Novgorod történelmi műemlékei az orosz kultúra legbecsesebb kincsei közé tartoznak. Novgorod Oroszország ősi városa, műemlékeinek egy része az ország történelmének legkorábbi éveiből való. A 13. századi mongol hódítás elkerülte, ezért a kulturális értékek őrzője maradt egy olyan korban, amikor a legtöbb korai fejedelmi központ elpusztult. Miután a moszkvai államhoz csatolták, a történelem viharai nem kímélték, a korai századok alkotásainak zöme elpusztult. A 20. században a szovjet korszak műemlékeket nem kímélő építkezései és főként a második világháború pusztításai sújtották. Mintegy 200 templomából a század végére alig 40 maradt. Néhány még a 21. század elején is romosan állt, többségüket azonban már helyreállították vagy feltételezett korábbi formájukban újjáépítették. A történelmi- és műemlékek egy részét 1992-ben felvették az UNESCO világörökség listájára.

A világörökség részét képező területek, illetve műemlékek

A Volhov folyó bal partján A nyugati történelmi városmag, „Novgorodi gyetyinyec” (kreml) benne a Szent Szófia-katedrális. A Zverin-kolostor és környéke (északon) A Szent Péter és Szent Pál-templom Szilnyiscsében (délnyugaton) A Mjacsino-tó környéki templomok (délen, a város szélén)

A Volhov folyó jobb partján A keleti történelmi városmag a Jaroszlav-udvarral Az Antonyij-kolostor (északon) A Krisztus születése templom (a temetőben, a város keleti szélén)

A város környékén, délen A Jurjev-kolostor (a bal parton) A Perun-domb kolostora az Istenanya születése templommal (a bal parton) Gorogyiscse, az Angyali üdvözlet templom romjaival (a jobb parton) A Megváltó színeváltozása templom a Nyeregyica-hegyen (a jobb parton)

A történelmi városmag A város a Volhov-folyó két partjára épült. A folyó bal partja, a nyugati Szófia-oldal az ősi katedrálisról kapta nevét, mely a város egykori központjában, a Kreml területén áll. A jobb parti rész, az ún. Kereskedő-oldal folyó menti szakasza állandó vásározóhely volt (Torg), kezdetben itt állt a fejedelmi palota is (Jaroszlav-udvar). A történelmi városközpontot a 14. század végén (vagy már korábban is) mindkét oldalon földsánc vette körül, ennek egyetlen fennmaradt jelentős építménye, a Fehér-torony ma is látható. A legkorábbi település azonban nem itt, hanem a mai várostól délre alakult ki (Gorogyiscse), ahol a régészeti ásatások egyre újabb tárgyi emlékeket hoznak felszínre.

A Szófia-oldalon thumb|300px|A novgorodi Kreml, jobb oldalon a Szófia-katedrálissal A bal parti Szófia-oldalt a folyó fölé nem sokkal magasodó Kreml, itteni nevén Gyetyinyec (Детинец) épületegyüttese uralja. Az erődített település a 10. században keletkezett, jelenlegi határai között a 12. század óta áll fenn. Védműveit, 1385 m hosszú falát azóta sokszor átalakították, megerősítették. Tornyait a 14. század első harmadában épült alapokon 1484-1490 között emelték. 13 eredeti tornyából 9 ma is áll; legmagasabb, 30 m magas tornya, a Kokuj két felső szintjét a 17. században építették.

Alighanem Oroszország legrégibb épülete a novgorodi Kremlben álló Szent Szófia-székesegyház (Софийский собор, 1045-1050). A monumentális, öthajós, hatkupolás templomot három oldalról zárt galéria veszi körül. Falain néhol eredeti freskótöredékek is láthatók.

A Kereskedő-oldalon

A jobb parti Kereskedő-oldal történelmi központja a Jaroszlav-udvar (Ярославого дворищe) viszonylag kis területe a Kremllel szemben. Nevéről ítélve feltételezik, hogy a 11. század közepén itt állt Bölcs Jaroszlav fából készült fejedelmi rezidenciája. A fejedelmi udvar első említése 1113-ból, Jaroszlav-udvar néven 1208-ból származik. A palota további sorsáról nincsenek megbízható adatok. Ugyanitt alakult ki, de a folyó mentén északabbra is kiterjedt a régi kereskedői városrész (Торг), és a 12. századtól az itteni központi téren tartották a város népgyűlését is (vecse).

