Szabolcsi Miklós (Budapest, 1921. március 3. – Budapest, 2000. szeptember 2.) állami díjas magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja
A szocializmus idejének nagy irodalomtörténész-triumvirátusából (Király István, Pándi Pál és Szabolcsi Miklós) ő volt az, aki József Attila-kutatóként tevékenykedett. Részt vett József Attila művei kritikai kiadásának előkészítésében, kiadta a rá vonatkozó emlékezéseket, majd kutatásainak összegzéseképpen – négy kötetben – megrajzolta a költő élet- és pályaívét.A Magyar Tudományos Akadémia akadémikusainak adatlapjai - Szabolcsi Miklós Szabolcsi Miklós munkája a József Attila-kutatásban máig megkerülhetetlen. Minden további vizsgálódás alapja, kiindulópontja.Péter László: A József Attila-kutatás helyzete és tennivaló i (Tiszatáj) A szocialista korszak elvárásainak megfelelően bizonyos ideológiai futamok óhatatlanul fel-felbukkannak írásaiban, ám ha ezektől eltekintünk, elemzései és filológiai leírásai mai szemmel is helytállóak.Egy kommunista tudós és kultúrpolitikus a Kádár-korban - Száz éve született Király István - benne Szabolcsi Miklós értékelése - Schein Gábor tanulmánya; Mérce, 2021. június 25.
József Attila mellett kutatási területe volt a magyar és az európai avantgárd is. Máig világszerte idézett kutatásait később kiterjesztette a neoavantgárdnak nevezett jelenségcsoportra is.
Életpályája 1939-ben érettségizett, majd felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–francia szakára, ahol 1943-ban szerzett diplomát. 1945-től középiskolai tanárként dolgozott 1953-ig. Közben két évig (1948–50) a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa volt. Ezt követően 1953 és 1956 között a Csillag című folyóirat főszerkesztő-helyettese volt. 1950–1955 között az Óbudai Árpád Gimnáziumban magyar irodalmat tanított. 1956-ban az MTA Irodalomtörténeti Intézetébe került tudományos főmunkatársi, később osztályvezetői beosztásban. Közben 1959 és 1961 között az Élet és Irodalom felelős szerkesztőjeként is dolgozott. 1967-ben az intézet ügyvezető igazgatójává nevezték ki (az intézetet 1968-tól Irodalomtudományi Intézetnek hívják). Tisztét 1980-ig töltötte be. 1981-ben átvette az Országos Pedagógiai Intézet vezetését, amelyet 1988-ig irányított. Kutatóintézeti munkáin kívül 1962 és 1964 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem egyetemi tanára, 1965 és 66 között a párizsi Sorbonne vendégtanáraként működött. 1964-től 1994-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen oktatott, ahol 1988 és 1994 között a 20. századi magyar irodalom tanszék egyetemi tanára, majd 1995-ig tudományos tanácsadó. 1998-ban professor emeritus lett.
1960-ban védte meg az irodalomtudomány kandidátusi, 1963-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Irodalomtudományi Bizottságának lett tagja. 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban pedig rendes tagjává választották. 1970 és 1973 között az akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának elnökhelyettese, majd 1985-ig elnöke volt. Ezt követően 1995-ig a Tudományos Minősítő Bizottság, annak megszűnése után 1998-ig pedig a Doktori Tanács tagja volt. Akadémiai tisztségein túl 1981 és 1984 között a Modern Nyelvek és Irodalmak Nemzetközi Szövetségének elnöki tisztét töltötte be, ezt követően tiszteletbeli elnökké választották.
