Betelgeuze

bélyegkép|300px|A Betelgeuze fénygörbéje

A Betelgeuze (kiejtve: betelgeuze Válas Péter: Betelgeuse - hogyan ejtsük? Csillagászat.hu 2004. április 22. (Hozzáférés: 2016. január 18.)) vagy α Orionis 548 fényév távolságban lévő félszabályos változócsillag.Standing on the Shoulders of Giants: New Mass and Distance Estimates for Betelgeuse through Combined Evolutionary, Asteroseismic, and Hydrodynamic Simulations with MESA, Published 2020 October 13 Az Orion csillagkép főcsillaga, egyben a második legfényesebb csillag a csillagképben, és az égbolt kilencedik legfényesebb csillaga. Az Orion téglalapjának északkeleti sarokpontja. Bár a Bayer-féle jelölés szerint az Orion csillagkép alfája, nincs olyan fényes, mint a Rigel (β Orionis). A nagy Téli Háromszög egyik jellegzetes csillaga. Neve arab eredetű, a Yad al-Jauzā (Orion keze) elírásából keletkezett (ezért lett B betűs).

A Betelgeuze M2Iabh típusú vörös szuperóriás, az egyik legnagyobb fizikai méretű ismert csillag, átmérője a Napénak kb 764-szerese, tömege becslések szerint 16,5–19 naptömeg (korábban a tömegét nagyobbnak gondolták). Az utóbbi 15 évben, 1993-tól azonban fokozatos összehúzódáson ment keresztül, átmérője 15%-kal lett kevesebb, mint az interferométeres mérések kezdetén, ami nem zárja ki, hogy a nem túl távoli jövőben szupernóva váljon belőle.http://www.berkeley.edu/news/media/releases/2009/06/09_betelim.shtml Red giant star Betelgeuse mysteriously shrinking - press release By Robert Sanders, Media Relations, 09 June 2009 A csillag gyorsan veszít anyagot, a csillag átmérőjénél hatszor nagyobb anyagcsóva nyúlik ki belőle, emellett felszínén valószínűleg igen nagy méretű konvekciós cellák vannak. Mindez életkorához képest (amely mindössze kb. 8-9 millió év) rendkívül gyors csillagfejlődést mutat.

A Betelgeuze azon kevés csillag egyike, amelyről sikerült nem pontszerű, hanem a csillag kiterjedését mutató felvételt készíteni a Hubble űrtávcsővel.

Megfigyelésének története Már az ókori görögök is ismerték a csillagot, akik jellegzetes vöröses fénye alapján könnyen beazonosították. Kínai csillagászok néhány ezer évvel ezelőtt még sárgás-vöröses színben figyelték meg, amely a csillagfejlődés egy akkori állapotát mutathatja. Az újkorban először Sir John Herschel volt az, aki kimutatta, hogy a Betelgeuze fényessége ingadozó értékeket mutat, időszakonként vissza-visszatérő mértékben.

Tulajdonságai Deklinációja alapján körülbelül 7,5 fok távolságban van északra az égi egyenlítőtől, így a Déli-sark környéke (déli szélesség 82,5 foktól délre eső területek) kivételével az egész Földről megfigyelhető. Közepes északi szélességekről nézve a csillagkép bal felső, déli szélességekről megfigyelve a jobb alsó csillaga. A csillag könnyűszerrel felismerhető vöröses fényéről. Januártól a keleti égbolton kel fel, közvetlenül naplemente után, az esti szürkületben már megjelenik, szeptember közepétől március közepéig a Föld minden lakott területén látható. Május első napjaiban még felkereshető a nyugati égbolton, közvetlenül napnyugta után. Május és július közepe között nem látható, mert ilyenkor halad a Nap a szomszédos ekliptikai csillagképekben (Bika, Ikrek), de július második felében már kereshető a hajnali szürkületben a keleti horizont fölött. Fényessége alapján a nyolcadik legfényesebb csillag, viszont mivel változócsillag, néha a Procyon fényerejénél is erősebb, ilyenkor tehát ez a hetedik legfényesebb látható csillag, olykor még a csillagkép legfényesebb csillagánál, a Rigelnél is fényesebb, tehát ilyenkor ez a csillagkép legfényesebb csillaga. Hatalmas méretű csillag, képzeletben a Nap helyére helyezve egészen a Jupiter pályájáig érne.A National Radio Astronomy Observatory animációja Vörös színe alacsony felszíni hőmérsékletének is köszönhető. Mivel nincs ismert kísérője, ezért tömegét csak megbecsülni tudjuk, de annyi bizonyosnak látszik, hogy sűrűsége, különösen a külső rétegekben, meglehetősen alacsony. Anyagának egy részét elvesztette, és ez kitörések formájában a mai napig, visszatérően jelentkezik.

Hogy mi lesz a Betelgeuze sorsa, azt pontosan nem tudjuk, mert nincs adatunk arra nézve, mekkora volt a kezdeti tömege. A legvalószínűbb az, hogy csillagászati időskálán mérve hamarosan szupernóvává alakul, és egy neutroncsillag marad utána. Ez néhány tízezer éven belül bekövetkezhet, amint a magjában a szén, a neon, az oxigén és a szilícium is elkezd égni. Ha ez bekövetkezik, körülbelül két hétig hatalmas erővel fog világítani, amely olyan erejű lesz, hogy túlragyoghatja a teliholdat is, és fényes nappal is látható lesz. Ezután a csillag fokozatosan elhalványul. Mivel a forgástengelye nem a Föld felé mutat, így nem kell attól tartanunk, hogy a földi életre veszélyes gamma-sugárzás érne minket.

Átmeneti elhalványulás 2019 novembere és 2020 februárja között a csillag fénye elhalványult, ebből egyes megfigyelők arra következtettek, hogy a fényerő csökkenése egy közelgő robbanás előjele lehet. Azonban az elhalványulás hirtelen megszűnt. Egy új tanulmányban, ami a The Astrophysical Journal-ben jelent meg, ismertetik a csillag ultraviola fényben való vizsgálatának eredményeit. A felvételek a Hubble űrtávcsővel készültek.

A Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics kutatói megállapították, hogy a csillag déli felének irányából egy nagy tömegű, forró és fényes anyagcsomó lökődött ki, nagyjából sebességgel. Az anyagcsomó legalább 2x fényesebb volt, mint a csillag normál fényessége. A kitörés után nagyjából egy hónappal a Betelgeuze déli fele rejtélyes módon elhalványodott. A kutatók szerint a világűrbe kilökődött anyag elkezdett lehűlni, és sűrű porfelhővé alakult, ami részben eltakarta a Betelgeuze felszínét. A porfelhő haladási iránya éppen a Föld felé mutatott, ezért vált láthatóvá a földi csillagászok számára. Ha a kilökődés más irányba történik, akkor valószínűleg nem szerzünk tudomást róla.

További információk

Források NASA telescope uncovers the cause of Betelgeuse's mysterious dimming - 2020-08-14

Jegyzetek

Kategória:Változócsillagok Kategória:Csillagok Kategória:M színképtípusú csillagok