A kárpáti flóratartomány (Carpaticum) az északi flórabirodalom (Holarktisz) közép-európai flóraterületének egyik tartománya.
Hagyományosan három flóravidékre osztják:
Északi-Kárpátok (Eucarpaticum flóravidék a Kis-Kárpátoktól a Sátor-hegységig); Keleti-Kárpátok (Transsylvanicum flóravidék, azaz Erdély és hegykoszorúja a Mezőség kivételével); Mezőség (az előbbi flóravidék mezőségi tája).
1. Az Északi-Kárpátok flóravidékének zöme a fenyves, kisebb részben a bükkös övbe tartozik. Magasabb területeit a törpefenyő (Pinus mugo) uralja; annak öve fölött havasi gyepeket, olykor tőzegmohalápokat találunk lápifenyővel (Pinus uncinata), ritkán hangafélékkel: molyűző (Ledum sp.), tőzegrozmaring (Andromeda sp.).
1.1. A legváltozatosabb a Magas-Tátra számos alpi elemet felvonultató flórája. Kitaibel Pál 1795-ben kutatott itt, és az általa felfedezett új fajokat színezett rézmetszeteken ábrázolta. A mészkő- és szilikátos sziklagyepek részben bennszülött fajai közül a legismertebbek:
Kitaibel-fűz (Salix kitaibeliana), kárpáti nyír (Betula carpatica), kárpáti csenkesz (Festuca carpatica) tátrai szarkaláb (Delphinium oxysepalum) havasi sisakvirág (Aconitum firmum), Lumnitzer-szegfű (Dianthus lumnitzeri), fényes szegfű (Dianthus nitidus), mirigyes fogasír (Dentaria glandulosa), kárpáti kőtörőfű (Saxifraga carpatica), tartós kőtörőfű (Saxifraga wahlenbergii), kárpáti harangrojt (Soldanella carpatica), kárpáti harangvirág (Campanula carpatica), kereklevelű margitvirág (Leucanthemum rotundifolium).
1.2. A Gömör–Szepesi-érchegység flórajárásának valószínűleg legszebb endemizmusa a meszes sziklákon növő murányi boroszlán (Daphne arbuscula).
2. A Keleti-Kárpátok flóravidéke nemcsak havasi és alhavasi tájakat foglal magában, hanem jelentős dombvidéket is. Az egész Kárpát-medencében ezen a vidéken találhatjuk a legtöbb bennszülött fajt. Az Alföld peremhegyein és az Erdélyi-medencében a hegyek lábainál jórészt tölgyesek, följebb pedig bükkösök nőnek. Még magasabban a fenyők (luc- és jegenyefenyő) öve, ezután pedig a törpefenyő öve következik, legfelül pedig törpecserjéseket, majd havasi sziklagyepeket találunk.
A fás növényfajok közül a legismertebbek: Jósika-orgona (Syringa josikaea), erdélyi berkenye (Sorbus dacica), erdélyi havasszépe (Rhododendron kotschyi)
A legismertebb lágyszárúak:
erdélyi madárhúr (Cerastium transsilvanicum), erdélyi habszegfű (Silene dubia) és radnai habszegfű (S. nivalis) Bánffy-fátyolvirág (Gypsophila petraea), királykői szegfű (Dianthus callizonus), fagyos szegfű (Dianthus glacialis ssp. gelidus), vékonylevelű szegfű (Dianthus tenuifolius), tűlevelű szegfű (Dianthus spiculifolius), erdélyi harangláb (Aquilegia transsilvanica), Degen-sisakvirág (Aconitum degenii), erdélyi májvirág (Hepatica transsilvanica), erdélyi boglárka (Ranunculus carpaticus), hármaslevelű berkipimpó (Waldsteinia ternata) sárgászöld kőtörőfű (Saxifraga luteoviridis), Szent István-mák (Papaver corona-sancti-stephani), erdélyi lednek (Lathyrus transsilvanicus), erdélyi ibolya (Viola declinata), rózsaszínű ibolya (Viola jooi), tenyeres medvetalp (Heracleum palmatum), Bruckenthal-hanga (Bruckenthalia spiculifolia), Baumgarten-kankalin (Primula baumgarteniana), törpe harangrojt (Soldanella pusilla), barcasági tárnics (Gentiana cruciata subsp. phlogifolia), Janka-gyopárnefelejcs (Eritrichium jankae), szívlevelű nadálytő (Symphytum cordatum) vörös tüdőfű (Pulmonaria rubra) Filarszky-tüdőfű (Pulmonaria filarszkyana), erdélyi zsálya (Salvia transsilvanica), Baumgarten-veronika (Veronica baumgartenii), bihari csormolya (Melampyrum biharicum), egyfészkű cickafark (Achillea schurii), Teleki-virág (Telekia speciosa), kárpáti zergevirág (Doronicum carpaticum), kárpáti imola (Centaurea carpatica), Zawadski-krizantém (Chrysanthemum zawadskii), erdélyi nyúlfarkfű (Sesleria heufleriana), bánsági sáfrány (Crocus banaticus) stb.
3. A Mezőség az előző flóravidék belsejében fekszik, de növényvilága teljesen elkülönül attól. Ez a flóravidék a Fekete-tenger menti erdős sztyepp hazai folytatása: bár igen csekély erdőmaradványokkal, de annál több jellegzetes, melegkedvelő pusztafüves elemmel és sós-szikes réti vagy tóparti fajokkal. Bennszülött növénye kevés van:
berkenye (Sorbus sp.) néhány faj, erdélyi hérics (Adonis transsilvanica) Péterfi-csüdfű (Astragalus peterfii), sugaras fejvirág (Cephalaria radiata), erdélyi hangyabogáncs (Jurinea transsilvanica).
Jellemző pontusi sztyeppnövényei:
keleti bazsarózsa (Paeonia tenuifolia), tátorján (Crambe tataria), gumós pimpó (Potentilla tuberosa) ukrán macskamenta (Nepeta ucranica), sugaras zsoltina (Serratula radiata), rutén imola (Centaurea ruthenica), orosz imola (Centaurea trinervia), tordai hagyma (Allium obliquum), tavaszkikerics (Bulbocodium vernum),
és ezek mellett többféle csüdfű (Astragalus sp.), zsálya (Salvia sp.), árvalányhaj (Stipa sp.).
Források Mátyás Csaba: A növénytakaró földrajzi tagolódása - A növénytakaró globális és regionális felosztása a flóra alapján Mátyás Csaba: A növénytakaró földrajzi tagolódása - Magyarország florisztikai felosztása és vegetációja A Kárpát-medence növényvilága
Kategória:Flóratartományok Kategória:Kárpátok