Szabolcsi Miklós nem zárkózott be a tudomány elefántcsonttornyába. Sokat tett a magyar közoktatás fejlesztéséért is. Büszke volt rá, hogy ott bábáskodhatott az első általános iskolai tantervek készítésénél, mint ahogy minden befolyását latba vetette annak érdekében, hogy a közoktatásban elindulhasson az 1985-ös paradigmaváltás, az a folyamat, mely nagy lépés volt előre annak a sokszínűségnek az irányába, melyet napjainkban az oktatás egyik legfőbb értékének tekintünk.Szabolcsi Miklós professzor emlékére; Fenyő György írása az Oktatási Hivatal Tudástárában
Halálakor Rónay László a Szabolcsi Miklós halála és maradandósága című cikkében így összegezte a Szabolcsi Miklósról alkotott véleményét: ''„Européer” volt, abból a fajtából, amelynek képviselői minden fontos és értékes művészeti jelenséget számon tartanak, s azokkal igyekeznek megtermékenyíteni a közgondolkozást, a nemzeti kultúrát."Szabolcsi Miklós halála és maradandósága - Rónay László írása a Szombat című zsidó kulturális lapba; 2000. október 1.
Családja Szabolcsi Miklós a magyar kultúrában elévülhetetlen érdemeket szerzett Szabolcsi-dinasztia sarja. Édesapja Szabolcsi Lajos író, költő, újságíró; nagybátyja Szabolcsi Bence zenetudós volt. 1948-ban vette el Margules Hedvig művészettörténészt, aki 1969-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Fia Szabolcsi János tanár, sakknagymester, szakíró.
Díjai, elismerései Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1949) Akadémiai Jutalom (1958) József Attila-díj (1959, 1964) Állami Díj (1980) – A József Attila-életmű kutatásában elért eredményeiért, a huszadik századi magyar irodalommal foglalkozó tanulmányaiért. Akadémiai Pálmák tiszti fokozata (Franciaország, 1987) Demény Pál-emlékérem (2005) József Attila-emlékplakett (társasági, 2005)
Főbb publikációi Az irodalmi stílusvizsgálat XX. századi módszerei; Egyetemi Ny., Budapest, 1943 Cserkészek francia nyelvkönyve; összeáll. Schrank Endre, Szabolcsi Miklós; Magyar Cserkészfiúk Szövetsége, Budapest, 1947 (Jamboree füzetek) József Attila (1952) A valóságábrázolás és pártosság kérdései; Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Budapest, 1955 (Újságírók szakmai előadásai és vitái) Irodalom és felelősség. Tíz év irodalmi kritikáiból; szerk. Szabolcsi Miklós; Művelt Nép, Budapest, 1955 Költészet és korszerűség (1959) Kis magyar irodalomtörténet (Klaniczay Tiborral és Szauder Józseffel, 1961) Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése (1963) Elődök és kortársak (1964) Jel és kiáltás. Az avantgárd és a neoavantgárd kérdéseihez (1971) A clown mint a művész önarcképe (1974) Érik a fény. József Attila élete és pályája (1923–1927) (1977) A neoavantgárd (1983) Világirodalom a 20. században. Főbb áramlatok (1987) "A hetedik te magad légy!". Újabb József Attila versértelmezések. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén készült dolgozatok; szerk. Szabolcsi Miklós; ELTE BTK XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, Budapest, 1991 "Kemény a menny". József Attila élete és pályája 1927–1930 (1992) Kész a leltár. József Attila élete és pályája 1930–1937 (1998) Füst Milán-dialógusok; szerk. Kovács Kristóf András, Szabolcsi Miklós; Anonymus, Budapest, 2000 (Belépő) József Attila élete és pályája I–II. (együttes kiadás, 2005) József Attila Párizsban / Attila József à Paris; szerk. Szabolcsi Miklós, franciára ford. Günther L. Schreiber ford.; Fekete Sas, Budapest, 2005 A clown, mint a művész önarcképe; 2. megújított kiad.; Argumentum, Budapest, 2011
Jegyzetek
Források
Bejegyzés a Kortárs magyar írók 1945–1997 c. lexikonban
Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:Magyar irodalomkritikusok Kategória:Magyar professor emeritusok Kategória:MTA-tagok Kategória:József Attila-díjasok Kategória:Állami díjasok Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:1921-ben született személyek Kategória:2000-ben elhunyt személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek Kategória:Az Élet és Irodalom vezetői, újságírói