A Sex Pistols egy angol punkegyüttes volt, melyet 1975-ben, Londonban alapítottak. Ők indították el az Egyesült Királyságban a punkmozgalmat, és több későbbi előadót inspiráltak. Annak ellenére, hogy eredeti pályafutásuk mindössze két és fél évig tartott, és ez idő alatt mindössze négy kislemezt, valamint egy albumot, a Never Mind the Bollocks, Here’s the Sex Pistols-t adták ki, a könnyűzene történetének egyik legfontosabb és legnagyobb hatású formációjának tartják őket.
Az együttes eredetileg Johnny Rotten énekesből, Steve Jones gitárosból, Paul Cook dobosból és Glen Matlock (később Sid Vicious vette át a helyét) basszusgitárosból állt. Malcolm McLaren menedzser irányítása alatt az együttes olyan botrányokat kavart, amelyek egész Nagy-Britanniát foglalkoztatták. A koncertjeik alatt többször kerültek összetűzésbe a szervezőkkel és a hatóságokkal. 1977-es kislemezüket, a God Save the Queent széles körben támadásnak tekintették a társadalmi elkényelmesedés, a brit monarchia és a nacionalizmus ellen. Ezzel „kitört az utolsó és egyben legnagyobb zenei alapú morális zűrzavar”.
Rotten 1978 januárjában, egy féktelen amerikai turné után elhagyta az együttest, és bejelentette annak feloszlását. Az ezt követő néhány hónapban az együttes három másik tagja a The Great Rock ’n’ Roll Swindle filmhez rögzített felvételeket. 1979 februárjában Vicious heroin-túladagolásban meghalt. 1996-ban Rotten, Jones, Cook és Matlock összeállt a Filthy Lucre-turnéra; 2002 után további koncerteket adtak. 2006. február 24-én az együttest – a négy eredeti tagot és Vicioust – beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. A meghívást – a múzeumot „húgyfoltnak” nevezve – elutasították.
Történet Eredet és korai napok A Sex Pistols a Strandből jött létre, ami 1972-ben alakult meg Londonban. Az együttesben Steve Jones énekelt, Paul Cook dobolt, Wally Nightingale gitározott. Jones későbbi nyilatkozata szerint akkoriban ő és Cook is lopott hangszereken játszott. A Strand (amit The Swankers néven is említenek) korai felállásaiban benne volt még Jim Mackin (orgona) és Stephen Hayes, majd rövid ideig Del Noones (basszusgitár).Savage, Jon. England's Dreaming, pp. 77–79; Strongman, Phil, Pretty Vacant, p. 84. Az együttes tagjai sok időt töltöttek Don Letts „Acme Attractions”, valamint Malcolm McLaren és Vivienne Westwood „Too Fast to Live, Too Young to Die” ruhaboltjaiban. McLaren és Westwood üzlete 1971-ben nyitott ki „Let It Rock” néven, ekkor az ’50-es évek stílusát idéző ruhákat árusítottak. Az üzletet 1972-ben átnevezték, és ettől kezdve más stílusra, a rockra összpontosítottak. A bolt a divatellenességre specializálódott, olyan szöveteket, hasított pólókat, „brothel creeper”-eket árusítottak, amelyeket a punkmozgalom népszerűsített. Ahogy Rotten megfigyelte: „Malcolm és Vivienne zugprókátor páros volt. Bármilyen trendnek képesek voltak árulni.”Robb, John, Punk Rock, p. 83. Az üzlet a punk rock színtér egyik gyújtópontja lett, a mozgalom több kiemelkedő tagja is feltűnt itt: Jordan és Soo Catwoman ugyanúgy, mint Captain Sensible, John Ritchie (később Sid Vicious), Jah Wobble, Gene October, Tony James és Marco Piorri.Robb, John, Punk Rock, pp. 83–84, 86–87, 89, 102, 105. Jordan, az elárusító nagyban hozzájárult a punk öltözködés kialakulásához.Robb, John, Punk Rock, p. 84.
