Portyán

A Portyán (eredeti cím: Cruising) 1980-ban bemutatott amerikai–nyugatnémet bűnügyi film. William Friedkin alkotása Gerard Walkernek (1928–2004), a The New York Times riporterének könyvén alapul.

A regény olyan gyilkosságsorozatról szól, amelynek homoszexuálisok voltak az áldozatai.

A Portyán ellen már a forgatás időszakában hevesen tiltakoztak a homoszexuálisok, mondván, hogy a film egyoldalú, előnytelen képet fest róluk, azt sugallja, hogy a meleg életformának az erkölcstelenség, a bűnözés és az erőszak szerves része. A tiltakozás hullámai a bemutató után csaptak igazán magasra, noha a vádakat az alkotók azzal próbálták kivédeni, hogy a főcím elé bevezető szöveget illesztettek: „Ez a film nem kíván vádat emelni a homoszexuálisok ellen. Bemutatja a világuk egy szeletét, amely nem vonatkoztatható az egészre.” A kritikusok is hevesen támadták a filmet: ők főleg a lélektani motivációkat, a szituációk hitelességét kérdőjelezték meg. A világpremier óta eltelt évtizedek alatt a Portyán megítélése némileg változott, árnyaltabb vélemények is megjelentek róla. Ma már főleg úgy tekintenek rá, mint annak egyik bizonyítékára, hogy az AIDS előtti években Hollywood hogyan viszonyult a homoszexualitás témájához. A Portyán nem jutott el a magyar mozikba, a hazai közönség hivatalos formában videón ismerhette meg először a filmet 1993-ban.

Cselekménye

A Hudson folyóban egy levágott kart találnak. A rendőrség nem tudja azonosítani az áldozatot, bár korábban már a törzs is előkerült. Ezalatt egy melegbárban két férfi megismerkedik egymással, majd egyikőjük lakására mennek. Az aktus megtörténte után a sötét szemüveget viselő férfi megkötözi és megkéseli alkalmi partnerét. A későbbi halottkémi vizsgálat megállapítja, hogy a tettes ondója nem tartalmaz spermát. A nyomozók egy meleg prostituált segítségét kérik. A nyomozást vezető detektív ugyanakkor elutasítja a fiatal hímringyó panaszát arról, hogy két rendőr egy szolgálati kocsiban szexre kényszeríttette. Edelson kapitánynak a gyilkossági ügyek felderítésére merész ötlete támad. A fiatal Steve Burns nyomozót (Al Pacino) kéri fel arra, hogy vegyüljön el a melegek világában, és próbáljon meg a tettes nyomára akadni. Nem viselhet azonban rendőrjelvényt, és nem hordhat fegyvert sem. Azért Burnsre esett Edelson választása, mert ő ugyanolyan típus, mint az áldozatok. Az ifjú detektívnek barátnője van, már csak ezért is kisebb lakást kell bérelnie a titkos megbízatás teljesítésére. Burns a John Forbes nevet használja, és új otthonába költözésekor máris megismerkedik – természetesen meleg – szomszédjával, egy szép reményű íróval. El is mennek meginni valamit, közben a gyilkossági ügyekről is váltanak néhány szót. Az ifjú író szerint a rendőröket nem érdeklik a meleggyilkosságok. Burns még aznap este munkához lát: szado-mazo melegbárokba jár, ismerkedik. Munkája eredményéről – illetve inkább eredménytelenségéről – szóban folyamatosan beszámol a főnökének.

A gyilkosságok ellenére New Yorkban esténként továbbra is intenzív meleg élet zajlik. Két férfi megismerkedik egymással, és jobb híján egy néptelen parkba mennek. A sötétben egyikőjük különös dalt dúdolgat: „Na, ki van itt? Csak te meg én…” Az éneklő férfi hirtelen eltűnik, a másik hiába szólongatja. Rövidesen valaki késsel többször hátba szúrja.

