A gyűrűsfarkú erszényes (Pseudocheirus peregrinus) az emlősök (Mammalia) osztályának erszényesek (Marsupialia) alosztályágába, ezen belül a diprotodontia rendjébe és a gyűrűsfarkú erszényesek (Pseudocheiridae) családjába tartozó faj.
Nemének a típusfaja.
Előfordulása A gyűrűsfarkú erszényes nagy számban elterjedt Ausztrália keleti és délnyugati partvidékén. Tasmania területén is megtalálható. Annak ellenére, hogy ez a faj összességében gyakori, egyedszáma Victoria egyes részein csökkent. Ma nagyon ritkán lehet vele találkozni Nyugat-Ausztráliában, ahol régebben nagy számban fordult elő.
Alfajai
Pseudocheirus peregrinus convolutor Schinz, 1821 Pseudocheirus peregrinus occidentalis (Thomas, 1888) - egyes kutató szerint külön, önálló fajt alkot Pseudocheirus occidentalis név alatt, vagy ha nem, akkor legalább fajkomplexumot a gyűrűsfarkú erszényessel Pseudocheirus peregrinus peregrinus (Boddaert, 1785) Pseudocheirus peregrinus pulcher (Matschie, 1915)
Megjelenése bélyegkép|balra|250px|A természetes élőhelyén
Az állat fej-törzs-hossza 30-35 centiméter, farokhossza legfeljebb 35 centiméter és testtömege 700-1100 gramm. Bundája sűrű, puha és gyapjas; szőre rövidebb, mint sok más erszényesé. Különböző színű lehet, általában azonban a hátán szürkésbarna és a hasoldalon világosabb. Farka hosszú, erős és elvékonyodó. Utolsó harmada fehér és gyér szőrzetű, az állat jól tud vele kapaszkodni. Lába alkalmazkodott a fára mászáshoz, talpa csupasz. Két ujja a többi hárommal szemben helyezkedik el, így az állat jól meg tudja fogni az ágakat. Nagy, kidomborodó szemével éjszaka nagyon jól lát.
Életmódja A gyűrűsfarkú erszényes éjszaka aktív és párosával vagy családban él. Tápláléka eukaliptuszlevelek, virágok, rügyek és gyümölcsök. Az állat legfeljebb 6 évig él.
Szaporodása Az ivarérettséget 1-2 évesen éri el. A párzási időszak május–november között van. Az alom 1-3, általában 2 utódból áll. A kicsiket, a nőstény 4 hónapig hordja az erszényében. Az elválasztás 6 hónap után következik be. Nagyon nehéz áttérniük az anyatejről a levelekből, illetve gyümölcsökből álló étrendre. Sok fiatal állat nem éli túl az átállást, mert emésztési zavarokban pusztul el.
Jegyzetek
Források
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed). Turnbull, W.D., Lundelius, E.R., Jr. and Archer, M. 2003. Dasyurids, perameloids, phalangeroids, and vombatoids from the Early Pliocene Hamilton Fauna, Victoria, Australia. Bulletin of the American Museum of Natural History 279:513–540.
Kategória:Gyűrűsfarkú erszényesek Kategória:Emlősfajok Kategória:Ausztrália emlősei