bélyeg|500px|Kis-Ázsia, Szíria, Ciprus Sztrabón alapján időszámításunk kezdete körül Anatólia történelme egészen az őskőkorszakig visszavezethető, a legkorábbi kultúrák maradványai a középső és keleti részén találhatóak, közülük az i. e. 7. évezredi Çatal Hüyük, illetve az i. e. 4. évezredtől lakott Alaca Hüyük.
Az ókorban az i. e. 3. évezredig hattik lakták, akikkel az észak-mezopotámiai asszírok jelentős kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki (ld. óasszír kereskedelem). A 3. évezredben nagy népmozgás zajlott a területen, és a térség meghatározó népévé az indoeurópai nyelvű hettiták váltak, akik i. e. 17. századtól az i. e. 13. század végéig fennálló birodalmuk, Hatti hatalmát több mezopotámiai és szíriai területre is kiterjesztették. Hattival nagyjából azonos időben Délkelet-Anatóliában és Felső-Mezopotámiában a kaukázusi hurrik alapítottak Mitanni néven államot.
A Hettita Birodalom népvándorlás okozta bukása után az i. e. 1. évezred első felében Phrügia, majd az i. e. 700 táján bekövetkező kimmer beáramlást követően Lüdia uralta a nyugati vidékeket, az Égei-tenger partján pedig az ókori görög kultúra kezdett terjedni. A keleti vidéken az asszírok által meggyengített és elpusztított Mitanni örökébe részben a mezopotámiai Újasszír Birodalom, részben az északabbi területeket egyesítő Urartu lépett.
Anatóliát az i. e. 6. század közepén II. Kurus perzsa király, az Óperzsa Birodalom alapítója hódította meg, az ióniai görög államokat pedig vazallusaivá tette. Ettől kezdve Kis-Ázsia kétszáz éven át perzsa kézen volt, végül az i. e. 4. század végén Nagy Sándor hódította meg. A makedón uralkodó halála után egy ideig hadvezérei vetélkedtek a területért, de végül I. Szeleukosz Nikatór szerezte meg. Utódai hatalma azonban rövidesen meggyengült, és hamarosan több kisebb állam jött létre a területen (Pergamon, Bithünia, Galatia, Pontosz, Paphlagonia stb.). A Római Birodalom az i. e. 1. századra fokozatosan bekebelezte a területet, ami a 11. század végéig utóda, a Bizánci Birodalom kezében maradt. Bizánc hányattatott századai során Anatólia biztosította a birodalom katona- és élelem-utánpótlását.
A térség középső és keleti vidékén a 7. század óta gyakorlatilag folyamatos háborúskodás zajlott a muszlimok – a törökök 11. századi megjelenéséig alapvetően arabok – ellen, akik Délkelet-Anatóliában tudtak csak tartósabban megtelepedni. Végül a szeldzsukok az 1071-es manzikerti csata után meghódították Kis-Ázsia zömét, és létrehoztak egy államot Ikóniumi Szultánság néven. Bizánc a 12. század végéig még meg tudta védeni az égei partvidéket, sőt bizonyos területeket vissza is tudott szerezni, azonban akkortól kezdve képtelen volt ellenállni a szeldzsuk szultánság mellett és romjain létrejött emírségek támadásának.
A aprócska határvidéki emírségként indult Oszmán Birodalom a 15. században felszámolta a Bizánci Birodalmat és elfoglalta egész Anatóliát, ami ettől kezdve mindvégig török kézben maradt. Az Oszmán Birodalmat az első világháborúban elszenvedett veresége után feldarabolták a nagyhatalmak. A nagyrészt Anatóliából álló megmaradt Törökországnak 1923-ban Mustafa Kemal Atatürk adott új államformát.
Korai társadalmak bélyegkép|jobbra|100px|Ankara, ACM: Istennő bélyegkép|jobbra|250px|Ankara, ACM: Neolit- és bronzkori leletek
Őskő(paleolit)kor Anatólia régészeti kutatásai – bár a jelenlegi (Yarinburgaz, Gazintepe, Ücagizli, Eufrátesz-part) nagy ütemük mellett sem adnak átfogó képet – jelzik, hogy Anatólia már ekkor is lakott volt. E tekintetben az Antalya közeli Karain-barlang az őskőkor mindhárom szakaszában lakott volt. Leletei nemcsak Anatólia, de egész Közel-Kelet tekintetében nagy jelentőségűek. A barlang különféle lakó-telephelyeket tartalmaz. A talált eszközök és megmunkált kövek mellett több importált (!) műtárgy is található. További lelőhelyek: Gaziantepe és Ücagizli.
