Janez Janša, született Ivan Janša (Ljubljana, 1958. szeptember 17. –) szlovén politikus, a Szlovén Demokrata Párt (SDS) elnöke. 1993 óta vezeti a pártot, amely Szlovénia egyik meghatározó konzervatív politikai erejévé vált. 2004–2008, 2012–2013, 2020–2022 között, valamint 2026 óta Szlovénia miniszterelnöke.
1990 és 1994 között Szlovénia védelmi minisztere volt, és kulcsszerepet játszott a szlovén tíznapos háború idején. Első miniszterelnöki ciklusában az ország bevezette az eurót, csatlakozott a schengeni övezethez, és 2008 első felében elsőként töltötte be az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét a 2004-es bővítés után csatlakozott tagállamok közül. Második kormánya 2013 februárjában bizalmatlansági szavazással bukott meg. A Patria-ügyben 2013-ban első fokon, majd 2014-ben jogerősen elítélték, az Alkotmánybíróság azonban hatályon kívül helyezte az ítéletet, és az eljárás később elévült. Bár az SDS megnyerte a 2018-as parlamenti választást, Janša koalíciós partnerek hiányában nem tudott kormányt alakítani. 2020 márciusában, Marjan Šarec lemondását követően harmadszor is miniszterelnökké választották. Harmadik megbízatása 2022. május 13-án ért véget, utódja Robert Golob lett. A 2026-os parlamenti választást követően ismét kormányt alakított, és negyedik alkalommal foglalta el a miniszterelnöki tisztséget.
Politikai karrierjét kommunistaként kezdte, majd a független Szlovénia létrejötte után néhány évig liberális demokrataként jellemezték, ezután jobboldali, nacionalista fordulatot vett. A nemzetközi sajtóban, mint az Independent, vagy a New York Times, gyakran szélsőjobboldali politikusként jellemezték. Donald Trump volt amerikai elnök egyik legnagyobb támogatójaként, gyakran nevezték "szlovén Trumpnak", vagy "mini Trumpnak". Terminusa alatt Janez Janša egyik legszorosabb szövetségese volt Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek.
Ifjúsága és tanulmányai
Janez Janša Ljubljanában született egy római katolikus munkáscsaládban. Gyermekkorától kezdve a Janez nevet használta, amely az Ivan szlovén névváltozata (mindkettő a magyar János név megfelelője). Édesapja a Ljubljanához közeli Dobrovából származott, és a második világháború idején a náci Németországgal együttműködő Szlovén Honi Védelem (Slovensko domobranstvo) tagja volt. Fiatal kora miatt elkerülte a kommunista hatalom megtorlását.Janez Janša, Okopi (Ljubljana: Mladinska knjiga, 1994)
1975-ben, tizenhét évesen belépett a Szlovén Kommunisták Szövetségébe (ZKS), majd rövid időn belül annak ifjúsági szervezetében, a Szlovén Szocialista Ifjúsági Szövetségben (ZSMS) is vezető szerepet vállalt. A szervezeten belül a Népvédelmi és Társadalmi Önvédelem Bizottságának elnöke lett.
1982-ben diplomázott a Ljubljanai Egyetem Szociológiai, Politikatudományi és Újságírói Karán, ahol védelmi tanulmányok szakon szerzett oklevelet. Ezt követően a Szlovén Szocialista Köztársaság Védelmi Titkárságán helyezkedett el.
1983-ban kizárták a kommunista pártból, miután szakított a jugoszláv hadsereg hivatalos doktrínájával, és radikális baloldali nézőpontból bírálta a népi önvédelem rendszerét. Janša fellebbezett a kizárás ellen, ám kérelmét elutasították. Ennek ellenére 1985-ben, amikor egy újságszerkesztői állásra jelentkezett, önéletrajzában továbbra is feltüntette korábbi pártbeli tevékenységét.
A politikában
Ellenzéki tevékenysége a kommunizmus alatt
Janez Janša 1983-ban írta első, nyíltan ellenzéki hangvételű cikkét, amelyben bírálta a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) működését és politikai szerepét. Az 1980-as évek második felében, a szlovén demokratizálódás kezdeti időszakában a Mladina című ifjúsági hetilap rendszeres szerzőjeként több, a jugoszláv hadsereget kritizáló publicisztikát jelentetett meg. Írásai miatt 1984-ben megakadályozták újraválasztását egy ifjúsági bizottság elnöki tisztségébe, majd 1985-ben bevonták útlevelét. A jugoszláv állambiztonsági szolgálat megfigyelés alá helyezte, és megtiltották számára, hogy állami intézményben vagy állami tulajdonú vállalatnál dolgozzon. 1985 és 1986 között több mint 250 állásra jelentkezett; bár minden képesítési követelménynek megfelelt, egyik helyre sem vették fel. Mivel politikai okokból publikálási lehetőségei is megszűntek, számítógépes programok fejlesztéséből és alkalmi hegyi túravezetőként biztosította megélhetését.
