Zita magyar és cseh királyné, osztrák császárné, született Zita Bourbon–parmai hercegnő (, , teljes nevén Zita Maria delle Grazie Adelgonda Micaela Raffaela Gabriella Giuseppina Antonia Luisa Agnese; Viareggio, 1892. május 9. – Zizers, 1989. március 14.) a Bourbon-házból származó parmai hercegnő, házassága révén 1916–1918 között Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja.
IV. Károly magyar király hitvese. Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után előbb svájci, majd madeirai száműzetésbe kényszerült férjével és gyermekeivel. Férjét elkísérte a második visszatérési kísérlete alkalmával. A második világháború alatt átköltözött az amerikai kontinensre, ahonnan csak élete utolsó éveiben tért vissza. Boldoggá avatásának eljárása folyamatban van.
Élete Származása és ifjúkora balra|70px Bourbon Zita parmai hercegnő 1892. májusban született a Bourbon-ház parmai ágának családi rezidenciájában, a toszkánai Villa Borbone della Pianore kastélyban Capezzano Pianore községben, Viareggio közelében, reggel kilenc órakor.Hammond. 138. oldal Édesapja, I. Róbert parmai herceg már csak névlegesen ült Parma hercegségének trónján – azt ugyanis az olasz egység megvalósítása érdekében fel kellett adnia. A hercegnek Zita a tizenhetedik gyermeke, illetve tizenegyedik leánya volt. A hercegnő édesanyja, Mária Antónia portugál infánsnő I. Róbert második feleségeként tizenkét gyermeket hozott világra; ahogy apjának első házassága alatt is tizenkét gyermek született. Mária Pia nápoly–szicíliai királyi hercegnő, az első feleség és I. Róbert gyermekei közül többen is félkegyelműek voltak a szülők közti közeli rokoni kapcsolat miatt. Zita hercegnőnek születésekor már tizenhárom fivére és nővére volt – a legidősebbik Mária Lujza hercegnő már huszonkettedik életévében járt – és később még további hat gyermekkel gyarapodott a család.
A szülők nagy hangsúlyt helyeztek az uralkodói életstílusra. Zita édesanyja, Mária Antónia parmai hercegné hatalmas udvartartást vezetett. A család fenntartott egy nyári rezidenciát az alsó-ausztriai Schwarzauban, és egy télit a toszkánai Viareggióban. Az uralkodói külsőségek azt a célt szolgálták, hogy a családot továbbra is uralkodóházként ismerjék el a külföldi hatalmak. Az osztrák császári család részéről ez így is történt, elsősorban a parmai hercegné nővérének, a császári családba házasodott Mária Terézia portugál infánsnőnek és osztrák főhercegnének köszönhetően.
A hercegnő számos keresztneve közül a család a Zitát választotta elsődlegesnek. Szent Zita a 13. században élt Lucca városában, később a cselédek védőszentjeként kezdték tisztelni. A Zita név ötlete valószínűleg Adelgunde Bardi grófnőtől, a hercegnő nagynénjétől és egyben keresztanyjától származott.Hammond. 141. oldal Zita hercegnő együtt nőtt fel szellemi fogyatékos testvéreivel, ami a korban példátlannak számított. A szigorú édesanyaként számon tartott parmai hercegné gyermekeit vasfegyelemben nevelte, nagy hangsúlyt helyezve a katolikus vallás megismerésére és előírásainak betartására. A gyermekek tanultak franciául, németül, olaszul, portugálul és angolul. Zita hercegnő maga hétéves korában kezdett rendszeresen órákat venni Della Rosa márkinétól, két nővérével és két fivérével együtt.
1903. szeptember 16-án a hercegnőt beíratták a zangbergi Szent József Leánynevelő Intézetbe, ahol a család több leánygyermeke is tanult. A szaléziánus nővérek vezette bajorországi kolostorba elsősorban jómódú polgárcsaládok leányai jártak; a nemesi kisasszonyok mellé rendszerint nevelőnőt fogadtak. Zita alig egy év alatt egyike lett az osztály egyik legjobb tanulóinak, de Adelheid nővérét, aki szintúgy az internátus lakója volt, emellett pedig az iskola egyik kiválóságának számított, soha nem sikerült utolérnie. „Zita mindenkivel egyformán kedves volt, azt lehetne mondani, hogy mindegyikünk barátja volt ő, de egyikőnknek sem volt a meghitt barátnője a megszokott értelemben”Hammond. 178. oldal – emlékezett a hercegnőről egykori osztálytársnője.