Újkő(neolit)-kor Az őskőkor Anatóliában i. e. 10. évezredig tartott. A következő időszak már a gyűjtögetésből és vadászatból fokozatosan a háziasításra és élelemtermelésre való áttérés kora. Megjelennek az állandó lakhelyek. A folyamat némiképp lassúbb, mint Mezopotámiában (bár lehetséges, hogy kevesebb ismeretanyagunk van). Ezt valószínűsíti, hogy a korszak feltárt lelőhelyei: Çatal Hüyük (kb 10 ezer), Hacilar (kb. 3-5 ezer) nagy népességszámú telepek, szilárdan és sűrűn beépített lakóhelyekkel. Az élelemtermelés és feldolgozás eszközein túl jelen vannak a házilag készített kerámia edények és a kezdetleges halott-kultusz tárgyai. A sokszor közös fallal épített lakóházak belső kialakításai a létfeltételek mellett már rituális, szellemi élet jelenlétére is utalnak (istennő-idolok Çatal Hüyükből és Hacilarból, relief-falak, stb.). Ehhez kapcsolódva jelennek meg az első művészi alkotások – falfestmények, idolok – is (Çatal Hüyük), melyek esetenként a korábbi vadászkodásra, esetenként pedig már a letelepült települési körülményeikre utalnak (várostérképek).
(Kő)rézkor E korszak emberei lapvetően a neolitkori életmód továbbfolytatói, továbbfejlesztői. Megjelennek a kő alapra épített házak, finomodik a kerámia, elkezdik festeni (barna, fekete és sötétszürke színekkel). A korszak régészeti lelőhelyei: Alacahöyük, Alisar, Canhasan, Karaz, Beycesultan. Az utóbbi lelőhelyen megjelenik az agyagtéglából négyszögletes alaprajz szerint épített ház, a későbbi megaron-típus (hosszú-ház). A lelőhelyről már réz előállításának nyomai, későbbről ezüst és réz tárgyak kerültek elő.
Korai bronzkor Az i. e. 4. végén, és a 3. évezred elején jelent meg Anatólia területén. A kora bronzkor embere már nemcsak a megélhetés biztosításához szükséges eszközöket készített, hanem a fémmegmunkálás kézműves művészetét is magas szintre fejlesztette. Ezt különösen az Alacahöyük, Horoztepe, Eskiyapar, Kültepe, Mahmatlar, Kayapinar és Polatlı lelőhelyeken fellelt eszközök és tárgyak jelzik. Ebben a korban, Közép- és Északkelet-Anatóliában a fémművesség ugyanolyan fontossággal bírt, mint a mezőgazdálkodás, a fémmel és fémtermékekkel való kereskedelem is nagy jelentőségre növekedett. Ez Kelet- és Északkelet-Anatóliában nagy fémmegmunkáló műhelyek létesítéséhez vezetett. A korszak embereinek élete falakkal körülhatárolt településeken zajlott. Ezekben a megerősített városokban a házakat szorosan egymás mellé építették. Ezeket tipikus anatóliai építési módon, kőlábazatra rakott vályogfalakkal létesítették. Anatólia kora bronzkori civilizációjának csúcspontját Alacahöyük területén érte el.
Középső bronzkor A periódus kezdetéhez kapcsolódik, hogy ettől az időtől rendelkezünk Anatólia területéről írásos emlékekkel. i. e. 1960. körülre jelzik az észak-mezopotámiai óasszír birodalom és (az akkori időkben kis feudális, főképpen hatti-) fejedelemségekből álló Anatólia közti kereskedelmi kapcsolatok létrejöttét. A mezopotámiaiak, már az akkád-korszak óta kereskedtek északi szomszédjukkal, most azonban módszeresen kiépített kapcsolatot teremtettek. Ők Kis-Ázsiába egy idegen (akkád), nyelvet, az ékírást és a pecsétlőhengereket hozták. A kereskedők áruikat szamár-karavánokkal szállították. Útvonaluk Anatóliában Diyarbakır, Urfa, Maras, Malatya útvonalon, vagy Adanába, a „kilikiai kapuk”-on át vezetett. Az anatóliai kisfejedelmek vám és adók ellenében megvédték ezeket a kereskedőket és áruikat. Az asszírok az ősnépesség településeiben (városokban) körbezárt, a kereskedők által autonóm módon igazgatott telepeket létesítettek, amelyeket „Karum”-nak neveztek. Az Anatóliában létrehozott mintegy húsz telep egyetlen fő kereskedőtelepnek a Kültepe alsó városrészében létesített „Karum Kanis” felügyelete alá tartozott. Ez pedig direkt kapcsolatban állt Asszíriával. :A korszak legjelentősebb régészeti lelőhelyei: Kültepe, Acemhöyük, Alisar és Bogazköy.
