Az 1969-es Formula–1 világbajnokság tizedik futama az amerikai nagydíj volt, melyet 1969. október 5-én rendeztek Watkins Glenben. A futamot a pole pozícióból induló Jochen Rindt nyerte a Lotusszal Piers Courage és John Surtees előtt.
Futam A verseny elején Rindt komoly csatát vívott riválisával és barátjával, Jackie Stewarttal, aki akkor már világbajnok volt. Végül megnyerte a versenyt, amellyel először diadalmaskodott osztrák pilóta. Győzelme sokáig váratott magára, mert négy pole pozíciója is volt már, az addigi kilenc versenyből ötöt is vezetett, az olasz és a kanadai nagydíjon pedig már a dobogóra is állhatott.
A Lotus csapat három versenyzővel állt rajthoz, ám míg Jochen Rindt és Graham Hill egy Lotus 49-est vezettek, addig a harmadik pilóta Mario Andretti egy összkerékhajtású kísérleti Lotus 63-ast vezetett, amely nem igazán vált be. Az esős pénteki szabadedzés is bebizonyította, hogy az összkerékhajtású konstrukciók semmiféle előnnyel nem bírnak a vizes pályán, így lassan kikoptak a Formula–1-ből. Szombaton az időmérő már száraz körülmények között zajlott és Rindt meg is szerezte a pole-t Denny Hulme előtt.
A verseny rajtják Rindt az élen maradt, Stewart és Hill elé. Hulme mechanikai probléma miatt kilencediknek esett vissza az első kör végére, majd kiállt a boxba. Hillt a 3. körben megelőzte Siffert, majd Beltoise és Piers Courage is elé került. Siffert hamarosan kiesett ezután, majd Courage megelőzte a váltóproblémával küzdő Beltoise-t, így ekkor már harmadik volt az angol. A 12. körben Stewart megelőzte Rindtet, de 9 kör múlva ismét az osztrák vezetett. Stewart autója füstölni kezdett, majd motorhiba miatt kiesett a 36. körben.
A 88. körben Hill megpördült a pályán egy olajfolton és megállt alatta az autó. Kikapcsolta a biztonsági övét, betolta az autót és újra elindult - ám az övet nem kapcsolta vissza, mert azt egyedül nem is tudta volna. Félreállása közben valószínűleg jobb hátsó defektet kapott, legalábbis ezt érezte, és jelezte a csapat felé, hogy ki kell állnia kereket cserélni. De még mielőtt visszaért volna a boxutcába, a hátsó kerék szétrobbant az egyenesben, a Lotus pedig egyenesen egy töltésbe csapódott. Hill kizuhant az autóból, és mindkét lábát eltörte. Súlyos állapotban vitték kórházba, ő azonban elviccelte a dolgot, amikor azt mondta, hogy "mondják meg a feleségének, hogy nem fog tudni táncolni két hétig".
Helyezés # Versenyző Csapat/Motor Futott körök Idő/Kiesés oka Rajthely Pontszám 1 2 Jochen Rindt Lotus-Ford 108 1:57:56,84 1 9 2 18 Piers Courage 108 + 46,99 9 6 3 14 John Surtees BRM 106 + 2 kör 11 4 4 8 Jack Brabham 106 + 2 kör 18 3 5 12 Pedro Rodríguez Ferrari 101 + 7 kör 12 2 6 19 Silvio Moser 98 + 10 kör 17 1 NR 16 Matra-Ford 92 Helyezés nélkül 15 KI 2 Graham Hill Lotus-Ford 90 Baleset 4 KI 7 Jacky Ickx Brabham-Ford 77 Motorhiba 8 KI 22 George Eaton BRM 76 Motorhiba 9 KI 4 Jean-Pierre Beltoise Matra-Ford 72 Motorhiba 7 KI 5 Denny Hulme McLaren-Ford 52 Váltó 2 KI 3 Jackie Stewart Matra-Ford 35 Motorhiba 3 KI 21 Pete Lovely Lotus-Ford 25 Féltengely 16 KI 15 Jackie Oliver BRM 23 Motorhiba 14 KI 10 Jo Siffert Lotus-Ford 3 Üzemanyagrendszer 13 KI 9 Mario Andretti Lotus-Ford 3 Felfüggesztés 5 KI 6 Bruce McLaren McLaren-Ford 0 Motorhiba 6
Statisztikák Vezető helyen: Jochen Rindt: 99 (1-11 / 21-108) Jackie Stewart: 9 (12-20)
Jochen Rindt 1. győzelme, 7. pole-pozíciója, 2. leggyorsabb köre, egyetlen Grand Slamje (pole pozíció, futamgyőzelem, összes élen töltött kör, leggyorsabb kör). Ez volt az osztrákok 50. versenye. Lotus 36. győzelme és 50. pole pozíciója. George Eaton első versenye Jo Siffert személyében 100. alkalommal állt rajthoz svájci pilóta. Graham Hill 113. alkalommal állt rajthoz, ezzel rekordot állított fel, mint a legtöbb futamon induló versenyző. Ezt azonban a következő nagydíjon beérte Jack Brabham.
Források A Formula–1 hivatalos oldala
Amerikai Nagydij, 1969 Kategória:Amerikai Formula–1 futamok