1907-re Zita nővére, Adelheid hercegnő befejezte a tanulmányait, és hamarosan Zitát is kivették az iskolából. Édesapja ugyanis megbetegedett, és maga mellett akarta tudni a leányát; ám mire Zita hazatért Itáliába, I. Róbert herceg már nem élt. A gyászidő letelte után visszatért Zangbergbe, de a tanévre nem kapott bizonyítványt, s mivel betöltötte tizenhatodik életévét, el kellett hagynia az intézetet. Mostohatestvérei és édesanyja között viszály tört ki a hagyatékot illetően, s ebben Zita hercegnő is érintett volt.
Később a Wight-szigeten fekvő bencés rendi Szent Cecília-zárdába küldték, további tanulás céljából. A zárdát anyai nagyanyja, az apácává lett Adelheid Zsófia löwenstein–wertheim–rosenbergi hercegnő vezette, míg a főnökasszony unokatestvére, Ágnes hercegnő is a rend kötelékeibe lépett. Ezenfelül Adelheid hercegnő, Zita nénje is felvette az apácafátylat. A zárda valójában nem funkcionált oktatási intézményként, a növendékeket elsősorban teológiára és filozófiára oktatták, illetve nagy hangsúlyt helyeztek az istentiszteletekre. A családi környezet ellenére Zita hercegnő nem érezte jól magát a nővéreknél, ráadásul a nedves, párás klíma kikezdte az egészségét. Édesanyja 1909-ben hazavitte leányát a családi osztrák birtokra, majd a csehországi Franzensbadba küldte gyógykúrára. A gyermekkori, majd később az iskolaévek alatti szigorúan vallásos környezet ugyanakkor egy életre meghatározta a fiatal hercegnő gondolkodásmódját és értékrendjét: „a felnövő Zita hívő, de gyakorlatias keresztény lett. A vallás széles értelemben vett, sokrétű világnézetté formálódott benne. Egy kevés miszticizmus és áhítat a csodák iránt, még inkább vágy a felebaráti szeretet gyakorlására, végül a katolikus egyház liturgiájának és a vallásos művészetnek a szeretete, az esztétikai szépség – mindez együtt hatott a fiatal Zitára.”Estók–Szerencsés. 46. oldal 1916 és 1951 között a Gonzaga Eleonóra királyné által alapított Csillagkeresztes Rend védnökasszonya volt, ami a katolikus, jótékonykodó nemes asszonyok kitüntetése és szervezete volt.
Házassága és gyermekei bélyegkép|jobbra|220px|Károly osztrák főherceg, magyar és cseh herceg és Zita parmai hercegnő eljegyzési fényképe Franzensbad nem esett messze a hercegkisasszony anyai nagynénjének, Mária Terézia főhercegnének otthonától. A közelben állomásozott a főhercegné mostohaunokájának, Habsburg–Lotaringiai Károly főhercegnek (1887–1922) ezrede is. Károly főherceg gyakorta tiszteletét tette nagyanyjánál, itt nyílt ugyanis alkalma találkozni barátjával, Szixtusz parmai herceggel, Zita hercegnő legidősebb édesbátyjával. Zita hercegnő és Károly főherceg gyermekkorukban már többször is találkoztak, ám felnőttként Franzensbadban látták egymást először. thumb|left|220px|Károly főherceg és Zita hercegnőesküvői képe 1911. október 21-én
A hercegnő és a főherceg egymásra találását a család is jelentősen segítette. Zita hercegnő így emlékezett vissza: „nem tudnám megmondani, hogy a két főhercegnő szándékosan vitt-e engem Franzensbadba vagy sem, de annyi bizonyos, hogy Károly főherceg többször is meglátogatott bennünket, illetve Mária Annunciáta nénit. … Az érzelmeim lassan érlelődtek iránta a rá következő két esztendőben.”Hammond. 188–89. oldal Első találkozásuk nagy hatást tett a főhercegre, aki ettől kezdve mind gyakrabban kereste a parmai hercegnő társaságát: „nagyon összebarátkoztunk, és természetesen boldogok voltunk, hogy újra meg újra találkozunk… Károly főherceg… még serényebbnek mutatkozott, amikor 1910 őszén fülébe jutott a pletyka, hogy jegyben járok egy távoli spanyol rokonommal, Don Jaime madridi herceggel.”Grössing. 191. oldal
Károly főherceg akkoriban Ausztria egyik „legjobb partijának” számított, és a gyermekei minél előnyösebb kiházasításán fáradozó Mária Antónia parmai hercegné azt kívánta, hogy valamelyik leánya menjen hozzá feleségül. Eredetileg Adelheidet szánta Károlynak, ám miután ő kolostorba vonult, Zita vált a lehetséges feleségjelöltté. 1910-ben I. Ferenc József magyar király „parancsba adta” Károly főhercegnek, hogy nősüljön meg. Az uralkodó azonban – okulva a rangon alul nősült Ferenc Ferdinánd trónörökös esetéből – kikötötte, hogy csak olyan társat választhat magának, akinek családja az európai uralkodóházakat és nemesi családokat jegyző Gothai almanach első kötetében – a legrangosabb helyen – szerepel, tehát királyi vérből származik. A parmai uralkodócsalád ennek a kitételnek nem felelt meg tökéletesen, hiszen a tróntól megfosztották, de kapóra jött, hogy a család továbbra is fenntartotta trónigényét és a legidősebb fiúgyermeket, a szellemi fogyatékos Henrik herceget, Zita féltestvérét 1907-ben címzetes parmai hercegnek ismerték el öccsének, Illés hercegnek gyámsága mellett. Károly osztrák főherceg 1911. június 13-án megkérte Zita hercegnő kezét, maga mögött tudva a család és a császár támogatását is. A frigy megkötése különösen fontosnak bizonyult a birodalom számára, ugyanis a törvények szerint Ferenc Ferdinánd trónörökös morganatikus házassága miatt Károly főherceg leszármazottai voltak a trón jogos várományosai.