Burns közben semmilyen eredményt nem ér el, barátnőjével való kapcsolata is kezd feszültté válni. Egyik este a nyomozót kiutasítják egy magánklubból, ám valaki érdeklődését felkeltette, és az illető utánamegy a sötét utcán. Burns nem megy el az ismeretlennel. Az újabb áldozat egy ruhaszalon tulajdonosa: egy szexshop vetítőfülkéjében végez vele a tettes. Burns a következő éjszakai portyáján újra látja azt a fiatal fiút, aki az előző este leszólította őt. A pincértől megtudja, hogy a srác erőszakos alak. Burns továbbítja az infót a főnökének. Nyomozni kezdenek a fiú után. Kiderül, hogy a srác egy étteremben dolgozik, ahol olyan késeket használnak, mint amilyen az egyik gyilkosság eszköze volt. A rendőrök csapdát állítanak a fiúnak. Burns elmegy a sráccal, kollégái pedig lesben állnak, hogy időben közbeavatkozhassanak. Erre sor is kerül: a fiú lakásába hatoló nyomozók Burnst meztelenül, az ágyon megkötözve találják. A Skip nevű fiút letartóztatják, és megalázó módon kihallgatják. Például azt kívánják tőle, hogy a kihallgatók előtt tolja le a nadrágját. A zsaruk azonban rossz nyomon járnak. A szexshop vetítőfülkéjének automatájában ugyanis találtak egy pénzérmét, melyen a véres ujjlenyomat a tettestől származik, ám ez nem egyezik meg Skip ujjlenyomatával.

left|thumb|250px|Rendhagyó kihallgatás

Burns és barátnője viszonya válságba kerül, és a pár kapcsolatuk felfüggesztésében állapodik meg. Amikor Burns újra találkozik felettesével, a főnöke egy fotóalbumot nyújt át neki. Ebben az egyik áldozat, a Columbia Egyetem professzorának diákjairól készült fényképek találhatók: Burns az egyik fotón felismer valakit, akit látott már éjszakai portyázásai során. Kideríti a srác címét, és nyomozni kezd utána. Egy ízben még a lakásába is behatol, és ott megtalálja a fiú portyázós bőrruháját. A hazatérő fiatalember felfedezi a behatolás nyomait, az ablakon kitekintve pedig Burnst is megpillantja, akinek esze ágában sincs elrejtőzni. Sőt az egyik este valósággal felkínálkozik számára. Egy sötét parkban találkoznak, ahol Burns a gyilkos kedvenc dalocskáját énekli: „Na, ki van itt? Csak te meg én…” Az aktus lebonyolítására a közeli alagutat választják. Vetkőzés közben a férfi kést ránt, de Burns megelőzi és leszúrja. A kórházban a nyomozók a férfi elé tárják a terhelő bizonyítékokat. Felajánlják, hogy beismerő vallomása esetén csökkenteni fogják a büntetését, de ő mindent tagad.

Újabb gyilkosság történik. Az áldozat John Forbes (alias Burns) szomszédja, a barátságos drámaíró fiú. Az esethez kivonult Edelson kapitány felismeri, hogy a helyszínelő ugyanaz a rendőr, akit erőszakoskodása miatt a meleg prostituált a film elején bepanaszolt...

Később Forbes-t otthonában látjuk viszont, a barátnőjével is kibékült már. Mialatt a detektív a fürdőszobában borotválkozik, a kíváncsi lány kedvese holmijai között megtalálja nem csak azokat a ruhadarabokat, melyekben a férfi a melegbárokba járt, hanem azt a bőrsapkát is, amit a gyilkos viselt...

A valódi gyilkosságsorozat

1962 és 1979 között zajlott az a három gyilkosságsorozat, melyek a film alapjául szolgáltak. A nyomozásban fontos szerepet játszott két detektív, Randy Jurgensen és Sonny Grosso.Később mindketten otthagyták a rendőrséget, és a filmvilágban próbáltak érvényesülni, ahol Grosso sikeres producer lett. Jurgensen William Friedkin több filmjében is kisebb szerepeket játszott. Mindketten szakmai tanácsadói voltak Friedkin világhírű filmjének, a Francia kapcsolatnak (1971). A Portyán elkészítéséhez ugyancsak tanácsokat adtak, sőt kisebb szerepeket játszanak benne. Az 1960-as évek elején több homoszexuális személy tett panaszt az államügyészségen, hogy magukat rendőrnek kiadó férfiak – egy fehér és egy színes bőrű – zaklatják őket. A „Salt and Pepper”-nek elnevezett duó módszere a következő volt. Rendszeresen feltűntek West Village környékén, a homoszexuálisok kedvenc találkahelyein. Akiket intim helyzetben találtak, azokat „őrizetbe vették”, és készpénzt kértek az elengedésükért. A panasztevők közül kettőt később otthonában meggyilkoltak. A New York-i rendőrség illetékesei úgy döntöttek, hogy sajátos módon próbálják felderíteni a zsarolási és gyilkossági ügyet. Abban reménykedtek, hogy az álrendőrök elfogása nem csupán segít tisztára mosni a rendőrség jó hírén esett foltot, hanem a két konkrét gyilkossági ügy mellett esetleg más, folyamatban lévő bűnügyek megoldásához is elvezet. Azzal a feladattal bízták meg Randy Jurgensen nyomozót – aki 1957 óta volt állományban, és addig főleg fegyverrel és kábítószerrel összefüggő ügyekkel foglalkozott –, hogy homoszexuálisnak kiadva magát épüljön be West Village meleg közösségébe.

