A bikaborjak (I vitelloni / Les Vitelloni) 1953-ban bemutatott fekete–fehér olasz–francia filmdráma. Federico Fellini második önálló alkotása a Maestro első sikeres filmje volt, amely a nagy áttörést jelentette az egyik főszereplő, Alberto Sordi számára. (Fellini számára az igazi áttörést jelentő kiugró siker az egy évvel későbbi Országúton volt.) A forgatás a Fellini-művek esetében megszokottnak mondható nehézségek közepette, de alapvetően derűs légkörben zajlott. A XIV. Velencei Filmfesztiválon A bikaborjak Ezüst Oroszlán-díjat kapott. A sikeres fogadtatásnak köszönhetően felmerült a folytatás lehetősége, ami kivételesen magát Fellinit is érdekelte. A Moraldo a városban címmel megírt filmnovella végül nem valósult meg, bizonyos motívumait azonban Fellini felhasználta az Édes élet (1960) című filmjéhez.
A cselekmény
A történet az 1953-as Miss Szirén szépségversenyen indul, melynek nézői között a főszereplők is helyet foglalnak: Fausto, Moraldo, Alberto, Leopoldo és Riccardo. A versenyt Moraldo húga, Sandra nyeri, ám a rendezvénynek egy hirtelen jött vihar véget vet. Leopoldót – aki drámaírással próbálkozik – bemutatják a zsűri egyik tagjának, a Rómából érkezett színésznőnek, aki azonban semmilyen érdeklődést nem mutat az írópalánta iránt. Sandra váratlanul rosszul lesz, és ez kisebb riadalmat okoz. A körülötte állók közül valaki felveti, hogy a lány talán állapotos. Miután Sandra magához tér, sírva mondja, hogy meg akar halni. A tekintetváltásokból egyértelműen sejthető, hogy Faustónak köze van a lány kétségbeeséséhez. A fiatalember hazamegy, és csomagolni kezd. Apjának azt mondja, hogy azért akar elutazni, hogy munkát vállaljon, sőt 5000 lírát kér is tőle az útra. Megjelenik Moraldo, és elmondja Faustónak, hogy Sandra tényleg várandós. Fausto azt állítja, éppen a lány miatt akar Milánóba menni, hogy munkát vállaljon. Feltűnően gyakran esküdözik arról, hogy mennyire szereti Sandrát. Moretti úr nem engedi, hogy a fia elutazzon, kis híján megveri őt, és ragaszkodik ahhoz, hogy fia vegye feleségül a megesett lányt, akinek az apja épp olyan tisztességes ember, mint maga Moretti úr.
A házasság létre is jön, a vasútállomásra pedig mindenki kikíséri az ifjú párt, akik nászútra indulnak. Rubininé megjegyzése azonban Moretti úr számára is egyértelművé teszi, hogy az asszony mit gondol valójában az újdonsült vejéről. A bikaborjak esti beszélgetésén szintén megoszlanak a vélemények Faustóról. Alberto szerint barátjuk egy semmirekellő, Moraldo viszont húga érdekében is szeretné azt hinni, hogy ez nem igaz. Alberto egyébként a nővérével és az anyjával él, Riccardo a szüleivel, Leopoldo pedig a nénjeivel. Leopoldo esténként szívesen írogat, de ezt a tevékenységet bármikor szívesen félbehagyja, hogy a nyitott ablakon keresztül a szomszédék cselédlányának, Caterinának udvaroljon. Moraldo közben az éjszakai utcán lődörög, és találkozik Guidóval. A fiatal fiú hajnali 3-kor már munkába megy a közeli vasútállomásra. Másnap reggel Alberto elmegy nővére munkahelyére, hogy 1000 lírát kérjen tőle. A lány csak 500-at tud adni, de még vissza se ment dolgozni, máris megjelenik Alberto egyik barátja egy biztosnak mondott lóversenytippel. Később a testvérek újra találkoznak a tengerparton. Olga egy férfival van, és arra kéri a fivérét, hogy ne szóljon anyjuknak arról, hogy látta őket. Otthon Alberto azt követeli a nővérétől, hogy szakítson a fiújával, aki nős, Olga viszont nem hagyja, hogy testvére beleszóljon az ügyeibe.