Az asszír kalmár-kolóniák alapításának idejétől kezdve a fazekaskorong használata is elterjedt és az írás alkalmazása is általánossá vált. Ebben a társadalmi változás-periódusban léptek a történelem színpadára a hettiták.
Ennek az óhettita időszaknak a története Alacahöyük, Eskiyapar, Inandik, Masathöyük és mindenekelőtt Bogazköy települések területén végzett ásatások eredményeként ismert. Ettől az időszaktól kezdve Anatólia történelme már nemcsak a régészeti ásatások tárgyi leleteiből kikövetkeztetett korkép, hanem a napvilágra került számtalan ékírásos-, és hieroglif agyagtábláknak, leveleknek és birodalmi levelezéseknek köszönhető írásos megerősítésnek.
A történelem folyamán számos nyelv fejlődött ki Anatóliában, egyes tudósok szerint az indoeurópai nyelvek bölcsője is itt található, mivel a hettita nyelvet és a luvi nyelvet is az anatóliaiak beszélték. Hérodotosz szerint az etruszkok (a rómaiak ősei) Anatóliából, az akkor Lüdiának nevezett területről származtak. Bár más elméletek is születtek, a mai DNS-kutatások eddigi eredményei szerint az elméletnek lehetnek tudományos alapjai.
Az első államalakulatok Az akkád és asszír birodalmak
Az első, Anatóliával is kapcsolatba kerülő birodalom, amiről biztos feljegyzések vannak, az Akkád Birodalom volt időszámításunk előtt a 24. században. Az akkádok a terület nyersanyagaival kereskedtek. Az akkádok a mezopotámiai klímaváltozás és a csökkent munkaerő következtében mindinkább elestek a kereskedelmi lehetőségektől. Emiatt a birodalom az i. e. 2150 körüli guti támadásoknak nem tudott ellenállni. Az ezt követő időszakban, körülbelül két-három évszázadon át az i. e. 2. évezred elejétől kezdve az i. e. 18. századig az óasszír kereskedők alakítottak ki életképes kereskedelmi hálózatot a térségben: főként ezüstért vittek ki szöveteket. Az anatóliai Kanisnál talált számos asszír ékírásos feljegyzés azt mutatja, hogy a kereskedés során fejlett számításokat és hitelkeret-rendszert használtak. Az Óbabiloni Birodalom, majd a keletről érkezett, Délkelet-Anatóliában Mitanni néven államot alakító hurrik felszámolták az óasszír hatalmat.
Arzawa A hettita birodalom legnagyobb riválisának a szomszédos Arzawa bizonyult, akivel a Trója környéki területekért versengtek.
Kilikia A másik rivális, Kilikia (hettita nevén Kizzuwatna), Dél-Anatóliában volt található, ők felügyelték a hettitákat Szíriától elválasztó területet, vagyis akadályt jelentettek a kereskedelemben. A békét a két riválissal szerződéseken keresztül próbálták megtartani. Kilikia I. Szuppiluliumasz hettita király uralkodása idején került hettita fennhatóság alá.
A hettiták
bélyegkép|jobbra|200px|Oroszlános kapu, Hattusában, a hettiták fővárosában
Kis-Ázsiában új birodalom jött létre az i. e. 17. század során a hettiták vezetésével, melynek Hattuszasz (ma Boğazkale, Boghazköy) volt a fővárosa. A terület vízben, ezüstben és rézben gazdag terület volt, ami megalapozta a birodalom jólétét, és a hettiták terjeszkedni kezdtek. Óhettita korszak i. e. 1750-
A hettita nagybirodalom i. e. – 1200
A Hettita Óbirodalom i. e. 1590 körül ért véget, amikor a Babilont kifosztó I. Mursilist meggyilkolták, és trónviszály alakult ki. Ebből csak a 14. század közepén sikerült végleg kilábalnia a hettitáknak, amikor is az Eufrátesz felső folyásának vidékéért (Iszuva) és Kilikiáért velük versengő Mitannit is megrendítették a feléledő Középasszír Birodalommal együttműködve. I. Szuppiluliumasz meghódította Iszuvát, Arzavát és Kizzuvatnát, megdöntötte Mitannit, és Szíriában is befolyási övezetet alakított ki. Ez sértette az ereje teljében levő Egyiptom érdekeit, így i. e. 1275-ben döntetlen ütközetet vívtak (kádesi csata). A két nagyhatalom végül i. e. 1259-ben kötött békét, feltehetően az asszírok fenyegető terjeszkedése miatt.
Újhettita (kései hettita) államok
bélyegkép|left|170px|Későhettita orthosztát