bélyegkép|300px|Nyirokcsomó szövettani metszete (sertés). Feltüntetve: (1) tok, (2) széli szinusz (marginal sinus), (3) csíracentrum (germinal center), (4) nyiroktüsző (lymphoid follicle), (5) kötőszövetes gerenda (trabecula) bélyegkép|jobbra|300px|Egy nyirokcsomó sémás ábrázolása a szinuszrendszeren keresztüli nyirokáramlás feltüntetésével. Megjegyzés: a kilépő (efferens) nyirokáramban jelentősen magasabb a limfociták koncentrációja.

A nyirokcsomók (latinul: nodus lymphaticus, lmhelyesebben: lymphonodus, rövidítve: Nl.) a nyirokrendszer fontos részét képező, bab alakú, szűrő funkciót ellátó szervek. Testszerte megtalálhatók, bár gyakran csoportokat alkotva helyezkednek el bizonyos anatómiai régiókban (pl. nyak, hónalj, lágyék), kivételt képez a központi idegrendszer, ahol nincsenek nyirokcsomók. A test perifériás részeiről összeszedődő nyirok az afferens (bevezető) nyirokereken keresztül először az ún. elsődleges (regionális) nyirokcsomókba jut, ahol megszűrődik. Az innen kilépő efferens (elvezető) nyirokerek továbbítják a nyirkot, amely gyakran újabb, másodlagos nyirokcsomókba fut, és ennek analógiájára esetenként harmadlagos, sőt negyedleges nyirokcsomókon is áthaladhat, mielőtt a nagy nyirokvezetékeken keresztül visszajutna a vérkeringésbe.

(A nyirokrendszer további fontos részei: a csecsemőmirigy (thymus), a nyirokerek (vasa lymphatica), a nyálkahártyákban található magányos (soliter) és csoportos (aggregált) nyiroktüszők (pl. Peyer-plakkok a bélben), a mandulák (tonsilla), a lép (lien, splen), valamint a féregnyúlvány (appendix vermiformis). A nyirokszövet alapegysége – a csecsemőmirigy kivételével – a nyiroktüsző (folliculus lymphaticus).

A nyirokrendszer szerepe összetett:

1. Folyadékháztartás: A nyirokereken és a nyirokkeringésen keresztül visszavezeti a vénás rendszerbe azt a szövetközötti folyadékot (és a benne oldott anyagokat, pl. fehérjéket), amely a hajszálerek artériás végén a vérplazmából kiszűrődik, de a vénás szakaszon nem szívódik vissza teljes mértékben.

2. Immunvédekezés: A nyirokrendszer, különösen a nyirokcsomók, központi szerepet játszik a szervezet védekező rendszerében. Sejtjei (elsősorban a limfociták és makrofágok) képesek felismerni és elkülöníteni a szervezet saját és idegen anyagait (antigéneket). Az idegen anyagok ellen sejtes (pl. T-limfociták által) vagy humorális (ellenanyagok, azaz immunglobulinok termelése a B-limfocitákból differenciálódott plazmasejtek által) immunválaszt indítanak. Az immunválasz során kialakuló immunológiai memória révén a szervezet védekezőképessége az adott antigénnel szemben hosszú ideig, esetenként akár egész életen át fennmaradhat (sejtes és humorális immunitás).

Ugyanakkor a nyirokerek útvonalat biztosíthatnak a kórokozók (pl. baktériumok, vírusok) és a rosszindulatú daganatos sejtek terjedéséhez is (metasztázis). Ezek a kóros elemek az áramló nyirokkal sodródva gyakran először az útjukba eső regionális nyirokcsomókat betegítik meg, amelyek így fontos diagnosztikai és prognosztikai jelentőséggel bírnak. A nyirokcsomók alapvető funkciói tehát a nyirok megszűrése (kórokozók, sejttörmelék, idegen anyagok eltávolítása) és az immunsejtek (különösen a limfociták) aktiválása, szaporítása és differenciálása.

A nyirokcsomó szerkezete Méret és alak A nyirokcsomók mérete igen változó, átmérőjük általában 1 mm és 2–3 cm között mozog. A nagyobbak jellegzetesen bab alakúak. Domború felszínükön több helyen lépnek be a nyirokcsomóhoz vezető, vékonyabb afferens nyirokerek (vasa afferentia). Az ellenkező oldalon található bemélyedés, a kapu (hilum), ahol a vért kapó artéria belép, a véna és egy vagy néhány, vastagabb elvezető (efferens) nyirokér (vas efferens) kilép.

