A Vendvidéki Köztársaság, más alakban Murai Köztársaság rövid életű államalakulat, amely 1919-ben a mai Vendvidék (Szentgotthárd térsége) és a Szlovéniához tartozó Muravidék (Muraszombat és Lendva körzetei) területén alakult meg, a szentgotthárdi, muraszombati és alsólendvai járások területén, bár több területre csak elvileg terjedt ki hatalma. Az új államot még saját határain belül sem ismerte el mindenki. Az ügy hátterében lappangó valóság igencsak kiábrándító képet nyújt: nem a magyarországi szlovének vagy a rend helyreállítása érdekében alakították meg, hanem önös célból, azaz a terület sajátos nemzeti jellegét egyszerűen csak kihasználták.
A Vendvidéki Köztársaság egyike azon államoknak, amelyeket az első világháború után hoztak létre az Osztrák–Magyar Monarchia területén. Legtöbbjük nem maradt fenn sokáig, vagy mert nemzetközileg nem ismerték el államiságukat, vagy Magyarország foglalta vissza, vagy a többi utódállam, például Jugoszlávia vagy Csehszlovákia szállta meg. A Vendvidéki Köztársaságot csak Ausztria ismerte el. Az állam alapítója és vezetője egy hajdani cserföldi (ma Črenšovci) kántortanító, Tkálecz Vilmos volt. Tkálecz korábban nem volt tagja a magyarországi szlovén autonómia megteremtéséért küzdő mozgalmaknak.
Tkálecz lépése meghökkenést és ellenszenvet váltott ki. Alig lelt támogatókra, és azok közül is többen kényszerből álltak csak mellé. A Magyar Vörös Hadsereg napokon belül megérkezett, és megszállta az újdonsült államot, amelynek maroknyi reguláris katonája kellő tapasztalat és hozzáértés hiányában képtelennek bizonyult a védekezésre.
A Vendvidéki Köztársaság kikiáltásának valódi oka nem az volt, miszerint a „Vendvidék nem rokonszenvezik a kommunistákkal”, ahogy ezt Tkálecz fogalmazta, hanem az hogy Tkálecz az államvezető posztjával járó előnyöket vagyonszerzésre akarta használni, egyúttal szerette volna elkerülni, hogy korábbi törvénytelenségei miatt felelősségre vonják.Könyvismertetések (Göncz László: A muravidéki magyarság 1918–1941.)
A Vendvidék már az I. világháború befejezte után, de még a köztársaság kikiáltása előtt önállósult, ami nem jelentett szuverén államiságot, viszont így a területen működő hatóságok önállóbban irányíthatták a Vendvidéket, és a központi hatalomnak a térségben nem maradt semmi befolyása. E törekvés okai a háborút követő összeomlás és azzal járó kaotikus állapotok voltak. Szilárd központi hatalom hiányában a Vendvidék mellett más peremterületek is szinte elszakadtak az országtól, ahogy a helyhatóságok mind önállóbban cselekedtek. A településeket vezető bírók és polgármesterek – miként Tkálecz is – arra törekedtek, hogy minél jobban függetlenítsék magukat a Vas és Zala megyei szervektől.J. Titl: Murska Republika, 121. old. A lakosság áruellátását is önállóan kellett biztosítania, ezért illegális behozatallal (csempészettel) elégítette ki szükségleteit.
A kommunisták bukása után a szerbek vonultak be a Vendvidékre, amit Szentgotthárd vidéke kivételével birtokba is vettek – csak a második világháborúban foglalta vissza egy rövid időre a magyar hadsereg.
Amint ezt több történeti forrás, visszaemlékezés is bizonyítja, a vendvidéki emberek korábban erőteljesen ragaszkodtak régi hazájukhoz, Magyarországhoz. Békés természetük miatt azonban nem akartak nyílt összecsapásba keveredni, ezért mindig elfogadták az adott hatalmat. A Jugoszláviához csatlakozást kezdetben csak a katolikus papi és világi értelmiség támogatta, de rövid időn belül minden szlovén megbarátkozott ezzel a gondolattal. A vendvidéki szlovének továbbra is passzívan fogadták helyzetük változását, és feladták korábbi, ún. „hungarus” tudatukat.
