A Merops superciliosus a madarak (Aves) osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjába tartozó faj.

Rendszerezése A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban.

Előfordulása Afrikában Angola, Botswana, Burundi, a Comore-szigetek, Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Kenya, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Madagaszkár, Malawi, Mayotte, Mozambik, Namíbia, Ruanda, Szomália, Dél-Szudán, Szudán, Tanzánia, Uganda, Zambia és Zimbabwe területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, száraz erdők, szavannák és cserjések, édesvizű mocsarak és tengerpartok, valamint ültetvények, szántóföldek, vidéki kertek és városi régiók. Vonuló faj.

Alfajai Merops superciliosus alternans - a nyugati alfaj Merops superciliosus superciliosus - a keleti, déli és szigeteki alfaj

Megjelenése Testhossza 23-26 centiméter, a farktollai további 7 centiméter. A hím és tojó között nincs nemi kétalakúság. A felnőtt tollazata bronzos-zöld színű. Olívazöld fejtetővel és sárgás-fehér homlokkal, szem fölötti réssel, pofával és torokkal. A faroktő környéke és farktollak kékek. Az evezőtollai feketék. bélyegkép|260pxbélyegkép|260px

Életmódja Kelet-Afrikában és Madagaszkáron a nyílt füves puszták lakója, míg Angolában a partokon is megtalálható.

Csak kis mértékben vonuló madár. A költést főleg a területeinek a délebbi részén végzi, míg a száraz évszakban északabbra vonul.

Szaporodása A költési időszaka az esős évszak elején kezdődik. Fészkét üregekbe készíti. A fészekalj általában 4 tojásból áll. A fiókák december elején kelnek ki. Más gyurgyalagoktól eltérően, e madárfaj fiókáit kizárólag a szüleik etetik. A kis madár, körülbelül 19 naposan válik röpképesé.

Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.

Jegyzetek

Források

Fordítás

További információk Képek az interneten a fajról Ibc.lynxeds.com - videók a fajról Olive bee-eater - Species text in The Atlas of Southern African Birds. Systema Naturae ed. 12: 183.

Kategória:Merops Kategória:Madárfajok Kategória:Angola madarai Kategória:Botswana madarai Kategória:Burundi madarai Kategória:A Comore-szigetek madarai Kategória:A Dél-afrikai Köztársaság madarai Kategória:Etiópia madarai Kategória:Kenya madarai Kategória:A Kongói Demokratikus Köztársaság madarai Kategória:A Kongói Köztársaság madarai Kategória:Madagaszkár madarai Kategória:Malawi madarai Kategória:Mayotte madarai Kategória:Mozambik madarai Kategória:Namíbia madarai Kategória:Ruanda madarai Kategória:Szomália madarai Kategória:Szudán madarai Kategória:Tanzánia madarai Kategória:Uganda madarai Kategória:Zambia madarai Kategória:Zimbabwe madarai