Sonák

260px|thumb|Mbira dzavadzimu.A sona (korábbi neve karanga) egy dél-afrikai őshonos bantu népcsoport, amely elsősorban Zimbabwéban él, ahol a lakosság többségét alkotja, valamint Mozambikban, Dél-Afrikában és a világszerte elszórt közösségekben. Többnyire földművelő életmódot folytatnak, babot, kukoricát, földimogyorót, tököt és édesburgonyát termesztenek. Lélekszámuk valamivel több, mint 15 millió fő, ők adják Zimbabwe lakosságának legalább 70%-át, míg a ndebelék kisebbséget alkotnak (20%). Az első évezred vége felé vándoroltak ki a Kongó folyó medencéjéből, és letelepedtek a mai Zimbabwében, ahol nagy civilizációt hoztak létre. A 19. század vége óta Zambiában is él egy kis csoportjuk. Öt fő törzsük a karanga, a zezuru, a manyika, a ndau és a korekore. Legközelebbi rokonuk a lemba és a ndebele nép.

Nyelvük a sona nyelv, amelynek hat fő nyelvcsoportja/dialektusa van: manyika, karanga, zezuru, korekore, kalanga és ndau nyelvjárás.

Sona alcsoportok A nép alcsoportjait a beszélt nyelvjárásuk szerint csoportosítják, eszerint becsült népességük összesen 22,6 millió fő:

Korekore (Zimbabwe északi régiója). Zezuru (Zimbabwe középső része). Manyika (Zimbabwe keleti része Mutare, Buhera, Nyanga környékén Mozambikig). Ndau (Zimbabwe délkeleti része Mutare, Csimanimani, Csipinge környékén Mozambikig). Karanga (Zimbabwe déli-középső része Masvingo környékén). Kalanga (Zimbabwe délnyugati része, a ndebele néppel keveredve).

Történelmük A sona nép is része volt a bantu vándorlásnak, és ők az egyik legnagyobb bantu népcsoport Fekete-Afrikában. Őseik valószínűleg az első évezredben a helyi szan nép és a gokomere hódítók (saját nyelvükön hungvék és a mbirék) keveredéséből keletkeztek. A karanga nép királyságokat alapított a zimbabwei fennsíkon, az egyik első a Butua Királyság volt, amely fölött a Torva-dinasztia uralkodott. Ők építhették 600 körül Nagy-Zimbabwét (amely a Zimbabwei Királyság fővárosa lett) és a többi fallal körbevett ősi zimbabwei települést. Belőlük vált ki több mai afrikai törzs, például a venda és a lovendu. 1420 körül Mwanamutapa vezetésével megalapították a Mwanamutapa birodalmat, az első nagy zimbabwei civilizációt. Az 1440-es évek közepére a birodalom kiterjedt az egész zimbabwei fennsíkhttps://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/p-44572/plato-45E07/ és a mai Mozambik egy részére; a földművelés mellett a szövő-, vas-, arany- és rézipar is fejlett volt. Működésének tetőpontján az ott készült aranytárgyak némelyike Kínáig is eljutott. 1490-ben a birodalom két részre szakadt, az északi Mwanamutapa az Indiai-Óceántól a mai Közép-Zambiáig, és Közép-Zimbabwétől a Zambézi folyóig terjedt. A déli rész, Csangamire, magába foglalta Nagy-Zimbabwét. A két birodalom ebben a korszakban Délkelet-Afrika leghatalmasabb társadalmát alkotta, a karangák vezetése alatt. A királyok több főnök, alfőnök és kisebb vezető felett gyakoroltak hatalmat.

A dinasztiákban nem feltétlenül az uralkodók fiai, hanem a testvérek is követhették egymást a trónon, ami polgárháborúkhoz vezetett, és 1500 körül a birodalom hanyatlásnak indult. Belső hatalmi harcok során egyre kisebb birodalmakra, majd apró törzsi államokra szakadt; ez idő tájt megjelentek a portugálok is, és a 16–17 században fokozatosan átvették az uralmat. A portugálok fokozatosan betörtek a Mutapa Királyságba is, ez a szuahéli, arab és kelet-ázsiai kereskedők számára értékes exportárukat (különösen aranyat) biztosított, a kereskedelmi hálózat kiterjedt a mozambiki partokig. 1690-ben számos sona állam a rozvi birodalommá egyesült, és kiszorította a portugálokat a megszállt területek nagy részéről. A következő két század Dhlo-Dhlo, Khami és Nagy-Zimbabwe második fénykora volt. Azonban a királyságokat felváltották az új csoportok, akik a fennsíkra költöztek. A 19. század közepén örökösödési viszályok felaprózták a rozvi birodalmat, majd a Mzilikazi vezette ndebele csoportok (akiket a Saka Zulu vezette zuluk kiszorítottak saját területükről) az 1830-as években teljesen romba döntötték azt, lakóinak nagy része elmenekült. A Brit Dél-Afrikai Társaság úttörő osztaga megalapította Rodézia gyarmatot, ami kirobbantotta az első matabele háborút (1893-94), amely Sonaföld (vagy más néven Matabeleföld) teljes annektálásához vezetett; A kölcsönösen érthető nyelvet beszélő csoportok az angol gyarmatosítók ellen vívott 1896–97-es függetlenségi háború, az első csimurenga idején egy Mukvati nevű vallási vezető alatt egyesültek a mai sona néppé. A mozambiki portugál gyarmati kormány 1911-ig harcolt a Mutapa Királyság utódállamai ellen.