Jurgensen hamar rájött arra, hogyha sikerrel akarja teljesíteni titkos megbízatását – melyről nemhogy családja és barátai, de még a kollégái sem tudhattak –, akkor egy teljesen új életformát kell kialakítania magának. Nem elég lakást bérelnie West Village-ben, hanem öltözködésének és beszédstílusának is a meleg életvitelt kell tükröznie. Ruhatárába ennek megfelelően speciális alsónadrágok, edzőcipők, fekete csizmák, bőrdzseki és szegecselt bőrből készült csuklópántok kerültek. Felkereste a meleg szexshopokat, hogy tisztában legyen a nadrág különböző zsebeibe helyezett különféle színű kendők jelentésével.A film egyik jelenete is felidézi ezt az epizódot, amikor a bolti eladó részletesen elmagyarázza a kendők és a zsebben lévő helyük jelentését. A melegek ily módon szavak nélkül tudatják egymással, hogy az aktusban aktívak vagy passzívak akarnak-e lenni, illetve a szex milyen formáját kedvelik. Még (mű)tetoválást is készített, egy csillagot az egyik szeme fölé. Kitartóan járta West Village mólóit és melegbárjait, partnereket keresve. (A meleg zsargonban ezt hívják „portyázás”-nak.) Újdonsült ismerősei – anélkül, hogy tudták volna valódi kilétét –, további tanácsokkal látták el, hogy minél sikeresebb legyen a meleg világban, és minél több helyre bejuthasson. Feladatának lényege az volt, hogy felderítse a valódi elkövetőket, és olyan helyzetbe kerüljön velük, hogy rendőri akciót lehessen végrehajtani. Noha sikerült kisebb bűnügyek felderítéséhez hozzájárulnia, a Salt and Pepper páros rendre kicsúszott a kezei közül.

Egy ízben Jurgensen egy erőszakos alakkal ismerkedett meg, akiről úgy érezte, hogy talán ő az egyik gyilkos. Kapcsolatba lépett felettesével a meghatározott kommunikációs csatornák egyikén, és csapdát állítottak a gyanúsítottnak. Jurgensen elment az illetővel egy motelbe, miközben nála volt egy apró mikrofon. A közelben tartózkodó, bevetésre váró egység – melynek Sonny Grosso az oszlopos tagja volt – ezen keresztül hallgatta ki Jurgensen és a férfi beszélgetését. Az előre megbeszéltek alapján az egység Jurgensen jelére várt, ám az adás hirtelen megszakadt. A rendőrök rosszat sejtve behatoltak a motelszobába, ahol Jurgensent félig levetkőzve találták. A gyanúsított férfit letartóztatták, különféle vádpontok alapján el is ítélték, de soha nem bizonyosodott be róla egyértelműen, hogy azonos lett volna valamelyik tettessel. A titkos küldetés ideje alatt Jurgensennek komoly identitásproblémái támadtak, mivel egyrészt egyre több megértést tanúsított azon homoszexuálisok iránt, akik gyakran alaptalanul és megalázó módon váltak különféle rendőrségi eljárások alanyaivá, másrészt félt attól, hogy lelepleződik családja és kollégái előtt. Felettese azzal próbálta megnyugtatni, hogy a kábítószeres ügyekben titkos megbízatást teljesítő kollégákból sem lesznek kábítószeresek, Jurgensennek sem kell aggódnia, hogy szó szerint „belemelegszik” az új személyiségébe. A leleplezés egyébként nem maradt el: Jurgensen barátnőjének testvére egy ízben meglátta a férfit, amint két homoszexuálissal kéz a kézben tartott egy melegbár irányába. Kínos magyarázkodás következett, ám Jurgensen nem fedte fel valódi küldetését a barátnője előtt sem.