bélyeg|262px|A Fehér Házban (jobbról a második)
Neil Alden Armstrong (Wapakoneta, Ohio, 1930. augusztus 5. – Cincinnati, 2012. augusztus 25.) amerikai űrhajós, az első ember, aki egy idegen égitestre, a Holdra tette a lábát.
Élete során volt haditengerészeti repülőpilóta, űrhajós, NASA-vezető, farmer, egyetemi tanár és az üzleti élet befolyásos szereplője.
A Purdue Egyetemen szerzett repülőmérnöki diplomát, közben a haditengerészet speciális ösztöndíja révén az egyetemi tanulmányokat két részre tagolva, két és fél évig a haditengerészet kötelékében repülőtiszti kiképzést kapott, majd éles bevetéseken vett részt a koreai háborúban. Észak-Korea felett F9F Panther vadászgéppel 121 harci bevetést teljesített az USS Essex repülőgép-hordozó fedélzetéről. Egyszer egy bevetés során csak nagy szerencsével úszta meg élve a balesetet, amikor gépe ütközött egy éppen repülőgépek ellen kifeszített huzallal. A háborúból – szerződése értelmében – visszatérhetett az iskolapadba, ahol megszerezte repülőmérnöki BSc diplomáját.
Az egyetemet követően egy rövid ideig a NACA Lewis Központjában dolgozott berepülőként, majd egy üresedésnek köszönhetően átkerült az eredetileg is megpályázott Edwards Légibázisra, amely a Mojave-sivatagban terül el, és az ott települő NACA/NASA-személyzet volt a felelős a legkülönlegesebb kísérleti gépek berepüléséért, a nagy sebességű és magasságú kísérletek lebonyolításáért. Neil a repülések során számos kísérleti gépet repült a B–29 Superfortresstől, a „Százas-sorozat” (F–100, F–101, F–102, F–104, F–105) gépeiig, különféle rakétagépekig (Bell X–1B, Douglas D–558-2). Berepülőkarrierje egyik csúcspontja volt az X–15 projektben való részvétel, ahol a NASA a későbbi Space Shuttle előfutárának számító, extrém magasságokra emelkedni képes és extrém sebességeket elérő géppel repült. Ezt az időszakot is számos repülőesemény tarkította, amikor csak nagy szerencsével tudott megúszni egy-egy éles helyzetet.
1962-ben jelentkezett a NASA felhívására űrhajósjelöltnek (beindult a Gemini-program, és a Mercury-program veteránjai mellé a NASA-nak új emberekre volt szüksége). A NASA második űrhajós-válogatásán kilencedmagával lett az ún. Új Kilencek tagja, és mint ilyen, űrhajósjelölt. Szerteágazó kiképzése végén először a Gemini V tartalék legénységének tagja lett, majd jött az űrhajós tűzkeresztség, a Gemini VIII parancsnoki jelölése. A Gemini–8 repülésen egy űrrandevú végrehajtása, majd a világ első űrhajók közötti összekapcsolódásának végrehajtása volt a feladat. Ennek sikeres végrehajtása után azonban az űrhajó meghibásodása folytán egy komoly vészhelyzet állt elő, amelyet Armstrong az ájulás szélén, nagy lélekjelenléttel oldott meg, igaz, a repülés további céljainak feláldozása árán. Később még a Gemini XI tartalék parancsnoki jelölését kapta.
Az Apollo-programba átkerülve Armstrong előbb az Apollo–8 tartalék parancsnoki megbízatását kapta, majd kicsit később a legtörténelmibb küldetés, az Apollo–11 parancsnoki kinevezésének megtiszteltetése érte. Ebbéli minőségében 1969. július 16.–24. között járt a Holdnál, amelyre 1969. július 20-án – társával, Buzz Aldrinnal – le is szállt Eagle nevű holdkompjukon. Armstrongé volt a privilégium, hogy elsőként szállhatott ki egy másik égitest felszínére. Ekkor mondta el máig fennmaradt híres mondatát – Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek –, majd két és fél óráig tartózkodott a később hozzá csatlakozó Aldrinnal a holdfelszínen. A sikeres holdsétát követően aztán az űrhajósok szerencsésen visszatértek a Földre. A holdra szállást követően Armstrong – protokollfeladatait, köztük a Giant Leap Tour jószolgálati körútját teljesítve – más beosztásba került a NASA-n belül, a repülésekért felelős igazgató lett. Alig egy év múltán elhagyta a NASA-t és a Cincinnati Egyetem oktatója lett. Egyetemi oktatósága mellett egy ohiói farmon gazdálkodott, illetve különböző cégekben vállalt tisztségeket.
