A Medal of Honor (magyar fordításban Becsület érdemérem vagy Becsületrend) a legmagasabb fokozatú amerikai katonai kitüntetés, hasonló a brit Viktória-kereszthez és a Francia Köztársaság Becsületrendjéhez. Azok az amerikai katonák kapják, akik „az életük kockáztatásával, kiemelkedő vitézséget és elszántságot tanúsítva, messze a kötelezettségeken felül teljesítenek a fegyveres ellenséggel szembeni harci cselekmény során.” Természetéből adódóan ezt a becsületérmet gyakran adományozzák posztumusz jelleggel.
A kitüntetésre az összes amerikai haderőben szolgáló katona jogosult. Saját formájú kitüntetése van a légierőnek, a hadseregnek és a haditengerészetnek. A tengerészgyalogság és a parti őrség a haditengerészeti kitüntetést használja. A Medal of Honort többnyire maga az amerikai elnök adja át a kitüntetettnek, illetve posztumusz kitüntetések esetén a családtagoknak. A kitüntetés különleges jogi védelmet élvez.
A Pentagon statisztikái szerint a második világháborúban 464, a koreai háborúban 133, a vietnámi háborúban 246 alkalommal ítélték meg a Medal of Honort. Az Army Times elemzése szerint a 2000-es évek iraki és afganisztáni háborúiban részt vett egymillió katonára jutott egy Medal of Honor. A korábbi háborúknál ez az arány katonánként egy kitüntetés volt.
A Medal of Honor egyike az amerikai haderő nyakba akasztható kitüntetéseinek, de csupán az egyetlen olyan, amely amerikai katonáknak adományozható. A másik ilyen hasonlóan magas szintű kitüntetés a többfokozatú Legion of Merit parancsnoki fokozata, melyet azonban csak külföldi személyek kaphatnak meg. Az amerikai katonák ennek a kitüntetésnek a fokozat nélküli változatát kapják.
Eredete A katonák hősiességét hivatalosan először George Washington ismerte el 1782. augusztus 7-én, amikor is létrehozta a Badge of Military Merit kitüntetést. Ez volt az újonnan alakult Egyesült Államok első harci kitüntetése, és a Fidelity Medallion után a második legrégebbi amerikai katonai kitüntetés.
Az amerikai függetlenségi háború után a Badge of Military Merit feledésbe merült, bár a személyes hősiességet jutalmazó kitüntetés ötlete megmaradt. 1847-ben, az mexikói–amerikai háború kitörése után megalapították a Certificate of Merit Medal kitüntetést azok számára, akik kiemelkedő tetteket hajtottak végre a csatamezőn.
Az amerikai polgárháború kezdetén Winfield Scott tábornoknak, az akkori vezérkari főnöknek javasolták egy egyéni érdemrend bevezetését. Scott ugyan nem fogadta el a kezdeményezést, ennek ellenére a kitüntetést a haditengerészet bevezette. Abraham Lincoln elnök 1861. december 21-én iktatta törvénybe a Navy Medal of Valor kitüntetést, a Public Resolution 82-t.
Az új kitüntetés tervezésével Gideon Welles haditengerészeti miniszter bízta meg a philadelphiai pénzverdét. Nem sokkal később a szárazföldi erők is egy hasonló kitüntetést terjesztettek elő, amelyet 1862. július 12-én iktattak törvénybe. A Medal of Honor névre hallgató kitüntetést tiszthelyettesek és közlegények kaphatták, akik a polgárháborúban kiemelkedő bátorságot tanúsítottak.
Megjelenése bélyegkép|250px|jobbra|A szárazföldi erők Medal of Honor korai változatai bélyegkép|250px|jobbra|A haditengerészeti Medal of Honor korai változatai bélyegkép|69px|balra|Kitűző polgári ruhához
Az 1862-es bevezetését követően a Medal of Honor külalakja sokat változott. A kitüntetés szárazföldi változatán jelenleg egy babérkoszorúval körülfont aranycsillag látható; a csillag tetején egy sas markol egy „Valor” (bátorság) feliratú sávot. Az érmét egy kapocs rögzíti egy világoskék selyem nyakszalaghoz. A szalag 1³⁄16 hüvelyk (30 mm) széles és 21¾ hüvelyk (552 mm) hosszú.
Az amerikai haderőben szolgáló összes katona jogosult a kitüntetésre. Saját formájú kitüntetése van a légierőnek, a szárazföldi erőknek és a haditengerészetnek. A tengerészgyalogság és a parti őrség a haditengerészeti kitüntetést használja, mivel adminisztratív szempontból a haditengerészeti minisztériumhoz tartoznak. A légierős kitüntetés alakját 1965-ben fogadták el, azelőtt a US Army Air Corps, a US Army Air Forces és a US Air Force tagjai a kitüntetés szárazföldi változatát kapták.
