Szinice, 1911-ig Szvinica (, vagy ) falu Romániában, a Bánságban, Mehedinți megyében, a Vaskapu-szorosban. Az egykori Nagy-Magyarország legdélebbi településeként tartják számon.
Fekvése Orsovától 40 km-re délnyugatra, a Duna partján fekszik.
Nevének eredete Neve szláv eredetű és végső forrása az ősszláv *svinja 'disznó' szó. Az elnevezés ókori eredetű lehet, mert az al-dunai római útnak a környékre eső szakaszát iter Scrofularumnak, 'malacok útjá'-nak nevezték. A mai név történeti alakjai: Zinicze (1443), Isvıniča (1569), Szvinyicze (1700 után), Svinica (1774).
Története A falut 1968 és 1970 között följebb telepítették, mert a Vaskapu-erőmű építése miatt régi helyét elárasztották.
1569–1573-ban említették szerb ortodox kolostorát, amely később nyom nélkül elpusztult. A tartomány Habsburg-hadsereg általi elfoglalása idején szerb falu volt, 1717-ben 43 házzal írták össze. 1723-ben új helyen vonták össze, és odaköltöztették a közelében fekvő Sztarics falu lakóit is. Lakói között gyakorlott kőművesek voltak, akik szintén 1723-ban részt vettek Újorsova erődítésében. 1775 és 1872 között a Román-bánáti Határőrezred egyik századának székhelye. 1749-ben 78, 1783-ban 100 házból állt. 1873–1880-ban Szörény vármegyéhez, 1876–1919-ben Krassó-Szörény vármegyéhez, 1919–1950-ben Szörény megyéhez, 1955–1968-ban Orsova rajonhoz tartozott. 1900-ban az újmoldovaitól az orsovai járáshoz csatolták.Belügyi Közlöny 1900, 18. o. 1907-ben kisközségből nagyközséggé alakult.Belügyi Közlöny 1907, 2. o.
A határőrség megszüntetése után lakói megélhetését a halászat biztosította. 1879-ben két kőszénbányája volt, mindössze négy-négy bányásszal.Guttmann Oszkár: Magyar bánya-kalauz. Bécs, 1881 1955 és 1992 között határában, a Dunától három kilométerre fekvő tölgyesben uránbánya működött. 1992-től 1995-ig, a Jugoszlávia elleni embargó idején a faluban virágzott a motorcsónakos csempészet, a Duna túlpartján fekvő Donji Milanovacra.Carmen Bulzan – Florina Bulzan: Interacțiune socială și comunicare interculturală în Clisura Dunării. Craiova, 2007, 333. o.
Szerb lakói a mindennapi életben is a Julián naptárhoz igazodnak. Igen archaikus szerb nyelvjárásáról monográfia is megjelent.Mile Tomić: Govor Svinicana. Beograd, 1984
Népessége 1900-ban 1419 lakosából 1291 volt szerb, 58 cigány és bolgár, 33 román és 26 magyar anyanyelvű; 1370 ortodox és 39 római katolikus. 2002-ben 1132 lakosából 988 volt szerb, 119 román és 20 cigány nemzetiségű; 1053 ónaptárt követő ortodox és 74 ortodox vallású. Politika A 2012-es helyhatósági választásokon a Mișcarea pentru Noul Mehedinți 4 mandátumot, a Szociálliberális Unió 3 mandátumot, a Romániai Szerbek Szövetsége és a Partidul Poporului – Dan Diaconescu 1-1 mandátumott szerzett.
Látnivalók A falutól négy kilométerre délkeletre, a Duna partján álló Trikule (Tri Cule, Háromtorony) várrom alacsonyabban fekvő része a vízállás függvényében néha a folyó vízszintje alá kerül. Három, négyszög alaprajzú toronyból áll. A 13. század második fele és a 15. század eleje között épült, a 18. században a határőrség használta. Szerb temploma 1751-ben épült. Hat vízimalom, sok különböző méretű malomkerékkel. Egy kőből épült horizontális vízimalmát a nagyszebeni falumúzeumba szállították. Fosszíliarezervátum (95 hektáron), ammoniteszek, belemniteszek, pörgekarúak és kagylók maradványaival. Fügefesztivál, minden szeptember 6-án. A faluban 2000 körül kezdődött jelentősebb fügetermesztés, mára Szinice Románia legjelentősebb fügetermő községe. thumb|Délszlávok Romániában
Jegyzetek
Források Ilie Sălceanu – Nicolaie Curici: Fenomenul Svinița, vol. 1: Istorie . 2., átdolgozott kiadás. Timișoara: Uniunea Sârbilor din România – Primăria Svinița, 2014 Látnivalók Vízszintes kerekű szinicei vízimalom a nagyszebeni skanzenban
Kategória:Mehedinți megye települései Kategória:Krassó-Szörény vármegye települései