Kaulon

Kaulon vagy Kaulónia ( ) Magna Graecia gyarmata volt, amelynek maradványai Punta Stilo Monasterace községben, Reggio Calabria megyében lelhetőek fel. A polisz helyének környékét a régészek Kauloniatidénak nevezik.

Története bélyegkép|Kaulonì ásatások, 2013 bélyegkép|Kaulon felülről nézve (2016. augusztus) bélyegkép|Kaulon felülről: a gazdag ház és kereskedelmi helyiség (2016. augusztus) A mítosz szerint a város neve alapítójának, Kaulonnak, Kleté amazonkirálynő fiának a nevéből származik. A trójai háború után az Aegiumi Typhon vezette akhájok hajóikból Calabria partjain kiszálltak, és a krotóniaiak segítségével elpusztították Kleté királyságát. Csak a fia, Kaulon szabadult meg, és újjáépítette a várost. Sztrabón szerint a város neve az aulonia, a wallonia, vagyis a mély völgyből származik. Francesco De Sanctis inkább a kaulos, vagyis szár, törzs szóból vezeti le.

Eredetére vonatkozóan a források két fő feltételezést közölnek. Az első, Sztrabón (Geográfia, VI, 1, 10) és Pauszaniasz Periégétész (VI, 3, 12) szerint akhájok, személy szerint Typhon és Aegium alapították.

A modernebb szerzőkre jellemző második hipotézis szerint viszont a krotóniaiak alapították.J. Berard - La Magna Grecia, pp. 158-160Mario Napoli - Civiltà della Magna Grecia, pp. 213-214. A valóságban nincs igazi ellentmondás a két elmélet között: a régészeti kutatások egyaránt az i. e. 8. századra teszik Kaulonìa megalapítását, míg a krotóni hatás, amely a város virágzása időszakának felel meg, az i. e. 6. századra tehető.Guglielmo Genovese (1999) Santuari rurali nella Calabria Greca. L'erma di Breitschneider, pag. 96

A várost délről a Sagra folyó határolta, amelynek partján az i. e. 6. században zajlott a híres sagrai csata,Guglielmo Genovese (1999) Santuari rurali nella Calabria Greca. L'erma di Breitschneider, pag. 99 amelyben Kaulon szövetkezett Krotonnal, és vereséget szenvedett Locri Epizefiri és Rhegion poliszoktól. A legenda szerint a Dioszkuroszok csodálatos beavatkozása döntötte el a csatát.

Az i. e. 4. században Kaulont ezután lucaniaiak és I. Dionüsziosz szürakuszai türannosz egyesült csapatai i. e. 389-ben legyőzték, lakóit Szürakuszaiba hurcolták, és a területet Locrihoz, a zsarnok szövetségeséhez csatolták. A fiatalabb Dionüszosz által újjáépített Kaulonìa később Hannibal zsákmánya lett a második pun háború alatt, és i. e. 205-ben Quintus Fabius Maximus Verrucosus Cunctator végleg Róma befolyása alá hajtotta.

Irodalmi források igazolják, hogy Kaulonìa kettős kikötővel rendelkezett az Axi folyó torkolatánál, mivel valószínűleg a város faanyaggal kereskedett. Gazdag nyersanyagokban, például kőben, magnezitben, sóban, aranyban és ólomban, ezért fémek és étkészletek előállításának központja is lehetett.

Leírása bélyegkép|Kaulon (2010)

Punta Stilo szentélye A szentély egy homokkőből épült dór templomban áll, amely körül kisebb oltárok találhatók, ciprusokkal és trapézokkal, áldozatul felajánlott fegyverekkel, amelyekből több mint 180-at találtak, köztük épeket és töredékeseket. A szentélyben imádott istenségek minden bizonnyal Aphrodité és Zeusz, a megtalált és cauloniensisnek nevezett bronztáblára dedikációt írtak Zeusznak az akháj ábécé betűivel. A bronzon lévő babérlevelek Apollón kultuszát jelzik, többek között Kaulon ezüstpénzén is azo láthatók. A cauloniensison vannak utalások Artemiszre, a múzsákra és a gráciákra is. A Kr. e. 3. században a templomot elhagyták, és a területet tengeri kikötővé alakították.

A kazamata A kazamatában különböző korabeli érmékre, és Démétér istennő kultuszának nyomaira találtak.

A Sárkány háza bélyeg|264px|A híres sàrkányos padlómozaik A Sárkány háza, amelyben egy tengeri sárkányt ábrázoló padlómozaikot találtak, amely az utóbbi években Kaulon szimbólumává vált. A ház 17x35 méteres alapterületű volt.