Az 1980-as évek közepén a szlovén Mikrohit szoftvervállalatnál dolgozott, majd 1986–1987-ben barátjával, Igor Omerzával közösen megalapította saját informatikai vállalkozását, a Mikro Ada céget. Omerza később a Szlovén Demokratikus Unió (SDZ), majd a Szlovénia Liberális Demokráciája (LDS) meghatározó politikusává vált.
A politikai liberalizáció következtében 1986-ban a Journal for the Criticism of Science (A tudománykritika folyóirata) titkára lett, egy évvel később pedig ismét publikálhatott a Mladina hasábjain. E korszakban elsősorban a demokrácia, az emberi jogok és a szlovén nemzeti szuverenitás kérdéseivel foglalkozó kritikai publicisztikákat írt.
Ezzel párhuzamosan aktív szerepet vállalt a szlovén civil társadalomban is. Bekapcsolódott a pacifista és környezettudatos mozgalmakba, és az évtized végére a szlovén békemozgalom egyik legismertebb aktivistájává vált. Vlasta Jalušič and Lev Kreft, eds., Vojna in mir: refleksije dvajsetih let (Ljubljana: Mirovni inštitut, 2009)
1987-ben Stane Kavčič családja Janšát kérte fel Kavčič politikai naplóinak szerkesztésére, amelyet Igor Bavčarral közösen készített elő kiadásra. A kötet megjelentetése Niko Kavčič reformkommunista politikus kezdeményezésének része volt, amely egy új reformista baloldali politikai irányzat kialakítását célozta a Szlovén Kommunista Párt konzervatív vezetésével szemben.Božo Repe and Jože Prinčič, Pred časom: portret Staneta Kavčiča (Ljubljana: Modrijan 2009), 49
1988 tavaszán Janša indult a Szlovén Szocialista Ifjúsági Szövetség (ZSMS) elnöki tisztségéért. Programjában a szervezet teljes politikai függetlenségét, civil szervezeteket összefogó szövetséggé alakítását és az Ifjúsági Szervezetek és Mozgalmak Szövetsége név felvételét javasolta. Emellett aktívan részt vett a jugoszláv és a szlovén alkotmány módosításáról folyó nyilvános vitákban.
1988. május 31-én Janšát letartóztatták, miután munkahelyén egy házkutatás során bizalmas jugoszláv katonai dokumentumot találtak. Ugyanezen a napon őrizetbe vették Ivan Borštnert, a Jugoszláv Néphadsereg törzsőrmesterét is, akit azzal gyanúsítottak, hogy a dokumentumot kiszivárogtatta a Mladina szerkesztőségének. Janšát David Tasić és Franci Zavrl újságírókkal együtt katonai bíróság elé állították katonai titkok nyilvánosságra hozatalának vádjával.
Az eljárást zárt ajtók mögött folytatták le, a vádlottak nem részesültek jogi képviseletben, és a tárgyalás a Jugoszláv Néphadsereg hivatalos nyelvén, szerbhorvátul zajlott. Janšát 18 hónap szabadságvesztésre ítélték; először a dobri börtönbe került, majd a széles körű társadalmi tiltakozások hatására áthelyezték az igi nyitott börtönbe.
Az ügy JBTZ-per néven vált ismertté, és a jugoszláv hatóságok elleni tömegtüntetésekhez vezetett. Janša letartóztatását követően megalakult az Emberi Jogok Védelmi Bizottsága, amely néhány hét alatt több mint 100 000 tagot számlált, és Szlovénia legnagyobb civil társadalmi szervezetévé vált. A JBTZ-per a szlovén demokratizálódás egyik fordulópontjának tekinthető, és jelentősen hozzájárult a később Szlovén Tavasz néven ismert politikai folyamat felgyorsulásához.