A parti őrségben szolgálók kitüntetése 1963 óta elviekben különbözik a haditengerészeti Medal of Honortól. A parti őrségtől a kitüntetést kiérdemelni nagyon nehéz, mert háborús konfliktus esetén a személyi állománya a haditengerészet kötelékébe kerül át alárendelésre. A parti őrség-féle Medal of Honornak azonban még külön tervezete sem létezik. A parti őrség történelme során eddig csupán egyetlenegy tagja részére ítélték oda a Medal of Honort. Douglas Monro jelzőszolgálatos matróz a guadalcanali csata során tanúsított helytállásáért, a kitüntetés haditengerészeti változatát kapta meg.
Azokban a kiemelkedően ritka esetekben, amikor egy katona több mint egy Medal of Honorban részesül, a katonai előírások szerint ezt egy kisdíszítéssel jelölik – a szárazföldi erők és a légierő tölgyfalevéllel, a haditengerészet pedig arany szolgálati csillaggal. Eddig 19 esetben kapott katona egynél több Medal of Honort.
A kitüntetés szalagsávja a nyakszalaggal megegyező színű világoskék. A szalagsávon öt fehér csillag szerepel egy „M” betűs alakzatban. A szalagsávot csak a díszegyenruhán nem hordják. A szalagsáv ¼ hüvelykkel (6 mm-rel) a többi kitüntetés felett, középen helyezkedik el. Polgári ruhán egy apró kitűzőt lehet viselni, amely ugyanolyan színű, mint a nyakszalag. A kitűzőt az érdemrenddel együtt adják át.
Zászló adományozása bélyegkép|balra|Medal of Honor díszzászló 2002. október 23-án egy törvénymódosítás tette lehetővé, hogy a Medal of Honor kitüntetettjei egy díszzászlóban is részesüljenek.
A zászló terve Bill Kendall nyugállományú őrmestertől származik, aki Darrell Lindsey százados, B–26 Marauder-pilóta és Medal of Honor-kitüntetett emlékére tervezte. Kendallhoz hasonlóan Lindsey százados is a kansasi Jeffersonból származott. Kendall zászlóterve világoskék alapon tizenhárom fehér csillagot ábrázolt. A tervezetet az amerikai hadsereg heraldisztikai intézetében dolgozó Sarah LeClerc továbbfejlesztette. A végsőként elfogadott változaton már nem szerepel a „Medal of Honor” kifejezés, valamint a zászló arany szegélyt kapott.
Az első Medal of Honor díszzászlót Paul R. Smith őrmester kapta posztumusz jelleggel az iraki háborúban tanúsított helytállásáért és áldozatáért. A zászlót és a kitüntetést a családjának adták át. 2006. szeptember 30-án a USS Constitution fedélzetén 60 Medal of Honor-kitüntetett vehette át a neki járó díszzászlót.
Odaítélése A Medal of Honort kétféleképpen lehet odaítélni. A leggyakrabban a kitüntetésre való felterjesztés végigjárja a ranglétrát, és minden szinten elfogadásra kerül. Ritkábban megesik az is, hogy egy állampolgári kérvény eredményeként egy kongresszusi képviselő terjeszt fel valakit a kitüntetésre, amelynek odaítéléséről is a kongresszus dönt. Mindkét esetben a kitüntetést az amerikai elnök adja át a Kongresszus nevében.
A feltételrendszer fejlődése Pár hónappal azután, hogy Abraham Lincoln elnök beiktatta a Public Resolution 82-t a haditengerészet Medal of Honorjával kapcsolatban, a hadsereg számára is bevezették ezt a kitüntetést. Az első kitüntetett hat uniós katona volt, akik eltérítettek egy déli gőzmozdonyt, és káoszt okoztak az ellenség soraiban. A 19. században a legtöbb Medal of Honort a zászló megmentéséért adományozták, ennek azonban nem csak hazafias oka volt, az akkori csatamezőkön a zászló fontos távközlési szerepet töltött be. Az amerikai polgárháború idejében másféle kitüntetésekre nem volt lehetőség, ezért több olyan cselekedetért is kaptak egyesek Medal of Honort, amiért manapság talán már nem azt kapnák. A kitüntetés feltételein az első világháborút követően szigorítottak. A második világháború után több Medal of Honorra javasolt is valószínűleg inkább Silver Start, Navy Crosst vagy hasonló kitüntetést kapott.