Kétszer nősült, először Janet Elizabeth Shearont vette el 1956-ban, akitől három gyermeke, Eric, Karen és Mark született (Karen korán, kétévesen egy agytumor okozta szövődményben elhunyt), míg másodszor 1994-ben Carol Held Knightot vette feleségül. 2012-ben szívrendellenességet állapítottak meg nála, amelyet az orvosok egy koszorúér-bypassműtéttel igyekeztek megoldani, ám Armstrong a műtétet követően 2012. augusztus 25-én a szövődményekbe belehalt. Halála után az egész amerikai társadalom gyászolta, az amerikai kormány nagyszabású gyászmisén búcsúztatta. A mise után a temetésére az Atlanti-óceánon került sor, ahová egy amerikai hadihajó szállította a hamvait, amit aztán a család a tengerbe szórt. Gyermekévei Neil Armstrong 1930. augusztus 5-én született az ohiói Wapakoneta mellett, Stephen Koenig Armstrong és Viola Louise Engel legidősebb fiaként. Később két testvére született még, húga, June és öccse, Dean. A család német, ír és skót gyökerekkel rendelkezik (utóbbi ágról ered az Armstrong név). Armstrong édesapja könyvvizsgálóként dolgozott állami alkalmazottként, és mint ilyen, folyamatosan az állami szerveket ellenőrizte, városról városra vándorolva. Az Armstrong család ezért az apa megbízatásait követve folyamatos költözésben volt, tizennégy év alatt tizenhat városban is megfordultak. Armstrong repülés iránti vonzalma is ebből az időből származik. Édesapja gyakran vitte el az Egyesült Államok-szerte akkoriban divatos repülőbemutatókra. A családi legendárium szerint Neil kétévesen járt először repülőversenyen, és hatéves volt, amikor egy ilyen bemutató alkalmával egy Ford Trimotor fedélzetén először ült repülőgépen, sétarepülés keretében. Érdeklődése a katonai repülés felé akkor terelődött, amikor Japán megtámadta Pearl Harborban az Egyesült Államokat.
Édesapja 1944-ben felhagyott a vándorélettel, és letelepedett Wapakonetában. Armstrong beiratkozott a Blume Középiskolába, és szabadidejében kijárt a helyi füves repülőtérre. Armstrong számára megszokott volt, hogy kisebb munkákat vállalt, így először a reptéren is apróbb kisegítő munkákban vett részt (hangártakarítás, a gépek lemosása stb.). Ezek „ellentételezéseként” ajánlották fel neki, hogy felviszik egy-egy körre repülni. A repülés élménye annyira megragadta a fiatal Armstrongot, hogy tizenhatodik születésnapjára levizsgázott, és egy diák repülőjogosítvány lapult a zsebében, még mielőtt autóvezetésre szóló jogosítványa lett volna. Egy másik fontos tevékenysége ez idő tájt a cserkészmozgalomban való részvétele volt. Iskolai évei alatt aktív cserkész volt, ahol elérte a Sas Cserkész fokozatot (a legmagasabb cserkészkitüntetést a kiváló teljesítményéért, amelyet mindössze a fiúk 4%-a ér el). Ezen élményei olyan élesek voltak, hogy később a Holdra is magával vitte cserkészjelvényét.
Karrierjének állomásai Neil Armstrong életét a repülés és a mérnöki szemlélet határozta meg. Életpályáját át- és átszőtte az a törekvése, hogy mérnöki oldalról közelítse meg a rá bízott problémákat, és lehetőség szerint mindig a mérnöki munka élvonalában tartózkodhasson. Korának egyik technológiai „csúcsterülete” volt a repülés, amely később az űrrepülésben fejlődött tovább. Ez olyan high tech frontvonala volt az alkalmazott mérnöki tudományoknak, amelyet Armstrong keresett, és szinte megszállottan vetette bele magát a terület problémáinak megoldásába, és ez a szándék vezérelte hosszú időn át életpályája során.