Templom a világítótorony alatt A Punta Stilo világítótorony hegyén Paolo Orsi régész azonosította egy állítólagos templom maradványait, amelyet Poszeidónnak vagy Apollónnak szenteltek.

Más házak A groteszk-karakter háza Insula első háza Guarnaccia-ház Kleté háza

Ásatások és leletek bélyegkép|Paolo Orsi régész bélyegkép|A régészek 2013 augusztusában bélyegkép|A Kauloni Régészeti Múzeum Már a 16. századtól kezdve számos kutató próbálta meghatározni Kaulonìa város helyét, de csak Paolo Orsi olasz régésznek sikerült 1891-ben, amit 1911 és 1913 között elvégzett első feltárásai is megerősítettek.. Orsi annak idején Calabria régészeti örökségének felügyelője és a Magna Graecia Múzeum társalapítója volt.

A város feltárása bizonyította a falakkal körülvett és a tengerszinten elhelyezkedő fő városközpont létezését, amelyen belül dór templom állt, amelynek az alapjai ma is láthatók. Az akkor elvégzett kutatások szerint a szürakuszai mestereknek részt kellett venniük ennek a templomnak az építésében, tekintve a szicíliainak vélt mészkő itteni nagy mennyiségét.

Azt is kiderítették, hogy a templom előtti területet, amelyet jelenleg tenger borít, szintén lakónegyed volt, amit az ott talált leletek bizonyítanak. Feltalálási helyük a partvidék fokozatos eróziójáról is tanúskodik.Guglielmo Genovese (1999) Santuari rurali nella Calabria Greca. L'erma di Breitschneider, 97. o.

1941-ben a vasúti felüljáró építése során falszerkezetek maradványait találták meg.Annali della scuola normale superiore di Pisa, serie 5, 2018, 10/2 supplemento, Kaulonìa. Indizi di un nuovo edificio di ordine dorico nel santuario di Punta Stilo, Nicola Giaccone, 136–141. o.

Új feltárásokat hajtott végre 1970–71-ben Elena Tommasello, aki három guttát talált a dór templomtól délre.

A Scuola Normale Superiore és a Pisai Egyetem 1999-től kezdődő és még folyamatban lévő feltárásai a városi szentély nagy részét napvilágra hozták, amely a dór templomhoz tartozott. Sok más kisebb-nagyobb épületre fény derült vagy funkciójukat azonosították a talált építészeti anyagok szisztematikus tanulmányozása révén. És számos felfedezés tette lehetővé a szentély életszakaszainak megismerését, az első momentumoktól, az i. e. 7. század első felétől kezdve egészen az i. e. 3. század első évtizedeiben bekövetkezett hírtelen hanyatlásáig. Mára elavult az a feltevés, miszerint a dór templom építése a szürakuszai munkásoknak köszönhető: a legújabb kőzettani tanulmányok ui. kimutatták, hogy az épület anyaga mégsem szicíliai mészkő, hanem a helyszínen kitermelt kő.

A falak körén kívül és különösen a Tersinale-dombon volt egy másik fontos kultikus központ is, amint az az ott összegyűjtött számos leletből levezethető. Erről a területről származik néhány terrakotta építészeti töredék, különösen egy házikó padozata, egy homlokzati eresz oroszlánfeje, néhány szögletes és egy központi akroterion, az összes egy kis templom építésének három különböző fázisából.

A helyszínen végzett ásatások számos régészeti lelete többnyire a Magna Graecia Nemzeti Múzeumban található, Reggio Calabriában. Figyelemre méltó az a kivételes kivitelezésű két mozaik, amelyek sárkányt ábrázolnak. Egyikük 25 m² alapterületű, és ezért „a legnagyobb délen található hellenisztikus mozaiknak” tekinthető. Mindkét mozaik jelenleg a monasteracei múzeumban tekinthető meg.

A régészeti lelőhely természetvédelmi beavatkozásainak finanszírozása és különösen a „sárkány” értékes mozaikjaié jelenleg számos nehézséggel küzd. Vibo Valentia Amerigo Vespucci Átfogó Intézet középiskolája diákjainak egy 44 fős csoportja 5000 eurós adót gyűjtött össze a mozaikok restaurálására, amit a hatóságok nem akartak, de nem is tudtak beszedni.

Ásatások 2003-tól napjainkig: San Marco északkeletre bélyegkép|Kaulon (2010) bélyegkép|A San Marco északkeleti részének házmaradványai (2013) bélyegkép|Archaikus helyek a Kauloniatidén bélyegkép|A kauloni dór templom (2016) bélyegkép|A 25 m²-es, 2013-ban feltárt mozaik A SAS II tanulmány és topográfiai szempontból a San Marcótól északkeletre feltárási terület ma a Jón-tengertől keletre, a Taranto-Reggio Calabria vasútvonaltól nyugatra, az Axi folyótól északra és a kazamatától délre terül el.

