bélyegkép|200px|A 436 centiméter hosszú és 110 centiméter széles, halszálka-mintásan szőtt lenvászon lepel bélyegkép|200px|1898. május 25-én Secondo Pia torinói ügyvéd és hobbifotós lefényképezte a leplet. A fénykép előhívásakor a negatív lemezen kivehetővé vált egy emberi arc bélyegkép|200px|Plakát a lepel 1898. évi kiállításáról A torinói lepel a Szentszék tulajdonában lévő katolikus ereklye, amelyet az olaszországi Torinóban, a Keresztelő Szent János-katedrálisban őriznek.Újra kiállították a torinói leplet 2015. április 21, magyarkurir.hu Időnként nyilvánosan is kiállítják. Eddig 1978, 1998, 2000 és 2010 voltak a korábbi bemutatás évei. Legutóbb 2015. április 19. és június 24. között volt látogatható, előjegyzés és maximális biztonsági intézkedések mellett. Júniusban Ferenc pápa is meglátogatta.Előjegyzés a 2015-ös látogatásra
Az újabb korokban alapos és részletes tudományos vizsgálatoknak vetették alá, mert sokak meggyőződése szerint azonos azzal a lepellel, amelybe a Jn 19,40 szerint a halott Jézus testét göngyölték temetéskor, és amely a föltámadás után az üres sírban feküdt (vö. Jn 20,5-6). A lepel négy méter hosszú lenvászon, amelyen egy emberi test mása rajzolódik ki. Ez összhangban van a bibliai elbeszéléssel arról, ahogyan Jézust a lepelbe helyezték a beálló ünnepre tekintettel sürgős temetésekor (vö. pl. Lk 23,52-54). A jelenleg is zajló vita az egész kereszténység számára érdekes, ennyiben a lepel az egész kereszténység ereklyéjének mondható.
Kutatástörténet A lepel nagyjából három évszázadon át nagyobb érdeklődés nélkül pihent Torinóban. 1898-ban fényképezték le első ízben, ezután nem sokkal az érdeklődés központjába került. Paul Vignon, a Sorbonne egyetem biológusa mentorának, Yves Delange professzornak, a Francia Tudományos Akadémia tagjának az inspirálására Torinóba utazott, megtekintette a vászonról készült képeket, majd 1902-ben kiadta vizsgálatai eredményéről szóló könyvét Krisztus leple címen. 1931-ben dr. Pierre Barbet francia akadémikus, sebész amputált karokon végzett kísérletei és más patológiai bizonyítékok alapján megjelent Krisztus öt sebe című könyve, amely az érdeklődők körében klasszikussá vált. Egyre több és alaposabb ismertető született, amelyek közül kiemelkedett dr. med. Hynek R. W. Krisztus kínhalála, a modern orvosi tudomány világánál című könyv, amely magyarul is megjelent 1937-ben a Korda Rt. kiadásában.
A világháborútól sújtott negyvenes évek és az azt követő évtized nem hozott átütő eredményt a vászon eredetiségének bizonyításában, azonban 1969-ben egy titkos vizsgálatra került sor. A 11 tagú bizottság jelentését csak 1976-ban hozta nyilvánosságra, amely előrelépést nem jelentett, műszereket nem alkalmaztak, csak javaslatot tettek a gyakorlati kutatások folytatására. Ennek eredményeként a tulajdonos, II. Umbertó (1904–1983), az utolsó olasz király engedélyezte a mintavételt, és a további vizsgálatokat a vászon vonatkozásában. Ian Wilson A torinói lepel című könyve adott újabb jelentős publicitást a vászonnak 1978-ban, amely könyvének új és korszerüsített, bővített kiadását is elkészítette 2010-ben.Wilson, Ian: The Shroud: The 2000-Year-Old Mystery Solved, 2010
A tudományos vita ma is tart a hitelességét vallók és a hamisítás mellett érvelők között, de említést érdemel a volt torinói érsek, Giacomo Biffi kardinális mondása: "a hívő keresztényeknek nagyjából mindegy hogy a Lepel hiteles-e, abban az értelemben, hogy valóban Jézus Krisztus halotti leple volt-e, míg az ateisták minden erejüket bevetik, hogy ennek ellenkezőjét bizonyítsák.".