A fehér vezető réteg elleni függetlenségi harc, a második csimurenga idején a sonák, közülük is főként a karangák voltak a ZANLA, a Zimbabwei Nemzeti Felszabadító Hadsereg derékhada a fehérek elleni háborúban, míg a rivális ZIPRA (Zimbabwei Népi Felszabadító Hadsereg) tagjai többynire ndebelék voltak. A háború után az élre kerülő Robert Mugabe mára nagyrészt zezurukkal töltötte fel a kormányt, a karangák így kiszorultak a vezetésből.

Nyelvük A sona nyelvjárások és alcsoportjaik hosszú idő alatt alakultak ki a szétszóródott törzsek körében, és a később bevándorló csoportok is hozzájárultak ehhez a sokszínűséghez. Bár a „szabványos” sona nyelvet Zimbabwéban mindenhol beszélik, a nyelvjárások segítségével meg lehet állapítani, hogy a beszélő melyik városból vagy faluból származik. Minden sona nyelvjárás egy-egy alcsoporthoz tartozik.

Clement Doke 1931-ben, amikor megpróbált a különböző nyelvjárások összehangolásával egy egységes sona nyelvet megteremteni, öt csoportot és alcsoportot azonosított:

Manyika csoport, amely magában foglalja a hungvé, a maga a manyika törzs, a teυé, az unyama, karombé, nyamuka, bundzsi, domba, nyatvé, guta, bvumba, hera, az adzsindvi és az abocsa lacsoportokat. Korekore csoport, beleértve a taυara, sangve, korekore, goυa, buddzsa, Urungvei Korekore, szipolilói Korekore, tande, a „Darwini" nyongve és a mrevai pfungve alcsoportokat. Zezuru csoport, alcsoportjai: savasa, haraυa, goυa (más alcsoport az előzőnél), nohve, ndzsandzsa, mbire, nobvu, vakvacsikvakva, vakvazvimba és cunga nyelvek. Karanga csoport, alcsoportok: duma, dzsena, mari, goυera, nogoυa és nyubi nyelvek Ndau csoport (főként Mozambikban), beleértve a ndau, garve, danda és sanga nyelveket.

A Ndau nyelvjárás, amely bizonyos mértékben kölcsönösen érthető a főbb sona nyelvjárásokkal, olyan kattogó hangokat tartalmaz, amelyek a hivatalos nyelvben nem fordulnak elő. A ndau nyelv gazdag nguni szókincset tartalmaz, ami annak az eredménye, hogy a 19. században a gaza nguni népcsoport megszállta a sonák ősi területeit.

Gazdaság

Mezőgazdaság A sonák hagyományosan önellátó gazdálkodást folytattak. Cirokot, babot, afrikai földimogyorót termesztettek, a „kolumbiai csere” után pedig tököt is. A kukorica bevezetése nagyrészt felváltotta a cirokot. A sonák szarvasmarhákat és kecskéket is tartanak, mivel az állatállomány fontos élelmiszer-tartalékot jelent az aszályos időszakokban.

Bányászat A gyarmati korszak előtt dennálló sona államok jelentős bevételt szereztek a bányászati termékek, különösen az arany és a réz exportjából.

Kultúrájuk

Híresek kőfaragásaikról és zenéjükről. Jellegzetes hangszerük a mbira.

Öltözködés A hagyományos ruházat általában állatbőrből készült, amely elöl és hátul is fedte a testet, ezek neve „mhapa” és „Sasiko” volt. Ezek később továbbfejlődtek, amikor a sonák más csoportokkal, például a congákkal kezdett szövetekkel kereskedni, és megkezdődött a helyi szövetek gyártása.