Elnevezései A Murai Köztársaság az eredeti magyar okmányokban „A Vendvidéki Köztársaság munkás, katona és földműves tanács”, illetve „A Muravidéki Köztársaság” néven szerepel.Katolikus lexikon Szlovénül Murska republika, lengyelül Republika Murska. Magyarul is több alternatív elnevezése van: Muravidéki Köztársaság, Vend Köztársaság, Mura Köztársaság, Murántúli Köztársaság, Murai Vend Köztársaság vendül Reszpublika Szlovenszka okroglina, vagy Reszpublika Mörszka. A Slovenska okroglina eredetileg a Tótságot, a Vendvidék és a Muravidék egykori nevét akarja jelenteni. Tulajdonképpen mind a Tótság, mind a Vendvidék eredetileg egyházigazgatási és nem földrajzi fogalom volt. A területen Tótsági Esperességi Kerület néven létrehoztak egy egyházi kerületet, amelynek lakói főleg szlovénok voltak, innen elnevezésük is, a „tót.” Amikor a Tótság elnevezést felváltotta a 19. században a Vendvidék kifejezés, annak szlovén megfelelőjeként a Slovenska krainát alkották meg, de még sokáig használták az „okroglina” szót is.A vend elnevezésnek politikai okai voltak. A magyar vezetők ezzel szerették volna szétválasztani a krajnai és stájer szlovéneket a Mura túlsó oldalán élőktől. Az elképzelés szerint Magyarország vend lakossága a szlovénoktól teljesen különbözik, ezáltal itt nem érvényesülhetnek a pánszlovén elképzelések. Napjainkban Prekmurjei Köztársaság (szlov.: Republika Prekmurje) is felfedezhető, részben azért, mivel az egykori történelmi Vendvidék ma legnagyobb részt Szlovéniában van, és Prekmurjének (Murántúl) nevezik.
Előzmények Az I. világháborúban vesztes Osztrák–Magyar Monarchia több államra hullott szét. A horvát, bosnyák és szlovén területeket a délszláv egység megteremtését zászlajára tűző Szerbia vonta hatalma alá Montenegróval és Macedóniával egyetemben, létrehozva a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságot.
1918-ban Károlyi Mihály vezetésével új kormány alakult Budapesten, és a korábbi magyarosító rendszertől már gyökeresen eltérő nemzetiségi politikával próbálkozott. A vendeknek, azaz a magyarországi szlovéneknek kulturális autonómiát ígért.Egy úgynevezett Mura megyét, vagy Vend vármegyét kívántak létrehozni, közigazgatásilag ugyan továbbra is Vas, illetve Zala vármegyéhez rendelve, de más tekintetekben egységesen. Felsőszölnök, 49. old. 1918 végén már tervezték a vendvidéki autonómia kiszélesítését, 1919 májusában már engedték a nyugat-magyarországi németség szerveződését is.Sopronban létrejött a Gau (Kerület) illetve a Gaurat (Kerületi Tanács). Vas vármegye története a kiegyezéstől, a trianoni békéig Mivel keleten a Bácska és a Bánát szerb és román megszállását követően, azoknak a területeknek a sorsa véglegesen is megpecsételődött, már csak a Muraköz és a Vendvidék megtartása jöhetett szóba. A Muraköz viszont egyhangúlag amellett döntött, hogy nem kíván többé a magyar állam területéhez tartozni. A vendvidéki értelmiség is már jóval többet akart kulturális autonómiánál. Klekl József nagy tekintélyű nemzetiségéi vezető a január 14-ei belatinci népgyűlésen előterjesztette a Szlovenszka krajina tervezetét. Ez egy autonóm terület lett volna Magyarországon belül.Kiss M.: Gazdasági – társadalmi és politikai viszonyok 1918 és 1945 között, 237. old. A „vend ügyek kormánybiztosá”-nak kinevezett Obál Béla vállalta, hogy egy olyan komplikált konstrukciót hoz létre, amelyben a szlovénok kívánságait teljesítik és a terület is megmarad a magyar közigazgatásban, de a gyűlésen ezt már túl előrehaladottnak látták és inkább megmaradt a jugoszláv-csatlakozás mellett. Ezen váratlan fejlemények miatt a kormány felfüggesztette az ügyet.
A szlovénségen belül azonban a háború utáni időkben szakadás állt be. A lakosság politikai vezetői jobbára az evangélikus és katolikus egyházak papjai közül kerültek ki, más és más elkötelezettségekkel. A katolikus oldal a délszláv államban képzelte el a vidék jövőjét (ahol szintén szerettek volna autonómiát elérni maguknak), míg az evangélikusok a magyarok oldalán álltak.Ez a fajta két táborra oszlás nem ritka a szlovének történetében. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a lutheránus lelkészek híveikkel, élükön Kardos Jánossal a forradalmat, a katolikusok pedig a szintén katolikus Habsburg–Lotaringiai-házat pártolták. M. Kozár M.: A magyarországi szlovének néprajzi Szótára, 170. old.
A zavaros állapotok között 1918. november 4-e és november 7-e között fosztogatással és vandálkodással járó zavargás tört ki Belatincon, amelyet egyesek „vend népfelkelés”-nek véltek és maga Tkálecz vonult volna a leverésére!
