A Solaris 2002-ben bemutatott amerikai sci-fi filmdráma, melynek rendezője, forgatókönyvírója, operatőre és vágója Steven Soderbergh. A forgatókönyv alapjául Stanisław Lem azonos című regénye szolgált, melynek ez volt a második adaptációja, az 1972-es film után. A főbb szerepekben George Clooney és Natascha McElhone látható.
Az Amerikai Egyesült Államokban 2002. november 27-én bemutatott film pozitív kritikákat kapott, de bevételi szempontból megbukott.
Cselekmény Dr. Chris Kelvin feladatául kapja, hogy eljusson a Prometheus űrállomásra, mely a Solaris bolygót vizsgálja. A bolygó felszínét ellepő intelligens óceán titkai megfejtésre vártak. Az ott tartózkodó, tudományos kutatást folytató, háromtagú tudóscsoporttal megszakadt mindenféle kapcsolat, és Kelvinnek kell kiderítenie, hogy a kutatók miért szakítottak meg mindenfajta kommunikációt a Földdel. A csoport vezetője, Gibarian kifejezetten Kelvin segítségét kérte.
Az űrállomásra érkező Kelvin megdöbbenve látja, hogy Gibarian időközben öngyilkosságot követett el. A bázison maradt két tudós pedig elmezavar jeleit mutatja. Dr. Gordon teljesen elbarikádozza magát, dr. Snow (az eredeti műben Snout) pedig össze-vissza beszél, mintha megőrült volna. Kelvin hamarosan személyesen is megtapasztalja az űrállomás legénységét megzavaró jelenséget, és másnap arra ébred, hogy halott szerelme, Rheya (az eredeti könyvben Harey) ül vele szemközt egy széken. Kiderül, hogy a Solaris realizálja az ember elnyomott bűneit, vágyait és viszonyait: megjelennek a múltunkban lent a Földön ismert emberek.
A film 3 kulcspontja közül az első, amikor Kelvinnek félálomban megjelenik a halott Gibarian szelleme, föltesz 2 kérdést, és tesz egy megállapítást. Az egyik kérdése a pszichológus felé: ki kinek a bábja, a másik, hogy Kelvin embernek tartja-e magát? Megállapítása így hangzik: „A bábok álma embernek lenni” (ez utánérzésnek is felfogható a Philip K. Dick általi „Álmodnak-e az androidok bárányokról?” könyvben foglaltak szellemében).
A teremtmény Rheya kijelenti: „csapdaélet ez a miénk”. Ez a mondata visszavezeti a nézőt ahhoz a patrisztika korában még ismert nézethez, hogy mindenki szomorú a másik kettő miatt: Isten, ember és ördög. A második kruciális pont tehát ez, amikor a nő kijelenti ezt a sok irányba magyarázható mondatát: „Tudom, hogy nem vagyok ember, ezért nem értem, hogy (Chris) mitől fél.”
Az amerikai Solaris film 80. percénél kiderül, maga Snow sem Snow, mert az eredetit annak az f-lénye, Snow képzelt bátyja megölte, azonban a bolygó ezt a Snow-gyilkost „eltette láb alól”, és mire Chris Kelvin pszichológus megérkezik az űrállomásra, egy az eredeti Snowval identikus Snow f-lény fogadja. A bolygó nem engedélyezi a halált.
A harmadik kulcspont ezután következik be.
Kelvin és Gordon megszervezik a Földre történő visszatérésüket, azonban a visszatértek jelenete összeforrasztja a gépet az izzadó, szenvedő, lelkiségükben vergődő emberekkel. A film záró részében azt lehet látni, Kelvin a Földön otthonában megvágja az ujját (1'25"30'''), azonban a seb azonnal eltűnik, és utána láthatjuk, hogy Chris Kelvin nem csupán visszamaradt a sikertelen hazautazási kísérlet folytán a Solaris körül keringő Prometheus űrállomáson, hanem azt is, hogy a bolygó leküldte a Földre a szerelmespárt.
Az amerikai filmrendező nem foglalkozik a Solaris-ellenes Gordonnal, sem a magát megölő, de utána mégiscsak – halál többé nem lévén ott, ahol a Solaris közbeavatkozik – élő Snow világával, ahogy azzal sem, milyen is lehet mindezek után az élet az űrállomáson.
Szereplők SzerepSzínészMagyar hang Chris Kelvin George Clooney Szabó Sipos Barnabás Rheya Natascha McElhone Kéri Kitty Dr. Helen Gordon Viola Davis Fullajtár Andrea Snow Jeremy Davies Gibarian Ulrich Tukur Forgács Péter DBA-megbízott John Cho
Eltérések az 1972-es adaptációtól Az első, Andrej Tarkovszkij rendezte 1972-es változatban a film legvégső része lényegesen eltért a regényétől, az ateista, technokrata Lem rosszallását kiváltva.Géczi Zoltán: Dialógusok az elektronikus lélekvándorlásról In: Filmvilág, 2006/6. számKovács András Bálint – Szilágyi Ákos: Tarkovszkij, az orosz film sztalkere (Helikon Kiadó, 1997) Hasonlóan az első, és Tarkovszkíj által rendezett 1972-es változathoz, a film befejezése itt is lényegesen eltér az eredeti regénytől. Ahogy mindkét film utolsó percei messze túlnyúlnak a Lem általiaktól, Soderbergh filmjének nem egy, hanem három kruciálisMagyarul: döntő fontosságú. pontja van filozófiailag. Mindkét film azt kérdezteti a nézőtől, embernek tekinthető-e egy nem anyaszülte, ha annak/ neki teljességgel emberiek az érzelmei és a tudata? Hogyan antropomorfizálódik lelkileg egy nem anyaméhből keletkezett?
Jegyzetek
További információk
A Soderbergh film honlapja (angol) A megismerés korlátai – Stanisław Lem: Solaris Filmtekercs.hu, 2016. december 4.
Kategória:2002 filmjei Kategória:Amerikai tudományos-fantasztikus filmek Kategória:Lengyel írók művei alapján készült filmek Kategória:20th Century Fox-filmek Kategória:Lightstorm Entertainment-filmek Kategória:InterCom-filmek Kategória:Remake filmek Kategória:Los Angelesben forgatott filmek