A Péntek 13. (Friday the 13th) 1980-ban bemutatott színes, amerikai horrorfilm. Sean S. Cunningham alacsony költségvetésből forgatott alkotása a filmtörténet egyik leghíresebb horrorja lett, melyhez az évek folyamán számos folytatást készítettek. Az Amerikai Egyesült Államokban annak idején egyszerre 1100 filmszínházban mutatták be, és már az első hétvégén 5,8 millió dollár bevételt hozott, amivel leszorította a bevételi toplista éléről A Birodalom visszavág (1980) című filmet. A Péntek 13. alapvetően kedvezőtlen kritikai megítélése a premier óta eltelt évtizedek alatt nemigen változott, a rajongók körében viszont máig igen népszerű.

A cselekmény left|thumb|250px|Marcie (Jeannine Taylor) 1958 egyik estéjén, a Kristály-tavi nyári táborban fiatalok a tábortűz körül ülve vidáman énekelnek. Egy fiú és egy lány otthagyja társait, és az egyik faház felső szintjére mennek, hogy együtt lehessenek. Arra sincs idejük, hogy levetkőzzenek, mert váratlanul megjelenik valaki, és megöli őket.

22 év múlva egy Annie nevű fiatal lány egy amerikai kisváros éttermében kér útbaigazítást a közeli Kristály-tóhoz. Az ottani tábort ugyanis újra megnyitják, ő lesz a szakácsnő. Az emberek vonakodnak felvilágosítást adni, sőt, egy félnótásnak tűnő korosabb férfi, Ralph egyenesen óva inti attól, hogy a táborba menjen, mert meg fog halni. Egy teherautósofőr végül felajánlja a lánynak, hogy elviszi egy darabon. Az Enos nevű férfi útközben elmeséli Annie-nek, hogy mi történt évtizedekkel korábban a táborban. Miután elválnak útjaik, a gyalogosan továbbmenő lánynak sikerül lestoppolnia egy dzsipet. Annie örül, hogy nem kell gyalog megtennie a hátralévő utat, és boldogan elmeséli, hová készül. A sofőr egy szót sem szól, viszont túlhajt az elágazáson, és a lány figyelmeztetésére sem hajlandó lassítani. Annie végül kiugrik a mozgó járműből. A dzsip néhány méterrel odébb megáll. A lány bemenekül az erdőbe, de az ugrás miatt megsérült lábával nincs sok esélye. Az ismeretlen sofőr utoléri, és elvágja a torkát.

Közben a táborban a fiatalok a táborvezető Steve ChristyA figura keresztneve a társproducer Steve Miner keresztnevéből származik. Miner rendezte egyébként a következő két folytatást, sőt 1998-ban elkészítette a konkurens horrorszéria, a Halloween soros folytatását is Halloween – 20 évvel később címmel. irányításával a faházak rendbehozatalán dolgoznak, közben persze jut idejük egy kis tréfálkozásra, fürdőzésre, enyelgésre is. A tóparton az egyik lánynak ugyan olyan érzése támad, mintha a túlpartról valaki figyelné őket, ám senki nem veszi komolyan az észrevételt. Pedig az ismeretlen gyilkos valóban jelen van, és egymás után, válogatott kegyetlenséggel végez a fiatalokkal. Még Steve Christy is áldozatául esik, amikor késő este a városból a tábor felé tart. Alice és barátja, Bill eleinte azt hiszik, a többiek csupán tréfálkoznak velük, és azért tünedeznek el. Rövidesen azonban egyre több jel utal arra, hogy valami iszonyatos dolog zajlik a táborban. Alice és Bill egy véres baltát találnak Brenda ágyában, majd úgy vélik, az ő segélykiáltását hallják a sötétben. Hiába próbálnak kapcsolatba lépni a külvilággal, a telefon süket, sőt rövidesen az egész tábor sötétségbe borul. Bill elmegy megnézni, hogy mi történhetett a generátorral. Mivel sokáig nem tér vissza, Alice a keresésére indul, és rövidesen meg is találja a holttestét nyílvesszőkkel egy ajtóra szegezve. A halálra rémült lány visszamenekül a faházba, és bezárja az ajtót. Rövidesen óriási csörömpölés kíséretében valaki Brenda holttestét dobja be az ablakon. A kétségbeesett Alice számára a menekülés egyetlen reményét az érkező gépkocsi fénye jelenti, mivel a lány azt hiszi, a járművel Christy érkezik vissza a táborba...