balra|bélyegkép|250px|Fausto és Rubini úr (Franco Fabrizi és Enrico Viarisio)
Egy napon Fausto és Sandra visszatérnek a nászútról, és az utcán találkoznak Moraldóékkal. Úgy tűnik, a fiatal pár boldog együtt. Rubini úr elviszi a vejét egy régi barátja, Michele úr üzletébe, és arra kéri a férfit, hogy alkalmazza Faustót. Michele eleget tesz a kérésnek, és azonnal felfogadja a fiatalembert amolyan mindenesnek. Este Sandra Fausto elé megy, férje pedig azt javasolja, hogy menjenek moziba. A lány elárulja, hogy az apja megkedvelte Faustót, és emeletet akar építtetni a házukra, hogy a fiatalok odaköltözzenek. Fausto alig figyel a feleségére, figyelmét a mellette ülő vonzó nő köti le. Amikor az elegáns asszony film közben kimegy a moziból, Fausto mondvacsinált ürüggyel otthagyja Sandrát, és a távozó nő után siet. Hazáig követi őt, a telefonszámát kéri tőle. A nő színlelt felháborodással elutasítja. Azt mondja, ő vagyonos asszony, a fiatalemberhez inkább a cselédlánya illene, és különben is az ifjút egy nővel látta a moziban. Fausto gátlástalanul tagadja ezt, és megcsókolja a szépasszonyt. Mire visszamegy a mozihoz, már vége a filmnek, Sandra az utcán várakozik rá. A lány sírva fakad, a fiú azonban hűségét bizonygatja, és Sandra hisz neki, mert hinni szeretne.
Eltelik néhány hónap, eljön a farsang ideje. Mindenki jelmezbe öltözik, Alberto nőnek maszkírozza magát. A rendezvényen látszólag mindenki jól érzi magát, de érződik, hogy szereplőinkkel valójában nincs minden rendben. Fausto a mulatságon találkozik Michele úr feleségével, és mivel azt hiszi, az asszony flörtöl vele, ő is érdeklődni kezd iránta. Másnap Albertót Moraldo és barátnője támogatja haza. Furcsamód Alberto részegen jobban látja a valóságot, mint józanon: „Senkik vagytok!” – mondja Moraldónak a bikaborjakról, vagyis tulajdonképpen saját magáról is. Házuk kapujában nővére, Olga várja. Elbúcsúzik tőle, mert végleg elmegy a barátjával. Azt kéri öccsétől, hogy komolyodjon meg végre. Alberto otthon azzal nyugtatja síró anyját, hogy nem baj, ha Olga elmegy tőlük, ő majd dolgozni fog. Azonban ahogy kimaszkírozva elterül a fotelben, kétséget sem hagy afelől, hogy mennyire kell komolyan venni iménti kijelentését. A boltban Michele úr figyelmezteti Faustót, hogy ne késsen többször, mert 9-kor nyitnak, nem 11-kor. A fiatalember mentegetőzni próbál, Michele úr azonban átlát a szitán. A raktárban Fausto megpróbál kikezdeni Michele úr feleségével, meg is csókolja őt, mire a nő pofon vágja. Este záráskor Michele úr felhívja magukhoz Faustót azzal az ürüggyel, hogy házassági évfordulójukat ünneplik a feleségével. Az asszony azonban csak addig jelenik meg, amíg italt hoz nekik. Michele úr először a békés családi életükről, szürke hétköznapjaikról mesél a vendégnek, majd hangnemet vált. Azt mondja, családtagként fogadták Faustót, aki ezzel durván visszaélt. Odaadja neki a bérét, és azt mondja, másnap már ne is jöjjön, rokonai előtt meg magyarázza ki magát valahogy.
jobbra|bélyegkép|250px|Fausto és Giulia asszony (Franco Fabrizi és Lída Baarová)
Michele úr valószínűleg nem olyan magyarázatra gondolt, mint amilyet Fausto ad Moraldónak az elbocsátásáról. Azt hazudja, hogy Giulia asszony szerelmes volt belé, ő azonban visszautasította az öregedő nőt, mire az bemártotta a férjénél, aki felmondott neki. Még a bérét sem fizette ki. Moraldo elhiszi a képtelen mesét, sőt fel van háborodva, mert Faustónak felmondási idő is járt volna. Fausto előadja, hogyan szeretné „kárpótolni” magát. Moraldo segítségével el akar emelni egy 40 ezer lírát érő szobrot Michele úr raktárából, mert állítása szerint az jár neki, és különben se tud senki a szoborról. Moraldo hajlandó segíteni a lopásban. Másnap a félnótás Giudizio közreműködésével templomról templomra járva próbálják értékesíteni a szobrot, ám mindenütt elutasítják őket. Senki nem mondja a szemükbe, de mindenkin látszik, hogy tudják: valójában lopott áruról van szó. Este Rubini úr úgy érkezik haza, hogy rátámad Moraldóra, majd Faustóra. Mindent megtudott: a lopást és Fausto tisztességtelen viselkedését Giulia asszonnyal. Fausto sértődést színlelve kirohan a házból. Moraldo a Faustótól hallott hazugságokkal próbálja megnyugtatni Sandrát, aki ismét elhiszi férje ártatlanságát. Utánamegy a kertbe, és megígéri, hogy ő majd elmondja az „igazságot” az apjának Michele úrról és Giulia asszonyról. Fausto ismét hűségéről biztosítja Sandrát. A Rubini család megbocsát a széltoló férjnek, s miután megszületik a fiatal pár gyermeke, a kicsi Moraldo, már alig törődnek Faustóval. A fiatalember ugyan megígéri, hogy most aztán munkát keres magának, de valójában megy minden a régiben.