Zene A hagyományos sona zene legfontosabb hangszerei a ngoma dobok és a mbira. A dobok mérete és alakja a kísért zene típusától függően változik. A játék módja is a dob méretétől és a zene típusától függ. A nagy dobokat általában pálcákkal, a kisebbeket pedig tenyérrel ütik; az amabhiza nevű tánchoz használt kis dobot kézzel és pálcával együtt használják. A pálca dörzsöli vagy karcolja a dobot, hogy visító hangot keltsen."Traditional music in Zimbabwe". Music In Africa, 2015-01-20.

A mbira egyfajta nemzeti hangszerré vált Zimbabwéban."Music in Zimbabwe", Nordiska Afrikainstitutet. Számos változata létezik, például: nhare, mbira dzavadzimu, nyunga nyunga, ndzsari mbira és a matepe. A mbirát vallási és világi összejöveteleken is használják, a különböző mbiráknak különböző céljaik vannak. A 22–24 billentyűs dzavadzimu-t szellemek megidézésére használják, a 15 billentyűs nyunga nyungát az általános iskolától az egyetemig tanítják.Mbira in shona culture. A sona zene ütőhangszereket is használ, mint például a marimbát (hasonló a xilofonhoz), rázó hangszert („hoso”), lábcsengőt, fa csörgőt („makva”) és a csikorodzit, ez egy bevágott bot, amelyet egy másik bottal szólaltatnak meg.Laurence Libin (2011-10-26) "Walking-stick instruments", Oxford egyetem.

Képzőművészet

A sonák mind a történelem során, mind a kortárs művészetben híresek kőfaragványairól, amelyek készítése az 1940-es években éltek újjá. A sona szobrászat a 11. században alakult ki, a 13. és 14. században érte el fénykorát, majd lassú hanyatlásnak indult, egészen a 20. század közepén történt újrafelfedezéséig."Shona sculpture from Zimbabwe - history of the art movement - Guruve". A szobrok többsége üledékes kőből (például szappankőből) készül, madarakat vagy embereket ábrázol; bár néhányat keményebb kőből, például szerpentinitből készítenek. Az 1950-es években a zimbabwei művészek elkezdtek kőszobrokat faragni, hogy eladják azokat európai műgyűjtőknek; ezek a szobrok gyorsan népszerűvé váltak, és világszerte vásárolták és állították ki őket a művészeti múzeumokban. Sok szobor a szellemek állatokká való átalakulását ábrázolja (vagy fordítva), míg mások inkább absztraktak. Sok zimbabwei művész farag fából és kőből szuvenírt a turistáknak.

A fazekasságnak szintén nagy múltra visszatekintő kézművesség, a tároló- és tálalóedények a legdíszesebbek, ellentétben a főzéshez használt edényekkel. Sona nyelven az agyagedények megnevezése hari.Colin Renfrew; Paul Bahn (2014-06-09). The Cambridge World Prehistory. Cambridge egyetem.

Építészet A hagyományos sona lakóépületek (musa) egy tisztás körül elrendezett kerek kunyhókból állnak (ruvanze). Minden kunyhónak megvan a maga sajátos funkciója, például konyhaként vagy nappaliként szolgál. A sona építészetet továbbá a száraz kőfalak jellemzik, amelyek alkalmazása a sonák őseire, valamint a kalanga és a venda népek őseire vezethetők vissza. Ezek az épületek száraz kőfalakból, dombtetőkön található lépcsőkből állhatnak (példák: Nagy Zimbabwe, Csiszvingo). Ezen kívül vannak további kőfal-típusok, amelyeket a sonák a tozvi birodalom fennálása alatt építettek, ezek a teraszos kőfalak. Zimbabwe keleti tartományában található a ziwa-típusú száraz kőfal, amelyben egy ma is létező őshonos afrikai szarvasmarhafaj számára kialakított átjárók, valamint verandákkal rendelkező földalatti lakóhelyek találhatók.

Konyhaművészet Cirokból és a kukoricából készül a legegyszerűbb sona étel, a sűrű zabkása (szadza), valamint a hagyományos sör, az úgynevezett hvahva. A marhahús a sona nép étrendjének alapvető eleme, mivel a szarvasmarha-tenyésztés Zimbabwéban igen jelentős szerepet játszik. Történelmileg a gazdag királyi családok rendszeresen (heti háromnál több alkalommal) fogyasztottak marhahúst, általában szárított formában; a köznép pedig legalább hetente egyszer evett marhahúst, szintén szárított formában. A szarvasmarha értékes erőforrás volt, amelyet általában más termékek, például tej előállítására tartottak fenn. A tartósított tejet a szorgumból készült ssadzával együtt fogyasztották. Jelenleg a marhahúst általában zöldségekkel keverve fogyasztják, leggyakrabban kelkáposztával.

Vallás

A sona vallás