A lepel jellemzői
A torinói lepel 436 centiméter hosszú és 110 centiméter széles,The scientific fact on the Holy Shroud átlagos vastagsága 0,34 milliméter, tömege 2450 gramm, a 2002-ben végzett vizsgálat alapján. Halszálka-mintás lenvászon szövet, amely egy olyan ember fényképészeti negatív képét hordozza, akit a feltételezések szerint a keresztre feszítéssel egyező módon kínoztak meg. A vásznat a torinói Szent János-katedrálisban őrzik. A negatív képben megjelenő alaknak világviszonylatban egyedülálló a megjelenése. A vásznon, a rajta látható alak frontális és dorzális képmásán kívül vérfoltoknak és víznyomoknak tartott elszíneződések, valamint égési sérülések is láthatók, ez utóbbiak a franciaországi Chambéry várkápolnájában 1532-ben pusztított tűzvész nyomai.
A lepel heves viták tárgya tudósok, hívők, történészek és írók, de elsősorban a szindonológusok körében.Mégis igazi lehet a Turini Lepel? Sokak szerint a textília akkor színeződhetett el, amikor Jézus feltámadt a sírjából. A kétkedők szerint ez az elmélet egy középkori hiedelem, ami egy eddig ismeretlen, meg nem értett folyamatot próbált magyarázni.
A lepel egy eredetileg fehér, a korának megfelelően megfakult, megsárgult, vajszínűvé vált lenvászon anyag. Alkalmas egy ráfektetett emberi test (a leplet a fejnél visszahajtva) teljes befedésére. Az időszámításunk kezdete körül a Közel-Keleten elterjedt szövőszékfajtán készítették. Korábban gyapotot is feldolgozhattak rajta, mivel ilyen anyagmaradványok kerültek a len szálai közé.
A rajta lévő képmás a felszíni elemi rostszálak (szépia szalmasárga színű) elszíneződésével keletkezett, anatómiailag pontosan követi egy keresztre feszített és ott kínhalált halt ember testének képét. A férfialakon kívül, az így kivégzetteknél várható módon, vérző sebek körvonalai ismerhetők fel. A Közel-Keleten gyakoribb AB vércsoportba tartozó emberi vér foltjai Krisztusnak, az evangéliumokban leírt bántalmazásaival vannak összhangban.
Sebek: Krisztusnak az elfogatása után említett, az evangéliumokban leírt sebeire utaló jelek a leplen mind fellelhetők, nagyfokú egyezőséget mutatnak a passiótörténetben foglaltakkal: Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: „Így felelsz a főpapnak?" - A bal arcfélteke járomcsontja jobban kirajzolódik, hangsúlyosabb, mint a másik. Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta. - A képmáson körülbelül 120 korbácsütés okozta seb, a római háromágú flagrum nyomai azonosíthatók. Ez megfelel a rómaiak által is betartott azon hagyománynak, amely a Biblia más részeiben is fellelhető: Mózes, V. 25 – 3. De csak negyvenet verethet rá, többet nem, mert ha ennél több ütést méret rá, akkor szemed láttára gyalázzák meg atyádfiát. / 2. Kor. 11- 24. Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá; - Az egész hajas fejbőrön jól láthatóak azok a sebek, amelyeket, a fejet fövegként borító tövises növényMiből készülhetett a töviskorona okozott. A homlokon jellegzetes formája miatt feltűnő fordított 3-as alakú vérfolyás is ennek tudható be. Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. - Jézus a hagyományok szerint elesett a kezeihez kötözött kereszt vízszintes részével (patibulum), amely kificamíthatta jobb vállát. Ezért volt szükség egy emberre, a tömeg soraiból, aki vállára vette a nehéz kivégzőeszköz hordozható részét. A hátoldali képmásnál jól látható, hogy a jobb váll nem szimmetrikus a ballal. Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust. - A csuklóseb (a középkorban már nem ismert kivégzési módszer miatt – más képeken megfigyelhetően – a tenyér közepébe képzelték a szeget) helyesen jelenik meg azon a ponton, ahol megtartja a test súlyát. Az anatómusok a 19. században írták le először a Destot-nyílást, amit az ókor hóhérai ismertek ugyan, de amely ismeret a kereszt általi kivégzési mód betiltása után elenyészett. Ez a seb keltette fel elsősorban a 20. század első felében az anatómusok, az orvosok és a patológusok figyelmét. Újabb kutatások szerint azonban nem a kisujj felőli nyíláson ütötték át a szeget, hanem a tenyér hüvelykujjhoz közel eső részén, amit a leírt nyomok nem cáfolnak meg.http://www.romaikor.hu/kozigazgatas_es_kormanyzas/buntetes___buntetesvegrehajtas/keresztre_feszites_a_romai_birodalomban/a_buntetes/cikk/a__megfeszites Az itt látható vérfoltok ugyanis messze meghaladták egy középkori hamisító tárgyi ismereteit, sőt az első tanulmányozókét is. Ugyanis a sebtől két vérpatakocska indul, amelyek kb. 20 fokos szöget zárnak be egymással. Ezt nem tudták az első időben mire vélni. Csak utólagos kísérletek igazolták, hogy a keresztre feszítettek fulladásos halált haltak. A kínos levegővételhez kétféle testhelyzetet vettek fel, ennek következménye volt a kétirányú vérfolyás. A keresztről történő levétel után pedig egy harmadik, kör alakú vérfolt is keletkezett, amely a szeg eltávolítása után jött létre. A sarkoknál és talpaknál jól látható vérfoltok megerősítik a kivégzés leírt módszerét. hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. - Az oldalsebből kiáramló folyadék nyoma jól megfigyelhető a frontális képen. A vizsgálatok szerint a döfés áthatolhatott a tüdőn, ahonnan a felgyülemlett és akkor kiáramló tüdővizenyő okozhatta a jelenséget. A két lator lábszárát még a szokáshoz híven eltörték, fulladásos halálukat meggyorsítandó, míg a beálló ünnepre való tekintettel, Jézus halálának beálltáról így győződtek meg. Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, belegöngyölte, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a bejárata elé. - A közhiedelemmel ellentétben akkor a zsidók nem így temetkeztek, hanem ruhába öltöztették a holttestet. A torinói vászon léte, egyesek szerint éppen az elsietett temetésnek köszönhető. A vászon nélkül nem őrződött volna meg ugyanis Jézus testének és sebeinek képe sem. Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. - A lepel emberének teste nincs megmosva és megkenve, ennek a feladatnak elvégzésére mentek ki a sírhoz a nők vasárnap reggel. Erre a péntek este beálló nagy ünnep miatt nem volt mód a temetéskor. A keletkezett sebek, a kegyeleti rítus kényszerű elodázása miatt, a feltámadás bekövetkeztére való tekintettel, mind elég jól kivehetők a vásznon.
A lepel elnevezései Mandülion egy akheiropoiéton, azaz nem emberkéz által keletkezett festmény, ami egy Edesszában őrzött lepel neve 944 előtt. Vitatott, hogy ezt a leplet hívták így, mert ezzel kapcsolatban csak „arcot” említenek a források, bár ekkor még 48-rét összehajtva tárolhatták, így csak az arc válhatott láthatóvá. TetradiplonAndreas Englisch: Isten nyomai. Csodák a katolikus egyházban. Ursus Libris 2008 (bizánci elnevezés). Egy olyan tárgy, melyet „négyszeresen megdupláznak”. A torinói leplet négyszer hajtották össze, és utána az egészet középen még egyszer. Más néven is tisztelték: 'nem kézzel készített' – görögül akheiro-poiétosz, latinul non manufactum, oroszul nye-ruko-tvorenij. Sindone (olasz), a görög σινδών (szindón) szóból. Ebből származik a szindonológia (a lepellel foglalkozó tudomány), amelynek művelői alkalmanként összeülő kongresszusokon egyeztetik a frissebb kutatások eredményeit.
A lepel feltételezett története 1356 előtt
230px|bélyegkép|jobb|Abgar egy lepellel, melyen egy szakállas fej rajzolódik ki. A festett fej (mandylion) mellett kereszt irányú felfestések mutatják, hogy az ábrázolt személy keresztény