Az örvös pekari (Pecari tajacu) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a pekarifélék (Tayassuidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása Az örvös pekari nedves és száraz trópusi erdőkben, chaparralokban (keménylombú és tüskés cserjékből álló növényállomány) és prériken az USA délnyugati részétől Dél-Amerikán át egészen Észak-Argentínáig megtalálható. Trinidad és Tobago szigetein is vannak állományai. Jól alkalmazkodott az emberi településekhez is; számbavevő állományai vannak az arizonai Phoenix és Tucson külvárosaiban, ahol termesztett- és dísznövényeket fogyasztanak. Az örvös pekarikat életterük elpusztítása (erdő- és cserjeirtások mezőgazdasági célból) és a mezei termények védelmére szervezett helyi irtóhadjáratok veszélyeztetik.

Alfajai

Pecari tajacu angulatus Cope, 1889 Pecari tajacu bangsi Goldman, 1917 Pecari tajacu crassus Merriam, 1901 Pecari tajacu crusnigrum Bangs, 1902 Pecari tajacu humeralis Merriam, 1901 Pecari tajacu nanus Merriam, 1901 Pecari tajacu nelsoni Goldman, 1926 Pecari tajacu niger J. A. Allen, 1913 Pecari tajacu nigrescens Goldman, 1926 Pecari tajacu patira Kerr, 1792 Pecari tajacu sonoriensis Mearns, 1897 Pecari tajacu tajacu Linnaeus, 1758 Pecari tajacu torvus Bangs, 1898 Pecari tajacu yucatanensis Merriam, 1901

Megjelenése Ennek a pekarifajnak a marmagassága 30-50 centiméter, testtömege 15-25 kilogramm, hossza 80-100 centiméter, farokhossza 1-5 centiméter. A kan és a koca mérete nagyjából azonos. A kifejlett egyedek szőrzete sötétszürke, a malacoké vöröses, egy keskeny fekete csíkkal a háton. Törzse súlyos és testes, zömök, jellegzetes szürkésfehér szőrgallérral. Hátán, 20 centiméterre a faroktól szagmirigy van. Mindkét szeme alatt mirigy található, a szagokkal történő kommunikáció céljaira. Felső állcsontjában ülő rövid, barázdált agyarai segítségére vannak a növényzet feltúrásában, amikor kis gerinctelen állatokra vadászik. Anatómiája lehetővé teszi, hogy állkapcsát 90 fokban kitátsa. A vaddisznó agyarával ellentétben, a pekari agyara rövidebb és lefelé áll. Minden szájnyítás és -csukásnál élesedik az agyar. A pekari gyomra bonyolultabb, mint a vaddisznóé: négyrészes és lehetővé teszi a cellulóz nagy részének megemésztését.

Életmódja thumb|jobbra|Fogazata Knight Sketches in Natural History című művéből

Az örvös pekari társas lény, 14 főt elérő családközösségben, ritkán akár 50 egyedből álló csapatokban él. A csapatokban vegyesen élnek kanok, kocák és malacok. A kondák területe 0,5 és 8 négyzetkilométer között változhat. Ezen a területen belül a nagyobb köveket, fákat, ágakat háti mirigyük váladékával megjelölik. Nappali állatok, de reggel és estefelé a legaktívabbak. Éjszaka üregekben, vagy a fák gyökerei alatt alszanak. Arizona közepén gyakran éjjel is járnak táplálék után. Fejük egymáshoz dörzsölésével tisztogatják egymást.

Tápláléka gyökerek, gumók, hagymák, füvek, hajtások, bimbók, gyümölcsök, magvak, kaktuszok gerinctelenek és kisebb gerincesek. Még a mérgeskígyókat is levadássza. Lakott területeken dísznövényeket, például tulipánhagymákat is eszik, és a terményt is megdézsmálja. Fogságban akár 24, szabad természetben csak 8-10 évig él.

Fő ellenségei a nagy termetű macskafélék, a puma és a jaguár. Emellett északon a szürke farkasok, délen a kajmánok a legfontosabb ragadozói. A malacok a hiúzok, ocelotok, prérifarkasok, óriáskígyófélék, és a ragadozó madarak zsákmányául is eshetnek.

Az embert általában figyelmen kívül hagyja. Azonban, ha fenyegetve érzi magát, akkor agyarával védekezik, és egy bűzbombát is megereszt. Ha jaguár vagy puma támadja meg a csapatot, a vezér kan a támadó és családja közé áll, hogy az utóbbiak tért nyerhessenek a menekülésben.

Szaporodása A koca 8-14, a kan 11 hónapos korban éri el az ivarérettséget. A párzási időszak ősszel van. A koca több kannal is párzik. A vemhesség 142-150 napig tart, ennek végén a koca 2-3 malacot ellik, amelyek már ekkor képesek lábra állni és futni. Szülés előtt a koca félrevonul a kondától, és a malacokkal tér vissza. A malacokat az egész családközösség gondozza. A pekari malacok 2-3 hónapig szopnak, de már három hét után némi szilárd táplálékot is fogyasztanak.

Rokon fajok Az örvös pekari legközelebbi rokona és a Pecari emlősnem másik faja, az óriás pekari (Pecari maximus).

Természetvédelmi helyzete Az IUCN elterjedtsége és alkalmazkodóképessége miatt nem tartja veszélyeztetettnek. Azonban fontosnak tartja a faj populációinak felügyeletét, mivel élőhelyének pusztulása és a vadászat miatt esetlegesen a besorolás változtatása is indokolttá válhat.

Jegyzetek

Források

Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed). Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 Angol nyelvű fajleírás North American Mammals: Pecari tajacu

Fordítás

További információk

Kategória:Pecari Kategória:Emlősfajok Kategória:Argentína emlősei Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok emlősei Kategória:Belize emlősei Kategória:Bolívia emlősei Kategória:Brazília emlősei Kategória:Kolumbia emlősei Kategória:Kuba emlősei Kategória:Costa Rica emlősei Kategória:Ecuador emlősei Kategória:Salvador emlősei Kategória:Francia Guyana emlősei Kategória:Guatemala emlősei Kategória:Guyana emlősei Kategória:Honduras emlősei Kategória:Mexikó emlősei Kategória:Nicaragua emlősei Kategória:Panama emlősei Kategória:Paraguay emlősei Kategória:Peru emlősei Kategória:Suriname emlősei Kategória:Trinidad és Tobago emlősei Kategória:Venezuela emlősei Kategória:GLAM-ZOO