A protokotylai és a kotylai Aetos 666 töredékeinek köszönhetően az i. e. 8. század végétől, vagy inkább a hetedik század első évtizedeitől lehet a görög jelenlét folyamatosságát kimutatni. Egy későbbi periódusból származó maradványok egy gazdag háznak tulajdoníthatók, amelyet a Groteszk Karakter Házának neveznek. Egy 6,65 méter széles észak-déli utat találtak a város közelében. Egy i. e. 3. századból, a hellenisztikus időszakból származó nagy épület maradványaira akadtak, részben még a 106-os állami főút jelenlegi úttengelye alatt, amelynek teljes feltárását ezért nem lehet elvégezni. Végül kiderült, mi maradt meg egy kis nekropoliszból a késő antik időszakban (6-7. század).

Ásatások 2001 és 2006 között 2001 és 2006 között nyolc ásatási akciót hajtott végre MC Parra és MT Iannelli egy 56 km²-es területen Kaulon környékén Monasterace, Stilo, Camini és Guardavalle településeken.

174 topográfiai egységet (kerámiatárgyak lelőhelyei) és 230 műtárgyat vagy azok szórási területét fedezték fel, amelyek 148 lelőhely és 179 lelőhelyen kívüli lelet összeírásához vezettek. Ezek a helyek a Sztilón szerinti Arito, Bavolungi, Franchi, Furno, Ligghia, Napi, Salti és Troiano helységekben voltak.

Archaikus települések Az archaikus kor szerény entitásának hét görög települését azonosították, amelyek mindegyike a Stilaro folyó jobb oldali vízgyűjtő területén található, és ma szinte mindegyik 1000 méternyire lévő szántóföld (Franchi és Serrei kivételével). A Franchi (Stilo) helyzete kiemelkedik a többi közül, így természetesen jól védett. Időrend szerint e görög települések a Kr. e. hetedik és hatodik század között léteztek, és egyikük sem érte meg a hellenisztikus időszakot.

Kivételt képez a Fontanelle (Monasterace) helységben, a Stilaro vízrajzi bal oldalán található római villa maradványa, az i. e. 6. századi görög település nyomaival.

Ásatások 2007 és 2009 között 2007-es ásatási kampány: 2008 júniusában felfedeztek egy, az i. e. 4–3. század oszkó – görög ábécéjében írt dedikáció kőtöredéket a római Venusnak megfelelő istennő számára. 2008. évi ásatási kampány 2009. augusztus-szeptemberi ásatási kampány. Megtalálták a legrégebbi bizonyítékot a helyszínen: a korinthoszi protokotylén, egy Thapsos-típusú csésze és egy skyphos töredékét.

2013 – A 35 négyzetméteres mozaik és a bronzasztal az akháj ábécével 2013. július 23-án Francesco Cuteri régész és csapata felfedezte az egyik legnagyobb mozaikot, amelyet valaha találtak a hellenisztikus periódusból, az i. e. 4. század végéről, amelynek területe kb. 35 m². A mozaik tovább oszlik 9 polikróm négyzetre és egy másik térre, ahol a szoba bejáratánál színes rozetta található.

2013. október 8-án jelentették be a Kr. e. 5. századból származó bronzasztal felfedezését a városi szentélyben, akháj ábécével írt dedikációval, sztoichedón grafikai stílusban, 18 sorba írva. Ez Magna Graecia valaha talált leghosszabb akháj szövege.

2018 – új geiszon A 2013–2014-es viharokat követően új geiszon létezését fedezték fel, amely egy új dór rendszerű épület létezéséről tanúskodik. Nagyon finom fehér mészkőből faragták, 88,5 cm hosszú, 68,15 cm széles és 47,2 cm magas. A kapcsolódó háromsoros mutuli hat guttából áll, és mindegyikük átmérője 4,4 cm.

Numizmatikai leletek bélyegkép|Kauloni ezüst sztatérok A kauloni ásatások során számos bronzpénz került elő, amelyek később Rodolfo Cimino numizmatikai gyűjteményébe kerültek. Ez a Monasterace Marinában található gyűjtemény 181 agyag- és fémleletből és 238 érméből áll, amelyek a görög, a római és a középkorból származnak. Rocco Giordano, Kaulonìa régészeti területének korábbi tiszteletbeli kurátora 1942-től kezdődően gyűjtötte össze őket. Ez a gyűjtemény 1977 óta Calabria régészeti felügyelete alatt van.

Kiállítások Firenzében 2010-ben és 2013/14-ben