Az amerikai polgárháború során Edwin M. Stanton hadügyminiszter odaígérte a Medal of Honort mindenkinek, aki a toborzási idejének lejárta után is a 27. maine-i gyalogsági ezredben maradt. Sokan csak négy további napot maradtak az ezredben, majd leszereltek. A kavarodás miatt Stanton végül is az ezred összes katonájának, mind a 864 embernek megítélte a Medal of Honort.
1916-ban egy bizottságot állítottak fel amelyben öt tábornok is részt vett és megvizsgálták a hadsereg addigi összes Medal of Honor odaítélését. A Nelson Miles tábornok vezette vizsgálat azt ajánlotta, hogy a hadsereg vonjon vissza 911 kitüntetést. Ebben a számban szerepelt többek között a maine-i 27. gyalogezred 864 katonája, az a 29 katona, aki Abraham Lincoln sírjánál állt díszőrséget, hat civil és 12 egyéb eset, ahol a bizottság szerint jelentéktelen okból ítélték meg a kitüntetést. A bizottság javaslata alapján visszavonásra kell kerülnie az általuk javasolt elismeréseknek. A visszavonási javaslatot többször is felülvizsgálták és többek között az első női elismert Dr. Mary Edwards Walker (1877-ben) és a híres bölényvadász és komikus Buffalo Bill (1889-ben) de facto kikerült a javaslatból. A bizottság munkáját végül a Legfelsőbb Bíróság ajánlása zárta le, hiszen azt tanácsolták, hogy a javaslatban szereplők ellen a hadügyminisztérium ne tegyen semmit, így de jure a javaslat ellenére ők is elismertek maradtak.
A 20. század elején a haditengerészet több Medal of Honort is megítélt békeidős bátorságért. Hét matróz például azért részesült ebben a kitüntetésben, mert példátlan helytállást tanúsítottak a USS Iowa csatahajó kazánjának felrobbanásakor, 1904. január 25-én. John Henry Helms a USS Chicagón azért kapta a kitüntetést, mert megmentette Ishi Tomizi hajószakácsot a vízbefulladástól. Az első világháború után Richard Byrd és Floyd Bennett az Északi-sark meghódításáért részesültek a kitüntetésben. Thomas J. Ryan tengernagyot azért tüntették ki, mert az 1923-as jokohamai földrengést követően egy égő szállodából menekített ki egy nőt.
bélyegkép|jobbra|A Medal of Honor „Tiffany-kereszt” változata
1919 és 1942 között a haditengerészet két különféle változatban is kiosztotta a Medal of Honort – az egyiket a csatatéren kívüli bátorságért, a másikat a csatában tanúsított bátorságért. A nem harc közben szerzett érdemekért kapható Medal of Honort a kitüntetést gyártó cég neve után „Tiffany-keresztnek” is hívták. Az első „Tiffany”-t 1919-ben adták ki, ez a kitüntetés ritkaságnak számított és nem volt népszerű. Az alacsony népszerűség eredményeként 1942-ben a haditengerészet visszalépett az egyetlenegy Medal of Honor rendszeréhez, amelyet csak csatában tanúsított bátorságért ítélnek meg.
A második világháború kezdetétől számítva a kitüntetést kiemelkedő bátorságért ítélik oda, a messze a kötelezettségeken felüli teljesítményért, és csak akkor, ha a haditettet az ellenséggel szembeni csatában vitték véghez. A szigorítások eredményeként a második világháborúban, illetve utána odaítélt Medal of Honor kitüntetések nagyjából 60%-át posztumusz jelleggel adták át. William McGonagle kapitány ebből a szempontból kivétel, kitüntetését a Liberty-incidens során tanúsított helytállásáért kapta, amikor is izraeli vadászgépek a mai napig tisztázatlan körülmények között, ám állításuk szerint véletlenül, megtámadták a baráti USS Libertyt. audio and transcripts
A kitüntetéssel járó előjogok bélyegkép|balra|300px|Egy kitüntetett sírhelye a normandiai amerikai katonai temetőben
A Medal of Honorral kitüntetettek hagyományőrző és jogi okokból is számos előjogot kapnak. A hagyomány szerint minden más katona, rangtól függetlenül, köteles tisztelegni a kitüntetettnek. Ha egy magasabb rangú tiszt találkozik egy alacsonyabb rangú, ám kitüntetett katonával, akkor ő a kitüntetésnek tiszteleg, nem várva be a katona tisztelgését. Az amerikai törvények szerint a kitüntetettek számos előnyben részesülnek: bélyegkép|Egy kitüntetett sírhelye a memphisi katonai temetőben Minden kitüntetett havi 1027 dolláros különleges nyugdíj-kiegészítésben részesül. A sorállományú kitüntetettek jogosultak egy ruhapénz-kiegészítésre.