A városba látogat egy kisebb színtársulat színész-igazgatója, Sergio Natali. Fellépését persze megtekintik a bikaborjak is. Különösen Leopoldo nagyon izgatott, mivel előzetesen elküldte egyik darabját Natali úrnak, aki azt üzente, hogy előadás után fogadja őt az öltözőjében. A találkozóra a barátok is elmennek. Natali úr valamennyiüket szívesen fogadja, Leopoldo pedig őszinte csodálatáról biztosítja a művészt. Fausto itt sem tagadja meg önmagát, beszélgetés helyett inkább a szomszéd öltöző ajtajában felbukkanó csinos szubrettel szemez. A társaság vacsorázni megy, Leopoldo az asztalnál felolvas a színdarabjából. Hol Fausto, hol Alberto ásítozása kíséri a felolvasást. Az ifjak akkor élénkülnek fel, amikor a helyiségben megjelennek a táncosnők. Egyre hangosabb mulatság veszi kezdetét, ami idegesíti Natali urat, ezért távozik. Leopoldo vele megy, és arról panaszkodik neki, hogy ebben a sivár városban, a semmi iránt nem érdeklődő barátok között milyen nehezen megy az alkotás. A tengerpartra mennek, a művész a sötét mólóra hívja Leopoldót, hogy ott folytassa a felolvasást. A naiv fiatalember ekkor kezdi megérteni, hogy az idős férfi nem a darabja, hanem iránta érdeklődik. Elfut, és futását Natali úr kacaja kíséri.
balra|bélyegkép|250px|Moraldo és Guido (Franco Interlenghi és Guido Martufi)
Fausto a szubrettel töltötte az éjszakát. Hajnalban távozik, Moraldo várja. A fiatalember Sandrát hozza szóba, Fausto azonban felháborodik, hogy sógora prédikálni akar neki. Sandra ébren van, amikor a férje megérkezik. Fausto a gyerekkel próbál kedveskedni, de a feleségét már nem tudja újból megtéveszteni. Sandra sírva arra kéri, hogy tűnjön el. Fausto azonban ott marad, ezért másnap reggel Sandra megy el a gyerekkel együtt. Senki nem tudja, hová ment, mindenki őket keresi. A bikaborjak elmennek a dajkához is, ám Sandra nincs ott. Fausto egyre jobban aggódik a feleségéért, barátai viszont inkább a gyomrukkal törődnének, hiszen a dajka étellel kínálta őket. Fausto egyedül folytatja a keresést. Újra találkozik a moziban megismert nővel, aki kacérkodik vele, ám ezúttal a fiatalemberben valóban felülkerekedik a hűség, és folytatja Sandra keresését. Végül Michele úr üzletében köt ki, akinek sírva panaszolja Sandra eltűnését. Együtt mennek Moretti úrhoz, és kiderül, hogy Sandra egész nap ott volt a gyerekkel. Moretti úr kiküldi a menyét, leveszi a nadrágszíját, és alaposan ellátja a fia baját. Fausto kiáltozását hallva Sandra be akar menni a szobába, Michele úr azonban megakadályozza. Végül mégis bemegy, és megfékezi az apósát. A fiatalok együtt mennek haza, ám Sandra tőle eddig szokatlan határozottsággal kijelenti, hogyha férje tovább folytatja eddigi életvitelét, ő fogja úgy elverni, ahogy az imént az apósa. Úgy tűnik, Fausto és Sandra élete rendeződik, Albertóé, Riccardóé és Leopoldóé meg úgy folytatódik, ahogyan eddig. Egyedül Moraldo dönt a változtatás mellett: reggel felül a Rómába tartó vonatra. Az állomáson csupán kis barátjától, Guidótól búcsúzik, hiszen utazásáról senkinek sem szólt...
Így készült a film Társadalmi háttér jobbra|bélyegkép|250px|Alberto beint az út szélén dolgozóknak (Alberto Sordi)