__NOTOC__ E szócikk a latin és a spanyol nyelv betűkészletét és az egyes betűknek megfelelő hangértékeket veti össze a nyelv különböző történeti korszakaiban. A szócikknek nem célja a nyelvtörténeti hang- és helyesírási változások bemutatása, így előfordulhat, hogy az adott korszakban adott betűvel jelölt hang nem ugyanabból a hangból származik, amelyet egy korábbi nyelvállapotban jelöltek ugyanazzal a betűvel (például a mai spanyol c a szavak egy részében a latin t folytatása, a h pedig az f-é, stb.). A nemzetközi latin ábécé részét nem képező betűk a táblázatban dőlt szedéssel szerepelnek.
Betű Hangérték (IPA) Latin Spanyol eredeti kései ókasztíliai mai A , B , Magánhangzók között. , , C , , , , vagy CH <center>(< -ct-, -lt-) D E , , F A latin szókezdő f- a spanyolban hehezetté alakult, amelyet az ókasztíliaiban még ejtettek, és írásban egy ideig változatlanul f-fel jelölték; a modern helyesírás ezt néma h-ként őrzi. A mai spanyolban meglévő f-fel kezdődő szavak többsége művelt vagy utólagos átvétel. G , , , , H ∅ ∅ ∅ I , , , , , , , , JA klasszikus latin ábécében nem szerepelt, az i és a j hangot is i-vel írták. KAz ólatinban a k hang jelölésére három különböző betűt használtak: O és U előtt a Q-t, A előtt a K-t, valamint E és I előtt a C-t. Ez a valóságban is három különböző hangot jelentett a képzés helye szempontjából: a leghátrébb képzett [q] hangot o, u előtt ejtették, a közepesen veláris [k]-t ejtették a hang előtt, és a legelöl képzett k-t, amely a magyar ty felé közelített, e és i előtt ejtették. Később a K betű helyett is a C-t kezdték el használni (és a klasszikus korra már csak néhány szóban maradt meg, például Kalendae ’a hónap első napja’), míg a Q használata a magánhangzók előtti QU kapcsolatra korlátozódott. L , A szókezdő cl, fl, pl csoportokban. LL <center>(< cl-, pl-, -ll-) , M , ∅Szó végén (valószínűleg csak az előtte lévő magánhangzót nazalizálta). , Szó végén. N Ñ <center>(< -nn-, -ni-, -gn-) O , , P QU vagy , A modern helyesírásban csak e, i előtt használják a [k] hang jelölésére, a [kw] hangot ma már a cu kapcsolat jelöli. R , , , , S Elképzelhető, hogy ejtése inkább a magyar s és sz közötti hangnak felelt meg (apikális alveoláris réshang), amely gyakori azokban a nyelvekben, amelyek nem rendelkeznek külön (magyar s) fonémával. Spanyolország északi és középső területein, valamint több olaszországi dialektus ma is így ejtik. , , T , A ti- (de nem a sti-) szótagban magánhangzó előtt. , UA klasszikus latin ábécében nem szerepelt, az u és a v – pontosabban [w] – hangot is a V jelölte. , , , , , , , V WAz eredeti latin ábécének nem tagja, később került bevezetésre a germán nyelvek hatására. A mai spanyolban is mindössze néhány germán (angol, német) kölcsönszóban fordul csak elő. ,Német kölcsönszavakban. Angol kölcsönszavakban. X , , YEredetileg csak görög kölcsönszavakban fordult elő. , , , , Z vagy
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Latin nyelv Vulgáris latin Óspanyol nyelv Spanyol nyelv A spanyol nyelv hangtana A spanyol nyelv története
Kategória:A spanyol nyelv története Kategória:Latin nyelv Kategória:A spanyol nyelv hangtana