Kötőszövetes váz A nyirokcsomót kívülről egy rostos kötőszövetből álló tok (capsula) veszi körül, amely a hilumnál megszakad, utat engedve az itt ki- és belépő képleteknek. A tok belső felszínéről kötőszövetes sövények, gerendák (trabeculae) nyomulnak be a nyirokcsomó állományába, részlegesen kamrákra osztva azt. A tokhoz és a trabeculákhoz rögzül a nyirokcsomó finomabb belső vázát alkotó retikuláris (hálózatos) kötőszövet. Ezt finom kollagén III típusú (argyrofil, azaz ezüsttel festődő) rácsrostok hálózata és az ezen elhelyezkedő, nyúlványos retikulumsejtek alkotják. A retikulumsejtek nemcsak a vázat képezik, hanem fagocitózisra képesek (fix makrofágokként is funkcionálnak), és a szinuszok üregében is megtalálhatók, hozzájárulva a nyirok szűréséhez.

A nyiroksejtek elrendeződése (parenchyma) A nyirokcsomó funkcionális állományát, a parenchymát, túlnyomórészt limfociták alkotják, amelyek elrendeződése alapján három fő zónát különíthetünk el: Kéregállomány (Cortex): A tok alatti külső zóna, ahol a limfociták sűrűn helyezkednek el, és jellegzetes gömbölyded képleteket, nyiroktüszőket (folliculus lymphaticus) alkotnak. Ezek elsősorban B-limfocitákat tartalmaznak. Elsődleges (primér) tüszők: Nyugvó állapotban lévő, antigénnel még nem stimulált tüszők, amelyek homogénen sötéten festődő, kis B-limfocitákból állnak. Másodlagos (szekunder) tüszők: Antigénstimuláció hatására alakulnak ki. Jellegzetes szerkezetük van: egy külső, sötétebben festődő köpenyzónából (mantle zone), amely kis, nyugvó B-sejteket tartalmaz, és egy belső, világosabban festődő csíracentrumból (centrum germinativum). A csíracentrum a B-sejtek intenzív szaporodásának (proliferáció), immunglobulin génjeik átrendeződésének (affinitásérés) és plazmasejtté vagy memória B-sejtté való differenciálódásának helyszíne. A világosabb festődés a nagyobb, aktívabb sejtek (centroblasztok, centrociták), a lazább sejtelrendeződés és a több eukromatint tartalmazó sejtmagok miatt van. A csíracentrumokban folikuláris dendritikus sejtek és T-helper limfociták is találhatók, amelyek segítik a B-sejt aktivációt. Parakortex (Paracorticalis zóna): A kéreg és a velő közötti átmeneti, diffúz zóna, amely nem tartalmaz tüszőket. Itt elsősorban T-limfociták találhatók, valamint speciális antigénprezentáló sejtek (interdigitáló dendritikus sejtek). Ez a T-sejtes immunválaszok fő helyszíne a nyirokcsomóban. A T- és B-limfociták morfológiailag rutin festéssel nem, csak speciális immunhisztokémiai módszerekkel különíthetők el. Velőállomány (Medulla): A nyirokcsomó belső, hilumhoz közeli része. Lazább szerkezetű, mint a kéreg és a parakortex. Nyúlványos limfocitakötegekből (velőkötegek, medullary cords) és a közöttük kanyargó tágabb nyirokerekből, a velő szinuszokból (medullary sinuses) áll. A velőkötegek főleg B-limfocitákat, makrofágokat és nagyszámú, immunglobulint termelő plazmasejtet tartalmaznak.

A szinuszrendszer A szinuszok nem valódi erek, hanem speciális, endotélsejtekkel (és rácsrostokkal) bélelt rések és üregek a nyirokcsomó parenchymájában, amelyek a nyirok áramlását biztosítják a nyirokcsomón keresztül. Faluk átjárható a limfociták és az antigénprezentáló sejtek számára. A szinuszok endotélsejtjei és a lumenükben található makrofágok aktívan fagocitálják a nyirokból a kórokozókat, sejttörmeléket és idegen anyagokat, így alapvető szerepet játszanak a szűrési funkcióban. A nyirok útja a szinuszrendszeren keresztül:

1. Afferens nyirokerek

2. Széli szinusz (sinus marginalis seu subcapsularis) (közvetlenül a tok alatt)

3. Kérgi vagy trabekuláris szinuszok (sinus corticales seu trabeculares) (a kéregállományon és a parakortexen keresztül, a trabeculák mentén)

4. Velő szinuszok (sinus medullares) (a velőállományban kanyargó, tágult hálózat)

5. Efferens nyirokér (a hilumon keresztül lép ki).

Az áramlás viszonylag lassú, ami időt biztosít a szűrésre és az immunsejtekkel való interakcióra.