Egyetemi évei A fiatal Armstrong életét és szakmai irányultságát a továbbiakban a repülés határozta meg, így tanulmányai is ebbe az irányba fordultak: 1947-ben (17 évesen) repülőmérnöki stúdiumra jelentkezett a Purdue Egyetemre. Ugyancsak jelentkezett és fel is vették a sokkal nagyobb reputációjú Massachusetts Institute of Technology (MIT) egyetemre Cambridge-be, ám egyik nagybátyja, aki korábban az MIT hallgatója volt, lebeszélte erről, mondván, hogy nem kell egészen Massachusettsig utazni, ha valaki repülési ismereteket akar tanulni (Massachusetts földrajzilag viszonylag messze esik Ohiótól, Neil szülőföldjétől).
Neil az iskolát egy speciális ösztöndíjrendszer, a Holloway-terv keretében teljesítette. Ennek abban állt a lényege, hogy a diák tandíját katonai szolgálatra válthatta. Így a sikeres jelentkező először két évet tanult az egyetemen, amelyet kétéves repülőkiképzés, majd egy év tényleges szolgálat követett az amerikai haditengerészet kötelékében, és végül ezek letelte után visszatérhetett az egyetemre, és újabb két év alatt diplomát szerezhetett.
A program első szakaszában tehát Armstrong a Purdue Egyetemre járt (akkoriban ez nagy szó volt, hiszen az amerikaiaknak mindössze egynegyede érettségizett és mindössze huszada végzett felsőfokú intézményben). Ez idő alatt Armstrong főleg azért aggódott, mert a repülés forradalma olyan gyors fejlődést hozott az ő szakterületén, hogy mire végez, már nem marad számottevő repülési teljesítmény, és a tudása is elavult lesz. Tanulmányainak első két éve alatt lépte át Chuck Yeager a Bell X–1 géppel a hangsebességet, lényegében az összes különleges földrajzi pontot meghódították repülőgéppel, Wernher von Braun irányítása alatt egy, az amerikai hadsereg által zsákmányolt V-2 rakétával elérték a 110 kilométeres magasságot, azaz az első űreszköz felért a világűrbe, vagy egy pilóta 500 csomós sebesség mellett sikeresen katapultált egy F2H–1 Banshee repülőgépből.
A katonai behívó 1949-ben megszakította Neil tanulmányait, melyeket 1952-ben visszatérve folytatott. A tanulmányai ezen második szakaszában eredményei javultak (végül tanulmányi átlaga elérte a 4,8-at a lehetséges 6,0-ból). Az egyetemen tagja lett a Phi Delta Théta társaságnak, amelynek diákszállásán lakott. Sokoldalúságát bizonyítandó, két musicalt is írt és társrendezett (a dalokat egy Walt Disney-filmből és egy Gilbert és Sullivan műből vették át, alkalmanként új szöveggel). Ez idő alatt a repülésről sem feledkezett meg, mivel a Purdue Aero Flying Clubjának elnöke volt, és alkalmanként repülni is adódott lehetősége a klub Aeronca és Piper gépeivel, amelyeket az egyetem a közeli Aretz reptéren tartott Lafayette-ben. Végül 1955 januárjában szerezte meg a BSc fokozatot a repülőmérnöki szakon. Később, 1970-ben elvégezte az MSc képzést is a Dél-kaliforniai Egyetem padsoraiban (illetve számos egyetem avatta tiszteletbeli doktorává). Ezen időszak legfontosabb magánéleti eseménye volt Armstrong számára, hogy megismerkedett Janet Elizabeth Shearonnal, későbbi feleségével. Kapcsolatuk viszonylag furcsán alakult, saját bevallásuk szerint is nem volt nevezhető együttjárásnak, ám Armstrong mégis feleségül kérte a lányt, akivel 1956. január 28-án a wilmette-i kongregacionalista templomban egybekeltek. Később a munka Kaliforniába szólította Neilt, emiatt Janet abbahagyta az egyetemet (ahol háztartástant tanult), amelyet később sohasem fejezett be (és amely döntését mindig is bánta).
Haditengerészet