A mai Jaroszlav-udvar látképét uraló Szent Miklós-katedrális vagy Csodatévő Szent Miklós-katedrális (Никольский собор, собор Николая Чудотворца) valószínűleg az első kőépület volt a Kereskedő-oldalon. Msztyiszlav novgorodi (később kijevi) fejedelem alapította 1113-ban. Építése sokáig tartott, az első istentiszteletet csak 1136-ban tartották meg. Az ötkupolás monumentális alkotás méltó versenytársa lett a folyó túlsó partján magasodó Szófia-katedrálisnak. Háromhajós belső terét hátul három apszis zárja le, magasra nyúló boltozatát hat oszlop tartja. thumb|300px|A Szent Miklós-katedrális Karzatára csigalépcső vezetett fel, ez később elpusztult. A formai hasonlóság alapján feltételezik, hogy ezt a templomot is ugyanaz a Péter mester építette, aki a Jurjev-kolostor katedrálisának építője volt. Az alsó falrészeken épen megmaradt 12. századi freskótöredékek a kora középkori orosz falfestészet legszebb alkotásai közé tartoznak. A templomban a századok folyamán 12 tűzesetet jegyeztek fel, a sok hozzá- és átépítés során az épület eredeti formája sokat változott. Az 1990-es években az egykori Hanza-szövetség városainak anyagi támogatásával az egész épületet felújították.

A területen a fejedelem és a gazdag kereskedők, bojárok számos kisebb templomot emeltettek, melyek közül néhány – ha átépítve is – máig fennmaradt. Közülük kiemelkedik az 1135-ben alapított és 1458-ban az eredeti alapokon felépített Istenanya Elszenderedése-templom (церковь Успения Богородицы), közelében áll a hasonló sorsú, 1127-ben alapított és 1453-ban újjáépített Keresztelő Szent János-templom (церковь Иоанна Предтечи на Опоках), melyet a II. világháború pusztítása után ismét helyreállítottak. thumb|300px|A régi kereskedői negyed (Torg), A. Vasznyecov (1856-1933) festménye IV. Iván cár a Jaroszlav-udvar helyén palotát akart építtetni, ezért számos régi építményt elbontottak, de a palota építése közben tűz ütött ki, és az építkezést többé nem folytatták. A 17. század végén az utolsó külföldi kereskedők udvarait is bezáratták és a korábbi népgyűlések terén új kereskedői negyedet (Гостиный двор) alakítottak ki, melyet a következő században átépítettek. A II. világháborúban az egész negyed megsemmisült. Újjáépített maradványai: az árkádsoros fal egy szakasza a folyóparton és a 17. századi sátortetős kaputorony. Itt volt a kereskedelmi negyed bejárata, de a köznyelv azóta is csak a vecse tornyaként emlegeti. A Jaroszlav-udvar egyik impozáns épülete II. Katalin palotája (Путевой дворец), mely a moszkvai koronázási ünnepségre készült 1771-ben. Itt szállt meg a cárnő és kísérete Szentpétervár és Moszkva közötti utazásain. 1825-ben a palotát az ún. katonai települések parancsnokságának céljára átépítették.

A Szófia-oldal városközponton kívüli emlékei A szovjet idők építkezéseit és a II. világháború pusztításait leginkább a város bal parti központja sínylette meg. A Kremlen kívüli ma is álló egyházi épületek közül megemlíthető a Tizenkét Apostol-templom (1454), vagy a Szent Tódor-templom (1294, átépítve 1682-ben). Viszonylag könnyebben helyreállítható jelentős műemlékek a városközponttól távolabb eső részeken maradtak fenn.

A Zverin-kolostor

A kolostor (Зверин монастырь) a város északi szélén, a folyó bal partján áll, ahol egykor fejedelmi vadászterület volt (a zver jelentése: „állat”). Az egyik évkönyvben feljegyezték, hogy az itteni első fatemplomot 1148 nyarán villám gyújtotta fel. A kolostor központi épületét, az Istenanya Oltalma-templomot (Покров Святой Богородицы) a korábbi fatemplom helyén a városi érsek építtette 1335-ben, majd annak alapjain 1399-ben gyakorlatilag új templomot emeltek. 1611-1617 között, a svéd megszállás idején a kolostort elpusztították, 1727-ben helyreállították, de előtte a templomot 1682-ben teljesen átépítették.