A főherceg és a parmai hercegnő 1911. október 21-én házasodott össze az alsó-ausztriai Schwarzau kastélyában a király és számos európai előkelőség részvételével. Az uralkodó egy káprázatos diadémot ajándékozott az alkalomból a menyasszonynak. A vőlegény azon szerencsés kivételek közé sorolhatta magát, akik szabad akaratukból, érzelmeik alapján választhatták meg jövendőbelijüket; ez ugyanis igencsak ritkaságnak számított a császári és királyi családok történelmében. Tagadhatatlanul boldog házasságban éltek; gyermekeiket is a katolikus vallás elvárásainak és hittételének megfelelően nevelték.
Gyermekei Ottó (1912–2011) 1951-ben kötött házasságot Regina szász–meiningeni hercegnővel (1925–2010) Andrea (1953–) Mónika (1954–) Mikaéla (1954–) Gabriella (1956–) Valburga (1958–) Károly (1961–) György (1964–) Etelka (Adelheid) (1914–1971) Róbert (1915–1996) 1953-ban kötött házasságot Savoyai Margit aostai hercegnővel (1930–2022) Mária Beatrix (1954–) Lőrinc (1955–) Gellért (1957–) Márton (1959–) Izabella (1963–) Félix (1916–2011) 1952-ben kötött házasságot Anna-Eugénie von Arenberg hercegnővel (1925–1997) Mária del Pilar (1953–) Károly Fülöp (1954–) Kinga (1955–) Rajmund (1958–2008) Miriam (Mária Adelheid) (1959–) István (1961–) Viridis (1961–) Károly Lajos (1918–2007) 1950-ben kötött házasságot Yolande de Ligne hercegnővel (1923–2023) Rudolf (1950–) Alexandra (1952–) Károly Krisztián (1954–) Mária Konstancia (1957–) Rudolf (1919–2010) Először 1953-ban kötött házasságot Xenia Czernichev-Besobrasov (Kszenyija Szergejevna Csernisova-Bezobrazova) grófnővel (1929–1968), majd 1971-ben Anna Gabriele von Wrede hercegnővel (1940–) Mária Anna (1954–) Károly Péter (1955–) Simon (1958–) János (1962–1975) Katalin (1972–) Sarolta (1921–1989) 1956-ban nőül ment György mecklenburgi herceghez (1899–1963), házasságukból nem született gyermek Erzsébet (1922–1993) 1949-ben nőül ment Henrik Károly liechtensteini herceghez (1916–1991)
Trónörökös főhercegnéként Károly főherceg a Monarchia trónöröklési sorrendjében a második helyen állt Ferenc Ferdinánd főherceg mögött. Ferenc Ferdinánd azonban rangon aluli házasságot kötött Chotek Zsófia grófnővel, így gyermekeik nem számíthattak a trónra. Károly és Zita kapcsolata a trónörökösi párral jónak bizonyult, a házaspár gyakran vendégeskedett náluk a Belvedere-palotában. Zita, amikor immár főhercegnéként először találkozott Chotek Zsófiával, Hohenberg hercegnőjével a nyilvánosság előtt, meghajolt előtte,Hammond. 193. oldal holott főhercegnéi rangjánál fogva Zita elvileg a trónörökös felesége fölött helyezkedett el a rangsorban.