Besnyő

Besnyő (horvátul: Dešnja) község Fejér vármegyében, a Dunaújvárosi járásban.

Fekvése A vármegye és a Mezőföld tájegység északkeleti részén fekszik, légvonalban Érdtől és Dunaújvárostól is mintegy 25 kilométerre.

A közvetlenül határos települések: észak felől Baracska, északkelet felől Ercsi, kelet felől Beloiannisz, délkelet felől Iváncsa, délnyugat felől Pusztaszabolcs, nyugat felől Velence, északnyugat felől pedig Kápolnásnyék.

Megközelítése, közlekedése Legfontosabb közúti megközelítési útvonala az M6-os autópálya, amely lakott területétől nem messze keletre halad el észak-déli irányban, s déli határszéle közelében csomópontja is van (besnyői lehajtó). A környező települések közül Iváncsával és Pusztaszabolccsal, illetve a 6-os főúttal a 6205-ös út köti össze, de központja csak az abból kiágazó 62 109-es számú mellékúton érhető el. Szilárd burkolatú önkormányzati út vezet a településről a különálló Felsőbesenyő községrészre, ahonnan földúton lehet Kápolnásnyék felé továbbmenni; Baracskával szintén földút köti össze.

A települést érintő autóbuszjáratok elsősorban Iváncsa vasúti megállóhellyel kapcsolják össze, de egy részük Dunaújvárossal is összeköttetést biztosít.

A hazai vasútvonalak közül a érinti, melynek legközelebbi megállási pontja a településtől két kilométerre délkeletre lévő Iváncsa megállóhely, ahova a fővárosból sűrűn járnak elővárosi szerelvények. A megálló közigazgatásilag Beloiannisz területén helyezkedik el, de Iváncsa és Besnyő felül is megközelíthető gépkocsival, utóbbi irányából a 6205-ös útból kiágazó 62 306-os számú mellékúton.

Története A mai Besnyő és a hozzá tartozó részek ősidők óta lakott települések voltak, mert a Velencei-tó és a Duna közelsége, a vadban gazdag erdők és a termékeny föld idevonzották az embereket. A római birodalom korában közlekedési csomópont volt, és az maradt a középkorban is (lásd: Bevár, ahol a London-Moszkva közötti postakocsik „bevárták” egymást, s volt fogadó, lóváltóhely és pénzváltó is). A környék régészeti lelőhelyekben gazdag.

A Besnyő településnév első jegyzőkönyvi említése 1276-ból maradt fenn, amikor az eretnekeket üldöző bíróság Marcell Domonkos-rendi szerzetes vezetésével a bessenyő sámánok felett ítélkezett. Bessenyőfalváról „egy vak családapa és Nota nevű kísérője” került vád alá. (A történtekről a Kassai kódex-ben találunk leírást Fehér Mátyás Jenő domonkos szerzetes kutatásai szerint). Egy 1424-es okiratból az is kiderül, hogy tulajdonképpen négy ilyen nevű település is volt a környéken: Alsó- és Felsőbesnyő, valamint két Kisbesnyő, de a 16. században, a törökök érkeztével mindegyik elnéptelenedett. A 17. században – más Duna közeli településekhez hasonlóan – Besnyőt is a délről vándorló délszlávok népesítették be, a birtokjog pedig Szapáry Andrásra szállt. Később az Eötvös családhoz került a terület, s akkor alakult ki a környék majorság jellege. 1845-ben Sina György vásárolta meg a vidéket. Báró Sina Simon négy lányának egyikét, Anasztáziát a német származású, de Ausztriában élő gróf Wimpffen Viktor tengerész, hajóparancsnok vette feleségül, aki hozományul kapta az ercsi és érdi uradalmakat. Halála után fia, gróf Wimpffen Szigfrid (1865-1929) lett Ercsi és a 21 ezer hold birtokosa, a Százhalombattától Adonyig terjedő Duna-szakasszal együtt. A századfordulótól 1945-ig a község sorsa szorosan összeforrt a grófi család és uradalma történetével. A népesség foglalkozás szerinti megoszlásában továbbra is az agrárjelleg dominált, de jelentős szerephez jutottak a céhek és a dunai vízimolnárok is.

A grófi építkezésekhez egyre több iparosra volt szükség. Szigfrid gróf tervei között szerepelt egy igazi falu alapítása a templom körüli területen. Sokat tanulmányozta e terület történelmét, és annak besenyő múltjára tekintettel a korábban már használatban volt Bessenyőfalva nevet kívánta adni a településnek. Ebben a faluban, valamint Iváncsán és Adonyban tervezte központosítani az általa birtokolt 21 ezer holdas terület lakosságát. Az uradalomba, a birtok dinamikus fejlesztése céljából osztrák és sváb családok, a cukorgyári kolóniára cseh-morva mesteremberek kerültek, s már akkor éltek itt felvidéki tótok (faúsztatók, dereglyések, halászok, drótostótok), zsidó kereskedők és cigányok is. 1899-ben gr. Wimpffen Szigfrid és felesége Stockau Franciska grófnő zárdaiskolát alapított Ercsiben; így telepedtek le ide a soproni anyaházból az „Isteni Megváltó Leányai” szerzetesrend tagjai. Itt végezték egyházi szolgálatukat, oktatási, nevelési tevékenységüket. Az nővérek mindkét világháború alatt részt vettek a betegápolásban és egészen a szerzetesrend 1950-es feloszlatásáig irányították a környék kulturális életét. (1944-45-ben a nyilasok anyaházukban, Sopronban tartották házi őrizetében Mindszenty József hercegprímást.)