Vas megyében a Magyar Tanácsköztársaság létrejötte után is a Károlyi-kormány alatt kinevezett Obál Béla maradt a nemzetiségi biztos; feljebbvalója a vasi direktórium feje, Gyulai Emil volt. Obál egyik beosztottja volt Tkálecz Vilmos, a Vendvidékért felelős népbiztos-helyettes; az ő hatáskörébe a muraszombati és szentgotthárdi járásból, valamint a zalai részen fekvő belatinci (ma Beltinci) járásból tartoztak községek. Tkálecz, akárcsak Obál, már a Károlyi-kormány idején viselte és a tanácsállam létrejötte után is megtartotta ezt a tisztet.
Obálék feladata volt a kommunista közigazgatás megszervezése a Vendvidéken. Igyekeztek felkészülni még egy esetles szerb támadásra is, mivel a vidékkel szomszédos horvát Muraközben ellenséges szerb és horvát egységek álltak készenlétben, hogy Belgrád területi igényeit érvényesítve elfoglalják a Vendvidéket. A Mura mentét védő egységek azonban jól felkészültek voltak, és tudtak az ellenség lépéseiről.Köszönhető ez kémszolgálatuknak, továbbá egy alsólendvai mozitulajdonos Schranzt Elek rögtönzött telefonlehallgató készüléket állított fel. Göncz László: A Muravidék, 1919 Javukra volt ugyanakkor az is, hogy a felsorakoztatott csapatok horvát és szerb katonái között ellentétek uralkodtak, s az egységeket vezető parancsnokoknak fogalmuk sem volt sem a vendvidéki, sem a magyarországi helyzetről, ráadásul a hátukban a helyi magyar lakosságból bizonyos „magyar gárda” szerveződött.
Bár az 1918. november 13-án az osztrák-magyar és szerb felek fegyverszüneti egyezménye a Mura vidékét Magyarországnak hagyta, Szerbia később meggondolta magát, és tervezni kezdte elfoglalását. Volt olyan elképzelés is, hogy egy csehszlovák-jugoszláv közös határt hoznak létre ezen a vonalon.
Decemberben a horvát csapatok már megszállták a Muravidéket, de a 83. magyar gyalogezred visszafoglalta azt, és ezután a közigazgatás irányítását a Vendvidéki direktórium vette át.
A vidéken állomásozó katonaság később, közvetve a helyi politikai eseményekre is hatott.
A Vendvidék hovatartozásának kérdése bélyegkép|balra|Matija Slavič, a párizsi békekonferencia szlovén küldöttségének Vendvidékért felelős szakértője. Slavič maga is értelmetlennek látta a Tkálecz-féle köztársaságot, noha erőteljesen dolgozott a vidék megszerzéséért. 1919. január 8-án a párizsi békekonferencián az antant hatalmai dönteni készültek Magyarország sorsáról. Az ünnepélyes keretek között megtartott üléstől a jugoszláv-párti vendvidéki szlovén vezetők azt várták, hogy a területet kössék az új, nagy délszláv államhoz.L. Nagy Zs.: Magyarország története 1848-1945, 34-35. old. Valójában az ország nem annyira tartott igényt a vidékre, és ennek meglepő módon nem a magyar politikai által olyannyira hangoztatott „vend nem szlovén elmélet” volt az oka, hanem területi adottságok és némely statisztikai adatok. A Vendvidéket ugyanis nem kizárólag szlovének lakták, hanem élt velük igen sok magyar, sőt, jó néhány helyen, mint Alsószölnökön, Kismáriahavason (ma Fikšinci), illetve Görhegyen (ma Gerlinci) (és szórványosan más falvakban) figyelemre méltó német kisebbség is.
Az adatokat a magyarok kicsit torzították, hogy a határmódosításokat minden eszközzel meggátolhassák. Matija Slavič, a szlovén csoport vendvidéki szakértője ezeknek az elváltoztatott adatoknak tulajdonította a jugoszlávok kezdeti passzív magatartását. A szakértők nagy erőfeszítésekkel módosították a statisztikát, ám ők is legalább annyira torzították mindezt, mint a magyarok.Különösen pontatlanok adataik Alsólendva vidékéről, ahol a legtöbb magyar élt. Göncz L.: A Muravidék, 1919 Slavič elismeri, hogy a területen erőteljesen magyarlakta községek is vannak, de azok mellett ún. színszlovén községeket is említ. Az igazság az, hogy azokba is vegyült legfeljebb 5-10%-nyi magyar vagy német kisebbség, amint ezt az 1921-es jugoszláviai népszámlálási adatok is tükrözik.