A 19. század elejétől jelentős adományok bevonásával a kolostorban nagy építkezés kezdődött: a területet kőfallal vették körül, sarkaira tornyokat, kapubejárata fölé harangtornyot emeltek, az apácák részére új lakóépületek készültek, az Istenanya-templomot átalakították. A további épülettoldások helyett végül új templom létesítését határozták el. Közvetlenül a régi mellett 1899-1901 között felépült az új, ötkupolás Istenanya Oltalma-katedrális, a régi templomot pedig a Tyihvini Istenanya-ikonról nevezték el.

A szovjet időszak 1920-as éveiben a kolostort megszüntették, létesítményeit a II. világháború idején súlyos károk érték. A háború után a lerombolt épületek tégláit elhordták, a lakóépületek, a kolostorfalak és tornyaik megsemmisültek. Később a katedrálist raktárrá alakították, a területen gazdasági célú épületeket létesítettek. A kolostor tudományos igényű kutatása az 1960-as években kezdődött el, a Szovjetunió felbomlása után a területet visszaadták az orosz ortodox egyháznak.

A kolostor régi épületei közül fennmaradt Szent Simeon-templomot 1468-ban, a nagy pestisjárvány utáni évben emelték, melynek több ezer áldozatát a kolostor kertjében temették el. A kisméretű, egykupolás templomépület boltozata négy oszlopon nyugszik, egy apszisa van. Érdekessége, hogy emeletes: a tulajdonképpeni templomot a földszinti gazdasági helyiségek fölött alakították ki, az emeletre fából készült tornác vezetett. Hagyományos, vertikálisan háromosztatú homlokzata ebből semmit nem árul el. A homlokzatot és az ablakokat eredeti alakjukban, a tetőzetet a 17. századi átalakított formában építették újjá az 1960-as években. A fennmaradt 15. századi freskótöredékek az épület méreteivel harmonizálnak: nincs bennük semmi monumentális, inkább az ikonfestészet alkotásaira hasonlítanak. A kis templomépület megalkotásával lényegében végetért a sajátos novgorodi egyházi építőművészet korszaka. Miután a várost a moszkvai államhoz csatolták, a későbbi évek építészetében a központ hatásai váltak uralkodóvá.

A Szent Péter és Szent Pál-templom Szilnyiscsén

A város délnyugati szélén álló épület helyét Szilnyiscse és Sziny- vagy Szinyics-hegy néven egyaránt említik (церковь Петра и Павла на Сильнище, на Синичьей горе). A templomot 1185-1192 között építették a környék lakóinak adakozásából. 1386-ban, Dmitrij Donszkoj moszkvai fejedelem csapatainak közeledtekor felgyújtották. Idővel a templom körül női kolostor alakult ki, mely az 1611-es svéd megszállásig működött. A kolostor egyetlen fennmaradt temploma jelenleg a városszéli régi, ún. Péter-temetőben áll.

Kompozíció és forma tekintetében a 12. század végi építészet tipikus képviselője. Különleges falazási technikája Szmolenszk és Polock városok korabeli egyházi építészetére jellemző. A templom négyzetes alaprajzú, háromhajós, egykupolás épület, három apszisa van. Nyugati falánál boltíveken nyugvó karzatot alakítottak ki. A kupolát tartó ún. dobot körbefutó fogazott párkány díszíti. A templomépület a 12. századi novgorodi építészet egyetlen, változatlan formában megőrződött emléke. 2006 őszén felújítása még folyamatban volt.

Templomok a Mjacsino-tó környékén

Az Angyali üdvözlet templomot (церковь Благовещения на Мячино) a novgorodi érsek építtette 1179-ben egy korábbi fatemplom helyén, mely az azonos nevű kolostorhoz tartozott. A svéd megszálláskor ezt a kolostort is feldúlták és csak az 1680-as években állították helyre, majd 1772-ben egy nagyobb kolostorhoz csatolták. Az egykupolás, háromosztatú homlokzattal rendelkező templomnak eredetileg karzata is volt, melyre falépcső vezetett. A templom felső részét a 17. századi helyreállításkor, harangtornyát az új épületszárnnyal 1854-ben építették. 1941-1943 között az épületet a németek istállónak használták, ekkor pusztult el a freskók többsége. Később a falakat megtisztították, a megmaradt 12. századi freskótöredékek az oltár és néhány alsó ablak mellett láthatók. A templomot gyakran a közeli Arkazsi falu templomaként említik, tévesen. A tévedés onnan ered, hogy valaha a falunak is volt kolostora, ám annak épületei nem maradtak fenn.