Az I. világháború idején az ercsi kastélyban hadikórházat rendeztetett be a grófi család, és rendszeresen ellátta a hadbavonultak családját, az özvegyeket, árvákat. Ezért kapta a „kegyúr” címet.

Besnyő történetéhez kapcsolódik, hogy a vészkorszak idején dr. Füzy Sándor plébános és Bejczy Jenő főintéző mintegy hatvan zsidó munkaszolgálatos életét mentette meg azzal, hogy nem engedte használni a karon viselendő, megkülönböztető sárga szalagot, s ezért a németek azt gondolták, hogy ezek az emberek is az uradalom munkásai, és az ostrom előtt kitelepítették őket a grófi családdal, az intézővel és a plébánossal együtt. Füzy plébános plébános a Besnyőn, illetve Göböljáráson megmentett zsidók közül 51 főt megkeresztelt, ami miatt a nyilasok támadásával kellett szembenéznie. Megmentett egy angol pilótát is, aki ejtőernyőjével sebesülten landolt a plébánia mellett. Tettéért 1948-ban az angol uralkodó kitüntetésben részesítette, de a kitüntetés átvétele miatt a kommunista hatalom börtönbüntetésre ítélte. „1952-ben Dr. Füzy Sándor ekkor már csepeli káplán atyát, aki mint ministráns és ifjúsági lelkipásztor tevékenykedett, az ÁVH emberei egy házkutatás során letartóztatták, majd 12 évre ítélték, melyből 4 évet töltött le a váci börtönben. 1955-ben amnesztiával szabadult.” (Historia Domus Csepel)

Besnyőn, a mai templomtér alatt sokak elmondása szerint mintegy kétszáz magyar, német és orosz katona nyugszik, akiket tömegsírba hantoltak el. A templom mellett a kommunista hatalom csak szovjet síremléket állított föl; további kutatásokat eddig senki nem végzett.

1945-ben a földosztás alkalmával az itt élő pusztai családok és idevándorló bodonyi telepesek kaptak a birtokból. 1950-ben Besnyő néven új település létesült az összevont Alsó-Besnyő, Felső-Besnyő, Göböljárás, Aggszentpéter, Rácszentpéter és Bevár pusztákból (Rácszentpétert később, az ötvenes években Ercsihez csatoltákErcsihez kb. 1 km-rel közelebb volt, mint Besnyő központjához). A település központja nem Göböljáráson alakult ki, hanem attól nyugatra, a felső-besnyői részen, s ezzel az ősi göböljárási településközpont megszűnt. A téeszesítés nagy károkat okozott; a szántók és a megművelhető földterületek növelésekor pótolhatatlan értékek semmisültek meg. Lebontották a barokk uradalmi kúriát, a 13. századból fennmaradt főintézői lakást, amely még a tatárok elleni védekezés céljából épült a 13. század végén (Kolompos), betemették az uradalmi borospincéket és betömték a főként termálvizet adó három méter átmérőjű pusztai kutakat is. A pusztítás a 2000-es években is folytatódott: 2006-ban lebontották a környék s talán a megye egyik legszebb mezőgazdaság-történeti látványosságát, a klasszicista stílusú uradalmi istálló-együttest.

Besnyő legnagyobb problémája ma a munkanélküliség, amely elvándorláshoz vezet. Ezt bizonyítják a pusztai lakosság számára vonatkozó adatok. A Wimpffen-birtokon a fent fölsorolt puszták összlakosságának száma 2770 fő volt (a summásokon kívül), míg a mai Besnyőn lakók száma alig haladja meg az 1800-at. A településen maradás érdekében az Önkormányzat programot dolgozott ki.

Az utóbbi időben több erdélyi, kárpátaljai és budapesti család is költözött a nyugalmas, szép településre.

Közélete Polgármesterei 1990–1994: Fónad Józsefné (független) 1994–1998: Fónad Józsefné (független) 1998–2002: Háder József (Fidesz-FKgP-MDF-MKDSZ) 2002–2006: Háder József (független) 2006–2007: Andrásiné Magyar Éva (független) 2007–2010: Gémesiné Fejes Zsuzsanna (független) 2010–2014: Gémesiné Fejes Zsuzsanna (független) 2014–2019: Gémesiné Fejes Zsuzsanna (független) 2019–2024: Fejes Zsuzsanna (független) 2024– : Fejes Zsuzsanna (független)

A településen 2007. június 24-én időközi polgármester-választást tartottak, az előző polgármester lemondása miatt.

Gazdaság, lakosság

Besnyőn a termelőszövetkezet a legmeghatározóbb gazdasági tényező. A településen működik az Avium 2000 Baromfifeldolgozó Szövetkezet is, amely szintén számos munkahelyet biztosít a lakosoknak. Emellett kisebb szolgáltató létesítmények is működnek. Sokan járnak el dolgozni városokba (Százhalombatta, Dunaújváros, Budapest). Népesség A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82%-a magyarnak, 0,5% cigánynak, 0,3% németnek, 0,2% románnak mondta magát (18% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,1%, református 5,7%, evangélikus 0,3%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 22,3% (32,3% nem nyilatkozott).Besnyő Helységnévtár

2022-ben a lakosság 94,1%-a vallotta magát magyarnak, 1% cigánynak, 0,8% románnak, 0,5% németnek, 0,3% szlováknak, 0,3% görögnek, 0,1-0,1% szerbnek, örménynek, ukránnak és horvátnak, 3,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (5,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 25,2% volt római katolikus, 4,2% református, 0,6% görögkatolikus, 0,6% ortodox, 0,2% evangélikus, 0,5% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 24,4% felekezeten kívüli (43,4% nem válaszolt).Besnyő Helységnévtár

Nevezetességei

Besnyő

Źródło i licencja