bélyegkép|Őserdő a Biogradska Gora Nemzeti Parkban, Montenegró Őserdőnek a szó eredeti (szűk) értelmében az olyan erdőt nevezzük, amelyet teljesen a természet erői alakítottak ki; fejlődésébe és elmúlásába az ember sosem avatkozott be. A szónak ebben az értelmében Magyarországon egyáltalán nincs őserdő.Erdőgazdálkodási (1964)
A szó tágabb értelmében őserdőnek nevezünk minden olyan erdőt, amelynek fejlődésébe az ember hosszabb ideje nem avatkozott be. Az, hogy milyen időszakot tekintünk ehhez eléggé hosszúnak, országonként, illetve a növénytársulás típusai szerint változik (az adott élőhely regenerációs potenciáljától függ). Az „őserdő” szót annak szűkebb értelmében használó kutatók ezeket „őserdő jellegű területeknek” nevezik.BARTON ZS. (2001): Őserdők és őserdő jellegű területek a Kárpátokban. Szakdolgozat, Kézirat. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Környezettudományi Intézet.
Ezek közös jellemzői szerint:Mátyás Csaba beosztása (Bartha) a faállomány záródása, többszintes, változó; a társulás szerkezete mozaikos; a mozaik egyes darabjai kicsik; az erdő képét a nagy fák uralják; látszólag sok a pusztuló, illetve kidőlt törzs; a sokszintű, mozaikos társulások különböző szintjeiben a mikroklíma igen változatos; a fák mérete és kora nem függ szorosan össze.
A Kárpátok erdőségeiben nem egészen hektár őserdő és őserdő jellegű terület maradt fenn; csaknem mind védett.
Közép-Európa (egyik) legidősebb, legrégebben (1838-ban) védetté nyilvánított, természetes állapotú erdőterülete a Csehország déli határán, a Cseh-erdőtől keletre, a Novéhrady-hegységben található zofini erdőrezervátum.Bartha
Magyarországon a Bükki Nemzeti Park kezelésében számos kisebb erdőrezervátum, közülük a legrégebbi az Őserdő.
Jegyzetek
Források Erdőgazdálkodási útmutató termelőszövetkezetek részére. Országos Erdészeti Főigazgatóság, Budapest, 1964. Bartha Dénes et al.: Erdészeti ökológia Bükki Nemzeti Park: Erdőrezervátumok, magterületek
Kategória:Erdők