Az alkáliföldpátok a tektoszilikátok alosztály földpátok csoportjába tartozó ásványok.
E szilikátokban a káliumban és a nátriumban gazdag szélső tagok között a K+ és Na+ ionok jelentős méretkülönbsége miatt nem olyan folyamatos az átmenet, mint a plagoklász sor esetében. Ráadásul az átmeneti tagokban, ahol a Na és K aránya közel egyforma, a Na-ban illetve K-ban dúsabb összetevők külön, jól lehatárolt, önálló fázisokban válnak ki egymás mellett az olvadék hűlése során. Az így kialakuló kristálystruktúrát pertitnek nevezzük.
A különböző hőmérsékleten megszilárduló kristályok azonos kémiai összetételű szilikát olvadékból (a magmából) is eltérő szerkezetű kristályként válnak ki:
A K-ban gazdag olvadékból magas hőmérsékleen a monoklin szanidin, alacsonyabb hőmérsékleten a monoklin ortoklász, legalacsonyabb hőmérsékleten pedig a mikroklin vagy az adulár kristályai képződnek.
A Na-ban gazdag olvadékból az albit képződik, ami egyúttal a plagioklász földpátok sorozatának is szélső tagja.
Kémiai és fizikai tulajdonságai Összetételük: periklin: NaAlSi3O8 albit: NaAlSi3O8 anortoklász: (Na,K)AlSi3O8 szanidin: (K,Na)AlSi3O8 adulár: KAlSi3O8 mikroklin: KAlSi3O8 ortoklász: KAlSi3O8 Ez utóbbi három ásvány szerkezetében tér el egymástól.
Szimmetriájuk: monoklin vagy triklin, de a triklin rendszerűek is csak kis szöghajlásúak. Sűrűségük: 2,55-2,63 g/cm³ Keménységük: 6 - 6,5 (a Mohs-féle keménységi skála alapján) Hasadásuk: kiválóan hasadnak, több kristálytani irányban is. Színük: színtelen, fehér-, szürkésfehér, rózsaszín, sárgás vagy húspiros színűek Fényük: üvegfényűek; (001) lapjaik gyakran gyöngyházfényűek
Szerkezetük Kristályrácsukban az SiO4-tetraéderek térhálós (állvány- vagy tektoszilikát) szerkezetet alkotnak. Igen kis különbség van csak a triklin és monoklin alkáliföldpátok rácsszerkezete között.
Megjelenési formáik, genetikájuk
Az ortoklász és a mikroklin inkább nyúlt, oszlopos, a szanidin és albit táblás, az adulár igen zömök oszlopos megjelenésű. Gyakoriak az ikerkristályok: többféle ikertörvény szerint ikresednek. Kiömlési vulkáni kőzetekben zónás szerkezetűek, ahol a kristálymagok anortitban gazdagabbak, míg a peremi részeken albithoz közelítő kémiai összetételűek.
Az átmeneti összetételű alkáliföldpátok összetételét - szemben a plagioklászokéval - nem lehet optikai tulajdonságaik (fénytörésük) mérésével meghatározni. Az alkáliföldpátok savanyú kiömlési kőzetek, savanyú, mélységi vagy alkálimagmatitok kőzetalkotói, pegmatitos vagy hidrotermális utómagmás működéssel kristályosodnak.
Egyaránt megtalálhatók magmás-, metamorf- és üledékes kőzetekben is.
Rokon ásványfajok
plagioklászok földpátok
További információk Koch Sándor, Sztrókay Kálmán Imre, Grasselly Gyula: Ásványtan. Tankönyvkiadó, Budapest, 1967.
Kategória:Földpátok