Főszereplők Szereplő Színész Magyar hang Mrs. Pamela Voorhees Betsy Palmer Rátonyi Hajni Alice Hardy Adrienne King Szénási Kata Bill Harry Crosby Moser Károly Brenda Laurie Bartram Zsigmond Tamara Marcie Cunningham Jeannine Taylor Ruttkay Laura Jack Burrell Kevin Bacon Seder Gábor Ned Rubenstein Mark Nelson Seszták Szabolcs Annie Robbi Morgan Roatis Andrea Steve Christy Peter BrouwerKárpáti Levente Enos, a kamionsofőr Rex EverhartHoll János Tierney őrmester Ronn CarrollBácskai János Dorf tiszt Ron MillkieBodrogi Attila Bolond Ralph Walt GorneyPalóczy Frigyes Barry Willie AdamsMaróti Attila Claudette Debra S. Hayes Bálint Sugárka Trudy Dorothy Kobs Sandy, pincérnő Sally Anne Golden Doktor Ken L. ParkerWohlmuth István Jason Voorhees Ari Lehman fiú az 1958-as táborban Noel Cunningham

Háttér-információk A forgatókönyv right|thumb|250px|Alice és Mrs. Voorhees (Adrienne King és Betsy Palmer) 1978-ban került a mozik műsorára John Carpenter Halloween – A rémület éjszakája című filmje, amely elindította a sorozatgyilkosokról szóló kis költségvetésű, véres horrorfilmek divatját.A Péntek 13.-filmek sikerét meglovagolva 1984-ben indult útjára Wes Craven horrorszériája, a Rémálom az Elm utcában. (Mellesleg Cunningham korábban Craven munkatársa volt a The House on the Left című 1972-es filmben.) Mire az első Rémálom-film a mozikba került, addigra a közönség már több folytatást láthatott a Halloween- és a Péntek 13.-filmekből, nem beszélve a különféle egyedi, folytatás nélkül maradt sorozatgyilkosos horrorokról. Carpenter sikerén felbuzdulva ugyanis Sean S. Cunningham úgy gondolta, érdemes lenne neki is egy hasonló stílusú filmet forgatnia. A forgatókönyvet Victor Miller, számos tévés szappanopera szerzője írta. Miller egy olyan sorozatgyilkost talált ki, akit a gyermeke iránti szeretet motivál a brutális gyilkosságok elkövetésére. Tulajdonképpen csak szó szerint vette az anyai szeretettel kapcsolatos közismert szólást: „Az igazi anya ölni képes a gyerekéért.” Millernek egyáltalán nem tetszett, hogy a későbbi folytatásokban Jason lett a gyilkos. (Aki mellesleg a horrorfilmek történetének egyik legismertebb mészárosa Michael Myers és Freddy Krueger mellett.) Az ő elképzelése szerint Jason valóban meghalt: áldozat volt, nem gyilkos.A Sikoly 2. (1997) lényegében sajátos tiszteletadás Mrs. Voorheesnek: Wes Craven filmjében ugyanis egy anya folytatja a fia által elkezdett gyilkosságsorozatot. Éppen ezért az eredeti forgatókönyvben nem is szerepelt az a jelenet, hogy a cselekmény vége felé Jason váratlanul megjelenik. Ez az ötlet a maszkmester Tom Savinitől származott, akit Brian De Palma híres horrorja, a Carrie befejezése inspirált.Savini volt George A. Romero Holtak hajnala (1978) című filmjének maszkmestere is, és ennek alapján kérték fel a Péntek 13.-ban való közreműködésre. Savini egyébként más javaslatokkal is előállt: így például az ő ötlete volt a kígyós jelenet is, amely ugyancsak hiányzott Miller írásából. Savininek a saját faházábanAz alacsony költségvetés miatt a stáb jelentős része a forgatás helyszínéül szolgáló kunyhókban lakott. volt hasonló élménye, mint a filmben Alice-nek. A jelenethez valódi kígyót használtak, bár az állatvédők megnyugtatására Savini később azt állította, hogy a hüllő megölését már egy műkígyóval vették fel.