Janša később azt állította, hogy Milan Kučan jóváhagyta a Jugoszláv Néphadsereg letartóztatási kérelmét.Janez Janša, Okopi (Ljubljana: Mladinska knjiga, 1995). Kučan ezzel szemben elismerte, hogy a szövetségi hatóságok nyomására hozzájárult a házkutatásokhoz, de tagadta, hogy a letartóztatás kezdeményezője lett volna. Niko Kavčič szerint az akció mögött a szlovén kommunista vezetés keményvonalas körei álltak, míg Slavoj Žižek úgy vélte, hogy Janša letartóztatásának valódi oka a Jugoszláv Néphadsereget bíráló tevékenysége volt, és célja a ZSMS élére történő megválasztásának megakadályozása volt.Slavoj Žižek, Druga smrt Josipa Broza Tita (Ljubljana: DZS, 1989). Mivel őrizetben tartották, nem indulhatott a ZSMS elnökválasztásán, amelyet a szervezet ennek ellenére megtartott; 1988 júniusában Jožef Školčot választották elnökké. Tiltakozásul Janša megszakította minden kapcsolatát a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel.
Körülbelül hat hónap letöltése után Janša szabadult, majd röviddel ezt követően a Demokracija című szlovén politikai hetilap főszerkesztője lett. A tisztséget 1990 májusáig töltötte be, amikor az első többpárti parlamenti választáson megszerzett képviselői mandátumával országos politikai pályafutásának új szakasza kezdődött.
Védelmi miniszterként és a Depala Vas-ügy (1990–1994)
1989-ben Janez Janša részt vett a Szlovén Demokratikus Unió (SDZ) megalapításában, amely Szlovénia első demokratikus ellenzéki pártjai közé tartozott. A párt alapítását követően alelnökké, később pedig a párttanács elnökévé választották. Az 1990 áprilisában megtartott első többpárti szabad választásokat követően Lojze Peterle kormányában védelmi miniszter lett. A tisztséget a szlovéniai tíznapos háború idején, 1991 júniusában és júliusában is betöltötte. Igor Bavčar belügyminiszterrel együtt a szlovén területvédelem megszervezésének és a Jugoszláv Néphadsereggel szembeni védelmi stratégia kialakításának egyik kulcsszereplőjeként tartják számon.
1992-ben a Szlovén Demokratikus Unió (SDZ) liberális és konzervatív irányzatra szakadt. A liberális szárny vezetői Janšát kompromisszumos pártelnöknek kívánták jelölni, ő azonban visszautasította a felkérést.Tine Hribar, Slovenci kot nacija: srečanja s sodobniki (Ljubljana: Enotnost, 1995), 261 Az SDZ felbomlását követően csatlakozott a Szlovén Szociáldemokrata Párthoz (SDSS). 1993 májusában, Jože Pučnik lemondását követően a párt elnökévé választották, miközben Janez Drnovšek balközép koalíciós kormányában 1994 márciusáig továbbra is védelmi miniszter maradt.
Védelmi minisztersége idején Janšát több vitatott ügy kapcsán is bírálták. Politikai ellenfelei azzal vádolták, hogy minisztériumi pozícióját politikai befolyásának növelésére használta, valamint azt is állították, hogy az ENSZ fegyverembargójának megsértésével részt vett a jugoszláv háborúk idején zajló fegyverkereskedelemben. Emellett olyan vádak is megjelentek, amelyek szerint korábbi állambiztonsági iratok felhasználásával politikusokat, üzletembereket, újságírókat és kulturális szereplőket próbált nyomás alá helyezni. Janša valamennyi vádat következetesen visszautasította.Taras, Ray (May 2001). "The Radical Right in Central and Eastern Europe since 1989 . Sabrina P. Ramet". The Journal of Politics.Johnstone, Diana (2002). Fools' crusade: Yugoslavia, NATO, and Western delusions. New York: Monthly Review Press. 1994 márciusában Drnovšek miniszterelnök a Depala Vas-ügy nyomán felmentette Janšát védelmi miniszteri tisztségéből. Az ügy középpontjában egy incidens állt, amelynek során a Védelmi Minisztériumhoz tartozó katonai személyek őrizetbe vettek és bántalmaztak egy szolgálaton kívüli, fedett rendőrségi informátort, aki a minisztérium bizalmas dokumentumaihoz próbált hozzájutni. Leváltását követően az SDS kilépett a kormánykoalícióból. A döntés Janša hívei körében tüntetéseket váltott ki, miközben a politikai vezetésben attól is tartottak, hogy a hadsereg egy részének támogatását élvező Janša nem lesz hajlandó átadni a minisztérium irányítását.