Björk (teljes nevén Björk Guðmundsdóttir; Reykjavík, 1965. november 21. –) izlandi énekesnő, zeneszerző. Előadóként rendkívül sokoldalú, többek közt alternatív rock, trip-hop, jazz, elektronika, new wave, electro, folk és komolyzenei stílusú műveket alkotott.
Életrajza Már kétévesen kívülről tudta a Muzsika hangja című musical összes dalát. Ötévesen kezdett zeneiskolába járni. Tizenegy éves volt (1977), amikor zenetanára elküldte egy felvételét Izland egyetlen rádiójának (RÚV), amelyen Tina Charles: I Love To Love című számát énekelte. A Fálkinn kiadó szerződést ajánlott neki. Tizenkét éves korában meg is jelent első szólólemeze, a Björk, amely platinalemez lett. A lemezeladásokból származó pénzen zongorát vett magának, és saját zenéket kezdett komponálni.
1979-ben csatlakozott az Izlandra is megérkező punk mozgalomhoz és a Spit and Snot nevű zenekarhoz. 1980-ban az Exodus nevű fúziós jazz együttesben játszott.
1982-ben a Tappi Tíkarrass (tappi tíkarrass = 'dugó a szajha fenekében') együttessel két lemezt készített. A basszusgitáros apjának volt kedvelt mondása ez arra, amikor minden nagyon jól ment. 1984-ben a KUKL együttes tagja lett, amelynek neve izlandi nyelven boszorkányságot, varázslatot jelent. Az avantgárd zenekar olyan nagy hatású volt, hogy a munkásságuknak David Bowie is a rajongójává vált. Ennek a korszaknak a gyümölcsei voltak a The Eye és a The Naughty Nought című lemezek. Ezt követően, 1985-ben alakult meg a The Sugarcubes (izlandiul: Sykurmolarnir, azaz Kockacukrok) nevű együttes. Ezzel a formációval adták ki a nemzetközi áttörést meghozó Life's Too Good! című nagylemezt.
1989-ben megjelent a második Sugarcubes album: Here Today, Tomorrow, Next Week!
1990-ben A Tríó Guðmundar Ingólfssonar Björkkel közösen élőben készített albumot. A Gling-Gló azonnal platinalemez lett.
1992-ben megjelent a harmadik Sugarcubes album: Stick Around For Joy.
1992-ben Björk Londonba költözött, mert egyre jobban az elektronikus zene felé vonzódott. Itt vette fel a kapcsolatot Nellee Hooper producerrel, aki korábban a Massive Attackkel is dolgozott. Közös munkájuk eredménye az 1993-as Human Behaviour kislemez, majd a Debut című nagylemez lett, amely meglepő sikereket ért el Angliában és az Egyesült Államokban. Főleg az angolok értékelték az izlandi énekesnőt: a New Musical Express zenei magazin az év lemezének választotta a korongot, míg a Brit Awards-díjátadón a legjobb nemzetközi női előadó kategóriában nyert.
1995-ben megjelenik Post album. 1996-ban A You Only Live Twice című James Bond betétdalt dolgozta fel, de nem volt megelégedve az eredménnyel és kérte a stúdiót, hogy semmisítse meg a felvételt, valaki azonban eltett egy másolatot, amit később már az internetről is le lehetett tölteni. Ezután részt vett a Pierrot Lunaire című Schönberg prózai-énekes mű előadásában. Az előadás felvétele hivatalosan semmilyen módon nem lett rögzítve, de valaki mégis becsempészett egy magnót és készült belőle egy kalózfelvétel.
1997-ben Homogenic album felvétele Spanyolországban. A stúdiómunkálatokról felvételt készítettek, és 1998-ban mutatták be a BBC-n The Southbank Show: Björk Special címmel. 1999-ben Björk megírta a Táncos a sötétben című Lars von Trier film teljes zenéjét (Selmasongs), majd Trier rávette, hogy vállalja el a főszerepet is.
2001-ben A Vespertine album egy törékeny, introvertált utazás microbeat-ekkel (ilyen például a mp töredékrészére lerövidített, megszerkesztett dobhang), eszkimó kórussal és nagyzenekari kísérettel. Az album a következők közreműködésével készült: Matmos, aki experimentális hangmanipulációriól ismert zenész, egy dán DJ, Thomas Knak valamint egy experimentális hárfaművész, Zeena Parkins.
2004-ben a Medúlla sokkal inkább impromptu album, mint elődjei. A zene minimálisra csökkent, több teret adva a vokálnak és a kórusnak. Az album Oceania c. dalát Björk a 2004-es olimpiai megnyitón adta elő, amit kifejezetten erre az alkalomra készített. Army of Me-Xes Project: Björk rajongókat és zenészeket toborzott a nagyvilágból, hogy készítsenek mixet a 95-ös Army of Me c. dalából. Az albumra Graham Massey válogatta ki a legjobb 20-at. 2005-ben Björk régi barátja, Matthew Barney rendezte a Drawing Restraint 9 c. experimentális filmet, ami egy párbeszédek nélküli utazás a japán kultúra világában. Dialógusok helyett a Björk által írt aláfestőzenék és dalok kaptak helyet a filmben, amiben maga Björk és Barney is szerepel.
thumb|263px|Melbourne, 2008
2007-ben a Volta a hagyományosabb dalstruktúrák, a popzene felé kanyarodik vissza. Az albumon közreműködik a népszerű R&B producer, Timbaland. Vele készültek az Earth Intruders, az Innocence és a Hope c. dalok. A lemez érdekessége az a két duett, amelyeket Björk Antony Hegarty-vel (Antony and the Johnsons) énekel: az epikus The Dull Flame of Desire és az intim, folkos hangszerelésű ballada, a My Juvenile. A keményebb Declare Independence techno-punk-indusztriál zenei alapja Mark Bell-től származik. A dal a Feröer-szigeteknek és Grönlandnak szánt konkrét üzenet, amely saját személyiségünk és függetlenségünk kialakítására és megőrzésére hív fel. A videóklipet Michel Gondry rendezte. A dal politikai botrányokat is kavart, mert Björk Baszkföldnek, Koszovónak és Tibetnek ajánlotta koncertjein.