1974 elején Jones meggyőzte McLarent, hogy támogassa a Strandet. McLaren gyakorlatilag az együttes menedzsere lett, ő fizette első próbatermüket. Glen Matlock, aki alkalmanként a „Too Fast to Live, Too Young to Die”-ban dolgozott, az együttes basszusgitárosa lett.Savage, Jon. England's Dreaming, pp. 70–80. Novemberben McLaren rövid időre New Yorkba költözött, de előtte Westwooddal új irányt szabtak az üzletnek. A boltot átnevezték „SEX”-nek, a retró stílusú ruhákról az S&M által inspirált „divatellenességre” váltottak.Savage, Jon. England's Dreaming, pp. 83, 92; Robb, John, Punk Rock, pp. 83–89, 102–105. Miután néhány hónapig nem hivatalosan menedzselte és reklámozta a New York Dollst, McLaren 1975 májusában visszatért Londonba. Nagy hatással volt rá a Lower Manhattanben feltörekvő punkmozgalom, elsősorban Richard Hell radikális megjelenése. Ennek következtében kezdett jobban érdeklődni a Strand iránt.Savage, Jon. England's Dreaming, pp. 88–90, 92, 97.
Az együttes rendszeresen próbált McLaren barátja, Bernard Rhodes felügyelete alatt, és hamarosan megtartották első fellépésüket is. Nem sokkal McLaren visszatérése után Nightingale-t kirúgták az együttesből, a gitáros szerepét Jones vette át, aki nem érezte jól magát frontemberként.Strongman, Phil, Pretty Vacant, pp. 84–85. Phil Strongman újságíró szerint, aki akkoriban McLaren egyik alkalmazottja volt, az együttes ekkor vette fel a „QT Jones and the Sex Pistols” nevet.Strongman, Phil, Pretty Vacant, pp. 85–86. McLaren megpróbálta meggyőzni a New York Dolls tagját, Sylvain Sylvaint, hogy költözzön Angliába és vegye át a frontember szerepét.Strongman, Phil, Pretty Vacant, p. 93; Savage, Jon. England's Dreaming, pp. 98–99. Miután nem járt sikerrel, a környéken kezdtek énekes után kutatni. Ahogy Matlock elmondta: „Akkoriban mindenkinek hosszú haja volt, még a tejesembernek is. Annyit csináltunk, hogyha találkoztunk egy rövid hajúval, megállítottuk az utcán és megkérdeztük, nem akar-e énekes lenni.”Robb, John, Punk Rock, p. 110. Köztük volt Midge Ure, aki akkor a Silk tagja volt. Kevin Rowlandet is meghallgatták (három évvel később ő alapította meg a Dexys Midnight Runnerst), de egyedül Matlockot győzte meg. A keresés eredménytelen volt, McLaren ezután megpróbálta meggyőzni Richard Hellt, de nem járt sikerrel.Strongman, Phil, Pretty Vacant, pp. 93–94; Savage, Jon. England's Dreaming, p. 99.
John Lydon csatlakozik az együtteshez 1975 augusztusában Rhodes felfigyelt az akkor tizenkilenc éves John Lydonra, aki egy Pink Floyd-pólót viselt; az együttes neve fölé az I Hate (Gyűlölöm a Pink Floydot) szavakkal, és az együttes tagjainak szemeit kiszúrta.Lydon, John, Rotten, p. 92.Savage, Jon, England's Dreaming, p. 114. Rhodes vagy McLaren még aznap megkérte Lydont, hogy jöjjön el egy közeli kocsmába, és találkozzon Jonesszal és Cookkal.Robb, John, Punk Rock, pp. 110–111; Savage, Jon, England's Dreaming, p. 120; Strongman, Phil, Pretty Vacant, p. 98. Jones így írta le a találkozást: „Zöld hajjal lépett be. Érdekesnek találtam az arcát. Elégedett volt a külsejével. Egy olyan 'Gyűlölöm a Pink Floydot' póló volt rajta, amit biztosítótűk tartottak össze. Johnban volt valami különleges, de amikor megszólalt, akkor kiderült, hogy egy seggfej. Tényleg az volt, de okos. Egy okos seggfej”.Lydon, John, Rotten, p. 94 Amikor a kocsma bezárt, átmentek a SEXbe, ahol Lydont, aki keveset tudott az éneklésről, arra kérték, hogy improvizáljon Alice Cooper I'm Eighteenjére. Bár a produkción az együttes tagjai csak nevettek, McLaren meggyőzte őket, hogy próbáljanak Lydonnal.
