Heinrich Bleichrodt (Berga, 1909. október 21.–München, 1977. január 9.) német tengeralattjáró-kapitány, aki a tizennegyedik legeredményesebb búvárhajó-kapitány volt a második világháborúban.
Élete Heinrich Bleichrodt már fiatal korában érdeklődött a hajók iránt; húszévesen már vitorlás hajókon szolgált matrózként, köztük a híres Flying P-line megmaradt hajóin. 1931-ben szerezte meg másodkapitányi igazolványát Hamburgban. A haditengerészet soraiba egy felhívás révén néhány másik tapasztalt kereskedelmihajós-tiszttel, például Günther Priennel lépett be. 1937-ben léptették elő hadnaggyá, ekkor került őrszolgálatos tisztnek a Gorch Fock iskolahajó fedélzetére.
Ezután 1939-ig a felszíni flottánál szolgált, majd korvettkapitányi rangban belépett a tengeralattjáró-flottába. Először mint őrtiszt került az U-34 tengeralattjáróra, amelynek Walter Rollmann volt a parancsnok. Egy bevetésen vett ezzel a naszáddal. Az U–48-on 1940-ben áthelyezték a VIIB osztályú U–48-ra mint 1WO (Erste Wachoffizier - első őrtiszt). A naszád felett ekkor Rudolf Rösing parancsolt. Bleichrodtt két bevetést teljesített mint őrtiszt, ezután 1940 szeptemberében átvette a tengeralattjáró parancsnokságát. Első útja során 51 862 BRT-nyi hajóteret süllyesztett el. A sikereiért Lorientba visszatértekor megkapta az Első Osztályú Vaskeresztet. A következő bevetés során 42000 tonnányi hajóteret süllyesztett el. Október 24-én Dönitz kitüntette a Vaskereszt Lovagkeresztjével. Még első útja során - 1940. szeptember 18-án - süllyesztette el a City of Benares nevű óceánjárót, amelyen sok angol gyerek utazott, akit a brit kormány evakuált a német légitámadások elől.
Bleichrodt teljesítményével hozzájárult, hogy az U-48 legyen a második világháború legeredményesebb tengeralattjárója, amelynek fedélzetén olyan tisztek szolgáltak kapitányként, mint Herbert Schultze, Rudolf Rösing, illetve őrtisztként Otto Ites vagy Reinhardt Suhren.
Az U-109 Bleichordtot 1941 elején egy IXC osztályú naszádra helyezték, az U-67-re: ezzel a naszáddal egy eredménytelen bevetést teljesített. Ezután kapta meg kinevezését a IXB osztályú U 109-re. Három eredménytelen út után 1941 decemberében Észak-Amerika keleti partjánál 34 000 BRT hajóteret süllyesztett el. A következő két bevetés során 54 126 BRT hajóteret süllyesztett el az U-109. Bleichrodt 1942. szeptember 23-án kapta kézhez azt a rádióüzenetet, amelyben Dönitz tudatta, hogy megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjéhez a Tölgyfalombokat is. Bleichrodt ekkor már azonban nem érezte inspirálónak a kitüntetést, gyakran volt rosszkedvű, amely utolsó bevetésén az U-109-cel mély depresszióba fordult át. A tengeralattjáró hetedik bevetése is sikertelen volt. Bleichrodt a sikertelenség miatt gyakran kiabált a személyzettel, vagy napokig elő sem jött fekhelyéből. A helyzet akkor fordult válságosra, amikor önhatalmúlag haza akart térni Lorient-be. A visszatérés után csak a tekintélye mentette meg attól, hogy viselkedése miatt kivégzőosztag elé állítsák.
Flottillaparancsnokként Dönitz személyes közbenjárására egy szanatóriumban kezelték Bleichrodtot pár hónapig, majd Wolfgang Lüth helyettese lett a 22. Tengeralattjáró Flottillánál Flensburgban, majd Lüth áthelyezését követően, 1944 nyarán átvette a flottilla parancsnokságát, itt érte a háború vége: 1945 májusában a bevonuló angol csapatoknak átadta a tengeralattjárókat.
Összegzés Hajója Parancsnoki szolgálata Őrjáratok száma Őrjáratok hossza (nap) Eltalált hajók száma Eltalált hajók vízkiszorítása (brt) U–48 1940. szeptember 4. – 1940. december 16. 2 41 20 81 344 U–67 1941. január 22. – 1941. június 4. 0 0 0 0 U–109 1941. június 5. – 1943. január 31. 6 364 12 82 660 Összesen 8 405 24 164 004
Elsüllyesztett és megrongált hajók Búvárhajó Nap Hajó Nemzetisége Vízkiszorítása (brt) U–48 1940. szeptember 15. HMS Dundee** 1060 U–48 1940. szeptember 15. Alexandros 4343 U–48 1940. szeptember 15. Empire Volunteer 5319 U–48 1940. szeptember 18. City of Benares 11 081 U–48 1940. szeptember 18. Marina 5088 U–48 1940. szeptember 18. Magdalena 3118 U–48 1940. szeptember 21. Blairangus 4409 U–48 1940. szeptember 21. Broompark* 5136 U–48 1940. október 11. Brandanger 4624 U–48 1940. október 11. Port Gisborne 8390 U–48 1940. október 12. Davanger 7102 U–48 1940. október 17. Languedoc 9512 U–48 1940. október 17. Scoresby 3843 U–48 1940. október 18. Sandsend 3612 U–48 1940. október 20. Shirak 6023 U–48 1942. január 23. Thirlby 4887 U–48 1942. február 1. Tacoma Star 7924 U–48 1942. február 5. Montrolite 11 309 U–48 1942. február 6. Halcyon 3531 U–48 1942. április 20. Harpagon 5719 U–48 1942. május 1. La Paz* 6548 U–48 1942. május 3. Laertes 5825 U–48 1942. augusztus 7. Arthur W. Sewall 6030 U–48 1942. augusztus 11. Vimeira 5728 U–48 1942. szeptember 3. Ocean Might 7173 U–48 1942. szeptember 6. Tuscan Star 11 449 U–48 1942. szeptember 17. Peterton 5221 * A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott ** Hadihajó
A háború után A City of Benares elsüllyesztése miatt háborús bűncselekmény elkövetésének gyanújával perbe fogták. A vád az volt ellene, hogy titkos parancsa volt a hajó elsüllyesztésére, mivel a hajón többek között zsidó családok gyerekeit szállították Amerikába. A képtelennek látszó vádat egy alig beszámítható matróz tudta csak igazolni. A vádat végül ejtették Bleichrodt ellen. Magánélete 1937-ben házasodott meg. Egy fia született 1938-ban: Wolf Heinrich, aki mindkét szülő foglalkozásával kapcsolatba került: a fegyveres erőknél a haditengerészet soraiban szolgált, majd anyjához hasonlóan nőgyógyász lett. Bleichrodt a háború után közvetlenül Münchenbe költözött családjával, ahol egy lakatosüzemet működtetett haláláig.
Források Brooks, Geoffrey: Hirschfeld, Hajja & Fiai Könyvkiadó, 2003 uboat.net
Kategória:1909-ben született személyek Kategória:1977-ben elhunyt személyek Kategória:A Vaskereszt tölgyfalombokkal ékesített lovagkeresztjének tulajdonosai Kategória:Második világháborús német tengeralattjáró-parancsnokok