A Wanderlust az ismeretlenbe való vágyódásról és az új élmények utáni kutatásról szól. A szürreális, elképesztő látványvilágú videóklipből 3D-s verzió is készült.
2010-ben Ennio Morricone mellett Björk kapja a svéd Polar-díjat. (A Polar-díj a legrangosabb svéd zenei kitüntetés. Ezt megosztva kapja egy klasszikus- és egy popzenész – augusztus 30; 1 millió svéd korona).
2011 júniusában megjelenik soron következő hetedik albumának első kislemeze, a Crystalline. A lemez 2011 októberében jelenik meg Biophilia címmel hagyományos albumformátumban és a dalokhoz kötődő iPad-alkalmazások sorozataként, egy úgynevezett app album formájában is. A projekthez a neves interaktív médiaművész Scott Snibbe tervezte az appokat. Björk egy izlandi orgonakészítő mestertől, Björgvin Tómasson-tól is rendelt különleges hangszereket: egy számítógépen át megszólaltatható MIDI vezérlésű kis orgonát, illetve egy százéves régi cselesztából kialakított hibrid instrumentumot, melyet úgy építettek át, hogy az indonéziai tradicionális gamelán hangzást is magába foglalja. Björk a gameleszta nevet találta ki rá. A címével az élet és az élő dolgok szeretetére utaló Biophilia Björk addigi legnagyobb szabású kísérlete, melyben a mikro- helyett a makrokozmoszra, az apró részletek és introspektív megközelítés helyett a technológiai és természeti környezetre, az egész univerzumra tágítja spektrumát.
A Vulnicura Björk kilencedik stúdióalbuma, ami 2015-ben először kalózpublikációként, majd villámgyorsan az iTune-on jelent meg; két hónappal az eredeti tervhez képest. A Vulnicura Egy Björk által alkotott szó a sérülés és a gyógyulás értelmű szavakból összerakva. A lemez dalai egy lelki állapot kronológiáját ábrázolják. (Björk tizenhárom év után szakított partnerével, Matthew Barney-val, akitől 2002-ben egy kislánya is született.) „Ezek a dalok remélhetőleg mankóul szolgálnak majd másoknak, hogy megmutassák, mennyire biológiai természetű a folyamat: a seb és annak gyógyulása. Fizikailag és szellemileg.” – többek között ezt írta új lemezéről a Facebookra.
Diszkográfia Stúdióalbumok
1977: Björk 1990: Gling-Gló 1993: Debut 1995: Post 1997: Homogenic 2001: Vespertine 2004: Medúlla 2007: Volta 2011: Biophilia 2015: Vulnicura („Nyers, kíméletlen, csontig hatoló költészet ez: a lélek olyan rejtett kamráiba hatol be, amelyekről hajlamosak vagyunk azt hinni, rég lezártuk őket.” Csepelyi Adrienn; nol) 2017: Utopia 2022: Fossora
Válogatásalbumok 2002 – Greatest Hits
Egyéb albumok 1996 – Telegram 2000 – Selmasongs 2002 – Family Tree 2003 – Live Box 2005 – Drawing Restraint 9 2006 – Surrounded 2009 – Voltaïc 2012 – Bastards
Filmjei The Juniper Tree (1987) izlandi film; szereplők: Björk, Bryndis Petra Bragadóttir, Guðrún Gísladóttir, Valdimar Örn Flygenring, Geirlaug Sunna Þormar; írta, rendezte: Nietzchka Keene Táncos a sötétben (2000) dán–svéd–francia film; szereplők: Björk, Catherine Deneuve, David Morse, Peter Stormare; írta, rendezte: Lars von Trier; zene: Björk; díjai: Aranypálma, Európai Filmdíj, legjobb színésznő, Cannes: legjobb európai színésznő Drawing Restraint 9 (2005); szereplők: Matthew Barney, Björk, Mayumi Miyata, Shiro Nomura; rendezte: Matthew Barney; zene: Björk Anna and the Moods (2005); Björk a címszereplő hangját adja 2006: Matthew Barney: No Restraints (dokumentumfilm) – R.: Alison Chernick 2008: Dagvaktin (Fernsehserie, eine Folge) – Regie: Ragnar Bragason 2013: When Björk Met Attenborough (dokumentumfilm) – R.: Louise Hooper 2022: The Northman – Regie: Robert Eggers 2023: Fungi: The Web of Life (dokumentumfilm, Erzählerin) – R.: Gisela Kaufmann, Joseph Nizeti
Források Hivatalos weblap Hivatalos fórum (magyar topic-kal is) Björk FAQ Fórum (index.hu) Björk-videók Magyar rajongói oldal Másik magyar rajongói oldal, dalszöveg-fordítások, háttérképek, letöltések
Kategória:Alternatív zenei előadók Kategória:Elektronikus zenei előadók Kategória:Izlandi énekesek Kategória:Izlandi színészek Kategória:Popénekesek Kategória:1965-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Izlandi nők Kategória:Brit Awards-győztesek Kategória:Reykjavíkiak