A színészek és a forgatás

Cunningham elképzelése az volt, hogy jó megjelenésű ifjú színészeket választ a táborozó fiatalok eljátszására, olyanokat, amilyenek például a Pepsi-reklámokban is láthatók. Noha a költségvetés igen alacsony volt (alig több, mint félmillió dollár már 1980-ban sem számított magas gyártási költségnek), a rendező megpróbált egy nagy nevet megnyerni Mrs. Voorhees szerepére. A Bonnie és Clyde-ért (1967) Oscar-díjat kapott Estelle Parsons volt a kiszemeltje. A kitűnő karakterszínésznő azonban nem kívánt szerepelni a produkcióban. Cunningham ekkor az 1950-es években ismertté vált, de azóta kissé elfeledett másodvonalbeli színésznőt, Betsy Palmert kereste meg. A legendák szerint a szókimondó színésznő méla undorral olvasta végig a forgatókönyvet, melyet az olcsó horror és a meztelenkedés ócska keverékének tartott. Anyagi okokból azonban mégis aláírta a szerződést, mivel állítólag sürgősen szüksége volt egy új kocsira. 10 napig dolgozott a filmben, 1000 dollár volt a napi gázsija. Mindazonáltal forgatás közben egyszer állítólag megkérdezte a rendezőtől: „Biztos vagy abban, hogy Bette Davis és Joan Crawford is így tértek vissza a filmvászonra?”A filmtörténet két említett legendás színésznője egy lélektani horrornak – Mi történt Baby Jane-nel? (1962) – köszönhetően került ismét az érdeklődés középpontjába. Alice Hardy szerepére Sally Fieldet szemelték ki, aki különböző okok miatt végül mégsem szerepelt a filmben.Egyébként alig 1 hónappal a Péntek 13. amerikai premierje előtt a színésznő Oscar-díjat kapott a Norma Rae (1979) című filmben nyújtott alakításáért. Utódja, a teljesen ismeretlen Adrienne King eleinte egy cseppet sem lelkesedett azért, hogy ilyen véres filmben játsszon, de végül meggondolta magát.Később a folytatásban is szerepelt, de utána nem állt többé a kamerák elé egyetlen filmben sem. A többi szerepet ugyancsak ismeretlen kezdők vagy éppen amatőrök kapták. A szereplőgárdából egyedül Kevin Bacon futott be jelentős karriert Hollywoodban, ő viszont a későbbiekben nem volt hajlandó a filmről nyilatkozni. Willie Adams eredetileg a stáb tagja volt mint asszisztens. Övé lett az a kétes dicsőség, hogy eljátszhatta a Péntek 13.-széria legelső áldozatának parányi szerepét az 1958-ban játszódó prológusban. A figurát egyébként Barrynek szólítják, a stáblistán viszont Garyként szerepel.

A film forgatása 1979 szeptemberében kezdődött, és mindössze 28 napig tartott. A helyszín a New Jersey-i Blairstown volt, illetve a közeli Cedar-tó. A stábnak kapóra jött, hogy a fürdőház helyszínét leszámítva nem kellett díszleteket építeni, minden készen a rendelkezésükre állt.A Cedar-tó melletti tábor azóta is működik, sőt az illetékesek egy táblát is elhelyeztek a forgatás emlékére. Takarékossági okokból a munkatársak egy része nem Blairstownban lakott, hanem a forgatási helyszínként szolgáló faházakban.

A zene

A filmzene elkészítésére Harry Manfredini dzsesszmuzsikust szerződtették. Manfredini egyszerű zenét képzelt el, természetes hangok felhasználásával. Alfred Hitchcock híres filmje, a Psycho (1960) Bernard Herrmann által komponált legendás kísérőzenéjét tekintette követendő példának. Sean S. Cunningham elképzelése az volt, hogy egy kórus is szólaljon meg a fő zenei motívumban. Az elképzeléshez azonban éppen csak a pénz hiányzott, amiből kórust lehetett volna szerződtetni, ezért Manfredini úgy döntött, hogy Cunningham ötlete helyett más megoldást választ. Az egyik jelenetben Mrs. Voorhees Jason hangját utánozza: „Kill her, Mommy, kill her!” (Öld meg őt, anyu, öld meg őt!) Manfredini kiemelte a két kulcsszót (kill, mommy), és ezek felhasználásával alkotta meg a hátborzongató zenei motívumot, melyben egy suttogó hang visszhangozza: ki, ki, ki, ma, ma, ma. (Egyesek viszont a „chi chi chi ha ha ha” hangsort vélték felismerni ezekben a részekben.) A suttogó hang egyébként Manfredini hangja volt szintetizátorokkal és természetes hanghatásokkal kombinálva.

A forgalmazás