kialakult az ő általános (iskolai) tanuláspszichológiai elmélete és gyakorlata. − Jelentős műve az európai kitekintést is adó A lélektan útjai c. pszichológiatörténeti munkája (1946). − Mind a közoktatás fejlesztésében, mind a tudományos közéletben jelentős szerepe volt.

Tudományos tisztségek

Magyar Pszichológiai Szemle szerkesztője (1968−1973) Pszichológiai Tanulmányok évkönyv szerkesztője (I−XIV. 1958−1973) Pszichológia a gyakorlatban c. sorozat szerkesztője (1963−1967) A pszichológia új útjai c. kötet szerkesztője (1967) Az alkalmazott lélektan c. kötet szerkesztője (1973)

Díjak, elismerések

Akadémiai DíjIII. fokozat (1963)

Társasági tagság

Magyar Pszichológiai Társaság

Legfontosabb művei részt vállalt Platón összes művei első magyar kiadásának szerkesztésében (1943). A lélektan útjai (1946, 1989) – . Emberismeret (Egyetemi Nyomda, 1948) Természettani ismeretek (1954) Tanulmányok a megértés lélektanából (1959) A problémamegoldó gondolkodás (1963, 1978, 1987) – . A gondolkodás rugalmassága és a variációk (1969) A képességek fejlesztése a tanítási órán (1979, 1982, 19876) – . A közoktatás fejlesztése és a pszichológia (1979) Emberismeret a pedagógiai munkában (1981) – . Az absztrakció kialakítása kisiskolás korban (1982) – . A gondolkodás hétköznapjai (1982) Kísérletek az iskolában (1983) Pedagógiai ellentmondások (1986) – . A nevelés gyakorlata a tanítási órán (1990) – Szerzőtárs: Demeter Katalin – . 171 cikkből álló sorozata jelent meg Mindennapok pedagógiája címen a Pedagógusok Lapjában.

Emlékezete 2012-ben emléktáblát állítottak tiszteletére Budapest II. kerületében.

Jegyzetek

Források Magyar életrajzi lexikon (1000–1990) – Javított, átdolgozott kiadás – Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes – Arcanum Adatbázis Kft., Budapest, 2001. – Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 21. 15:00. Pedagógiai lexikon. 2. köt. Budapest : Keraban Könyvkiadó, 1997. Lénárd Ferenc lásd 356. o.

Kategória:Magyar pszichológusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Fiumeiek Kategória:1911-ben született személyek Kategória:1988-ban elhunyt személyek Kategória:Akadémiai díjasok Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek