A Gruppe 47 egy huszadik századi német irodalmi társaság volt, amelynek találkozóin 1947 és 1967 között kiemelkedő német nyelvű írók, költők vettek részt. A találkozók kezdeményezője Hans Werner Richter volt.
Előzmények
A társaság gyakorlatilag a Der Ruf című irodalmi folyóirat szerzői köréből alakult ki, amelyet szerkesztőként Richter, kiadóként pedig Alfred Andersch jegyzett. A lap 1946-ban jelent meg először Münchenben, de elődjének tekinthető az 1945-ös kiadás, amelyet New Yorkban Blätter für deutsche Kriegsgefangene címen jelentettek meg, az amerikai hadsereg ellenőrzése alatt. Ezt a folyóiratot az amerikaiak 1947 áprilisában megszüntették. A Der Ruf című lapot Münchenben 1948-ig, Mannheimben pedig 1949-ig adták ki.
A kezdetek
A folyóirat szerzői 1947 júliusában találkoztak, és úgy döntöttek, hogy Der Skorpion címen új irodalmi folyóiratot alapítanak és felolvassák, megvitatják egymás kéziratait. Richter ezt követően meghívta a gondosan kiválasztott szerzőket az első találkozóra, amelyre 1947. szeptember 10-én került sor Ilse Schneider-Lengyel házában. A főtitkár nélküli társaság meghívásait ezt követően is minden esetben a ma „megalapítóként” számon tartott Richter küldte meg az érintetteknek. A társaság első ülésén Hans Georg Brenner nevezte el az irodalmi kört Gruppe 47-nek, amely valójában még hivatalosan bejegyzett egyesületnek sem minősült. A névválasztásban a spanyol 98-csoport inspirálta a jelenlévőket, mely csoport 1898-ban a spanyol-amerikai háború után alakult, s zászlajára tűzte a spanyol irodalom és társadalom megújítását.
A Gruppe 47 egy vesztes háború után szintén megújulást szorgalmazott mind irodalmi mind társadalmi téren. Céljuk volt, hogy a nácik által „beszennyezett” nyelvet megújítsák, megszabadítsák azt a pátosztól és mindenfajta propagandától. A nyelv egyszerű mindennapi közlések eszközeként szolgált. A csoport tagjai közül kerültek ki az ún. „Trümmerliteratur” („törmelék-irodalom” v. romirodalom), vagy „Kahlschlagliteratur” („tarvágás-irodalom”) szerzői, akik a német irodalmat tiszta lappal próbálták meg újraindítani (Nullstunde).
Az akkoriban feltörekvő írógeneráció szakítani kívánt nem csak az addigi német irodalmi hagyományokkal, de magukkal a "nagy" írókkal is. Elutasították a weimari köztársaság, a külföldre menekült, de a belföldi emigrációba kényszerült írók munkásságát is.
A találkozók
A találkozókat Richter vezette. Kezdetben ő határozott arról is, hogy kiket hívjanak meg, később azonban már tanácsokat is elfogadott a csoportosulás közvetlen környezetéből. Az összejövetelekre rendszeres időközönként, általában évente vagy félévente került sor. A jelenlévő szerzők felolvasták még meg nem jelent írásaikat, a többi író pedig véleményezte a kéziratokat. A legjobb művek elismerésben is részesültek. A találkozókon rendszeresen részt vettek külföldi szerzők és kritikusok is.
A célok
A társaság célja kezdetben egyrészt az volt, hogy támogassa a háború utáni német irodalom szerzőit, másrészt pedig, hogy demokráciára nevelje Németországban az embereket a hitleri éveket követően.
A Gruppe 47 rövid időn belül a német irodalmi élet szerves részévé vált – köszönhetően ismert és elismert tagjainak is.
A Gruppe 47 fejlődési szakaszai Kröll szerint: 1. A megalakulási periódus: Az első 3 év hasonlított az irodalmi műhelyekhez. Az írók itt teret kaptak új műveik felolvasására és a kollégák kritikájának meghallgatására. 2. Felemelkedési szakasz 1950-1957: A csoport véleménye egyre jobban számított irodalmi körökben. A kollegiális kritikát felváltotta a professzionális kritika. 3. 1958-1963 virágzás szakasza: Egyfajta kulturális-irodalmi intézetté nőtte ki magát az irodalmi műhely. Ha valaki pozitív bírálatot kapott, biztos lehetett benne, hogy a világirodalomban is jelentőset alkotott. 4. 1964-1967 késői fázis, széthullás: A csoport feleslegessé vált, már nem tudott megfelelően reagálni a fejlődésre
A feloszlás
A társaságon belül kialakult politikai viták következtében egyre feszültebb hangulatú találkozókra került sor. 1966-ban már a tagok egy része, így Joachim Kaiser és Fritz J. Raddatz is úgy nyilatkozott, hogy fel kellene oszlatni a csoportot, mivel az számos támadás, szidalmazó vagy éppen dicsérő nyilatkozat révén politikai eszközzé vált.
Az egyik utolsó találkozóra 1967-ben került sor. A következő évre tervezett prágai összejövetelt a Szovjet Hadsereg bevonulása miatt nem tudták megtartani. Ezt követően a társaság még ugyan formálisan létezett, de már nem tartott összejöveteleket, gyakorlatilag nem volt szerepe a német közéletben. Richter egész egyszerűen nem küldött ki meghívókat újabb összejövetelekre.
A feloszlásról hivatalosan 1977-ben határozták Bad Saulgauban.
1990-ben sor került egy utolsó találkozóra Prága közelében, a dobříši kastélyban, ahol a régi tagok az új német irodalmi nemzedék képviselőivel találkoztak. Ezt az összejövetelt Günter Grass kezdeményezte, akinek Vesztfál csevej (1979) című elbeszélése a korábbi rendszeres találkozókat dolgozza fel. A művet Hans Werner Richternek ajánlotta annak 70. születésnapja alkalmából.
Díjazottak A Gruppe 47 irodalmi díját 1950-től kezdve még ismeretlen szerzőknek ítélték oda. Az első két díjra szánt pénzt az amerikai Coward-McCann kiadó adományozta. A díjat később különböző kiadók és rádióállomások finanszírozták. A díjazottak teljes listája: 1950: Günter Eich 1951: Heinrich Böll 1952: Ilse Aichinger 1953: Ingeborg Bachmann 1954: Adriaan Morriën 1955: Martin Walser 1958: Günter Grass 1962: Johannes Bobrowski 1965: Peter Bichsel 1967: Jürgen Becker
Fontosabb résztvevők
Ilse Aichinger Carl Amery Alfred Andersch Ingeborg Bachmann Wolfgang Bächler Konrad Bayer Jürgen Becker Peter Bichsel Johannes Bobrowski Heinrich Böll Nicolas Born Paul Celan Friedrich Christian Delius Günter Eich Hans Magnus Enzensberger Hubert Fichte Erich Fried Heinz Friedrich Malte Gaumert Günter Grass Walter Maria Guggenheimer Geno Hartlaub Peter Handke Manfred Peter Hein Helmut Heißenbüttel Wolfgang Hildesheimer Gustav René Hocke Walter Höllerer Walter Jens Uwe Johnson Joachim Kaiser Hellmuth Karasek Erich Kästner Alexander Kluge Wolfgang Koeppen Walter Kolbenhoff Barbara König Karl Krolow Otto Heinrich Kühner Siegfried Lenz Reinhard Lettau Jakov Lind Hans Mayer Horst Mönnich Adriaan Morriën Ivan Nagel Rüdiger Proske Fritz J. Raddatz Marcel Reich-Ranicki Ruth Rehmann Hans Werner Richter Toni Richter Klaus Roehler Peter Rühmkorf Hans Sahl Franz-Joseph Schneider Ilse Schneider-Lengyel Siegfried Unseld Wolfdietrich Schnurre Johannes Mario Simmel Nicolaus Sombart Martin Walser Peter Weiss Dieter Wellershoff Wolfgang Weyrauch Gabriele Wohmann Ror Wolf
Külső hivatkozások Gruppe 47 (Kultur-Netz, német nyelven)
Kategória:Német irodalom Kategória:Irodalmi társaságok