Lydon így írta le a környezetet, ahonnan az együttes jött: „A korai 70-es évek Britanniája nagyon lehangoló hely volt. Teljesen lepukkadt; szemét az utcákon, teljes munkanélküliség – mintha mindenki sztrájkolt volna. Mindenkit egy olyan oktatási rendszer nevelt fel, ami azt mondta, hogy ha rossz oldalra kerülsz, nincs esélyed karrierre vagy előrelépésre. Abból a semmiből jött a Sex Pistols és aztán egy csomó utánozó köcsög”.Robb, John, Punk Rock, p. 97. Lásd még Savage, Jon, England's Dreaming, pp. 108–112. Savage megjegyzi, hogy 1975 júliusában volt a munkanélküliség a legnagyobb a második világháború óta (p. 108).
Nick Kent – a New Musical Express újságírója – alkalmanként együtt játszott a zenekarral, de Lydon beszervezése után távozott. Lydon ezt így írja le: „Amikor megjelentem, csak ránéztem, és rögtön így szóltam: 'Nem. Rá itt semmi szükség.' Azóta se írt rólam egyetlen jó szót sem.”Lydon, John, Rotten, p. 99.; Matlock, Glen, I Was a Teenage Sex Pistol, pp. 57–59. Szeptemberben McLaren ismét segített egy privát próbaterem bérlésében, az együttes akkoriban kocsmákban gyakorolt. Cook, akinek teljes munkaidős állása volt, amitől nem szívesen vált volna meg, a kilépésről gondolkodott. Matlock későbbi elmondása szerint Cook azt állította, hogy Jones nem elég jó egyedüli gitárosnak. Ekkor feladtak egy hirdetést a Melody Makerben: „Zseni gyerekgitáros. Nem több mint húsz. Nem rondább Johnny Thunders-nél.” (utalás a New York-i punk szcéna egyik vezető személyiségére).Matlock, Glen, I Was a Teenage Sex Pistol, p. 86. A meghallgatottak nagy része nyilvánvalóan alkalmatlan volt, de McLaren szerint ez a folyamat szolidárisabbá tette a négy tagot.Savage, Jon, England's Dreaming, pp. 125–126. Az egyetlen tehetséges gitárost, Steve New-t felvették. Jones azonban gyorsan tanult, de az együttes fejlődő hangzása nem engedte meg a New által képviselt technikás játékot. Egy hónap után kilépett.Matlock, Glen, I Was a Teenage Sex Pistol, p. 87.
Lydont Jones Johnny Rottenné keresztelte, valószínűleg rossz dentális higiéniája miatt.Robb, John, Punk Rock, p. 112; Strongman, Phil, Pretty Vacant, p. 105. Az együttes megállapodott a néven is. Több lehetőség mérlegelése után (Le Bomb, Subterraneans, the Damned, Beyond, Teenage Novel, Kid Gladlove, Crème de la Crème) a Sex Pistols nevet választották, ami akkori nem hivatalos nevük lerövidítése volt.Matlock, Glen, I Was a Teenage Sex Pistol, pp. 64–65. Matlock szerint még azelőtt választottak nevet, hogy McLaren visszatért volna az Egyesült Államokból, tehát 1975. május előtt – mielőtt Rotten belépett volna (p. 65). Jon Savage szerint a név bizonytalan volt egészen első koncertjükig, 1975 novemberéig (England’s Dreaming, p. 129). Az együttes saját anyagot kezdett írni: Rotten volt a szövegíró, Matlock az elsődleges dalszerző (habár első közreműködésük, a Pretty Vacant szövegét Matlock írta, Rotten csak belejavított); a szerzői jogokon mind a négyen osztoztak.Strongman, Phil, Pretty Vacant, pp. 99–100.
Az új négyes első fellépését Matlock szervezte, aki a Saint Martins College-on tanult. Az együttes 1975. november 6-ánRobb, John, Punk Rock, p. 114; Savage, Jon, England's Dreaming, p. 129. játszott az iskolában a Bazooka Joe nevű pub rock együttes előzenekaraként. A Sex Pistols néhány feldolgozást játszott, köztük a Who Substitute, a Small Faces Whatcha Gonna Do About It és az (I'm Not Your) Steppin’ Stone dalokat. A jelenlévők szerint játékuk zeneileg kifogástalan volt, csak túl hangosak voltak. Mielőtt eljátszhatták volna saját dalaikat, a Bazooka Joe kihúzta az erősítőket, mert úgy gondolták, hogy a felszerelésük tönkremegy. Ezt követően egy kisebb csetepaté alakult ki a két együttes tagjai között.Strongman, Phil, Pretty Vacant, p. 106; Robb, John, Punk Rock, pp. 114–120
A folytatás