Beaujolais Franciaország történelmi borvidéke. Az ország keleti felében, Lyontól északra elterülő tartomány két régió – Rhône-Alpes és Burgundia – egy egy megyéjének – Rhône és Saône-et-Loire – dombos vidékét foglalja magában. Közigazgatásilag a világ egyik legváltozatosabb borvidékének, Burgundiának legdélibb része, de nemzetközileg önállóan is elismert, nagy múltú bortermelő vidék. Egyedi borkészítési technológiája a szénsavas maceráció, amellyel a népszerű Beaujolais nouveau készül. A beaujolais-i borok az Appellation d’origine contrôlée (AOC), azaz ellenőrzött eredetmegjelöléssel ellátott borok közé tartoznak; a legmagasabb minőségi fokozatot képviselik. Fő alapanyaguk egy vékony héjú, alacsony tannintartalmú egyszerű kékszőlő, a gamay; bora jellemzően könnyű, friss, gyümölcsös vörösbor. A vidék teljes bortermelésének mindössze 1%-át kitevő fehérborok jellemzően chardonnay és aligoté borszőlőfajtákból készülnek. Jó évjárat esetén Beaujolais tartomány több bort készít, mint Burgundia másik három borvidéke – Chablis, Côte-d’Or és Mâconnais – együttvéve.J. Robinson (ed) „The Oxford Companion to Wine” Third Edition 72-74. oldal Oxford University Press 2006
Története A terület első szőlőültetvényeit a rómaiak telepítették a Saône folyóvölgy mentén haladó kereskedelmi útvonal mellett. A legnemesebb római kori dűlők a Mont Brouilly lábaira felkúszó Brulliacus és Morgon ültetvények voltak. A 7. századtól egészen a középkorig Bencés szerzetesek művelték a szőlőskerteket és ők foglalkoztak borkészítéssel is. A 10. századtól a régió a Beaujeu-i földesúr birtokában volt, aki a 15. században átengedte Burgundia hercegének. Beaujolais alacsony alkoholtartalmú, rövid eltarthatóságú borai hosszú ideig csupán a Saône és a Rhône folyóparti településekbe és Lyon városába jutottak el. A piac növekedését a francia vasúthálózat kiépülése eredményezte; ez nyitotta meg Párizs kapuit a beaujolais-i borok előtt, a 19. században.
A borvidék legismertebb bora – a Beaujolais nouveau – sikertörténete az 1941-es helyi borvidéki rendelet kiadásával vette kezdetét, amely meghatározta az újborok forgalomba hozatalának legkorábbi dátumát – ez minden évben november 15-e. „Vannak, akik a XX. század egyik legnagyobb bormarketingfogásának tartják, vannak, akik a természet és az ember közös munkájának egyik remekét látják benne. Tény azonban, hogy a Beaujolais nouveau egyszerűségével küzdötte fel magát a világhírű, nagy francia italok sorába.”Glóbusz Magazin: Gasztronómia 2007. december 17. Megérkezett a Beaujolais nouveau! A helyi borászok ünneppé tették az első újbor megjelenését, és azt a borászt választották az év legsikeresebb termelőjének, aki november 15-én elsőnek ért szállítmányával Lyon városába. A „Beaujolais noveau-őrület” meghódította Párizst és Svájc közeli városait – és e könnyű bor sikere arra késztette a vidék borászait, hogy más, sokkal komplexebb, hosszabb élettartamú, tölgyfa hordóban finoman érlelt borok gyártásával is foglalkozzanak.
A gamay szőlő thumb|260px|II. Bátor Fülöp burgundi herceg, aki kiirtatta a gamay tőkéket Burgundia területéről. A gamay szőlőfajta a pinot noir egyik változata, amelyet 1360-ban, a Beaune városától délre fekvő Gamay faluban nemesítettek. A gamay bőtermő, korán hajt, korán virágzik a pinot noirnál két héttel korábban érik, művelése sokkal egyszerűbb. „A Gamay-ből préselt borokat fiatalon fogyasztják. Erősen gyümölcsös és íze málnára emlékeztet.” II. Bátor Fülöp, Burgundia hercege azonban lesújtó véleménnyel volt az új szőlőfajtáról: ”nagyon rossz és tönkreteszi a növényzetet”. Mivel féltette az „elegáns” pinot noir fajtát a felhígulástól, 1395 júliusában birtokain elrendelte a gamay-tőkék teljes kiirtását és helyükre pinot noirt telepíttetett. 60 évvel később III. Jó Fülöp herceg megerősítette a gamay elleni rendeletet. "Burgundia hercegei arról híresek, hogy a keresztény világ legjobb borait készítették. Megőrizzük hírnevünket.".H. Johnson Vintage: The Story of Wine 133-134 oldal, Simon and Schuster 1989 Így a gamay állomány teljesen kiszorult Burgundiából, és csak annak déli határain, Beaujolais lankáin maradt meg.
Éghajlat és földrajz Beaujolais Burgundia legnagyobb borvidéke; 55 kilométer hosszú és 11–14 km széles dűlői, 20,234 hektár területet foglalnak el.E. McCarthy & M. Ewing-Mulligan "French Wine for Dummies" 112-120. oldal, Wiley Publishing 2001 A tartomány történelmi központja Beaujeu, gazdasági központja Villefranche-sur-Saône (Velafranche). A beaujolais-i szőlőtermő területek a Saône-völgy keleti-délkeleti fekvésű lejtőin egészen Lyonig húzódnak. A folyó medencéjétől nyugatra emelkedik a Francia-középhegység (Massif Central), amelynek meredek lépcsői mérséklik Beaujolais éghajlatát.
Beaujolais éghajlata félkontinentális, mérsékelt övi, amelynek klímájába a Földközi-tenger közelsége némi mediterrán jelleget hoz. A régió egésze melegebb, mint Burgundia további borvidékei, így az itt termő szőlőfürtök egyenletesebben érnek. A legnagyobb általános veszélyt a tavaszi fagyok jelentik.
Talaja változatos; az óidei kristályos kőzeteket üledékes mészkő és harmadkori vulkáni rétegek borítják. A talaj általános összetétele alapján Beaujolais két részre tagolódik. Az északi dimbes-dombos terület jellemző anyagai az agyagpala, a gránit és némi mészkő; ezen belül a magasabb hegyoldalak talaja gránitban gazdagabb, az alacsonyabb dűlők termőföldje kövesebb, agyagosabb. A déli rész – Bas Beaujolais – lankáinak jellemzője a homokkő, agyag és mészkő összetételű üledékes hordaléktalaj. A két területen a gamay egészen más jellegű termést hoz: az északi lejtőkön termett szőlő több napfényt kap ezért gyorsabban érik, egészen korán szüretelhető, ebből készülnek a strukturáltabb, komplexebb borok; a déli rész picit lassabban érő terméséből a könnyebb és gyümölcsösebb borok.
A vidék borai thumb|260px|jobb|Burgundia borvidékeinek térképén, az alsó napságra terület jelöli Beaujolais-t. A bal oldali nagyításon jól láthatóak a borvidék egyes kiemelt területei A beaujolais-i régió több mint 96 falvában tizenkét különböző megjelölésű bort palackoznak.K. MacNeil The Wine Bible 220-225. oldal, Workman Publishing 2001 Az itt működő pincészetek zöme 1936-os alapítású, kiegészítő présházak 1938 illetve 1946-ban, valamint a Régnié borgazdaság 1988-ban nyíltak. A vidék borainak körülbelül a fele a Beaujolais AOC eredet-, és minőségi tanúsítvány nélkül kerül forgalomba. E borok zömmel a Belleville központú Bas Beaujolais területen készülnek. Ezen termékek esetében előírás a minimum 10%-os alkoholtartalom és egyszerűen Beaujolais; vagy ha a bor alkoholtartalma a késői szüretelés miatt meghaladja a 10,5%-ot, Beaujolais Supérieur néven ismertek.
Beaujolais AOC eredetmegjelölés a borvidék 60 falvára terjed ki; így az itt termett szőlőből készített összes beaujolais-i bor, a francia minőségi besorolás szerint, a legmagasabb kategóriába tartozik. Az előírt minimum alkoholtartalom 9%, a Beaujolais AOC Supérieur esetén 10%. A vidék borainak jelentős része ezzel a minőségi megjelöléssel kerül forgalomba, Beaujolais Nouveau néven. Az évente piacra kerülő maximum AOC mennyiség 55 hektoliter/hektár (3,1 tonna/acre), ami évi 75 millió palack bort jelent. Beaujolais-Villages AOC 39 községet jelöl Haut Beaujolais-ban, azaz Beaujolais északi területein és a régió éves termelésének egynegyedét adja. Előfordul, hogy itt is készül Beaujolais-Villages Nouveau, ám a tájegység borai jellemzően március után kerülnek forgalomba. A terület szőlőültetvényei a hegyoldalak magasabb részein fekszenek, termőföldjük gránitban gazdag agyagpala, amely potenciálisan magasabb minőségű borok készítésének lehetőségét biztosítja. Ha a bor alapanyaga kizárólag egy faluból, egy dűlőről származik, akkor a termék nevében a Beaujolais-Villages mellett megjelenhet a falu neve is. Mióta néhány falu a bor révén nemzetközi ismertséget szerzett, a termelők egyre gyakrabban élnek ezzel lehetőséggel. E szőlőskertek évi maximális terméshozama 50 hektoliter/hektár. A borok élettartama viszonylag rövid, fogyasztásuk a szüretelés utáni két éven belül ajánlott. Néhány termelő, aki vörösborát Beaujolais-Villages név alatt forgalmazza az általa készített fehérbort más, nemzetközileg ismertebb elnevezéssel árusítja; például Mâcon-Villages vagy Saint-Véran.T. Stevenson: "The Sotheby's Wine Encyclopedia" 165-168. oldal, Dorling Kindersley, 2005. Cru Beaujolais elnevezés alatt, a borvidék dombjainak lábainál fekvő 10 falut, az azok környezetében húzódó szőlőültetvényeket, és ezek gyümölcséből készült termékeket értjük. Ezek a borok nem hasonlíthatóak Burgundia és Elzász cru kifejezéssel jelölt italaihoz, mert Beaujolaisban az alacsonyabban fekvő kertek egészét jelöli és nem önálló dűlőket. Cru megjelölést az egyes borvidékek szőlőtermesztés szempontjából legjobb kertjei vagy területei kaphatják meg, így az innen származó borok képviselik az adott vidék csúcstermékeit. A beaujolais-i Cru borok közül hét, valódi faluhoz kapcsolható; a Brouilly és a Côte de Brouilly, a Mont Brouilly környékén fekvő legősibb szőlőskertek borait jelöli; a Moulin-à-Vent fantázianév – egy helyi szélmalom neve. E borok címkéin, csak ritkán olvashatjuk a Beaejolais szót, azért mert a gazdák így kívánják megkülönböztetni magukat a tömegtermelésben gyártott Nouveau-tól, amelyet a Cru-falvakban egyáltalán nem készítenek. A Cru borok testesebbek, sötétebb színűek és fogyaszthatósági időtartamuk hosszabb. A Grand Cru évi maximális terméshozama 48 hektoliter/hektár. Északról dél felé haladva a Beaujolais Cru-k a következők: Saint-Amour, Juliénas, Chénas, Moulin-à-Vent, Fleurie, Chiroubles, Morgon, Régnié, Brouilly és Côte de Brouilly. Beaujolais Blanc & Beaujolais Rosé – a borvidék legészakibb csücskének néhány kertjében nevelt chardonnay és aligoté szőlőfajtákból fehérborok készülnek, Beaujolais Blanc vagy Beaujolais-Villages Blanc néven. Ezek a borok a régió teljes termelésének mindössze 1%-át alkotják. Ennek fő oka, hogy a fehérborszőlő ültetvények egy része átnyúlik a szomszédos Mâconnais borvidékre és a kertek gazdái a piacon minőségi fehérborairól ismertebb vidék címkéivel ellátva, Mâcon Blanc név alatt értékesítik boraikat. Másik oka, hogy a régió jellegének és ültetvényeinek védelmében kiadott rendelet alapján Beaujolais községeiben a szőlőskertek teljes területének maximum 10%-án teremhet fehér szőlőfajta. A Beaujolais Rosé alapanyaga a gamay szőlő, de csak ritkán készül; Beaujolais AOC eredet-besorolással kerül forgalomba.
Beaujolais Cru thumb|260px|Moulin-à-Vent, a „névadó” szélmalom thumb|260px|A tölgyfahordóban érlelt vörösborok mély, rubintos színe. A borvidék csúcstermékei minőségi sorrendben: Az első három termék a Cru Beaujolais borcsalád könnyed, zamatos tagjai, fogyasztásuk szüreteléstől számított három éven belül ajánlott.
Brouilly – A legnagyobb mennyiségben termelt beaujolais-i Cru bor, a Mont Brouilly környékének – a legrégebbi hagyományokra tekintő szőlőskertek – terméséből készül. A vidék egyik tájegysége Côte de Brouilly. A bor gyümölcsösen ízgazdag, jellegzetes aromái az áfonya, a cseresznye, az eper és a ribizli. Côte de Brouilly-t is beleértve ez az egyetlen olyan Cru Beaujolais terület, ahol a gamay mellett más szőlőfajták is teremnek; chardonnay, aligoté és melon de Bourgogne fajtákat találunk itt. A Brouilly Cru terület része a neves Pisse Vieille szőlőskert is (nyers fordításban Vénasszonyvíz), amely nevét egy helyi vicces történet után kapta: a kert gazdasszonya rosszul hallotta a katolikus lelkész utánakiáltott intelmét: "Allez! Et ne péchex plus." (Menj! És ne vétkezz többé.) helyett azt értette "Allez! Et ne piché plus." (Menj! És ne pisilj többé.) Ezután az asszony férje adta a nevet a dűlőnek, örök figyelmeztetésül. Régnié – a közelmúltban elismert Cru, amely 1988-ban kapta meg a Beaujolais-Villages helyett a kitüntető Cru Beaujolais címet. A kategória egyik legszebb, legtestesebb bora, ribizlis-málnás ízjegyekkel. A Régniét adó szőlőskert volt a Beaujlais borvidék legelső, a rómaiak által ültetett dűlője.