A limfociták keringése (recirculáció) A limfociták nemcsak a nyirokszervekben termelődnek (elsődlegesen a csontvelőben és a csecsemőmirigyben), hanem folyamatosan keringenek a vér, a nyirok és a nyirokszervek (pl. nyirokcsomók, lép) között. A nyirokcsomókból a limfociták az efferens nyirokereken keresztül távoznak, bekerülnek a vérkeringésbe, és a vérrel eljutnak a test különböző szöveteibe és szerveibe. A vérkeringésből a limfociták képesek visszajutni a nyirokcsomókba a parakortexben található speciális vénás szakaszokon, az ún. magas endotélű venulákon (high endothelial venules, HEV) keresztül. Ez a folyamatos őrjáratozás (recirculáció) lehetővé teszi, hogy az immunsejtek hatékonyan találkozzanak az antigénekkel, bárhol is jelenjenek meg a szervezetben. Ez a keringés különösen a T-limfocitákra jellemző. A B-limfociták egy része is recirculál, de sokuk hosszabb ideig tartózkodik a nyirokszervekben, különösen a plazmasejtek, amelyek főként az ellenanyagok termelésével fejtik ki hatásukat a véráramon keresztül. A HEV-ek nemcsak a limfociták belépését teszik lehetővé, hanem fontos szerepet játszanak a sejtek éréséhez és aktiválásához szükséges faktorok szállításában is, kiemelve a vér- és nyirokkeringés szoros funkcionális egységét az immunválaszban.

Testtájéki (regionális) nyirokcsomók bélyegkép|Az emberi test főbb regionális nyirokcsomó-csoportjai. Az emberi testben átlagosan 500-600 nyirokcsomó található, amelyek stratégiai pontokon helyezkednek el, gyakran csoportokba rendeződve. Ezek a csoportok egy-egy testtájék vagy szerv nyirokelvezetéséért felelősek (regionális nyirokcsomók). Duzzanatuk gyakran utal az általuk drenált terület gyulladására vagy daganatos megbetegedésére. A legfontosabb nyirokcsomó-régiók:

=== A fej és a nyak nyirokcsomói (Nodi lymphoidei capitis et colli) === Felületes nyaki nyirokcsomók: A musculus sternocleidomastoideus (fejbiccentő izom) felett és mentén helyezkednek el. Mély nyaki nyirokcsomók: A fejbiccentő izom alatt, a vena jugularis interna mentén láncot alkotva találhatók. Ezek a nyak legfontosabb és legnagyobb nyirokcsomó-csoportja, ide vezetődik a fej és a nyak nagy részének, beleértve a felületesebb csomók által gyűjtött nyiroknak is a jelentős része. Elülső csoportok: A gége, légcső, pajzsmirigy környékén. Oldalsó (lateralis) csoportok: A fejbiccentő izom előtt, mögött és alatt. A hátulsó nyaki háromszögben lévők (a fejbiccentő izom mögött, a trapézizom előtt) gyakran megduzzadnak felső légúti fertőzések során. Garatmögötti (retropharyngealis) nyirokcsomók: A garat hátsó fala mögött, a gerinc előtt helyezkednek el. Az orrüreg hátsó részének, a lágy szájpadnak, a garatnak és a középfülnek a nyirkát gyűjtik. Állkapocs alatti (submandibularis) nyirokcsomók: Az állkapocs (mandibula) alsó széle alatt, a submandibularis nyálmirigy körül találhatók. Az arc középső és alsó részének, az orrnak, az ajkaknak, az ínynek, a fogak egy részének és a nyelv elülső részének nyirkát szűrik. Áll alatti (submentalis) nyirokcsomók: Az állcsúcs alatt, a kétoldali musculus digastricus elülső hasa között helyezkednek el. Az áll, az alsó ajak középső része, a szájfenék és a nyelvcsúcs nyirkát gyűjtik. Kulcscsont feletti (supraclavicularis) nyirokcsomók: A kulcscsont feletti árokban találhatók. A bal oldali (ún. Virchow-nyirokcsomó) különös jelentőségű, mivel ide vezetődhet a mellvezeték (ductus thoracicus), amely a test alsó felének és a bal felső testfélnek a nyirkát gyűjti, így hasi vagy mellkasi daganatok áttéte jelenhet meg itt. Fültőmirigy körüli (parotidealis), fül mögötti (retroauricularis), és tarkótáji (occipitalis) nyirokcsomók: A fejbőr, a fül és az arc egyes részeinek nyirkát gyűjtik.

A felső végtag nyirokcsomói (Nodi lymphoidei membri superioris)